Ha nem tudnád én Rába Györgynél érettségiztem:))))) Ő tanított meg a verselés rejtelmeire:)))) Ő azt mondta, a vers olyan, mint a zene, van akinek tetszik, van akinek nem!!! Nincs rossz vers, csak vannak, akik nem tudnak felnőni hozzá:DDDDDDDDDDDD
SZAVAZZATOK A FIGESZRE!!!!!:))))))))
Ordít az éj, ragyogva ülsz helyettem
magányunkban, s légröptű angyalok
ölelik át lelkedet.
Imát mormol a némaság, sóhajtása
kétes válaszokat tömjénez.
Derékaljad hideg lepedője gyűri
egyedüllét álmodat.
Megszületett az éj gyermeke,
s ím, nekemdől a hajnal.
Fáradt kezeimet pókhálóként
fonják át a szavak.
A gúnyolódó hold is elbújt már,
a remény napja mögött szégyenli magát,
de nem láthatom, mert szemedben
még ott guggolnak a csillagok.
Mindjárt múlik az ÁPRILIS!!
Sok jót nem hozott, a dilis:DDDDDDDD
Tavaszodni csak ezután fog,
Igaz meleget majd a május hoz!!!:))))
Ez az április alig mutatott combokat,
Persze nagyjából kihozta a lombokat:))))
Zöldül most minden, érik a szerelem!!!
Júniusban szavazatom a FIDESZre helyezem:DDDDDD
Ébredj! Álom világ melyben élsz!
Ha hazudsz, magadat ölöd vele.
Ne ellenkezz! Ennyi…kész..
Ez a világ elnyom téged,
Uralkodik rajtad, és te..
te semmit sem tehetsz
Az áradat magával ragadott,
nem tudsz mit tenni
Már...rég késő kiszállnod!
Hidd el..nem fog nagyon fájni,
egy pillanat lesz csak az egész.
Nem lesz számodra több kín..
Egy villanás, és megvan a befejezés..
Végül valaki majdan erről ír.
Témája keserű és elég nehéz,
de meg kell küzdeni ezzel is!
Azért vagy ember hogy élj,
s most halni készülsz mégis!
De nincs utad már ennél több,
hiszen eltaposnak egy mozdulattal!
Nem számit nekik, hogy egy vagy kettő...
kit elnyel e föld, a síron nincs fejfa
névtelenül kell hát hogy feküdj..
sötét, hideg koporsóba zárva.
Lelked felszáll.. s tested kihűl!
A saját világodban hát ezért éltél?
Nézd meg...csak ez lett belőle..
a rideg valóság téged is elért!
Nincsen semmid…már életed sem.
Egyetlen egy álomvilág sincs,
mely egyszer ne esne szét!
Akkor fog elveszni minden kincs..
S majd mindenki menti az életét,
utolsó óráidban könnyeid peregnek.
Nem tudsz már mit tenni, ne menekülj!
Ahhoz már késő lesz, teljesen felesleges.
Névtelen sírodon a virágok elhervadnak..
s előbb utóbb elfelejtenek az emberek,
ha egyáltalán tudták, hogy te ki vagy!
S örök feledésbe merül majd neved.
Elmúlt a MÁRCIUS,
Láttam a tél hogy fut,
Izzadságát hátrahagyta,
Betántorgott az örök fagyba:)))
Sándor, József, Benedek,
Szeretlek én titeket:)))
Igaz, meleget nem hoztatok,
De a szívekbe reményt loptatok!:)))
Remény, zöldülő remény,
Tavasz lesz az új szerzemény!!!:))))))
Nem nézünk magunkba,
okol és ordít ott minden pokol,
minden mi ember, s embert birtokol.
Hangtalan érvelnek a villamoson szunnyadó
szemek és sírnak a fülembe:
”Gyűlöl, gyűlöllek, gyűlölnek...”
Kik is? Miért is? Az ok?
Pálinkabűzként takar;
a villamos remeg,
fél széttépi bombaként a hajnal,
hajléktalan motyog, bódult papot
szólít liluló ajakkal.
Hazát alkotunk és nincs sehol,
lavina temette szó,
kiált, üvölt, torol, csak éppen nem létezik,
kitaláció.
