Meg kell tanulnunk és el kell sajátítanunk a test teljes ellazításának a gyakorlatát. Ha már ismerünk egyet, az is meg fog felelni. Itt egy nagyon egyszerű gyakorlatot közlök.
Üljünk vagy feküdjünk le, és lazítsunk. A lábfejjel kezdve, feszítsük meg majd lazítsuk el az izmainkat. Folytassuk ezt a lábszárral, combokkal, csípővel, hasizommal, mellkassal, karokkal, nyakkal, és az arccal, egészen addig, amíg a teljes testünk mély nyugalomba nem kerül. Ezt párszor csináljuk így meg, hogy biztosan az összes izom ellazuljon.
Megjegyzés: a mély fizikai ellazulás a kulcs a transz-állapotba kerüléshez, azaz a mély relaxáció OKOZZA a transz-állapotot. Ha a transz-állapotba kerültünk, akkor az asztráltest kivetítése már viszonylag könnyű dolog.
Elmélkedés
Amikor elkezdünk meditálni, a felszínes tudat gondolatai kezdenek majd gyötörni. A felszíni tudat úgy működik, mint egy nagy jegyzettömb. Tárolja az üzeneteket, emlékeztetőket, nyomasztó gondolatokat és problémákat, amelyek megoldásra várnak stb. Folyamatosan dolgozik, SOSEM pihen, gondolatok, gondolatok, gondolatok, mindig, egymás után, és mind figyelemért kiált.
Mielőtt megkíséreljük megtisztítani a tudatunkat, a később leírt "tudatos légzés" gyakorlatával, bölcs dolog ezekkel a felszínes gondolatokkal foglalkozni egy kicsit, elmélkedés formájában. Üljünk le kényelmesen, végezzük el a relaxációs gyakorlatunkat, és gondolkozzuk. Semmi több. Csak gondolkozzunk. Válasszuk ki a tudatunkban levő legerősebb gondolatokat, és vizsgáljuk meg őket, próbáljuk megérteni és megoldani azokat.
Jegyezzük meg a szót: GONDOLKODNI. Az elmélkedés nem foglalja magában a tudat kiürítését, vagy a vizualizációt. GONDOLKODÁST követel meg, mélyen és erősen, valamiről, hogy egy mélyebb megértést nyerjünk annak a természetéről és arról, hogy hogyan érint bennünket.
"Tudatos Légzés" Meditáció
Ez a meditáció egy egyszerű formája. Megtisztítja a tudatot, és a tudatosságra összpontosít.
Üljünk vagy feküdjünk le, hunyjuk be a szemünket, végezzük el a relaxációs gyakorlatot és tisztítsuk meg tudatunkat. Lélegezzünk mélyeket, lassan, és összpontosítsunk a lélegzetünkre, amint belép a testünkbe és elhagyja azt. Érezzük, amint bejön, és érezzük amint kimegy a levegő. A teljes figyelmünket összpontosítsuk a tüdőnkre és a légzésünkre. Ez az egyszerű gyakorlat elég arra, hogy lefoglalja a felszínes tudatot. A zavaró gondolatokat határozottan hárítsuk el, amint kezdődnek. Még mielőtt erőt gyűjthetnének ahhoz, hogy megzavarjanak.
A tudatos légzés lefoglalja a felszíni tudatot, és lehetővé teszi, hogy egy sokkal mélyebb szinten gondolkozzunk.
Felszíni gondolatok
A zajok nagyon zavaróak, felszíni gondolatokat ébresztenek. Egy autóduda hatására: "Ki az, mi történik?" .. Egy ajtónyitás - "Ki jön be, ki megy ki?" .. A felszíni tudat mindig nagyon kíváncsi a körülöttünk történő dolgok iránt. Mindent tudni akar, mindenről informálni akar bennünket, ami körülöttünk történik. Arra fog késztetni, hogy kinyissuk a szemünket, felálljunk, és megnézzük, hogy mi történik.
Ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen. HASZNÁLJUK ezeket a zavaró, figyelem-lekötő gondolatokat gyakorlásul. Ha megtanuljuk figyelmen kívül hagyni őket, a koncentrációs erőink növekedni fognak.
Ezeket a zavaró kis gondolatokat állítsuk meg amint elkezdődnek, még mielőtt gyökeret verhetnének és valami erősebbé fejlődhetnének.
