Talán nekünk van legnagyobb tapasztalatunk a hármas Royalban.
Nagyon kellemes (szórakoztató) és tanulságos, hiszen többnyire (a négyesben) nem tudjuk, nem érdemes ponosan belicitálni a lapot. Itt meg nagyon komoly ellenjáték szervezhető, főleg a gém-bridzs körben.
Pontos támadólicit esetén ugye ismerjük az összes lapot, ez meg a trófeázást segíti.
Mindenképpen érdemes megtartani.
Valóban jó, szerintem klasszisokkal a Raubernél, ami engem igazán nem fogott meg. A hármas azonban jó, a sebességre jelelmző, hogy amig szombaton mások versenyeztek, mi nemhoyg befejeztük a mienket, hanem lenyomtunk egy hármast is. Jellemzően kedvez a dolog a trófeagyűjtéshez is, ez látszik a játszmalapon, mert vagy szerepel a trófea neve, vagy ott a nagy nullázás, ami héja-gyanús :-)
Szegény partnerem csak kapkodta a fejét, amikor már a második Spadille-t csináltam ellene, majd fogtunk XXI-t úgy, hogy két visszalopatás is bejött "véletlenül" ki lehetett számolni, hogy lesz meg.
W-k!
Már nem csak Győrben hódít a hármas, a "keddiek" is a räuber helyett kezdenek erre rákapni. Gondolhatjátok, CSÁr mennyire örült, az ő trófeázó kedvének ez nagyon fekszik: az első három leosztásban mindjárt háromszor mondott Spa/Manillet!
(Kis szépséghiba, hogy mindhárom elbukott... de azért nem hagytuk abba... és lőn, aztán lett is egy jó Kentaur - nekem.
Azért jó CSÁ-unk is bevert egy Spadillet a végén, és aszonta, RáM-val: ez kujó!, hármasban jáccuk ezt.)
Új jelszó: megvagyunk hárman? Akkor royalozhatunk!
Szép, nem????
(De legalább is praktikus, és a kezdők is irtó sokat tanulhatnak belőle - ugyebár duplatámadás van.)
Kedves Theking! Nem a miatt szomorodom neki igazán, hogy "zsigeri" gyűlölet van a royal miatt, azért is, persze, hanem azért, mert úgy tűnik, a tarokk topic mindjárt lesüllyed, ha a royal tarokkot is játszók nincsenek ott, ha meg ott vannak, megjelennek a royalt még életükben soha nem játszott emberek, és kezdenek kajabálni. Mért jó ez? Egyáltalán, miért nem lehet megérteni, hogy a tarokk nemcsak egyféle?!
Egyetértek WGY véleményével, a magas tarokk bemondásai nem férnek be a 9 lapos húhi keretei közé. A húszashívás az illusztráltnál véget ér. A több bemondáshoz több lap és licitrendszer kell = royal.
Lehet valóban, hogy nem túl jó magas tarokkos partnerekkel játszottam, bár jómagam sem vettem túl komolyan, szóval nem jött be igazán. Aztán most hogy van számomra is befogadható Royal, így már nem is lehet alternatíva. Ezzel nem is fikázni akartam, csak úgy érzem, a magas tarokk járulékos bemondásai egyrészt ritkák, másrészt a royalnál isnagyobb lutri bemondások. Betlehemet csinálni Kaiserban sem könnyű, Royalban sem (belicitálni), akkor egy kilenc lapos bemondáskorlátozott játékban, ahol ehhez indulni kell, 6-6 tarokkban ülni, óriási tarokkokkal (voláttal), három királlyal...szóval érted. A fácán meg olyannyira kificamodott faramuci, a játék szellemével ellentétesnek tűnik nekem egy skartolós játékban, hogy csak na. Kicsit még a Royalban is :-)
A kérdés tivábbra is az számomra, hogy aki magasat játszik, miért nem érdeklődik és próbálja ki a Royalt (esetleg a Kaisert)?
