A honfoglalók sokszínűbb társaság volt, mint gondoltukIndex 2016.09.16. 17:09 Honfoglaló őseinkben éppúgy jelen lehettek ugor eredetű genetikai elemek, mint a közép-ázsiai török népek jellemzői, de az elmúlt évezred nem múlt el nyomtalanul, az ázsiai típusok szinte teljesen eltűntek a magyar genetikai állományból – ez az egyik fő megállapítása az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében folyó vizsgálatsorozatnak.
"Hazudni a legolcsóbb szélhámosság. Tanulni és tájékozódni időigényes és drága dolog."
"Reagált a Magyar Tudományos Akadémia elutasító válaszleveléreA. V. Tyivanyenko orosz professzor. Levelének hangneme elkeseredett és kiábrándult. A tudományosságtól idegennek minősíti az MTA viszonyulását Petőfi Sándor és a Szibériába elhurcolt magyar hadifoglyok ügyében.
Nincs szentebb feladat, mint a saját népünk szolgálata. A tudományos intézmények, amelyeket a polgárok adójából tartanak fenn, kötelesek reagálni a társadalom igényeire és teljesíteni megbízásait. Ilyen feladat lenne Petőfi Sándor szibériai életének kutatása is.
A Magyar Tudományos Akadémia válasza a Magyarok IX. Világkongresszusa által küldött meghívásra, hogy történészeik vegyenek részt a Petőfi-konferencia tanácskozásán és ismerkedjenek meg a legújabb szibériai kutatások eredményeivel, engem nagyon meglepett. Cinikusabb reakciót az orosz történészek baráti gesztusára én még nem láttam. Minden hazáját szerető történész kihasználta volna a lehetőséget, hogy megismerhesse azokat a forrásokat, amelyek a nyelvi akadályok és a 8 ezer kilométeres távolság miatt nehezen hozzáférhetőek. Sajnos a több országból érkezett történészek, kutatók tudományos találkozójára az MTA nem volt kíváncsi, és az általam hozott dokumentumok iránt sem mutattak érdeklődést.
Kérdezem az MTA történészeit: hogy lehet kijelenteni, hogy nem léteznek levéltári dokumentumok, amelyek Petőfi Sándor szibériai életét és több ezer honvéd ottani száműzetését igazolják, ha ezek iránt Önök semmilyen érdeklődést nem mutatnak? Ezt a levelet gyerekesnek és egyúttal cinikusnak tartom. Ha az MTA komolyan gondolja, amit sajtószolgálata közölt velünk, akkor ez azt bizonyítja, hogy nem ismerik a szibériai kutatások eredményeit, vagy azokat el akarják a magyar nép elől zárni.
1987-ben volt egy találkozóm az akkori elismert Petőfi-szakértőkkel: Kis Józseffel és Fekete Sándorral. Nekik volt bátorságuk kimondani az igazságot: „Petőfi nem halt meg Segesvárnál, de nyomtalanul eltűnt. Mi elképzelhetőnek tartjuk, hogy fogságba került és élete végéig Szibériában élt. Ha ez be is bizonyosodna, mi nem akarjuk átírni a történelmet. Már másfél évszázada neveljük népünket Petőfi hazafiasságának példáján és mesélünk hősies haláláról a szabadságharcban…” Úgy tűnik, hogy a mai történészek is ezen az állásponton vannak, de nincs bátorságuk elmondani az igazságot.
Ha az MTA nem bízik azokban a dokumentumokban, amelyeket Szibériából hoztam, akkor szerezzenek bizonyosságot az Orosz Igazságügyi Minisztérium internetes honlapján, amelyen egyértelmű utalás található a szabadságharcos honvédek szibériai száműzetéséről és Petőfi Barguzin-i életéről! Önök számára nem megbízhatóak a külföldi kollegák, az Orosz Tudományos Akadémia kutatásai? És a hivatalos értesítés az orosz nyilvántartásból arról, hogy kik és hol töltötték büntetésüket? A szibériai Állami Levéltár igazgatójaként dolgoztam, de nem emlékszem, hogy bárki az MTA tagjai közül kutatatta volna a magyar honvédek sorsát Szibériában. Miért nem szerveznek magyar-orosz tudományos konferenciákat Petőfiről, ahol meg lehetne tárgyalni a kitűnő magyar költő utolsó éveivel kapcsolatos kérdéseket? Ahogyan mondani szokták: vitában születik az igazság.