Kiúttalan kiutak, lépni kell...
”Megöllek, megöltek, megölnek...”
Miért? Kit?
"Minek kérdezel annyit lányom?
Zavarsz! Nem maradsz már végre csöndben?
Elhallgattatlak, varangy "
Magam, magamba, magamnak
kérdezek, de nem értem....
Hideg van még FEBRUÁRBAN,
Ezért vagyunk nagy ruhában:((((
Kopaszak a fák, águkon dér,
Hiába no, ez még a tél!!!!
De ma reggel láttam a napot,
Amely a tetőkön nyomot hagyott:)))))
Isten éltessen Ágnes!!!
Te földi gyönyörök gyöngye!
Gyere, szárítsd fel a könnyem!
Mert sírok utánad, zokogok,
Párnákat tépek és pofozok:DDDDDD
Jer, Te szép Judeai Ágnes!!!
Pikáns arcod, feszes melled,
Hadd legyen a testem mellett:)))
Érezem bőröd kelet bársonyát,
Gyere, lesegítem a szoknyád:))))))
Ágnes, oh Ágikám, Áágiicáám!
Karcsú lábad, hasad feszes,
S ajkad csőkol szerelmesen,
Vörös öled, zöldre áll,
Együttlétünk most már reál:DDDDDDDDDDDDDDDD
A csatának vége, győztél Ágnes!!!!
Puha lettem, vajjá váltam,
Már egy napja erre vártam:))))
Nézem még izgató tested,
S nagyon írigylem a férjed:DDDDDDDDDDDDDDDDD
A felvetésed jogos, és az elején természetesen nekem is eszembe jutott, hogy tartsak ilyenektől, de egyrészt megjelenik a kötet, ami számomra (számunkra) megnyugtató, másrészt ha valaki lenyúlná verseket, egy mozdulattal meg lehetne cáfolni, ugyanis én tudom, hogy melyik topicba kb. mikor kerültek. És ha az illető nem tudja ezt cáfolni (vagyis, hogy ő korábban tette fel), akkor csak a saját szégyenteljes kardjába dől az illető... :-)
És a magam részéről soha nem tennék ilyet, bízom abban, hogy más értelmes felnőtt ember sem.
Akik saját verseiket leírják egy fórumra,
nem tartanak attól, hogy valaki majd lenyúlja
őket, és mutogatja,
sajátjaként,
másoknak?
Persze nálad e gond nem jön be,
hisz megjelennek a verseid könyvbe,
tehát onnantól bizonyítani tudod,
hogy a tied a dolog.
Nem hiszem,
hogy úgy is jó,
ha nélkülem
megy a hajó,
mondhatod,
hogy szaladjak,
mégsem látom,
kalandnak,
hogy cél nélkül
a semmibe,
nézőként??
ugyan minek...
Mostan alszom...
szem lehunyva,
tűnő zajból
kitáncolva,
gondolat zsong,
félig éber,
búcsúzkodó
messzeséggel.
Térdemig ér
már az álom,
nehezülő
szempillámon
nem úr még,
de kúszik, árad,
már lehagyta
a szoknyámat,
s ellepett
az álmok vize...
Hang se hallik,
nem is vagyok,
a világból
távolodok...
Egyszer én is voltam fényes:))))
Ő tette, és nagyon kényes
Volt, de az idő koptatta,
S elveit részben faladta:)))
De nem vesztett semmit,
Mert mindig volt mit tenni,
S tettei tették naggyá,
S váltak mellette haddá:))))
Világítva körülötte,
S a fény őt is kitöltötte:)))
Sok fénypont van a világon,
Mint harmat, csillogva a virágon:)))))
Egyszeri erdőben egyszer fény,
ilyet se láttam a Föld kerekén!
Közelítek feléje, egyre jobban,
szívem mindig nagyobbakat dobban,
mint álmomban, ha elkapom a vágyat,
ami ész nélkül velem vágtat,
ahogy most. De ez most igazi,
nem álszent, s főleg nem talmi,
látom a mélyét, ott csillog valami,
időm rengeteg a mélyére ásni...
S mire odajutok, magam is fénnyé válok...
Hogy körberagyogjam a világot?