A Royalban azt szeretem, hogy kiszámítható(bb) és olyan bemondásokra is van lehetőség, ami a huhiban nincs. Ennek ellenére nem vagyok híve a maximális kiszamíthatóságnak, mert megöli a játékosságát. A játéktér beszűkülése - elsősorban a konzoláció idei megváltozatásával - is ezt hozza, s bár igazságosabb az idei rövidtávon, én továbbra is a 2002-est szeretem. AZ igazságosság ugyanis nem mindegy, de tény, hogy a mostani rendszer azoknak kedvez, akik sokat tudnak gondolkozni (ez jó) meg azoknak, akik passzívak (ez nem olyan jó). Én szeretem a kockázatot is, normális mértékben, egyszerűen hozzá tartozik egy bizonyos mértékben a kártyázáshoz. Én a Royalban is a "játékosabb" spílerek közé tartozom, aki, ahogy ismertek nem szívbajoskodik bemondani a trófeákat (sem), ahogy a partnerem is ugye mondott 2002-ben arra Hárpiát CSB-n, hogy a káró 1-1-ben ül. A bajnokcsapat tagja saját elmondása szerint, ebből a 100%-os Golgotát vállalta volna, mi meg az 50%-os Hárpiát.
Megtettük ezt +100 pont reményében, de ha a Hárpia csak 20 ponttal kerülne többe, akkor aligha. Szerintem pont ez a jó a nagyobb trófeapont értékekben, hogy nagyon ritka belőle a 100% biztonságú kiosztás. Egyébként se gyakori a 250 pontos bemondás, hát még a teljesen tuti. Aki pedig vállalja a kockázatot, az kapjon érte 250 pontot, aki meg nyuszi, mint a bajnokcsapat tagja :-) az kapjon csak 150 pontot. (megj: ez a biztonsági, kvázi passzív játék a célravezetőbb!)
Hogy ellenpéldát is mondjak, hosszútávon csapatom nem jött ki jól ebből a módiból, hiszen sok nullázásunk is volt, éppen Bromberg úr kontrázott Glóriát, ahol hasonló esélyre vállaltam. Ha akkor csak Kentaurt mondok és nem Gloriát, akkor nem lett volna ennyire izgi a CSB vége :-)
Szóval én szeretem ezt (is) a Royalban, és számomra vonzóbb a nagyobb játéktér, a kisebb és egyszerűbb konzoláció, másnak viszont fordítva.
Közben szúnyóztam egyet, és most fejezem be:
szóval, a royal két legnagyobb újítása közül (fix partner, no skart) sokan az utóbbi jelentőségére nem figyelnek eléggé, pedig ez az, ami a - bocsesz a húhi rajongóktól - a tarokkot felnőtté teszi. Sajnabajna, minden olyan játék, melyben van lapcsere + kikerül x mennyiségű lap a játékból a szerencsét hozza "helyzetbe" a gondolkodás helyett. (Lásd, a mindenki által klasszisjátékosnak tartott Gy.D. idei vessszőfutását az altianszban: ha ő nyúl be, csak romlik a lapja, de ha az O.L., annak még jobb lesz... így van, Bromberg???)
No, vissza a lényeghez: mindenlap játékban van. Ettől komoly a royal - és ettől komoly a bridzs is, sőt, nevetni fogtok ettől komolyabb még a fekete macska (más nevén: Johanna) is a többi játéknál...
Ám, látom, néhány játékosra időnként rátör a húhi-nosztalgia. Még mielőtt újra nevetségessé tenné magát egy "versenynek" nevezett húhi kupán szerzett mezőnyvégi helyezés megkockáztatásával, javaslom nekik a skíhit, amely a húhi igazi felnőtt varija, hisz itt is hol ezzel, hol azzal a partnerral ver meg a sors, és jónéhányszor van sunnyogós szitu. Ám, mivel m i n d e n l a p szerepel, ez - ellentétben a húhival - royal-szintű gondolkodást tesz lehetővé.
(Őszintén bevallom, én is szeretek néha hol ezzel, hol azzal lenni. Ráadásul "pereg" a skíhi a közös licitrend és a kiskonzoláció miatt. Amióta ezt a royal-varit sikerült kidolgozni, azóta nem hiányzik a húhi!)
Mese nincs:
a fejlődés a tarokkozásban végbement, aki inkább a szerencséjében bízik, mintsem tudásában, valamint inkább sörözni jár az asztal mellé, nem gondolkodni, az maradjon meg a húhi mellett.
Akit viszont a gondolkodás szórakoztatja, az royalozzon, akár egyéniben (skíhi), akár párosban (free, csapat).