Például:
"Ki az, mi történik?" ------> "Ki az, m..."
"Ki jön be, ki megy ki?" -----> "Ki jö..."
Gyakorlattal ezeknek a gondolatoknak az eleje egyre rövidebb és rövidebb lesz, míg végül már csak:
"Ki...?.....?....." és "K.....?....?...." és a végén: "...?...?...........?..............."
Sok ember állítja, hogy nem tudja kiüríteni a tudatát, mert az őt körülvevő legkisebb zajok is túl könnyen megzavarják őt. NE HASZNÁLJUNK zenét vagy bármi zajt ehhez a kiürítéshez, CSAK gyakorláshoz. Ez olyan, mint a súlyemelés: ha tollpárnákkal edzünk, ez erőnk nem fog nőni. Ezt el kell sajátítani, igen nehezen, ha meg akarjuk erősíteni a tudatunkat.
Lassan de biztosan el fogjuk sajátítani a tudat teljes megtisztításának a képességét. Ha egyszer ez megvan, akkor egy nagyon értékes mentális eszközt nyertünk vele. Képesek leszünk a figyelmünk 100%-ával egy dologra koncentrálni, minden mást TELJESEN kizárva.
Néha zajos, körülöttem játszó kisgyerekekkel zsúfolt teremben is sikeresen meditálok transz-állapotban. SEMMI sem töri meg a koncentrálásomat.
Én már 10 hónapja WILD-ezek, semmi más gyakorlattal nem próbálkozok (néha a WBTB-vel), és még így sem értem el sok eredményt. Viszont Te is ugyanazokat a hibákat követed el, mint egyszer én is.
-Próbálj meg (ha más nem, hétvégén) olyan időt találni magadnak, amikor tudsz szunyókálni (reggel ébredés után egy fél órával a legjobb az időpont), de olyankor, amikor NEM vagy álmos, mert ha álmos vagy, egy fél pillanat alatt elveszted a tudatosságod.
-Ne csak zsibbaszd magad, hanem tudatos relaxációval mélyítsd is el az egészet (következő üzenetemben vannak a gyakorlatok!), különben várhatsz a csodára, de a tested nem fog előbb elaludni, mint a tudatod. A tudatodat kell használni a test altatására, nem csak a természetre kell azt hagyni.
- "Kis mozgások..." Jól teszed, hogy mozgolódsz az álomtesteddel, de ezt is csak azután érdemes, hogy elaludt a tested, és maradt az álom-(jobb esetben asztrál-)tested, amit most mozgatni tudsz.
- "de vagy az van, hogy egy óráig se tudok elaludni, és inkább feladom a tudatom" Ebben az esetben a környezeti tényezők nem megfelelőek. Sose dolgozz lámpafénynél vagy napsütésben, mert sokkal nehezebb elaludni!. A másik, az időpont. Mint mondtam, ne este próbálkozz, mert akkor nagyon fáradt vagy, és 0.5-1% esélyed van arra, hogy félálomig eljutsz. Az jó, ha felkelsz hajnalban, én is akkor gyakorlok, de nem elég 5 percet ébren lenni, én általában 40 percig filmet nézek, aztán lefekszem. Ilyenkor a tudatom kellően felébred a gyakorláshoz, de este van, ezért nem okoz nehézséget az, hogy a test le legyen fáradva. Azzal viszont még én sem tudtam mit kezdeni, hogy mitől van az, hogy nem bírok elaludni [valakinek valami ötlet?]. Még egy ok, hogy miért jó a hajnali időpont: úgy 70-80 %-ra növeli a spontán TÁ-k esélyét, ami rendkívül magas százalék :)
van valakinek tapasztalata, meddig tart (mondjuk nem túl rendszeres és nem túl következetes) gyakorlással WILD-ot elérni?
Hajnalban próbálkozom, ami szerencsére nem jár extra fáradsággal, mert hajnalban általában magamtól is felébredek rövid időre, és utána persze normál kötülmények között (nem gyakorlás :-) a visszaalvás is gyorsan megy. Egy-két hónapja kétszer is eljutottam odáig, hogy mindenem nagyon-nagyon zsibbadt, de arra nem mernék megesküdni, hogy eközben le is voltam bénulva. Mindkétszer nem is annyira az történt, hogy figyeltem, és egyszercsak zsibbadtam, hanem inkább az, hogy el-elszundítottam, de minden éberebb pillanatomban sikerült figyelmeztetnem magam, hogy mit akarok. És egyszer csak, mint mikor félálomból visszaébred az ember, azt vettem észre, hogy mindenhol zsibbadok, de nagyon erősen. Semmi egyéb nem volt, se kép, se hang, és nem sokkal később teljesen felébredtem, meg is tudtam mozdulni.
