Kedves, drága topiktagok szeretnék mindenkinek nagyon szép békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánni és természetesen, egészségben gazdag, békés, boldog új esztendőt! A cicókáknak sok-sok finom ünnepi falatkákat és sok-sok simit!!!
szia:) Hova száguldozol állandóan? Néhány szóra azért megállhatnál, mert egymagamban itt nem tudok beszélgetni.... Elhagyni teljesen meg nem szeretném a topikodat... Úgyhogy szánj rá időt Picike... :))))D
karácsonyig gazdit szeretenénk találni két kis cicának csináltam nekik honlapot kérek nézd meg és mutassad meg másoknak ha lehet. http://100cica.extra.hu vannak és lesznek ott nagyon jó képek
a cicákl lastminute akciósok helyet keresek nekik nézzétek meg
ÓÓÓÓ ! Ez nagyon jó hír. Legyél nagyon-nagyon jóóóóó :))))) Nagy-nagy tapsikát kivánok Neked... :))) Aztán majd, ha tudsz jössz... Iskola is nagyon fontos, sok a tanúlni valód is gondolom...Ha nem gond én azért járok ide is... :)))
Az állatokkal kapcsolatban annyi szép történet létezik... Csodás kis lények... Aki nem szereti, vagy bántja őket, nem érdemli meg, hogy embernek nevezzék.... Ez a történeted nagyon aranyos volt. Örülök, hogy ilyen jó vége lett... Te is nagyon jó ember vagy azt látom... :))))) Jó éjszakát mindenkinek :))
Cila, rendesen el lehet kényeztetve. De nem baj, mert gyönyörű. Sajnos, az én cicáim IQ-ja nem túl magas, és nem is fejlesztik, legfeljebb annyira, hogy a kutyák orra alá borsot tőrjenek. A majomhoz viszont egyvalamiben hasonlítanak. Keresd meg Dixit, a fekete lányt.
Igaz, hogy elköszöntem, de egy rövid sztori még belefér. Néhány éve az ablakunk alá nylonszatyorba bekötve egy fekete házicicát dobtak be. Valahogy kiszabadította magát.
Reggel a kutyám rohangált felém, és a kiskerthez. Tudtam, mutatni akar valamit. A fekete kölyök ott gubbasztott a fal mellett. Nem húzom az időt. Egy hónapig ápoltam, gyógyszert és féreghajtót kapott, és sok, sok kaját. A kutyám a pártfogásába vette. Nem engedte messzire, és mindig tudta hol van. Gyönyörűen kifényesedett a szőre, a bordái sem látszódtak már. Aki bedobta, rá sem ismert volna. Igaz, nem is adtam volna vissza. Egy állatvédő egyesületen keresztül találtunk neki gazdát. De mielőtt elvitte, megmutattam a kutyámnak a férfit, aki értejött. Nem volt kifogása ellene. Sajnos nem tarthattam meg, mert akkor is három cicám volt, és ők nem fogadták be.
Mára tényleg elköszönök. Mindenkinek kellemes, dorombolós éjszakát kívánok.
Lehet, hogy igazad van. A kölykök között volt egy, amelyik nem felelt meg az előírásoknak. Egy ismerősömnek megmutattam, és mert tudtam, hogy a kereskedő nem viszi el, az ismerősömnek adtam. Olyan boldog volt, mint még soha, mert első látásra beleszeretett. Néhány évvel később találkoztunk. Leültünk egy kávéra, és órákon át mesélt a cicáról, aki még akkor is megvolt, és az egész családot uralta.
Az olcsó cica verziót nem igazán értem. De akkor annak örültem, hogy legalább egy cicám sorsát követhettem.
Tényleg nagyon ügyesek... A kertünknél sokszor jönnek gazdátlan cicák... Ha kintvagyunk, etetjük őket... Érdekes, de nem soványak, valszeg jól vadásznak, és van is mire.... Nagyon szépek ők is... A Tiédek egyenesen gyönyörűek, jól ápolt cicccek :)))
Nem hiszem hogy az veri fel.Hiszen a hobbi cicáknál mindegy hogy mit ért el az apja anyja....Inkább a sok vizsgálat,hogy a kiscicák egészségesek legyenek..Semmiféle örökletes,vayg fertőző beegségük ne legyen.Mindegy hová adod őket,a lényeg.Jó helyük legyenek.Nem az olcsó kiscica az olcsóbb...Ezt hídd el....
Nem a kiállításokban van a pénz. Az csak komoly anyagi megterhelés. Viszont a minősítés felveri a leendő kölykök árát. Tőlem Ausztriába, és Németországba vitték.
De tévedés ne essék, nem jártam kiállításokra. Vandát az előző gazdája vitte tenyészminősítésre. Bélust csak kölyökkorában vittem el, kíváncsiságból. De soha többet.
Szia! Túl sok szerettemet, embert és kutyát, cicát veszítettem el mostanában.
Találtam néhány képet Finciről, Cukorfalat anyukájáról. Tudni kell róla, hogy felnőtt korában sem volt nagy cica, de bátorságban verhetetlen volt. A legnagyobb kutyának is nekiugrott. A szomszédok is látták, és nem hittek a szemüknek, amikor egy németjuhászt megkergetett. Igaz, előtte fél centi mélyen felszántotta az orrát.
A mellette levő cica szintén a lánya volt, de ő már hatalmasra nőtt. Azt hitték, hogy fiú. Ő sem volt ijedős. Ha bárki megközelítette fél méterre, úgy morgott mint egy kutya. Ha pedig tovább közeledtek hozzá, fúriaként támadt mindenkire.
Szia! Elhiszem hogy hiányzik nagyon! Elég szép történet amit leírtál nekem, de azért a többi cicába is lesz nagy örömöd. Ezt elhiheted nekem! Igen sajnos nyomot hagy az emberben akit nagyon szeretet.
A cicád ugyanúgy néz ki, mint Cukorfalat anyukája. 15 évig élt velünk, de sajnos, öreg korára nagyon beteg lett. Megműtötték, és a doki fél évet adott neki. Igaza volt. De az a fél év, nagyon szép, és fájdalommentes volt. Az utolsó héten, már nem maradt bent. Az ablakban, majd előtte ült, a fűben. Ha kinéztem, bár nem szóltam neki, rám emelte a tekintetét, és búcsúzott. Minden nap ugyanazon a helyen ült, és mindig tudta, hogy figyelem. Aztán az egyik napon, felugrott az ablakba, odahajoltam hozzá, és már éreztem a halálát. Nem tudom hogyan, honnan, de tudtam, reggelre meghal. Felvettem, és a meleg ágyára tettem. Egy darabig minden mozdulatomat követte a szemével, aztán elaludt.
Reggelre nem volt a dobozban(éjjel, még éreztem, ahogy dorombol az ágyban), eltünt. Mindenütt kerestük, de sohasem találtuk meg. Tudom, azért ment el, mert a bánatomat nem akarta fokozni...
Annyira hiányzik, pedig, már hét éve történt. Hiába vannak itt az utódai. Imádom őket is, és Cukorfalatra különösen vigyázunk, mert ő egyenesági leszármazottja.
Mellesleg, az én cicáimat még nem tudták megmérgezni, mert ösztönösen otthagyják, ha valami gyanúsat találnak. Hála az ösztönnek! Na ez hosszúra sikeredett.