Becsüljük már meg ezt a kis royalunkat - úgy is irigykednek ránk miatta épp elegen - és hagyjuk meg az öreguraknak a lapcsereberélgetést...
Komolyra fordítva:
azt szeretem benne, amikor pl. 10 tarokkal Gémet kell csinálni 12 ellen, vagy Köpf ellen kell játszani, vagy Köpffel védekezni stb.
Tehát a trófeás helyzeteken kívül rendkívüli élményt ad egy szoros parti megoldása. (A Kispest ellen 38 percet gondolkodtunk egy védő Bridzsen, négy ütő ellen.)
Hihetetlen élmény volt ennek végiggondolása, majd megjátszása. Rengeteget bridzseztem, húhiztam, ultiztam - de ilyen élményt csak a royalban kapok.
Ezért szeretem. (Megjegyzem, a bridzsben a licit alatt nem kell végiggondolni az ütéseket - itt viszont nincs mese, fejben előre le kell tudni játszani a dolgokat.)
Egyszerűen azért szeretem jobban bármilyen másik kártyajátéknál, mert ilyen szintű gondolkodásra késztet.
Ti miért szeretitek a royalt?
"Én ezt a huhifajtát szívesen játszom, de nem fogok magas tarokkozni, mert marhaság a kilenclapos skartolós játékokban. (megjegyzem, kipróbáltam, és nem előre fikázom, de amikor kiderült, hogy mindig mindenki tarokkal indul a csendes fácán ellen, akkor a falra másztam). "
Akkor elég rossz partnerekkel játszhattál, gondolom az állandó tarokk indulás miatt rengeteg csendes páros fácán volt 30 forintért. A magas tarokk legérdekesebb/legnehezebb része a skartolás és az indulás.
Magamból kiindulva, nekem is volt. Én is huhizni tanultam meg először, akár mennyire is hihetetlennek tűnik most számodra, ebbe a győri társaságba a duplajáték bevezetése sem volt egyszerű! A King jött elő ezzel, ahoyg egy időben játszottuk a centrumot is, de nem "éltük bele" magunkat, nem tűnt lényegesenek, ezért elhagytuk és csak a duplajátékot hagytuk meg (mivel bíztatás kellett).
Amikor én először mentem le a klubba, akkor huhizni ültem be (pontosan a tarokk topicban megismert emberekkel, Lujza, Ivett stb.) és először idegen volt az illusztrált is, eltelt pár hónap, mire belerázódtam a centrumokba, király uhukba meg sas ultiba, mire figyeltem ezekre, és felismertem a centrum különböző lehetőségeit (kör végén a XIX XVII elég, nem kell XVIII stb.). Olyannyira hozzászoktam, és aztán versenyeztünk is ugye eleget, hogy ez lett az etalon játék, a korábbi meg unalmas(abb) és hazahoztam Győrbe. Pár hónap alatt sikerült itt is mindenkinek ráállnia, sas, király magasítások, kötött ütések, minden oké lett. Ráadásul abból a célból, hogy a győrieket is bevegyük a vérkeringésbe, a szabályokat is próbáltam összeigazítani, ezért gyakran kérdezgették tőlem, hogy "ti ezt Pesten hogy játszátok?" - nem mintha az jobb lenne, de egységesítés címszó alatt (invit, XIX = 4 király stb). Számomra ez a tarokkfajta (az illusztrált + sas ult/uhu) a huhi legjobbika, ami tardicionális kilenc lapos, eléggé szórakoztató is és nem annyira eretnek, hogy tíz lappal és trófeákkal legyen.
Számomra érdekes, hogy ezt oly kevés huhista próbálta ki (a Kaisert), mi azonnal és látod, sikere is van, ugyanakkor olyan nagyok, mint Nagy Tibiék elzárkóztak. Ebből az is látszik, hogy ez a hibridjáték nem tölti be a szerepét, noha arra lett kitalálva, hogy a huhisták megismerjék a royal felét...
Magyarán a dolog úgy néz ki, hogy a huhi ebben a "verseny"formájában teljesedett ki, hiszen a magas tarokk - szerintem - értelmetlen, királykismadarat meg Betlehemet csinálni ebben a játékban oly ritka és kockázatos, hogy egyszerűen hülyeség, a fácánról nem is beszélve. Nem véletlen, hogy ezek nem terjedtek el - az megint kérdés, hogy aki magas tarokkot játszik, és ott színcsaládot meg háromkirályt elfogadja, akkor mi a baj a Famille-al meg a Betlehemmel...? Ami ugyanaz.
