Csak úgy a Bélyegzőhelyek fórumára írt keserédes szavaim;
Csatlakozva az előttem szólóhoz, mi is eltévedtünk, de ez inkább az Én hibám. Túlságosan ragaszkodtam az elveimhez. Vagyis addig nem járjuk az új utat, amíg az nem lesz hivatalos. Nekiduráltuk magunkat hát Mátraverebélytől a régi jelzésen, ráadásul kíváncsi is voltam a telepre (Semmi gond nem volt, az egyik fiatalabb cigány gyerekkel ("főnök, megnézhetem a távcsövet, messzire visz?") még el is diskuráltam és átadtam neki a távcsövet, hadd nézzen bele). A régi út választása akkora hiba volt, hogy csak na. Jelzés szinte semmi, el is kavartunk jól, legalább plussz 3-4 kilométert nyomtunk.
Kicsit - nagyon - bosszantó, hogy a hivatalos honlapokon (http://termeszetjaro.hu vagy http://www.kektura.hu) a változásokról semmi info (anno a tervekről volt) nincs. Próbáltam friss információkat szerezni, például innen; http://terkep.turistautak.hu és http://turistautak.openstreetmap.hu . De azt kell mondjam előbbi ugyanazt mutatja, mint Az Országos Kéktúra Hollóházától Nagymarosig turistakalauz. A másikon a Mátraverebélyről kifele vezető első útszakasz már frissítve van, de Szentkútra nem mutat (a kék viszont oda megy) és a Bableves-csárda előtti utolós kb. 2 kilométer se úgy van jelölve, ahogy igazán vezet az út.
Szóval Mea Culpa, Mea Maxima Culpa.
Reggel a kocsma még zárva volt, így maradt a fémstempli minden bájával.
Gércén és a Szajki tavaknál lesz a szállás majdan. Ha csak nem sikerül végigtolni az egészet Dabroncig. Tegnap majdnem sikerült Tömördről lemenni Sárvárig, csak már az idő kevés lett volna ahhoz, hogy elérjem az utolsó gyorsot.
Küldd át a track-ed az efemm@hotmail.com -ra, szívesen összenézem a sajátommal. Az OSM-re ugyanakkori saját gpsmap 60CX felmérés alapján rajzoltam, vagyis saját track-ből, és nagyjából az összes felfestett jelzésről saját (geotag-gelt) fotóm is van.
Használj OSM-et (is), arra már egy éve feltettem a P+-t. :)
Tavaly, a Balaton IVV-n jártam arra, most már csak egy-két rövid szakasz van, ahol el lehet bizonytalanodni. A zöld sáv viszont -szerintem- nem ugyanott megy ki a főútra Veszprémfajszon, ahol a P+, legalábbis a tavalyi fotóim szerint a játszótér felé eső részen csak a P+ van festve.
Egy kis pontosítás a Zirc- Kisgyón szakasz leírásához: Jásdnál a Dózsa György utca- Kossuth Lajos u.- Patak u. útvonalon megy a terelés, tehát nem a korábban írt Rózsadomb utcán. Egy térkép kavart be ahol a Dózsa Gy. helyén Rózsadomb u. szerepel, de Olahtamással tisztáztuk a félreértést :) A pecsételő helyen túl a Kossuth és Rózsadomb u. sarkán álló villanyoszlopon még mindig van egy visszafelé mutató jelzés, talán a buszmegállóban leszállók kedvéért..kicsit azért zavaró.
Természetesen izgatta a fantáziámat, le is mentettem a térkép-részletet.
Ezt követően indultam, és sok-sok évvel azt követően, hogy a megjegyzés megfogalmazódott, felmértem a hiányzó szakaszt.
Szerencsém volt.
Nemrég újították fel, természetesen EU-s pénzből, van pihenő is Veszprémfajsz határában, tájékoztató táblára is futotta, a jelek szögelt fémlemezek, de ott, ahol véget ér a hiányos szakasz, már van fára festett jel is.
Az erdő, melyen az út vezet, csodás tölgyes, tettem is közzé képet pár hete.
Tegnap végre megjelent a térképen is.
Az "eredeti" állapot:
A jelenlegi állapot, kinagyítva az ominózus szakasz.
