Keresés

Részletes keresés

jahorka Creative Commons License 2008.09.06 0 0 1427

 

Reményik Sándor:

A szépség próbája


Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.

A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát.

 

jahorka Creative Commons License 2008.09.06 0 0 1426
Gámentzy Eduárd: Bezárlak

 

Bezárlak szavaim közé...
Fehér papírra vetlek!
Két felkiáltójel közé,
Eleven célkeresztnek!

 

Úgy őriz gyilkos fegyverem,
Mint éjszaka az álmát.
Mint könnyes szemü kisgyerek,
Ki öleli a párnát.

 

Ma még ha mennél,... elmehetsz!
- Majd lenézek a földre...
De holnap már nem lesz kiút!
Itt tartalak ... örökre...

 

Kraxika Creative Commons License 2008.09.06 0 0 1425
Előzmény: Kraxika (1424)
Kraxika Creative Commons License 2008.09.06 0 0 1424

 

[JIM MORRISON]



 

BÉRELT SZOBA

Amikor először találkoztunk,
még nem sejtettem,
holnap már szobát bérelünk
és szeretkezünk naphosszat.
Pezsgőt iszunk, és terveket szövünk,
becsapjuk egymást, és szerelmet ígérünk.

A hotelre tisztán emlékszem.
Ha arra járok,
még most is összeszorul a szívem.

jahorka Creative Commons License 2008.09.04 0 0 1423

 

Szabó Ila:



Vágy

Áldanám a kelő holdat-
megigéző mosolyodat.


Borzolnám a fűzfagallyat-
érzékien omló hajad.


Csókolnám a száz fűszálat-
szeretkező szempilládat.


Ringatnám a domboldalat-
elbűvölő szép válladat.


Vállalnám az egész tájat-
minden vonzó porcikádat.


S meghalnék a sziklaszirten-
minden veled-ölelésben.

 

jahorka Creative Commons License 2008.09.04 0 0 1422

 

Veres Judit - Rólad


Ma rólad szeretnék írni
Hol vagytok szavak?
Félek, ezen az éjszakán
Az álmok is alszanak
Csak én vagyok ébren,
Bennem a magány dalol
Talán messze-messze
Te már alszol valahol
És álmodsz is, tán rólam
De reggelre elfelejted
Érzed, egyre közelebb
Hoznak hozzám a
Rohanó percek
Aztán újra ellop a zord idő
Helyetted fakó álmok jönnek
Tiéd ajkamon minden mosoly
Tiéd szememen a könnycsepp
Nélküled csak csend vagyok
Nélküled csak remegés
Arra hogy mennyire szeretlek
Ezer szó is kevés.

dromio Creative Commons License 2008.09.04 0 0 1421

Reményik Sándor:


Szózat a mélyből


Én vagyok itt, - nem a halál, -
Csak egy vadrózsa-ág,
Akármily gyönge vagyok is,
Megfogom a ruhád.
Kezed talán felvérezem,
Hegesztem a szíved,
Sziget vagyok vad sziklák közt
Szelíd tündér-sziget.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kis, névtelen öröm,
Mely örvények közt hirtelen,
Váratlan rádköszön.


Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindig virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.

Ezüstcsillag Creative Commons License 2008.09.02 0 0 1420
Zimonyi Zita: Megtaláltalak


Fennhangon mondom himnuszom,
szerelemhittel hirdetem,
harsogom, szerte kiáltom
lázas rezdüléssel fénylem:


alakomra kulcsoltalak,
egemre, érzékeimre

írtalak, forrasztottalak,
megálmodtalak, ébredve



szememre tapasztottalak,
naphosszat hévvel idézlek,
jártamban-keltemben várlak,
hallgatásban is becézlek,


szállok föl-le, röpít föld s ég:
nekünk vetett ágy a világ,
veled magasság a mélység,
testem érted nyújtózó ág;


helyettem is ismételje,
dobogja minden ütőér,
tárt szívű vággyal jelezze,
vallja a csönd, s végtelen tér,


az összes hű, ölelő kar,
táruló, friss életkehely,
termékenyítő vad vihar,
kívánkozó virághüvely,



mert túl józan, kemény a szó,
- jó szeretőként dicsérni -,
a csodához nincs, mi méltó,
fussak esdve ünnepelni:



hogy végre megtaláltalak,
öröme víg sejtelmeknek,
kit öröktől kívántalak,
ösztönömben reméltelek!

 

 

jahorka Creative Commons License 2008.08.29 0 0 1419

Buzsik Tamás:

 Érezned kell!

Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.
Nem mondhatom el ki vagyok,
És azt sem, hogy Te ki vagy nekem.

Mert üresek mind és némák a szavak
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás;
Rabnak születik minden gondolat,
Minden érzés, minden vallomás.

Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.
Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz.
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,
Érezned kell a kimondhatatlant!


