Én azt gondolom, hogy azért, mert valamiről azt gondolom, hogy nem hat, az még nem jelenti azt, hogy nem hatásos. Egy ilyen pici gyermek életében nem úgy megy, hogy 1x elmondom neki, hogy mit miért kell, azt megérti és úgy fogja tenni. NEKI, saját magának kell felfognia és akarnia a megoldást és ez csak hosszas gyakorlás árán megy, kvázi a saját útját kell járnia, nem azt amit mi szeretnénk és akkor, ha a korlátok közt sikerül egyfajta szabadságot biztosítanunk neki akkor valóban 1 nap arra ébredhetünk, hogy vesszőcsapásra megoldódtak a dolgok és csak 1 rossz álom volt az egész.
Egyébként amióta ez történt velünk, a mi kapcsolatunk is sokkal szeretet-teljesebb, bensőségesebb, valahogy mélyebb lett.
Szívesen! Valóban talán kicsinek mondható a jutalmazáshoz és a megszemélyesítéshez egy 1 éves gyermek, de nem feltétlen biztos. Ugyanis majd ha nagyobb lesz és összefüggően beszél meg fogod látni, hogy visszaemlékszik olyan dolgokra amire álmodban nem gondoltál volna. Készülj fel, mert néha dobsz majd egy hátast ;) A legfontosabb, hogy bízz magadban, mert te ismered a legjobban a gyermekedet és te tudod, hogy mivel tudsz rá hatni, csak mindig ellenőrizd magad, hogy most éppen terelgeted, vagy "manipulálod-e"! Nem mindegy.
Azért május 20 még soká van. Mindenképpen arra biztatnálak, hogy addig is dicsérd nagyon látványosan, ha sikerült kakilni, mert ebben a korban az odafigyelés és a sok-sok pozitív megerősítés hozza meg a kívánt hatást. Ugyanis itt még nincs dackorszak és mindent megtesznek a kicsik, hogy anyuka kedvében járjanak. A másik, hogy minden nap játszatok hancúrozós játékot, nevessetek nagyokat mindannyian, építsd bele a napi rutinba a felhőtlen kacagást. Az én lányom imádta a kukucskálós játékot (ennek lett a bújócska a folytatása), egy kendővel, vagy takaróval letakartam, hangosan szólongattam, hogy: Hol a Bogi? Majd hirtelen lekaptam a kendőt, megörültem neki és nagyokat nevettünk. Az ilyen játékok nagyon fontosak az egészséges lélek fejlődéséhez.
Amikor pedig kakilni szeretne és masszírozod építsd fel ezt az egész procedúrát úgy hogy, először mondod neki kedvesen, hogy: Gyere segítek kakilni, majd lefekteted, elkezded kicsit masszírozni ruhán keresztül a hasát (jobbra föl, balra le) és csak utána bontod ki és folytatod. Ha jól emlékszem meztelenül masszíroztad. Ez azért lenne fontos, hogy amikor már könnyedén kakil, de még esetleg igényli a masszázst akkor tudjál visszafelé építkezni és ne kelljen mindig kibontani, hanem elég legyen a ruhás masszázs, azután csak a kedves szó és így tovább... A lényeg a fokozatosság. Természetesen az is elképzelhető, hogy egyik napról a másikra 1xcsak hirtelen nem kell többet segíteni neki, de azért nem árt felkészülni a "rosszabb" vagy hosszabb verzióra.
ja, az már csak hab a tortán, hogy az első helyen Guttalax hashajtót javasoltak, szóba se került a paraffin olaj, aztán a Bethesdában kapásból elutasították a guttalaxot, hogy ne adjuk ilyen kicsi korban, van humánusabb megoldás is.
eleddig azt hittem, nem ennyire gyakori ez a probléma, és csak nálunk fokozódott odáig, hogy már ötletünk sem volt, mit tehetnénk.