A történelmet nem lehet becsapni! A magyar nép majd felelősségre fogja vonni Önöket, amiért eltitkolják a nemzet egyik legnagyobb fiának életét, szenvedéseit és életművének egy részét. Mit fognak mondani az embereknek, amikor a hazaszeretet hulláma elsöpri a hamis papírakadályokat? Hogyan fognak magyarázkodni, amikor a nép joggal bélyegzi meg az önök neveit? Nem félnek az utókor megvetésétől?
Tisztelettel: A. V. Tyivanyenko a történelemtudományok doktora, a Petőfi életét kutató orosz tudományos csoport vezetője
Pontosan. Nem is működött, még a kis számú (max. 20 E fős) hadseregnek sem. Gyakori portyáikkal kompenzálták a nomád életmód elvesztését... és végül inkább zsoldosok lettek, vagy lehet, hogy azok is voltak.
Simán előfordulhat, de ettől még a családok nagy területen szétszóródva, egymástól távol éltek, tehát nem a hagyományos nagyállattartás módszerével kihasználva a talpalatnyi területeket. Forrás alapján az avarok a KM-ben nomadizáltak (Olajos Teréz újonnan fordított szövege alapján).
Igen, ezért nem fogadom el a nagyszámú honfoglaló létszámot.
Ahhoz bőven elegendően voltak, hogy akkora ribilliót csapjanak Közép-Európában amekkorát: megtépték az itáliai király sokezres hadseregét, elhappolták Pannoniát, kigyomlálták az KM-re támadó bajor sereget, főemberek és egyházi notabilitások tucatjait kifektetve, nullára amortizálták a Morva Államot, amely korábban sikerrel állt ellen a keleti frank ambícióknak, legyalulták a dél-erdélyi bolgár provinciát és ötven éven át hathatósan beavatkoztak a német belviszályokba. Miközben államot szerveztek a korábban széttagolt KM-ben, az Ennsig kitolva a nyugati gyepűt. Keleten még kontrollálták a Kárpátok külső ívén a kereskedelmi útvonalakat/kereskedelmi posztokat, a majdani Bukaresttől a már meglévő Przemysl-ig.
Ebből az is látható, hogy amennyiben volt életmódváltás a beköltözés után, azt törés nélkül abszolválták a honfoglalók (= sikeresebbek voltak a KM-ben, mint Etelközben.)
Az aggály nélkül hozzájuk köthető X. századi temetők pedig a szakemberek kalkulálta feltártsági fok alapján alsó hangon is kiadnak 100 - 200 ezer teljes spektrumú honfoglaló népességet, akik a DAI-ban adatoltan egynyelvűek voltak (a csatlakozott kavarok kazár nyelvét leszámítva.).
Fenti paraméterek pedig egyértelműen kicövekelik a IX - X. századi történelmünk sarokpontjait.
Ez a cikk a is a kérdést feszegeti. A klímaváltozást is okként említi meg, de az állattartók felelőtlenségét is, ahogy említettem. A családoknál lévő haszonállatok számával kapcsolatban is információval szolgál.
"Egy a The Guardiannek nyilatkozó helyi pásztor elmondta, hogy az elmúlt tél igen hosszú volt, ráadásul a nyárra jellemző időjárási viszonyok is jóval kevesebb ideig tartanak csak, és az őszt is meglehetősen rövidnek és csapadékmentesnek találta. A fiú családjának összesen közel 1000 haszonállata van, melyeknek már nehézséget jelent újabb táplálékforrást találniuk. Ahol tavaly fű volt, most gyakran csak a puszta föld található – így aztán motorkerékpárjával hosszas felfedezőutakat tesz a megkérdezett fiú, hogy a juhoknak és kecskéknek élelemre leljen.
Mongóliában az olyan jelenséget, amelynek során a hosszas nyári aszályos időszakot hosszú, hideg és hóban gazdag tél követi, dzud-nak nevezik. Ez a természeti csapás „egyedülálló” jelenség a térségben, leginkább Mongóliát érinti. Hatására a juhok, kecskék és más növényevő állatok élelem hiányában igen nagy számban hullanak el főleg a téli időszakban, mert a magas hó alatt még a kevéske növényzetet is nehéz elérniük.