Nem hosszú az útvonal, bár a Koloska-csárdáig még van út.
Ez nagyon szép menet volt, és jó kis túrabeszámoló. Gondolatban végigmentem veled a szakaszon, viszont a tési Erdei Büfében én lemaradtam, mert megálltam két hamburgerre! :-))
Vasárnap, fáradt tagjaink beolajozása és a reggeli elfogyasztását követően elbúcsúztunk vendéglátóinktól és belevágtunk a napi penzum letudásába, rögtön egy meredek kaptatóval. Az árnyékos erdőben kanyarogva még annyira nem éreztük, de az előrejelzés alapján már sejtettük, hogy szeles napnak nézünk elébe és ez így is lett, de szerencsére eső ezúttal sem érkezett. A fennsíkra felérve a szél ereje felerősödött így sikerült kicsit átszellőzni is. Hosszú egyenesek váltogatták egymást egészen a Mellár dűlőig, amiről jobbra kellett letérni a Burok- völgy felé. ennek peremén kanyarog a jelzés kar öltve a völgy alján is menő pirossal. A sűrű növényzet miatt csak 1-2 helyen nyílik némi kilátás a völgyre, de ezeket érdemes kihasználni. A völgyet a kék egy balos- jobbos kombinációval hagyja el és tér rá a bakonykúti felé vivő földútra, ami elmegy több szántás mellett is, rövid szakaszon az út is beszántásra került, de ez csak 10-20 méter. A településre beérve mielőtt egy jobb kanyarral ráfordulnánk az egyik utcára érdemes a tábla szerint balra lévő kereszthez is kitérni kb 10 métert. Százszorszépek által uralt mezőn egy fa árnyékában található a feltehetőleg sváb házaspár által állított feszület; a kis rétet bokrok veszik körbe, ezért a földút felől nem is látszik igazán. Ezután bebattyogtunk a buszmegállóig, ahol az ebéd és némi pihenés erejéig bevettük magunkat a fedett részbe miután pecsételtünk a kis dobozkában található bélyegzővel. Itt azonban meglepetésemre mást is találtam, méghozzá egy társkereső hirdetést! :) 32 éves veszprémi hölgy kereste természetkedvelő társát, remélem majd sikerrel jár :) Bakonykútiból ismét egy fennsíkra visz fel az utunk, melyről lejőve nem az első, hanem a második kereszteződésben kell balra, majd pár méter után rögtön jobbra fordulni egy épület romjához. A jelzésekre nagyon kell itt figyelni, néhol elég hektikusak és még messze a Bogrács-hegy, az igazi kihívás. Ezután előbb felfelé szerpentineztünk majd miután felérünk a tetőre figyelni kell a jobb oldali szűk ösvényre való letérésre, mert könnyű benézni. itt még a Burok- völgyinél is szűkebb sokszor a hely, hajolva vagy kidőlt fákat átlépve haladunk. Ennek a szakasznak a végén sincs egyértelmű jelzés, hogy jobbra fel a dombra pajtások, de ez a helyes út :) Innen egy hosszabb egyenes következik, majd hamarosan a Bogrács-hegy. Nos itt ismét hálát adtam a mindenhatónak a GPS-ért, mert anélkül vagy profi térkép ismeret és tájoló használat nélkül nem lehet elmenni... A technika segítségével viszonylag könnyen meghódítottuk a hegyet és sikeresen elértük a köves utat, amin egy rövid szakasz erejéig jobbra térünk, majd kb 100 méter múlva balra. itt tanyázott egy kisebb csoport gyerek és felnőtt, akiknél volt festékes vödör is, így feltehetőleg jelzésfestők lehettek. Később ketten még jöttek szembe is, ezután pedig szinte csak fehér jelzésekkel találkoztunk a csurgói víztározóig, na meg jó pár irtás folttal újfent. A tározónál különösen erős volt a szép, de ez nem szegte kedvét a pecásoknak akik közül számossal találkoztunk a Becsali Büféig, ahol a 2 napos túránk OKT-s szakasza véget ért. A kaput nyitva találtuk, de magát a kocsmát már nem, bár szerintem a tulajdonos otthon tartózkodhatott. Ezután begyalogoltunk a Károlyi kastélyig és kívülről megcsodáltuk a fő épületet, illetve a tavat a gloriettel. A parkban jelenleg is folynak a munkálatok, építik, szépítik. A Székesfehérvárba vivő busz kicsit késett, így mivel 1 percünk volt az átszállásra némileg rezgett a léc. Majdnem le is vertük, mert sprintelés nélkül otthagyott volna az éppen induló budapesti járat, de szerencsére még volt annyi erőnk, hogy mellbedobással elérjük :)
Igen, pl. bányamérnökök lakásai voltak, ezt is megtudtuk a tanár úrtól. Azért nem semmi, hogy eltelik pár évtized és már se híre, se hamva a dolgoknak.