kislányom (3éves) decemberben művelt olyat először, hogy 6napig nem kakilt. egyszerűen NEM AKART, és minden erejével azon volt, hogy visszatartsa. karácsony másnapján a kórházban kötöttünk ki, ahol beöntést kapott, de még azt is sokáig visszatartotta, ott ücsörgtünk vagy fél órát, mire kirobbant belőle a cucc, jó nagy gombóc volt addigra. :(
ezek után azt hittük, elment a kedve az efféle élménytől (borzasztóan viselte, végig sikította a beöntést), és minden rendben lesz. egy darabig így is volt....
aztán februárban újra kezdődött az egész... borzasztóan keményeket produkált ugyan előtte is, de legalább 2 naponta volt valami termés. február közepén egyik este kakilás után (nehezen szülte meg, sokáig erőlködött), kijött a végbele.
ilyet még sose láttunk, és nem is gondoltuk, hogy történhet, így aztán rettenetesen megijedtünk, rohantunk a Heim Pálba. (mire elindultunk szerencsére magától visszahúzódott). ott aztán újra meggyötörték szegényt, egy benyúlós vizsgálattal, de mivel semmit nem találtak, (fotót kértek volna, azt hitték volt annyi eszünk, hogy lefényképezzük a jelenséget) elküldtek (nem is akartak semmit mondani, ha nem erőltetem, hogy azért valamit bökjenek már erre az egészre), hogy másnap menjünk vissza. a másnap hasonlóan telt, annyival megspékelve, hogy kellőképpen ránk ijesztettek, hogy ez most már bármikor előjöhet (végbél előreesésnek hívják - anus prolapsus), majd ilyen-olyan vizsgálatok kellenek, altatásban végzett injekciós kúra segíthet, de ha nem, akkor végül hasi műtét. a víz is levert, elkeseredetten, ijedten, tehetetlenül mentünk haza. másnap este ismét kijött egy picit, de mire a párom lefotózta volna, visszament magától. és ennyi. azóta sem történt ilyesmi szerencsére.
örülök, hogy nem tettük ki a kislányunkat, és magunkat egy irdatlan vizsgálat sorozatnak, feleslegesen. utánaolvasgatva láttam, hogy ez még egészséges gyerekeknél is előfordulhat az erőlködéstől.
később a Bethesdába jutottunk el egyszer az ügyeletre, mert megint 5 napig nem volt széklet, és a H.P-ba már többet a lábunkat se akarjuk betenni ezek után. ott egész más közeg és orvos és nővérke fogadott, százszor emberibb, barátságosabb, és hozzáértőbbnek is bizonyultak. megnyugtattak, majd elmondták, hogy ki kell pucolni a beleket rendesen (3-4 napi egymás utáni beöntésekkel, amire el is mentünk, de nagyon megviselt mindannyiunkat, a gyerek már utálta azt is, amikor megérkeztünk, és tudta mi vár rá, de szerencésre 3 nap után nem kellett többször menni), majd sok folyadék, sok rostos étel, napi 3x10ml laevolac, és napi 2 evőkanál paraffin olaj. ez meg is tette a hatását, max.2 naponta volt is széklet. a paraffin olajat elhagytuk, de a levolacot a mai napig adjuk neki, napi 2x10-12 ml-t.
most lekopp-kopp, mert nem akarom elkiabálni, egyelőre rendben van, és egyelőre MÉG van is széklete, ha nem is mindennap, de mondjuk 2 naponta.
én sem szeretném még egyszer átélni ezt az egész tortúrát, mert iszonyú volt, de sajnos benne van a pakliban.
a kiscsaj azóta se heverte ki, minden kakilás után megkérdezi, vagy örömmel mondja, hogy "látod anya milyen ügyes vagyok? kakiltam! nem kell csövet dugni!"
mi is megszemélyesítettük, és dícsérjük, és örülünk neki, minden alkalommal, ez nálunk is jól bevált módszer. a sok folyadékot sajnos nem tudom manipulálni, 1 liternél többet nem tudok belediktálni 6 lóval sem. elvileg egy 15 kg-os gyereknek 1,5 litert kéne innia. mivel bölcsibe jár, ezt felügyelni sem tudom igazán.
