Keresés

Az biztos, csak szinte semmit nem ér.

60 perc bicikli = kb 15 perc futással.

Az volt a legkisebb jelentőségű az egészben... A legfontosabb, hogy túlsúllyal és/vagy rossz talajon/cipőben/technikával futni nagyon veszélyes az izületekre, és ha az izület megy tönkre, az (szembenaz izommal) soha nem gyógyul meg. Összességében ezért a szobabicaj egészségesebb szerintem.

Nem a szmogban kő futni, oszt kész.

Dehogy egészségesebb, pont fordítva! A szobabicikli az izületeket leginkább kímélő edzésforma az úszás után, a futás iszont az izületeket legnagyobb stressznek kitévők közé tartozik. A benzingőz beszívását is könnyebb elkerülni közben, izom- inszakadás meg húzódások veszélye is sokkal alacsonyabb.

Talán megpróbálom mégegyszer...végülis csak egészségesebb mint a szobabicikli...

Közben nagyon jól megoldom gondolatban a dolgaimat pl.

Hát, egyedül futsz, mert magadért futsz.

Sajnos fetrengéssel nem lesz jobb alakod. Már persze ha a hagyományos fetrengésre gondolunk...

:)

Nem tudom...talán megpróbálom egyszer, olyan barátságtalan nekem már a gondolat is, hogy egyedül futok-csak futok...

A BEAC-on szoktam futni, 10 kört heti háromszor.

 

fontos, hogy olyan sportot űzz, amit kedvelsz, különben megette a fene az egészet, legalábbis hatalmas akaraterő kell hozzá

Én egyedül futok. Az edzőtárs jó, mert jó esetben akkor is elcibál, ha nincsen kedved. Rossz esetben meg mindig lebeszél. :-DD

Én szeretek. :)))

Nem köll enni hamburgert, oszt nem köll lefutni 45 percet. :DDDD

Na nézzenek oda, a kalóriaszámlálás csírája. Így van, csak egy hamburger, de az milyen finom:))

Az lenne a legjobb, ha lenne edzőtársam, de a környezetemben nincs igazán sport kedvelő

Az hótziher!

Nyilván senki sem szeret futni, nekem is kínszenvedés minden nap a 45 perc! :)

A legrosszabb mégis az, hogy kb. egy hamburgernyit ér az egész! :)

Jó a bicikli is. Nem baj, ha ülsz rajta, hatékonyan formálja a popsit meg a derekat, nameg a lábat. Nekem minden ülés töri a fenekemet, azért nem szeretem. Az úszás lenne nálam a favorit, de nincsen uszoda. Marad a futás. A futást sokan azért nem szeretik, mert nem tudják, hogy futni lassan kell.Nem kell az első 100 méteren eldobni a tüdődet. Az első 4 km nehéz csak. :-D

igen, ez határozottan igaz hogy ülök rajta, de a hátrányomra nem válhat ha néha biciklizek egy órát ,nem ?:))
A futás...megmondom őszintén nem tudom miért, de sokkal szívesebben lovagolok, úszok, súlyzózok vagy urgálok a Rubint Rékára mint fussak

A bicikli nem sokat ér sztem, hiszen ülsz rajta! :)

A futás nehéz? :)

 

 

Figyelek h naponta 5 ször eszem, ebből kettő zöldség gyümölcs nyersen, hetente min. 3.-szor biciklizem. És ha meghívnak egy bográcsos házibuliba, nem kezdem el számolgatni a babgulyásban a babszemeket, sőt le se mérem. Normális életet élek, de hozzávetőlegesen mindig tudom, mennyi kalóriát vettem magamhoz, és ha nem tetszik, amit a mérleg mutat, nem csodálkozom, tudom, hol szúrtam el.

A másik meg az, hogy a kalóriaszámítás önmagában nem sokat ér. Nagyban számít, hogy mikor eszed, mennyi idő alatt, miket eszel egyszerre, stb..

Én a rendszeres futásra esküszöm..

Ha eljutok egy étterembe(ami nem sűrűn fordul elő) eszek halat, natur sültet, vagy valami ilyesmit zöldséggel, és jóízűen megeszem. Ennyi.

Étterem meg egyszerűen megkérdezem? :)

Nem hinném, hogy veszélyesebb mint bármelyik fogyókúra, ami az anorexiába torkollhat. Igyekszem nem túlzásokba esni, ésszel kell csinálni, ahogy minden mást az életben.

Ha itthon eszem, konyhamérleg, egyébként minden ételen rajta van hány dkg dl..

Én biciklizek, úszok, szaunázok. Szerintem az életmódváltás ugródeszkája lehet, ha ép ésszel csinálod

És egy zsebmérleggel méred, hogy miből hány dekát ettél meg?

én pl nem vagyok fogyókúra függő, és még egy csomó nőt ismerek, aki szintén nem.

 

szeirntem a kalóriák számolgatása egy idő után betegessé válhat, minden ételben csak egy számot látsz, hogy mennyi a kalóriatartalma.

vigyázz, nehogy túlzásokba ess:)))

Az a baj, hogy örömöd leled benne, pedig normál ésszel nem felfogható mi a jó a kalóriaszámlálásban.
Inkább futok. Az tényleg boldogít.

É sokáig csináltam, egyre kevesebb kalóriával, a végén az anorexia határáig. Nem voltam még nagyon sovány, de már terhes volt a számlálás. Akkor hagytam abba, amikor a magánéletem rendeződött. Életmódot váltottunk, sportolok, és nem eszünk hizlaló ételeket, nem iszunk cukros üdítőket. Még a csokit sem nagyon szeretem. Mindent megeszek, amit kívánok, de már csak akor eszem, ha éhes vagyok, és nem akkor amikor valami lelki bajom van.

Egyébként idő kérdése és belejössz, erre jó egy ilyen forum, előbb-utóbb fejből megy, nem kell hozzá semmilyen táblázat, könnyen viszonyítod egyik ételt a másikhoz