A romos feliratnál a bánya volt, az iroda, meg az iskola és egy komplett kastély. A település az volt, ahol aludtatok: a mai kulcsosházak az egykori település maradékai.
Egy kis beszámoló a hétvégi OKT-s kalandozásomról :)
1. Nap: Zirc- Kisgyón
Budapestről veszprémi átszállással érkeztünk meg kb. 8:45 körül Zircre. Összeszedelőzködés és pecsételés után mielőtt nekiindultunk volna a napi etapnak még elnéztünk az apátsághoz is pár fotó erejéig. Tényleg nagyon szépen sikerült a felújítás kívül- belül, érdemes ellátogatni ide. Nagyesztergárig egy elég forgalmas aszfalt úton visz a kék, itt figyelni kell az elsuhanó autósok miatt, de aztán a településen belül már jobb a helyzet a járda miatt. Egy nagyon kedves robogós még a helységnév tábla előtt megállt mellettünk és elmondta, hogy az erdőből kijövet lesznek majd kidőlt fák, ne lepődjünk meg ha kerülni kell.(hát azért kicsit sikerült, mindjárt mondom, hogy miért). Elhagyva a falut, az erdőbe való befordulás előtt, az utolsó fára fel van függesztve egy hinta, kipróbáltuk, kb. 110-120 kilóig terhelhető :) Az erdőbe beérve pedig gyakorlatilag 50 méter múlva máris egy medvehagymásba futottunk bele és szedtünk is belőle, habár már virágzott, de mivel a itt a fórumon is olvastam, hogy a virágzata is ehető megkóstoltam és tényleg intenzív hagyma ízzel szembesültek ízlelő bimbóim :) Röviddel ez után következett a már említett kidőlt fás szakasz...nagy pusztítás történt itt, bő 300-400 m szerintem a szakasz hossza amit fent a dombon kellett megtenni, mert az OKT útvonalra döntötték az összes fát..Tényleg lehangoló látvány. próbálkoztunk ugyan a csalánosban, de miután nadrágon keresztül is "megmart" felkapaszkodtunk a dombra. Sok irtásfolt következett még ezután és némi aszfalt Bakonynánáig, ahol a bezárt kocsmánál van ugye a bélyegző. Nos ezt mi lelkes keresés ellenére sem találtuk, a szomszédban dolgozó mesteremberek sem hallottak róla - a szintén csalódott túrázók panaszairól már igen-, így az általuk javasolt, a templomon is túl, a kanyarban fekvő másik kocsma lett a nyertes, ahol céges bélyegzővel gazdagodtunk. Az itteni pultos hölggyel folytatott rövid eszmecserét követően villant be, hogy valóban olvastam róla, hogy a kerítésen belülre van lógatva egy szatyorban a pecsét..igen ám, csak a kerítés legalább 2 méter magas és darazsak röpködik körül, így aztán a fene sem gondolt rá hirtelen, hogy ott lehet. Pedig ott van! Visszafelé ismét megpróbáltuk és ahol a kerítésre ki van tűzve a pecsét embléma, a mögé kell benyúlni, és elkapni a kis kötelet amin lóg. Mi kívülről a zsineget sem láttuk, ezért úgy tettük vissza, hogy legalább egy kis része kilógjon.