a rost dús étkezés viszont nagyon fontos (nekünk amúgy búzakorpát, és lenmagot javasoltak nagyon, hogy az sokaknak segített már, de sajnos őválogatóssága ritkán fogadja el), ami bejött nálunk az a zabpehelyből főzött nyákos cucc, fahéjjal, mézzel, esetleg gyümölcsdarabokkal. egyébként az én lányom amúgy is főzelékes, leveses, szinte csak ilyesmiket eszik.
próbáltuk a homeopátiás bogyókat is, de mivel annyi mindent kap erre már szegény, így nem tudom megállapítani, hogy valójában melyik is segít...
(amikor csak azt kapta, volt hogy használt, volt hogy nem).
a szilvalé is jónak bizonyult, ha valamelyik csemete szereti, az is nagyon hatékony.
amit letiltottak - jogosan - az a csoki, banán és a kakaó.
Ha valakinek van még valamilyen étrendi tapasztalata, ami jól bevált, kérem írja meg. de bármilyen véleményt, javaslatot örömmel fogadok, és az eddig leírtakat is jó volt elolvasni, köszönöm!
remélem én is tudtam egy picit segíteni annak, akinek ilyesmit kell megélnie.
Kineziológus, hát, nem akarlak lebeszélni, rábeszélni sem. Nekünk nem vált be, a barátnőméknek, akik hasonló gondokkal küszködtek, varázsütésként működött. Én úgy voltam vele, hogy 1 próbát megér... (Mondjuk nem árt hinni benne kicsit, ahhoz, hogy működjön. Na, ez nekem nem ment, hiába igyekeztem).
Jól összefoglaltad... Mi is hasonlókkal próbálkoztunk, részben magunktól, részben az alapján, amit hallottunk, olvastunk, semmi sem jött be. Megszemélyesítettünk, dicsértük, jutalmaztuk. Semmi. Aztán lehet, hogy tudat alatt mégis hatottak rá a dolgok, meg pszichonéni, nem tudom. Egyszerűen mintha egy nap úgy ébredt volna, hogy akkor mától kakil (még bőven lehet visszaesés, benne van pakliban). Semmi ne változott az életében. A viselkedésében annyi, hogy azóta anyásabb, bújósabb. Mintha igazán most fogta volna föl, hogy igen, van egy testvére (nálunk a testvérféltékenység volt a legvalószínűbb ok, aztán még ki tudja mi minden), aki már mindig itt marad. De mintha fölvette volna a kesztyűt, és jobban harcolna, az odafigyelésért, szeretetért.
De bevallom, igen kibuknék, ha újrakezdődne, szörnyű volt ez a több mint fél év (ő tényleg csak beöntésre kakilt, de hát ezt leírtam alább). A mi hibánk az volt (többek közt), hogy nem vettük észre időben, illetve simán székrekedésnek gondoltuk...
(Ja, igen, amit Gotika írt: az elfogadás (hiánya) magamba nézésre kényszerített. Mert hisz annyira szeretem, meg bármit megtennék érte, de lehet a szívem mélyén másnak szeretném, mint amilyen? Hmm...)
Köszönöm. Ezekből az első pont szerencsére megy, a többihez még picinek érzem Dömét (mint pl. jutalmazás valamiért, vagy megszemélyesítés), de nyilván tévedhetek, úgyhogy egy próbát megér. Május 20-ra kaptunk időpontot a manometriára, úgyhogy addig van idő a próbálkozásra.