Aztán kb egy hete megint elhatároztam, hogy próbálkozok, és megint sikerült félálomból zsibbadásra eszmélni. Most viszont eszembe jutott, amit LaBergénél olvastam, hogy próbáljuk meg az "álomtestet" mozdítani. Vártam egy kicsit, próbálkoztam kis mozgásokkal, a bal lábfejemet szerintem a valóságban is megmozdítottam, aztán igyekeztem hasra fordulni, ez is sikerült, de ez már valószínűleg álomban. A másik oldalra föl is keltem, de két okból (az egyik, hogy nem volt teljesen tiszta a tudatom, elég álmos lehettem álmomban, a másik, hogy talán túl valóságosnak tűnt a szoba) nem sokat foglalkoztam azzal, hogy körülnézzek. Inkább megpróbáltam repülni (mellúszással), ez sikerült. Ekkor elhatároztam, hogy átrepülök a falon, hátha ott van valami érdekesebb.
Minden nehézség nélkül belerepültem a falba, és várakozásomnak megfelelően ott sötét volt, viszont nem sikerült továbbrepülni, később is sötét volt, erre felébredtem.
Azóta minden második-harmadik nap próbálkozom, de vagy az van, hogy egy óráig se tudok elaludni, és inkább feladom a tudatom (úgy hamarosan elalszok); vagy pedig az, hogy annyira álmos vagyok, hogy elfelejtem, hogy meg akartam tartani a tudatom...
Mint írtam, az álomból könnyű átlépni TKÉ-be, és TKÉ-ből is álomba. A második része az üzenetednek... erre a megfejtés az, hogy minden ember másképp tapasztalja a dolgokat. Én tisztán emlékszem, hogy le van írva, sőt, két példa is van rá, hogy LEHET, hogy látnak téged, de erre nagyon kevés ember képes (arra, hogy láthatóvá váljon), a legtöbb ember NEM képes elérni, hogy mások lássák őt.
Én magam nem találkoztam a könyvben ellentmondásokkal, bár volt 6-7 olyan rész, amit elölről el kellett olvasnom megint, mert nagyon zavaros volt.
Igazán izgalmas amit írsz, meg Metálfarkas blogja is. Alig férek már a bőrömbe, remélem összejön. Szeretnék majd ilyen módon a Titanicon utazni aztán... :D
Illetve egyszer úgy beszél az asztrálvilágról mint amely teljesen valós és pl a szomszéd észre sem vesz miközben a házában mászkálsz (vagy max szellemalakként érzékel a valóságban), máskor meg arról ír, hogy beszélgethetsz pl híres történelmi személyekkel. Ezek kissé ellentmondásos állításoknak tűnnek nekem.
Mivel tágabb az észlelési perspektívád. Olyan szférákat, energiákat is érzékelsz, amit a lefolytott ébertudat nem. Az szerintem is túlkapás, hogy történelmi személyekkel beszélgethetsz; de az viszont nagyonis sejthető, hogy betekinthetsz az un. AKasha-ba, a sziderikus kollektív emlékezetbe, archivumba a létezés teljes adatbázisába, ahol minden létező dologról van információ, nagy történelmi személyekről is természetesen, akikkel ha nem is beszélgethetsz, de megfigyelheted műltbéli életüket.
Még nem olvastam el az egészet, de elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt izgalmasnak tűnik, másrészt sokminden nem tiszta. Pl : "Meglepő lehet, de legalább ezerszer jártál már asztrálutazáson életed során. Almunkban ugyanis mind utazunk."(61.o) Máshol is úgy tekint az álomra mint asztrálutazásra: "Az A állapot beli álom feltehetőleg maga az asztrálutazás."(54.o)
Illetve egyszer úgy beszél az asztrálvilágról mint amely teljesen valós és pl a szomszéd észre sem vesz miközben a házában mászkálsz (vagy max szellemalakként érzékel a valóságban), máskor meg arról ír, hogy beszélgethetsz pl híres történelmi személyekkel. Ezek kissé ellentmondásos állításoknak tűnnek nekem.