Én ezt a huhifajtát szívesen játszom, de nem fogok magas tarokkozni, mert marhaság a kilenclapos skartolós játékokban. (megjegyzem, kipróbáltam, és nem előre fikázom, de amikor kiderült, hogy mindig mindenki tarokkal indul a csendes fácán ellen, akkor a falra másztam).
A Royalt is ebben a klubban ismertem meg, érdeklődésem volt (Rézmányi úr tanított először), ahol felfogtam az alapokat, de fárasztott. Ez volt az első, azaz hogy sajnáltam a kártyaidőmet arra, hogy ezt megtanuljam és belejöjjek, túl nagy agymunka volt. Plusz, a bonyolult számítás és írás elvette a kedvemet.
2 évvel később a konzoláció és az egyszerű írás, a letisztultabb szabályok már bíztatóak voltak, és mihelyst az ember átesett az első pár tucat meccsén, mondjuk az első 100 után már elég jól ment a licit, 200 után meg rutinból, ekkor lett szórakoztató. Kellett hozzá ösztönzés a kipróbálásra, de sikerült és azóta ez (is) szórakoztat. Pedig először én is elutasító(bb) voltam.
A royalt 19 évvel ezelőtt - persze, akkor még nem royal néven - kezdtem kifejleszteni. Pusztán az volt a célom, hogy kedvenc húszashívásos (!!!) tarokkjátékunk legyen mérhető, hogy a bridzs nívójára emelkedjen. Ezt minden fórumon elmondtam, mégis - kezdettől fogva - ahogy Theking megfogalmazta "zsigeri" gyűlölködés vett körül. Ez teljességgel érthetetlen volt a számomra, hiszen a cél, hogy e szép játék bridzs-elismertségre emelkedjen, hihetetlen, hogy ne tetsszen a tarokkozóknak...
Más kérdés, hogy - rájőve az összes lap játékban levésének fantasztikus fontosságára - egy új játék alakult ki, mely mélységében is összehasonlíthatatlan fölénybe került elődjével.
Ez az új játék, a "royal", változó partnerral (skíhi) ugyanolyan szórakoztató, mint a húhi, fix partnerrel pedig versenyszinten játszható.
Ráadásul, sikerült a hármas-formát is megteremteni, tehát pragmatikus a szempontból már a bridzset és a húhit is "leköröztük".
A sikeres fejlesztések, az egyre több royalt megszerető játékos ellenére mégis, irtóztató nehéz e játékcsalád népszerűsítése, melynek - megint a Thekingi hozzászólásra utalnék - másik jellemzője, hogy - kizárólag húhisták - úgy formálnak megfellebezhetetlen hangú ítéleteket, hogy nem is ismerik a vita tárgyát... Hihetetlen... Valaki meg tudja fejteni e magatartás okát???
Egyszerüen elképedtem a tarokk topicon történteken. Soha nem értettem, hogy mi ez a zsigerből jövő ellenszenv a Royallal szemben. Értelmes emberek tények ismerete nélkül mondanak "véleményt".
Különösen ledöbbentem Karmától, akit egyébként egy intelligens fiúnak tartottam.
Azért még játszhatjuk és szerethetjük kedvenc játékunkat.
Csakhát a szüklátókör mindig elszomorít.
Ettől még legyen szép napunk!
Na nehagyjuk már bedögleni ezt a topicot.
Kiváncsi lennék igy a CSB év kb. felénél, kinek mi a véleménye az új kozolációs és pontszámításos rendszerről.
Én úgy gondolom, hogy iparosmunkává vált kicsit a játék, a mondások lényegében a 90 pont feletti eredményt célozzák. A magas konzoláció miatt jópár rendkivül szép mondás a multé lesz.
Amióta polemizálunk a középütőkről, azóta senki nem ír a topicba. Lehet, hogy célszerübb lenne a vitát személyesen folytatni, de ahogy ezeket a Skíz szemü playereket ismerem a vita helyett féktelen tarokkorgiába élvezkednének.