Akkor megpróbálok konkrét tanácsot adni a ti helyzetetekre. 1. Ha csak tornával jön a kaki, akkor tornáztasd, de ne felejtsd el, hogy azt kell elérni, hogy egyedül is menjen neki. Éppen ezért beszélj hozzá közben kedves nyugodt hangon ilyeneket: „Látom, fáj a pocakod, mert kakilnod kell. Gyere, segítek, hogy könnyebben kijöjjön, tornázzunk egyet! Próbáld meg kiengedni a kakit, utána nem fog fájni a hasad. Nyugodj meg, minden rendben van, segítek. Stb.…” A lényeg, belőled nyugalom és határozottság áradjon, de egyben legyél kedves és szelíd. 2. Aztán, ami nekünk nagyon jól bevált, az a megszemélyesítés. Megszemélyesítjük az érzelmeket, a sírást, a kakit… mindent. Az én gyerekem nagyon cirkuszoslós, de a legvadabb sírásból is ki tudom úgy hozni, hogy: Nézd csak! Mindjárt elmegy a sírás. Veszi a kabátját, sapkáját, cipőjét, elköszön, hogy szia Bogi, most már haza megyek, jó volt veled, de elfáradtam. Becsukja az ajtót, a kapuból még visszaint, látod, mindjárt befordul Lukács bácsinál a sarkon… 3. A kakit minden alkalommal megdicsérjük, beszélünk vele, hogy milyen jól érzi magát már kint, és mennyire örül, hogy Boginak se fáj már a hasa, de azért már szeretne elmenni Kaka országba, hogy ő lehessen ott a király. Együtt beletesszük a wc-be, „megágyazunk” neki WC PAPÍRRAL és be is takarjuk, elköszönünk tőle, ő is tőlünk és már megy is. Szerintem ezt a részét te úgy kezd, hogy amikor te intézed a dolgod, legyen ott veled, lássa, hogy mennyire örülsz, milyen jó, hogy végeztél, majd búcsúzz el a kakitól. Játsszátok el néhányszor, és ha azt látod, hogy tetszik neki, akkor az övét is küldjétek. 4. Mindenképpen bármihez is kezdesz, bármilyen taktikát választasz, legyél mindig nagyon fokozatos!!! 5. Én jutalmazom is a kakilást, nálunk a túró rudi a menő. Hiába, az elején csak így tudtam elérni, hogy kakiljon. De azért ezzel nagyon résen kell lenni, mert a 3-ik alkalom után már magától kérte a rudit, anélkül, hogy felajánlottam volna, illetve, ha csak simán szeretne túró rudit enni, akkor is képes eljátszani, hogy kakilni kell. Szóval nagyon észnél kell lenni. 6. Ezen kívül még fontos, hogy naponta játszatok olyan játékokat, amiben van feszültség, majd hirtelen feloldás. Mi a bokrok és a fák közt bújócskázunk, megijesztjük egymást, majd sikítunk, nevetünk, megöleljük és megpusziljuk egymást. Majd kezdjük előröl az egészet. Ez azért fontos, mert megtanulja, hogy a lelki feszültséget mindig feloldás követi. A kakilás is egyfajta feszültség, amit csak egy oldott, laza állapotban lehet végezni. Akkor jöttem rá, hogy ez milyen fontos, amikor egy ilyen játék alkalmával, hirtelen nagy csend lett és elvonult magától kakilni, mindenféle nyafogás és sírás nélkül. Pedig akkor még nagyon nem ez volt a helyzet.
Azt hiszem egyenlőre elég ennyi. Ha van valami kérdés, hozzászólás várom szeretettel. Fontos, hogy ezeket a dolgokat mind elmondtam a pszichológusnak és csak bólogatni tudott (a jutalmazásra is), ezért mertem leírni.