 

halkabban Creative Commons License 2008.08.26 0 0 1418

"A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá."

 
(Rabindranath Tagore)

jahorka Creative Commons License 2008.08.24 0 0 1417

Szeretlek!

Minden ami volt, elmúlt.
Minden ami lesz, az jobb lesz.
Szerelem volt, van és lesz...

Minden ami volt, elmúlt.
Minden ami lesz, az jobb lesz.
Minden ami van, csak érted, és értem van.
Kettőnkért él a vízpart, az erdő
csobogással, és madárfüttyel szolgálnak ők.
Kettőnkért van a táj, a hegyek, és dombok.
Figyelj most mindenre amit mondok!
Értünk ég a tűz,
Miattunk van hideg,
Engedd hogy szívem forrósága melegítse a Tied!
Csak nekünk van a boldog, a szép,
Még ha nem is mindig felhőtlen az ég.
Miénk a föld, és miénk az ég, hiszen
nekünk teremtette mind az Isten!
Egymásnak teremtett,
Összekötött minket,
A Másikra gondolunk,
Innen jött az ihlet.
Miénk a Telehold,
Miénk a Nap!
SZERETLEK TÉGED,
mint minden nap.
Miénk a savanyú, a keserű, az édes,
De miénk legfőképpen... miénk az ÉLET!
  Horváth Márk
dromio Creative Commons License 2008.08.24 0 0 1416

Banga Adrienn:


Ma este…


Ma este várlak téged mindenemmel,
Bűnös vággyal, hamis reménnyel,
Remegő testemmel, s a lelkemmel…
Ma este várlak téged mindenemmel.


Ma este álmodom, mintha itt lennél,
Lehunyom a szemem, mintha érintenél.
Messze vagy, másé vagy, nem érdekel…
Ma este várlak téged mindenemmel.


Csend van, sötét van, - izzik minden.
Nem jössz, nem jöhetsz, - itt vagy bennem.
Máshol vagy, mással vagy, - ölelsz szenvedéllyel…
Ma este várlak téged mindenemmel.

jahorka Creative Commons License 2008.08.23 0 0 1415

 

F. Ludányi Ágota

Köszönet

Vigyázd minden léptemet,
Ha rossz útra tévedek.
Őrizd tekintetem,
Ha nem lehetsz velem.
Óvj, lelkesíts, taníts,
Becézz, ölelj, boldogíts!
Oldozd fel vétkeim,
Őrizd meg titkaim.
Hitesd el, hogy szép az élet.
Hogy nemes célokért élek!
S, ha mégis ellened vétkezem,
Csak ölelj át, s fogd meg két kezem!
Hálából Tiéd mindenem,
Köszönöm, hogy vagy nekem!

 

Előzmény: jahorka (1414)
jahorka Creative Commons License 2008.08.23 0 0 1414
jahorka Creative Commons License 2008.08.20 0 0 1413

 

Rainer Maria Rilke: Szerelmes dal

 

 

Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül. 

 

 

De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal. 


(Kosztolányi Dezső fordítása)

jahorka Creative Commons License 2008.08.19 0 0 1412

 

Kosztolányi Dezső

HAJNALI CSÓK

Mikor a gyertyánk üszkösen ég már
a sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk
s fáradt remegéssel újra sóhajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.

Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derű, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyíló jégharmatú rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszítója
a csók, a csók,
a hajnali csók.

jahorka Creative Commons License 2008.08.18 0 0 1411

 

BALLA ZSÓFIA:
Szerelem születése

Harcolok érted. Az édes hús alatt
csonthéjba zárva, sötétbe, a mag,
a mandulatömör. A kéz, a száj
azt bontogatja, ami nem anyag.
Titkod kibökni nem muszáj.

Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott
könyv kinyílik - a szél lapozgat ott -
súgva borzong, lobog papírhaja,
mint kukorica szőke bajusza.
Idegennek csattognak a lapok.

Sorsunk kuszán, születetlen vetődik.
Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.
S mit nem találtam, mert vakon kerestem:
titkod falán, benned, az égitestben
láthatatlan mindig világitott.

jahorka Creative Commons License 2008.08.18 0 0 1410

 

HAJNAL ANNA

AKIT SZERETSZ

Akit szeretsz sebezhetetlen?
akit szeretsz az halhatatlan?
akit magadnak választottál
azt megpróbálod szakadatlan.
Annak oroszlánszívet adjál
hogy rettentésedet megállja:
kedvenced elcsuklott fejére
súlyos kezedet tedd vigyázva!

Mégse görbüljön hajaszála

 

jahorka Creative Commons License 2008.08.16 0 0 1409

 

Vers Neked

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!
(Gámentzy Eduárd)

jahorka Creative Commons License 2008.08.15 0 0 1408

DoomT Creative Commons License 2008.08.15 0 0 1407
Domán Tamás

Arról írnék, hogy szeretlek.