Azok a pásztorok, akiknek volt elég pénzük télre takarmányt vásárolni, könnyebben átvészelik az ilyen időszakokat, de vannak, akiknek erre nincs pénzük – ők akár több száz állatot is elveszíthetnek egyetlen tél alatt. ... Ugyancsak aggasztó, hogy milliósra tehető azoknak a haszonállatoknak a száma, amelyeket a pusztulás veszélye fenyegeti.
A problémákat egy szakértő szerint nagyrészt a globális klímaváltozás idézi elő, de a helyi hatóságok nem megfelelő fellépése ugyancsak kifogásolható.
Egy kormányzati jelentés szerint az alkalmas legelőterületek mintegy 70 százalékában tapasztalható degradáció, aminek részben a hosszú, száraz nyáron történt erdőtüzek, az aszályos idő, és a túllegeltetés is az oka.
A pásztorok felelőtlen viselkedése ugyancsak veszélyt jelent – sokan egyre több és több állatot vesznek, hogy reményeik szerint több bevételhez jussanak ahelyett, hogy például a már meglévő állatok téli takarmányára költenének pénzt."
A stáb a helyi viszonyokat adta vissza és mongolék nagyon nem tudják, hogy mi a gond, mivel az ő életükben ilyen nem fordult elő. Panaszkodtak, hogy nem jön az eső, a helyi tó vize ihatatlanná vált, a téli helyi legelőkön nem sarjad újra a fú... stb. A Dyscovery csak közvetítette, azt, hogy mongóliai szakértő tájékoztatta őket, hogy mi a gond és azt is bemutatta, hogy a megművel mezőgazdasági területek növekedésével még inkább csökken a legelő terület. Dokumentum film volt.
A Dyscovery-n épp arról volt mostanában szó, hogy Mongóliában az a megmaradt nomád is olyan létszámú állatseregletet tart fent, ami a környezet drasztikus pusztulásával jár.
Csak jobban tudják mongolék, hogyan is kell nomadizálni, mint a Discovery stáb ... Csinálják vagy ezer éve.
Éppen te "Kisetelközöztél" itt a minap ... De amúgy is csak rá kell nézni a térképre. Semmi drasztikus életmódbeli változást nem igényelt az errébb költözés. Sőt, a KM-ben még kedvezőbbek voltak az életfeltételek, mert több a csapadék, mint a prérin.
Nem vagyunk tisztában a honfoglalók korábbi lakhelyeinek méretével, legfőképp azért sem, mert a DAI adatai ellentmondóak, illetve a csatlakozó Kabarok által bitorolt területet sem ismerjük.
"Az állattartáshoz két elengedhetetlen követelményre volt szükség: a legelőre és a vízre. Ezek megszerzése viszont folyamatos vándorlással járt. A nomád életforma tehát lehetetlenné tette a tartósan letelepült életmódot, s az azzal járó állandó települések, városok, várak építését. A nomadizmus kezdetleges önellátó gazdaság volt. A nomád minden szükségletét ki tudta elégíteni saját életformáján belül. Az élelmezést és a lakást egyaránt a nomád állattartás termékeiből teremtette elő. Az egyszerű módszerek azonban, az időjárási viszontagságok, a természeti csapások és járványok még ezt az alacsony színvonalú önellátást is időnként lehetetlenné tették. Ilyenkor gyakori volt a teljes elszegényedés és az éhezés.… Egyszerre mindössze pár nagycsalád lehetett együtt, mert a legelő csak bizonyos számú állatot tudott ellátni fűvel. Ily módon a nomádok nagy területen szétszórva éltek, de ez a szétszórt tömeg a steppe nyitottsága és a gyors közlekedési eszköz, a ló következtében pillanatok alatt tudott „összeállni”."
Egy helyen ez a mennyiségű állatállomány két hét alatt felzabált volna mindent a térképre vizionált területeiken és akkor hova mentek volna tovább itt a KM-ben újabb legelőkre? Sehová.
??
Hát ha az általad is a KM-vel kb. azonos területűnek mondott Etelközben 50 - 60 évig szépen ellébecoltak az elődök, akkor nem értem, mi a gond. Hungáriában is a kb. 895 - 955 közötti 60 évben kellett folytatni ugyanazt az életformát, és úgy tűnik, sikerült. Lásd pl. a korszak végével záródó lovas temetkezéseket is, no és az 50 - 60 kalandozó hadjáratot, tartaléklovastul ...