Mi is érintettek vagyunk a témában, szerencsére már kilábalóban a helyzetből. Leírom azokat a dolgokat amire rájöttem, hátha valakinek nyújt némi segítséget. 1. A székletvisszatartás az esetek 90%-ban lelki okra eredeztethető vissza. 2. Épp ezért, ha valaki hasonló gonddal küzd és nem sikerül önerőből megoldania néhány hét alatt, akkor sürgősen keressen gyermekpszichológust. Az 1 évesnél kicsit gáz lehet, mert a legtöbb szakember 3 éves kortól foglalkozik a gyerekekkel, de azért lehet találni. 3. A gyermek nevelésénél mindenképpen vegyük figyelembe az egyéniségét, ne idomítsuk, manipuláljuk, hanem finoman terelgessük. Adjuk tudtára, hogy megértjük az érzéseit és nem kell visszafojtania őket. Leírok 1 példát, hogy érthető legyen. Mi már elég szépen haladtunk, hogy feloldjuk a dolgot, de amikor hirtelen a nagyira kellett hagyni Bogit, ám ő nem akart ott maradni hirtelen visszaesett a helyzet. Borzasztóan sírt és a mama úgy oldotta meg a helyzetet, hogy bemagyarázta a kicsinek, hogy akkor okos ha nem sír anya után. Nagyon sokáig tartott amíg feloldottuk ezt a gátlást. Az érzelmek elfolytása egyenes arányban van a széklet visszatartásával. 4. A fent leírtak nem csak az érzelmi nevelésre vonatkoznak, hanem az értelmi és a testi fejlődésre is. Ne siettessünk semmit, csak azért mert az lenne az elvárás, hogy abban a korban tudni kellene ezt, vagy azt. 5. Nézzük meg, hogy nem érhette-e valami trauma a gyereket. Ez lehet bármi. Nem volt-e fültanúja egy hangos vitának, mondhatott-e neki valaki valamit ami rossz érzést kelt benne, hagytuk-e, hogy egyedül tv-zen. (Magam részéről őszintén remélem, hogy egy 1 éves gyermek még nem tv-ik.) 6. Fontos, hogy a gyerek élete, fejlődése amennyire lehet az ő igényeinek megfelelően folyhasson. Nézzük, meg, hogy nem élünk-e túl pörgős életet, miközben a gyerek nyugalomra vágyna, vagy fordítva. De 1 császármetszés is okozhat ilyen gondokat, hiszen ott aztán végképp nem a természetes módon folyik a születés. 7. Próbáljuk felderíteni, nekünk nem volt-e ilyen problémánk gyermek korban. Mert ha igen, könnyen meglehet, hogy a mi feloldatlan ügyünket viszi tovább a kicsi.
Még rengeteg okot sorolhatnánk amitől kialakulhat a széklet visszatartás, de minek? Ha megebédeltünk, akkor jövök vissza és mondok néhány gyakorlati tanácsot ami nekünk bevált. Mert ugyebár az elméleti tudás vajmi kevés, ha nem követi gyakorlat ;)
Lehet nem fogja fel, de érzi a változást. Ha más nem a te rezdüléseidből. Pedig én aztán tényleg szkeptikus vagyok az ilyenekben, de ebben hiszek, tényleg át tudják venni a te esetleges stresszeidet :(. (A kineziológus nálunk rögtön azzal indított, hogy az én problémáimat veszi át Petra, azért tartogat. Na, azért ezt így nem hiszem el, főleg, hogy az oldogatása semmit sem ért... de azért vmi lehet benne...) ... Végül is Döme rosszul alvása is a terhesség óta van, nem? ... Tudom, ezzel nem segítettem :(
ha esetleg jár erre valaki... Nálunk február környékén kezdődött (tudatosult bennünk?) a dolog, a kisfiam akkor 1 éves volt. Természetesen a szobatisztaság még szóba sem került, úgyhogy ilyesfajta dolog nem játszik közre. Kistesó jön ugyan, de februárban ennek még sok jele nem volt (most vagyok félidős), és egy 1 évesről nem képzelek ilyen képességeket (mármint hogy felfogná, hogy jön a tesó...) 4 naponta van széklet (újabban 2 naponta, mert olivaolajat adunk az ételeihez), úgy, hogy rostdús a táplálkozása, kap gyümölcsöket (nem banánt), gabonát, iszik elég (1.2l) folyadékot. A széklete 4 nap után is lágy, egyáltalán nem kemény. Mégis visszatartja, ha kakilnia kell, sír, a pelenkába csak egy kis adagot enged ki általában (vagy csak folt), a többit visszatartja. Egyszer kibontottam a pelusból, és tornáztattam, hátha úgy könnyebb neki, soha nem látott mennyiség jött ki szegényből. Ez volt február végén. Ekkor vettem észre azt is, hogy vissza próbálja szorítani, rettenetes erővel szorítja össze a farpofáit, az egész lába, lábujjig befeszül! Azóta gyakorlatilag ez a taktika működik, ha erőlködik és sír, pelenkából kicsomagol, tornáztat, és sírva, vergődve, tiltakozva, de lassan elővarázsolódik az adag. Nem tudom, mit kellene tennem:( Most próbálok majd bejelentkezni a Heim-be, de ahogy itt olvastam, túl sokat ne várjak a dologtól... Azért reménykedem.