A nem tervezett kitérőt követően nekivágtunk a Római fürdőt felé vezető szép erdei ösvényen kanyargó útnak. A fürdőnél és az előtti pihenőnél is sokan voltak, mint kiderült aznap volt a Tési fennsík nevű teljesítmény túra is, illetve a szép időt kihasználta pár iskolás csoport is. Ezután még útba ejtettük a szintén felújított Vadalmás- forrást is, majd jött a gázló, ahol túrabot híján tornászokat megszégyenítő ügyességre volt szükség az átkeléshez, de megúsztuk szárazon. Jásd- Szentkút volt a következő állomás, ahol éppen pakolászott a teljesítménytúra ellenőrző pontjának csapata. Ezúton is köszönjük azt a temérdek zsíros kenyeret amit nekünk adományoztak, mondván nincs kedvük hazacipelni :)) Itt érdemes megnézni a stációkat a meredek hegyoldalban, illetve a kerítésen kívül lehet meríteni a forrásból is, belül le van zárva. Jásdnál némi változás történt: a kék ezentúl felmegy a faluba a Rózsadomb - Kossuth és patak utcák érintésével és úgy tér vissza a kissé rozoga hidacskához. Véleményem szerint ez így még jobb is, mivel a pecsételés miatt amúgy is le kellett térni a kékről, most is le kell, de csak egy minimális kb. 50 méternyi távot. A felújítás érintette a Siska- forrást is, ahol még egy merőkanál szerűség is ki volt akasztva a szomjas vándorok számára :) Ezután viszont beindult a könyörtelen kaptató. Hosszan és elég sokat emelkedtünk egészen az OKT és a tanösvény elágazásáig. Már itt is szép volt a kilátás, de a Széchenyi Zsigmond kilátóban még szebb! Itt is elidőztünk egy kicsit, majd visszatértünk a kékre és Tés extra hosszú főutcáját is érintve meg sem álltunk a Csőszpusztán lévő Alba- Régia Barlangkutató Állomásig, ahol szerencsére ott találtuk a barlangászokat, így az MTSZ-es bélyegző mellett sikerült begyűjtenünk a barlangos - mások által denevéresnek hívott- szuper-menő pecsétet is :) Amikor a nap elején ráakadtunk a medvehagymásra nagyon örültem, mert eleve azt olvasni, hogy főleg a Mecsekben honos, stb, errefelé kevésbé...Nos, ez nem így van. olyannyira nem, hogy folytatva utunkat kilométereken és hektárnyi területeken át mást sem láttunk mint szabályos medvehagyma erdőket a rá jellemző szagélmény társításában. Aki ezt összekeveri a gyöngyvirággal az sürgősen keresse fel fülorrgégészét :) A Hamuháztól kitértünk még a Csiklingvár romjáig - szinte térdig medvehagymában járva, majd folytattuk utunk a Tűzköves- árok felé. Csak itt kezdett csökkenni a hagyma által meghódított terület, aminek bevallom őszintén már örültem is :) A geológiai feltárásnál kissé figyelmetlenség és fáradtság okán is, de elvétettük a letérést, így ez most kimaradt. Figyelmünket elterelte a kis réten lévő esőbeálló alatt pihenő csapatból egy borízű hang, aki sört próbált tőlünk lejmolni, de neki csak annyit válaszoltam a "Van-e sörötök" kérdésre, hogy ha volna, már nem lenne :) Az erdei szentély után már nem sokat kellett menni a bányász emlékműig, ami az innen elhurcolt bányászoknak állít emléket. Ezzel gyakorlatilag megérkeztünk az egykori Kisgyónbánya területére, amiből szinte semmi sem maradt. Az egykor több száz fős településből egy rozsdás, a helység nevének pár betűjét tartalmazó oszlop és egy berobbantott bányabejárat maradt; a síneket felszedték, a lakosság elköltözött. Kisgyónra érkezve a Gyöngyvirág kulcsos háznál ismét szerencsénk volt, mert egy székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium egyik osztályának diákjai éppen erdei iskolában voltak itt és vezető tanáruk, Baranyai László előhozta a pecsétet; matrica már nem volt a villanyóra szekrényben. Ő egyébként 18. éve viszi ezt a missziót és még nagyon sok évet kívánok neki, mert szükség van a gyakorlati szemléletű, a természetet a diákokkal megismertető, és megszerettető oktatás típusokra is. Kb. fél órás eszem és alkoholcserét követően - a sört házi barackkal viszonoztuk - átvezetett miket a szállásunkra, a Keszi Vendégházhoz, ami egykoron egy vadászház volt. Elsőosztályú szállás, bátran ajánlom mindenkinek aki itt tervezi megszakítani a szállást, egy éjszaka 2500 Ft, további 1400 Ft-ért pedig reggeli és vacsora is kapható. Mi csülkös bablevest kaptunk medvehagymás pogácsával és még rakott krumplit, ami már nehezen csúszott le olyan jól laktunk a levestől :) Netfüggőknek említem, hogy még wifi is van, térerő viszont nem sok, de azért találni az ablak közelében :) Ezután már nem kellett álomba ringatni minket, kellemesen elfáradtunk a mai 35 km után.