Mindegy.. Kipróbáltam a "gondolatbeli utazást". Úgy gondolom, hogy itt még bármilyen jól is tudtam volna megmondani, hogy mi van a másik szobában, lehet, hogy csak tudatalatt megjegyeztem, úgyhogy itt még semmilyen kézzel fogható eredményről nem tudok beszámolni. Volt amit egész biztosan rosszul láttam, pl egy sárga tálat az öcsém szobájában, viszont volt olyan ami meglepett. A szüleim szobájában ahova nagyon ritkán járok, láttam az asztalon egy papírt gondolatban. Ez a papír pontosan ott volt az asztalnak azon a felén és úgy ahogy azt gondolatban láttam.
Mindenesetre folytatom a könyvben leírtak gyakorlását.
Egyenlőre el sem tudom képzelni, hogy milyen kárát láthatnám ennek az asztrálutazásnak, de természetesen majd vigyázok, de engem pl még TÁ-ban sem ért soha igazán rossz élmény.
Úgy gondoltam, hogy a gyakorlati könyvvel kezdenék..
Viszont tényleg óvatosan az asztrálutazással, nagyon alaposan olvasd át a könyvet. Én már megszívtam párszor a TÁ-nál, Tholey könyvét nem olvastam át elég figyelmesen és volt pár baklövésem... "A legrosszabb, ha a hülyeség akaraterővel párosul..."
Azért olvasom én is a könyveket, mert múltkor, mikor "kiugrottam" a testemből egy 5 másodpercre, akkor nagyon elkezdett érdekelni, vajon hogy lehetséges-e ez az akaratunktól függően. Nekem még nem jött össze, 2 napja gyakorlom, az első nap majdnem ment :)
Sokkal nagyobb "buli", mert már a valóságban (legalábbis annak tökéletes tükördimenziójában) vagy, nem csak az álmodban, de ezzel párhuzamosan kicsit ingatagabb és veszélyesebb "játékkal" játszunk ilyenkor... Én ezt nem szórakozás céljából akarom, van egy komoly célom, de azt sajnos nem mondhatom el, mert mindenkinek saját maga kell hogy megtalálja ezt az életében, és le van tiltva, hogy elmondjam.
Az, amit a könyvben olvasol, szerintem annak a ténye, hogy a TÁ-ból könnyű TKÉ-t, és TKÉ-ből pedig TÁ-t kezdeményezni. Ezért az TÁ-s előismereteink csak segíteni fognak minket :)
Ömm... tegnap este is csináltam elég sokáig, de nagyon el voltam fáradva, nagyon kemény napom volt, ésnem bírtam már a harmadik szem csakrára sem koncentrálni. Első alkalommal nagyon könnyen ment, akkor nem voltam álmos. A könyv at írja, várjuk meg, míg mindenki lefekszik aludni. Nálunk az úgy 11 körül van, és én fél5kor kelek a sulimiatt. Ezért ezt nehezen tudnám megoldani... A könyv azt írta, minél fáradtabb vagy, annál könnyebben fog sikerülni, de úgy tűnik, én túl fáradt voltam ehhez.... :S Azt is egfogadtam, hogy nem fekvő helyzetben próbálkozok, hanem szinte ültem az ágyon, mégis valahogy semmi olyat nem érzetem, mint a legelején.A transz-állapotot sem tudtam most elérni, mert mikor vizualizáltam a létrát, és átéltem magam abba, hogy megyek lejjebb, akkor hirtelen (na, pont ilyenkor....) rámtört millió és egy hipnagóg kép, és magával vontak, és nem tudtam sem a létrára, sem a harmadik szemre koncentrálni...
Hát azt nem tudom. Sosem csináltam még TKÉ-t úgy, hogy zenét hallgattam volna hozzá. Szerintem ne használj. Mert itt jobban kell koncentrálni. A testből való kilépés eleve nagyobb koncentrációt igényel mint a tudatos álmodás. És a zene magával ragadja az embert, a zene megmozgatja az ember fantáziáját és könnyen átcsúszhatsz álomba tőle. Dönts ahogy akarsz, de én a helyedben nem használnék zenét. Igaz, hogy én nem túl sokszor csináltam asztrálprojekciót, de sosem hallgattam meditációs zenét hozzá.