Szeretnék írni egy verset neked,
olyan szépet, mint te magad.
De csillagtalan, bús kinn az este,
Fagyos köd lepi arcodat.

Csak hűn figyelem e gyászos semmit,
szívemre fájón bűn omol.
Szemeid szép szerelme, mennyei
lángja, hol jár ha álmodom?

Talán őszirózsás kertek mélyén,
ott, hol csendes dal illatoz?
Vagy felhők bársonyán lépdel, végén,
majd ég és föld közt ingadozz?

Bár lehetnék a szárnyad, röpítve
aranyló napkorong elé.
Fel magasba, ne hajoljon íve,
mint szomjas virág, por felé.

Szeretnék hinni most, de nem merek,
csak arctalanabb lesz a kép.
Tört lelkem minden csendnél csendesebb,
hogy elmúlt, hogy nem vagy, hogy még…


(Anikómnak...)
jahorka Creative Commons License 2008.08.14 0 0 1406

 

Kormorán

 

Érintés

 

Te és én kik még látnak
Érints
Adjunk színt minden virágnak
Érints
Egy érintés kell

Szív lesz szív az értelemben
Érints
Kéz lesz kéz a végtelenben
Érints
Egy érintés kell

Te és én kik még hallják
Érints
Az élő szót, a hangok hangját
Érints
Egy érintés kell

Te és én kik még járják
Érints
Világok világát lakják
Érints
Egy érintés kell
Érints, érints

jahorka Creative Commons License 2008.08.12 0 0 1405

 

Hegymegi Rita :

 Metamorfózis  

 

 Kitapinthatatlan mozdulatlanságban
lecsapódó leg-énebb suhanások
hálózzák arcod
szövevényes titok tárát,
s e mércévé nemesült
lepkeszárny suhogásban
mi már nem külön
Te és én vagyunk.


 

jahorka Creative Commons License 2008.08.11 0 0 1404

 

Bognár Zoltán:
Szerelmemnek

Ha most felrepülhetnék az égig,
Hogy megfogjam a legszebb csillagot
Azon nyomban le is hoznám annak,
Kire minduntalan, s egyre csak gondolok.

Óvatosan tenném le aranyos üllőmre,
S lelkemből vennék ki izzó szerelmet
Összekovácsolnám, s neki adnám bátran,
Hogy vele magához vehesse egész életemet.

 

jahorka Creative Commons License 2008.08.11 0 0 1403

 

Babits Mihály:

Szerelmes vers

 

                A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
                homlokod havasa alatt, homlokod havát
                elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
                szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

 

                Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
                szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?

                Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
                fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

 

                Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
                csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
                csendesen - hallani nem lehet, talán látni sem:
                az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

beezer Creative Commons License 2008.08.11 0 0 1402
A hold ezüstje libben füledben
szerelmem szilárd, mint az ékkő, mely benne ül,
a gyöngysor nyakadban helyettem öleljen
és csókolgassa bőröd némán, rendületlenül
jahorka Creative Commons License 2008.08.11 0 0 1401

 

                    Bartalis János:

                    Várlak

               

                Éjfél van és én még nem alszom.
                Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
                A mező piheg.
                Fáradt csillagok bóbiskolnak.
                A hold lezuhant a keretek mögé.
                Várlak, hogy jöjj.
                Várlak, hogy egyszer besuhanj.
                Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
                a bokorközön.
                Szellőlengésed fehér szárnyalását.
                Várlak, hogy itt légy,
                hogy eljöjj és megörvendeztess.
                Várom a lombzajt.
                Várom a harmatcseppek
                piciny csengetését.
                Várom az apró füvek suttogását.
                Várlak Téged!...
                ... Szívem ős mély dobbanását
                várom a csendes éjben.

jahorka Creative Commons License 2008.08.11 0 0 1400

 

Dsida Jenő

Pillanatfelvételek az életből

 

Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.

A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is
kézbe kéz.

Az ittmaradó... ír ,
és néha-néha ...sír,
és néha messze néz...

A mese vége mégis
örök- szomorú,
szent-egy:

van, aki itt marad,
van, aki elmegy....

Előzmény: jahorka (1399)
jahorka Creative Commons License 2008.08.11 0 0 1399

Szép estét, Kedves Stranger!

Elhoztam, amit megigértem.

http://www.freeweb.hu/bel/e2/istenek.html

Előzmény: Törölt nick (1398)
Törölt nick Creative Commons License 2008.08.11 0 0 1398

Igen! Tanulunk egymástól... mint mindig! :))) Jót, rosszat, mikor mit.

Szép estét Neked! :)

 

Guillaume Appolinaire

 

Búcsú

 

Letéptem ezt a hangaszálat
már tudhatod az ősz halott
e földön többé sohse látlak
ó idő szaga hangaszálak
és várlak téged tudhatod

 

(Vas István fordítása)

Előzmény: jahorka (1397)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!