Három hete olvasom ezt az oldalt, ui. 3,5 éves fiam úgy döntött, hogy ő többet nem kakil. Még pelenkát használunk, a bilit nem is erőltettem, mert nagyon ellenkezett. Volt egy székrekedése, és csak kúp használata után tudott...Aztán pedig sehogy. Majd kórház, beöntés, és utána sem volt hajlandó. Nagyon bepánikoltunk, de abban egyetértettünk a férjemmel, ha többször kap beöntést, akkor nem is próbál meg magától kakilni. Rengeteg Laevolackot és Paraffin olajat adtunk neki. (A Laevolac nem szívódik föl, nem lehet hozzászokni, nyugodtan adható, a Paraffin nem hashajtó, hanem székletlágyító, de ez is adható kéthétig.) Ezt adtuk igen nagy mennyiségben, már majd bekakilt, de akkor sem volt hajlandó nyomni. Vittük játszótérre, rengeteget mozgott, aztán egyszer nem bírta tovább. Akkor megfogtuk a kakit, megnéztük, hogy nem kemény, nem szúrós. Alig merem leírni, hogy most három egymást-követő napon is sikerült, és azt mondta, hogy már nem akarja visszatartani. A lelki-háttér természetesen az ovi-kezdés volt, és egy fityma-beavatkozás. Drukkolok mindenkinek, aki hasonló problémával küzd.
A nővérem kislánya is ebben a cipőben járt.3 évesen azért tették vissza a bölcsibe,mert még pelusos volt,4,5 évesen kezdtek rendeződni a dolgok,maguktól.
Na azt akartam mesélni.Ők is megjárták a kórházat.Bent voltak egy hétig.Ezer féle vizsgálat után azt sejtették,hogy idegi eredetű lehet a dolog.A kórházban beöntést,és hashajtót kapott.Na úgy tudott kakálni,de a kislány szivesebben tartotta volna vissza,de nem bírta.Na, hazamenetel után 1-2 hétig még ment valahogy hashajtóval a dolog,de nagy tortúrával járt.Utána minden maradt a régiben. Ő is hetente egyszer kakilt akkor is keményet.Nagyon sírt olyankor szegénykém.Ahogy idősödött,fokozatosan maradt el nála a dolog.Most boldog 5 éves,és az egész már csak emlék.
Hm....Néhány hsz-el lejjebb írtam, hogy bizony lehet terhességi fantázia is. Amit a gyerekek nem tudnak, csak sejtenek, azt mindig a fantáziával pótolják...
(Bár sok szülő nem akarja elhinni, de hát attól még ők fantáziálnak.)
ez az egyetlen dolog amit ő szabályozhat, amiben dönthet, egyfajta fegyver a kezében.
Hát, mondjuk részben. Részben a szabályozásról szól, részben pedig a kontroll megtartásáról. Szerintem nálatok inkább a fantázia. Az a "megszületik" nagyon árulkodó.....