A kunokra vonatkozó adatok mennyire állják meg a helyüket? A kunok bejöttek, majd Kötöny meggyilkolását követően kimentek. Tudtommal már ezek a 40 E főt számláló kunok is sok problémát okoztak nomadizálásukkal (egy évnek sem kellett eltelnie). A kunokat később több alkalommal telepítették le, ami segítette az elhelyezésüket, illetve mint katonai kisegítő haderőként alkalmazták, akik kötelesek is voltak hadba vonulni. Szerintem ekkor már biztosan nem volt lehetőségük hagyományos nomád életmódjukat folytatni, mivel a király keretek közé "szorította" életmódjukat. A középréteg java jobbágysorba süllyedve a földeken tengette életét.
Ez nem hasraütésszerű. Nézz utána. A Dyscovery-n épp arról volt mostanában szó, hogy Mongóliában az a megmaradt nomád is olyan létszámú állatseregletet tart fent, ami a környezet drasztikus pusztulásával jár. Hiába mondják nekik, hogy kevesebb állat tartásával jobban járnának, mert a fűnek újból lenne ideje kisarjadni a téli és nyári szállásváltás között, és nem lenne akkora veszteségük, ezek le sem szarják a tanácsot. Még több állatot tartanak, hogy kompenzálni próbálják veszteségeiket, de ezzel csak a környezet - és így állatállományuk - pusztulását fokozzák. Egy családnak is hatalmas területre van szüksége és elárulom, hogy nem 10 állatot tartanak.
Rakjatok be még több Györffyt. Nagy mókamester volt az öreg. Minden alap nélküli kijelentéseiről volt híres. Hogy lehet vele jönni egy 21. sz. topikban? Tiszta vicc! Kurvára nem volt tisztában - mint ahogy ti sem - a valódi nomadizálással. Nem fogjátok fel, hogy itt nem a hortobágyi ménes tartásával hasonlatos állattartásról volt szó.
"4-500 000 főnyi félnomád nép feltehető jószágállományát."
Ez is vicc. A félnomád kijelentés, illetve az is, hogy félmillió. Amellett, hogy a nomádok harcosok voltak, állatot is tartottak... és nem a vicces háromszorosát, mivel az az infó arra vonatkozik, hogy harcban tartalék lovakat is vittek magukkal, melyek száma lehetett annyi, de amellett több száz lovat, marhát, juhot tartottak, mint haszonállatot, illetve mint kereskedelem alapját képező ménest. Tehát ez egy főre jutó állatállomány százszorosa volt az emberekének, ha nem az ezerszerese. Ebben a képletben viszont már viccesek a megálmodott szám adatok. Egy helyen ez a mennyiségű állatállomány két hét alatt felzabált volna mindent a térképre vizionált területeiken és akkor hova mentek volna tovább itt a KM-ben újabb legelőkre? Sehová.
"Előzetes becslés bárkit meggyőzhet arról, hogy az a legelőföld, ami a X. századi Magyarország 22 000 000 hektárnyi (40 000 000 kat holdnyi) legeltethető területén rendelkezésre állt, olyan magas jószágszám eltartására képes, ami többszörösen meghaladta egy 4-500 000 főnyi félnomád nép feltehető jószágállományát....Mindebből leszűrhető, hogy téves az a közhiedelem, mely szerint az új hazában a honfoglalóknak állataik számára nem volt elegendő legelőjük. Ellenkezőleg, annyi és olyan változatos legelő állt rendelkezésre, hogy egy-egy aszályos év nem okozott katasztrofális állatpusztulást."
" De a nomadizálást próbálták tovább folytatni, és ezzel rendszeresen tettek kárt más tulajdonosok birtokain. "
Így van, tehát az az életforma itt nem működött. Nem az a kérdés, hogy számmisztikailag kit zsúfolsz be a KM-be, hanem az, hogy itt nem tudtak úgy élni, mint kint a sztyeppén. Hozzáteszem, hogy a honfoglaló haderő létszámára nem az szolgáltatja az adatot (hogy mennyien fértek el a KM-ben).
Ez ugye éppen 20% harcos volna, ami számodra is elfogadható (tehát a szumma 5000 db X. századi sírból 1000 db elkelő lovas/fegyveres.). Bár lehet, hogy kicsit kevesebb, hiszen nők/gyerekek is vannak a lóval temetettek között.
