De felszabadító érzés volt megmondani a véleményemet. Még ha ettől le is néznek mások, akkor is. Azt se szeretem, de összességében még így is jó érzés, ill. meg kellett mondanom.
Lassan tényleg élhetetlen lesz ez az ország... nincs középút, és a megélhetés is... hát mondjam úgy, ahogy az állam megy csődbe, egyre inkább az emberektől veszi el, ami nekik van. Én sosem gondoltam azelőtt arra, hogy el kellene költözni innen, de már egyre többször eszembe jut.
Amúgy meg ez a szittyázás azért is kezd az agyamra menni, mert manapság az ember nem lehet magyar, nem érdeklődhet pl. a magyar mondakör iránt (pl. egy beszélgetésben témaként), mert rögtön vagy a jobboldaliak kezdik el idióta szíriuszi elméletekkel bombázni, vagy a baloldaliak kezdenek el nácizni-szittyázni rögtön. Nincs középút. Illetve van, csak azon kétfelől köpködik az embert...
Itt ma már a legtöbb ember bármilyen kérdést csak politizálva tud elképzelni, ill. bármire ráhúzza a két oldal címkéit. Namármost a szittyázás a magukat baloldalinak tartók felől a jobboldalra, sőt inkább a szélsőjobbra ragasztott címke. Én egy új, rendőrséggel kapcsolatos törvényt* kritizáltam-kommentáltam, és emiatt kaptam meg - nekem teljesen váratlanul, előzmény nélkül - a leszittyázást, merthogy az okt. 23-i zavargások óta aki a rendőrséget kritizálja, az van aki szerint kizárólag jobboldali, ill. szélsőjobbos lehet. Sértésnek meg azért tartom, mert a) meggyőződéses liberális vagyok-voltam, és b) egyértelműen sértőnek volt szánva a címke.
*Ami arról szól, hogy a rendőri intézkedéssel kapcsolatban az állampolgárnak nincs mérlegelési joga, köteles engedelmeskedni annak, akár jogszerű az, akár nem, azaz nem maradhat passzív. Tehát nem azt mondja meg a szabály, hogy mi van, ha ellenállsz a rendőrnek, hanem hogy mi van akkor, ha nem csinálsz semmit. Szerintem eléggé az emberi jogok határán mozog a kérdés, ott, hogy a passzív ellenállás mennyire jogszerű.
Most morfondírozok azon, hogy milyen teát igyak. Milyen tea illik egy sértődéshez? Képzeld, leszittyáztak. Engem. :-) És nem, még csak nem is politizáltam! :-)))
Reggeli tea (fahéjas alma) mellé elméláztam egy mondaton, ami cca. felháborodva mondja, hogy milyen dolog az, hogy 90 %-ban a múltra reagálunk, nem a jelenre, azaz a múltat éljük, nem a jelent. No de hogy a picsába lehetne a jelenre reagálni? A reakció van MOST, ergo CSAK a múltban lehet az, amire reagálok. Ez nem felháborító vagy megváltoztatandó, hanem csak így lehetséges. Nem lehet a jelenben a jelenre reagálni. Mihelyst reagálok valamire, az már definíciószerűen a múltban lesz.
Bár, ha a császárpingvinekig mennél, ott már megint hideg lenne. Azokat én is jobb szeretem TV-ben nézni. Egyszer láttam delfint élőben. Illetve azt mondták, az az, nekem kicsit messze volt, akármi nagy hal is lehetett. De gondolom tengeri úton illik delfint látni. :-)
Huhh... itt olyan tavasz van október óta, hogy nehéz még elképzelni is, hogy máshol tél van még. Én ha összeadom az idei összes mínuszt, akkor se jönne ki 15 belőlük. :-)
Kiakasztóak ezek az ostobaságok. Pont azért, mert az ember igenis szeretné, ha ilyen egyszerűek lennének az élet dolgai, a boldogság, meg minden, de nem azok, egészen egyszerűen nem azok, nem olyanok, nem úgy működnek. Akármit is hablatyolnak a kótyagos fejű misztikusok. Az élet egyrészt bonyolult, másrészt ahol tud, kibaszik az emberrel, és ezen nem segít semmiféle önámítás.
Ja, Rooibush megint, most a sivatagi nyár fantázianevű verzió.