Hát igen, szerintem maga sem tudja. Egyrészt akar is kakilni, gondolom főleg azért, hogy nekünk megfeleljen, látványosan erőlködik, de valójában meg visszatartja. Meg olyanokat is mond, hogy „megszületik a kaka”, pedig nem sokat beszéltünk neki a szülésről. Szóval igen bonyolult, van benne egy tudatalatti blokk. Azt mondta a kineziológus (voltak jó meglátásai, csak a varázslat nem működött :(), hogy ez az egyetlen dolog amit ő szabályozhat, amiben dönthet, egyfajta fegyver a kezében.
Ja, a Tamarin lekvárt az alább említett okok miatt el is hagytuk (bár azt hiszem a miénkben sem volt szenna), főleg hogy semmit nem segített. Egyedül a bőséges beöntés segít, eljön az a pont, amikor már nem bírja visszatartani. Aztán megnézzük a kakát, nevet adunk neki, elküldjük a kakaországba, ezt a részét nagyon szereti... és mégse akarja kiengedni... Anyu 7végén hozza az osztrák cuccot, majd megírom hogy vált be...
Szerintem ez jó lesz (mármint szenna tartalom szempontjából). Patikában általában csak a szenna tartalmú kapható, mint ez: <a href="http://www.bioboltaruhaz.hu/product_info.php?products_id=1309" target="_blank">http://www.bioboltaruhaz.hu/product_info.php?products_id=1309</a>
De azert majd rakerdezek a patikaban. En epp most akarok venni egy dobozzal. Problemam hasonlo az itt leirtakhoz, azert futottam bele a topicba. Vigyazallasos kakivisszatartas ordogi koret jarjuk:-( Vegigolvastam erot meritettem, koszi a sok hasznos tanacsot mindenkinek. Remelem hamarosan en is irhatok valami biztatot.
zavartalan körülmény kell neki hozzá sok felnőtt is így van vele),
A felnőtteknél kétségtelen, ott kiépült gátlások vannak.
A gyerekeknél az ilyenfajta "szégyenlősség" inkább a "megszégyenüléstől" való félelem lehet, ha egyéb negatívum nem kapcsolódik hozzá. Szerencsére ma már mások a tisztaságra szoktatás módszerei, mint korábban.
Oka lehet testvér születés utáni " minden szeretetet megtartani" , visszatartani.
És olyan is, hogy ő akarja szabályozni, hogy mikor ad pl. szeretetet.
SZiasztok, Hasonlo problemank volt, rovid tavon segitett szilvale, laevolac. Nalunk 2 eves kor elott kezdodott, mi azt lattuk, hogy egyszeruen elvezte, hogy tudja kontrollalni a szeklet tartast. Szobatisztasagot nem eroltettuk, tesoja nem szuletett , tudom lehet meg sok minden mas, de mi csak erre tudtunk kovetkeztetni, persze aztan meg mar jon az ordogi kor, hogy azert nem nyom, mert faj. A lenyeg, hogy egy gyerekorvos javasolta, hogy 1 honapig adjunk neki paraffinolajat, minden reggel, es ez az ido elegendo lesz arra, hogy elfelejtse a kakalashoz fuzodo fajdalmakat. Nekun kis voltak ellenerzeseink, mivel hosszutavu hasznalata ezeknek az olajoknak gatolja a zsirban oldodo vitaminok felszivodasat, de merlegeltunk, es ugy dontottunk, hogy jelen pillanatban ez a kisebbik rossz. Az elejen fokozatosan kellett novelnunk a napi adagot, mire reagalt ra kb 3 evokanallal kevertem bele a reggeli joghurtjaba. Kesobb mar eleg volt kevesebb is , es megoldodott a dolog, kb 3 het utan le is alltunk az olajozassal. :) Amugy en a kupnal sokkal jobbnak tartom a beontest, sokkal jobban tisztit. En ezt tudom javasolni, nekunk ez valt be egyedul.
Mi megpróbáltuk megtudni a nemakarom okát. Szinte mindent meg lehet vele beszélni. Azt tudtuk kihámozni a mondandójából, hogy zavartalan körülmény kell neki hozzá (sok felnőtt is így van vele), meg fáj (amikor már szorulása lett).