Két nappal a Magyarok IX. Világkongresszusánmak nyitánya előtt a Petőfi-konferencia társelnökei, a Világkongresszus Szervező Bizottsága, valamint A.V. Tyivanyenko professzor és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke nyílt levéllel fordult a Magyar Tudományos Akadémia vezetőihez és tagjaihoz, amelyben nehezményezték az MTA tétlenségét Petőfi Sándor szibériai életszakaszának feltárásában és meghívták annak képviselőit az MIXVK keretében zajló Petőfi-konferenciára, azért, hogy megismerhessék a legújabb kutatások eredményeit. Négy nap múltán megérkezett az MTA válasza, amelyet nevével senki sem vállalt. A levél, amelyet felolvastak a Petőfi-konferencia záró napján, elemi felháborodást váltott ki. Az MTA számára nem jelent semmit, hogy Oroszország Igazságügyi Minisztériumának honlapján közzétették: igenis hurcoltak el 1849-ben magyar hadifoglyokat, közöttük Petőfi Sándort. És az sem hatja meg e súlyos közpénzeket emésztő társaságot, hogy tegnap megjelent és részletesen ismertette családjuk életét Petőfi Sándor burját szépunokája. Ahelyett, hogy sietve genetikai mintát kértek volna tőle... Alább az MTA botrányos válasza.
Tisztelt Szervező Bizottság!
A 2016. augusztus 13-án kelt levelükre, amelyben megszólítják a Magyar Tudományos Akadémia tagjait, az alábbiakban szeretnénk válaszolni. Minden más előtt, ahogy korábban, úgy most is visszautasítjuk azokat a vádakat, miszerint az Akadémia kutatói szándékosan meghamisítják a történelmet, eltitkolnak történeti dokumentumokat stb. Emlékeztetnénk Önöket, hogy mindezen súlyos állítások bizonyítást igényelnek az Önök részéről. Ennek híján nem egyebek puszta vádaskodásnál, amelyek szakmai és emberi tisztességükben sértik az akadémiai kutatókat.
Petőfi Sándor állítólagos barguzini halála, illetve minden ehhez kapcsolódó további következtetések kapcsán a tavalyi év folyamán részletesen kifejtettük álláspontunkat. E szerint semmiféle érv nem szól amellett, hogy Petőfi Sándor Barguzinban élt volna 1849 után. Így csak ismételni tudjuk az akkor (és korábban többször) elmondottakat, hogy az állítás tudományosan (sem a történeti kutatások révén, sem pedig genetikai vizsgálatokkal) nem igazolható. Ezt figyelembe véve, nem áll szándékunkban részt venni a rendezvényen.
Üdvözlettel:
MTA Kommunikációs Főosztálya
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TITKÁRSÁGA
KOMMUNIKÁCIÓS FÕOSZTÁLY
HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES DEPARTMENT OF COMMUNICATIONS
H-1051 Budapest, Széchenyi István tér 9. (H-1245 Budapest, PO Box 1000)
- a lovas sírok között vannak ugyan női és gyereksírok is, de alárendelt mennyiségben, tehát a férfiakhoz tartozott megfelelő számú honfoglaló nő és gyermek is (ott vannak a Makkay összeállította táblázat 5000 db. X. sz.-i sírszámban. Ezek nyilván zömmel nem effektív családtagok -- miután a síroknak mindössze 0,25 - 0, 50%-át tárták fel Makkay szerint --, hanem csak a statisztikusan az adott férfi számra eső nő/gyerek. És, persze, a női sírokra is "esnek" férfiak/gyerekek, de ezeket most hanyagolhatjuk a relatíve kevés női/gyerek sír miatt.)
- a fegyveresek csak férfiak, így ők is hoztak az akkori "családmodell" szerint nőket/gyerekeket, szintén az 5000 sír között.
Jó, akkor nézzük az egyértelműsíthető régészeti leleteket, azaz a cca 1000 db mással össze nem téveszthető X. sz.-i honfoglaló sírt. Ez ugye nagyjából 250 db/generáció (= effektív honfoglaló hagyatéka). Makkay/Vékony feltártsági mutatóiból számolva (0, 25 - 0,55 %) ez kiad 50 - 100 000 honfoglalót.
Több irányból indulva is ide jutunk, láthattad. (És még nem is számoltunk a bejött köznéppel ...)