Velem az első asztrálprojekció (jó, az is spontán volt) azután már inkább spontán fordult elő többször a TKÉ és nem volt szükségem arra, hogy annyit fáradozzak rajta, talán ez veled is így lesz majd. :) Nem tudom, nálad hogy fog működni a dolog, de örülnék ha beszámolnál róla majd. Mármint ha lesz spontán TKÉ az éjszaka közepén is, hasonlók. :)
Köszönöm :) Még egy kérdés: Ha TKÉ-t akarok, akkor ahhoz nem használjak zenét? TÁ-nál valamivel jobban megy nekem, ha relaxációs zenét is hallgatok, de nem tudom, hogy van ez TKÉ-nél...
Meg kell tanulnunk és el kell sajátítanunk a test teljes ellazításának a gyakorlatát. Ha már ismerünk egyet, az is meg fog felelni. Itt egy nagyon egyszerű gyakorlatot közlök.
Üljünk vagy feküdjünk le, és lazítsunk. A lábfejjel kezdve, feszítsük meg majd lazítsuk el az izmainkat. Folytassuk ezt a lábszárral, combokkal, csípővel, hasizommal, mellkassal, karokkal, nyakkal, és az arccal, egészen addig, amíg a teljes testünk mély nyugalomba nem kerül. Ezt párszor csináljuk így meg, hogy biztosan az összes izom ellazuljon.
Megjegyzés: a mély fizikai ellazulás a kulcs a transz-állapotba kerüléshez, azaz a mély relaxáció OKOZZA a transz-állapotot. Ha a transz-állapotba kerültünk, akkor az asztráltest kivetítése már viszonylag könnyű dolog.
Nincs valami olyan relaxációs gyakorlat, ami ténylegesen ellazít, de nagyon mélyen, és nem szükséges hozzá több órányi időzés? Lehet felőlem nehéz is, de az interneten csak a mindennapos "lazuljunk el" relaxációkat találtam...
Tudom, ez TÁ fórum, de remélem, nem gond, ha az első tapasztalatomat a TKé-vel itt is megosztom, mert ez a TÁ-hoz is kapcsolódik.
A könyv felét kiolvastam egyhuzamban, és a technikákhoz értem. Elolvastam a legelső technikát, és agy relaxáció szükséges hozzá és az elme lecsendesítése. Tegnap este pont egy transz-szerű állapotban voltam, és gondoltam, kipróbálom alvás előtt a TKÉ-t, hisz mit veszíthetek? Egy fél pillanat alatt sikerült ellazulnom, amin jómagam is csodálkoztam. Elkezdtem koncentrálni a harmadik szem csakrára, ilyen erős fókuszt soha az életben nem tudtam még kifejteni, ezen is nagyon csodálkoztam. Egyszer csak megszédültem, és a meditációkból jól ismert súlytalanság érzés most tovább fokozódott... úgy éreztem, össze-vissza forgok, mintha a holdon fallabdáznának velem, ide-oda "forogtam és repültem". Most egy olyan érzés lett lassan úrrá rajtam, mintha két énem lenne, egyszerre minden érzést, minden ingert két helyen éreztem egyszerre. A lebegés és forgás még mindig megvolt. Kinyitottam a szemem egy-két perc múlva, mert nem értettem, mi lehet ez (sejtettem, de elsőre nem hittem, hogy sikerül, hisz a TÁ-t is kb. 9 hónapig gyakoroltam mire direktben működött), és vicces volt, mert az emberi szememmel láttam, de az érzések, amiket éreztem, minden inger, egy kicsivel felette volt annak, mint ahol a kezemet, karomat, testemet láttam:) De azért a 20 centit még nem értem el első nekifutásra, csak úgy 3-4 centit, és amint ez megláttam, és feldolgoztam, egy pillanat alatt belesüllyedtem megint önmagamba, és olyan volt, mint mikor liftben utazik az ember, hirtelen körülöttem minden egy pár centit lejjebb zuhant. :) Nagyon izgalmas volt, és nagyon nagy előrelépés, mert úgy érzem, ha a TKÉ sikerül, akkor a TÁ is könnyedén fog. Ha a TKÉ-hoz szükséges ellazulást már akármikor el tudom érni, akkor a TÁ-hoz is fél perc alatt le tudok menni :)