A Tamarin lekvár gyermek részére nem javasolt, mert senna tartalma miatt nem ehetik. A gyógyszertárban erre fel is kellene hívniuk a figyelmet, ha jelzed, hogy gyereknek szeretnéd. Lehet viszont gyógynövényboltban kapni Tamarin kivonatot. Hát nincs valami lekvár íze, inkább fűszernek használják. Mi nem tudtuk megetetni a gyerekkel :)
Köszönöm, nagyon kedves vagy. Anyu Ausztriában dolgozik, megvetetem vele. A probléma még mindig fennáll, 4 naponta kakil. Székletlágyítóval, Tamarin lekvárral (tudom, ezt se nagyon lenne szabad), meg házi kamillás beöntéssel elértük, hogy nem túl kemény a széklete, így nem szenved meg nagyon, de így is visszatartja. Azt mondja, hogy nem akar kakilni :( ... Annyira tanácstalanok vagyunk, hogy én az örök szkeptikus már kineziológushoz is elmentem, de persze az ő oldása vagy mije se hozott eredményt. Jövő hétre van időpontunk Heim-be, de nem nagyon látom értelmét, annyira nyilvánvaló a lelki ok. Béltükrözést vagy ilyesmit nem szívesen engednék. Szerinted?
Szia, lányunk 3 éves, és akkor jött elő a probléma, amikor a pelenkáról leszokott (félig). Bilibe/WC-be pisil, de csak pelenkába hajlandó kakilni. Szól, hogy adjunk rá pellust, mert kakilnia kell. Amikor pelenkába ment minden, akkor nem volt gond. A kakit visszatartja két okból. 1: Oviban nem akar kakilni (pedig megbeszéltük, hogy adnának rá arra az időre pelenkát) 2: amikor már sokáig visszatartotta akkor kemény lesz, és fáj amikor kinyomja, tehát inkább tovább visszatartja. Próbálkoztunk több dologgal. Leavolac szirup lazítja a székletet, de neki azért volt kemény mert visszatartotta. Adtunk neki paraffin olajat. Ettől könnyebben kicsusszant a széklet amikor kemény volt akkor is, de ez gátolja az A-vitamin felszívódást ezért leálltunk vele. Az étrend változtatás nem vált be, mert nem ez volt a gond. A szilvalekvár, mint székletjavító pedig az íze miatt nem jött be. Kétszer is elfajult odáig a dolog, hogy a Heim Pál ügyeletén kötöttünk ki. Ott pezsgőkúpot adtak neki, ami valamennyire feloldotta a székletet és kakilási ingert váltott ki, de látszott rajta, hogy nagyon szenved. A glicerines kúpot meg egyben kitojta. Az ügyeleten elmondták a kötelező étrendes dumát, de nem tudtak végleges megoldást. A két hónapos kínlódás során világossá vált, hogy nem emésztési pronbléma, hanem lelki, a visszatartással van a gond. Nagyon makacs természetű, de mindent meg lehet beszélni vele, kivéve a kakilást. Az óvónője ajánlotta a megoldást, amit akkor alkalmazunk, amikor már szorulása lesz, mert pl. napközben visszatartotta. Microklist beöntő cucc. Nálunk nem kapható, de a Pharmafutár meghozza. Amikor már nagyon szenved, van amikor ő kéri, hogy adjuk be neki. Negyed órán belül hat és fájdalom mentesen kakilja ki a bekeményedett nagyobb darabokat is. Mi az 50 darabosat rendeltük a Pharmafutárnál. 15000 az 50 darab +2600 a szállítási költség. Tudom, hogy nem ez a végleges megoldás, de amíg a WC-be kakilás el nem jön magától nála, addig tudjuk kezelni a kritikus eseteket. Az osztrákoknál egy vény nélkül kapható gyógyszer, amit szorulásra és szülés előtti beöntés helyett használnak. 5 éves kor alatt csak fél adag kell. Remélem segítettem.