Évek óta járunk minden ősszel az Őrségbe,Farkasfára,túrázni,bicajozni. A házigazda "megszelídített" egy rókát,aki minden este megjelenik azonos időben az ellátmányért,nem zavarják az emberek ,a hangoskodás,pedig jó páran szoktunk lenni. Mikor jól lakik,szedi a sátorfáját és következő estig nem látni. Sőt a házigazdának hagyja megsimogatni is magát. Ez már jószerivel "házi" róka.
Nem tudom, honnan jött, de már pesti koromban is megvolt. Azt hiszem, talán a határőrségnél hallottam, ott szedtem össze sok ilyen szakkifejezést.
A hétvégi túrán új szlogenünk is támadt. Egyik állandó társunk hiányzott, aki hivatásos katona, és előszeretettel morog minden fennakadásra. Egyszer a katonai/nem katonai hátizsákokat elemeztük, és végső érvként a "szar civil zsák" kifejezést pöttyintette el. :) Na most szombat este a Kőpince feletti pihenőnöz érkezvén a vízhólyagos kollega barátnője állt meg döbbenten: "Itt egy darab síkegyenes hely sincs a sátornak", mondta, mire a kollega kis tűnődés után: "Szar civil rét..." :) No innentől kezdve az egész túra erről szólt, volt ott szar civil talp, patakátkelés, minden, amihez jelzőt lehet kapcsolni :D
De fej alól "párna" kiráncigáló rókával nem sok kedvem lenne találkozni. :-)
A fém tubusos húskrém emlékeim szerint nem mai darab. Ha jól emlékszem. (Gyerekkoromban imádtam. Volt ilyen: Utitárskrém meg Húsos- és Paradicsomos húsoskrém is. Ízében magasról verte a mezei májkrémet..)
Magammal :) Ennél a képnél csak mínusz pár fok volt. Januárban volt olyan, hogy este tizenegykor a Zoltay-forrás fölötti táborhelyünkön mínusz 11 fokot mértünk. A sátramban hajnalra egészen -7 fokig sikerült belehelni az ájert. :)
Igazából ha jó a hálózsák, akkor nem fázik az ember. Ha meg nem fekszünk, akkor a tűz körül mozgunk, akkor se fázunk ugye. Menet közben meg amúgy is izzadok, mint a ló.
Sátorvételnél egyébként alapszabály, hogy mindig egy számmal nagyobb kell, mint ahányan terveznek benne aludni :) Már ha a súly nem korlátoz. Nekem a kétszemélyes az egyszemélyes, a zsák mindig velem alszik. Ha nagyon fontos a kis súly, akkor viszem csak két személynek a kétszemélyest, és akkor jön a sátorrudas megoldás a zsákoknak. De van olyan kollega, akik még úgy is beviszik a két 65 literes zsákjukat, és azt használják láb alá polcolásnak. Én nem tudnék úgy aludni, de nekik remekül megy.
Mi is találkoztunk "fehér" jelzésekkel és a felfestőikkel is. A Bogrács-hegyről lejövet a rövid aszfalt után balra térünk le, innentől egészen a Becsali Büféig újítják a jelzéseket.
Még megnézem otthon még egyszer, és küldöm a tracket. Úgy rémlik, hogy a Rózsadomb utca az..előtte nem emlékszem, hogy lehetne jobbra fordulni. Abban az utcában van a kocsma is ugye.
Csak a rókáról jut eszembe: Pár éve Pádison a Glavoj réten aludtunk szabadban. Éjszaka arra ébredtem hogy a fejem alól kirántják a párnának használt összetekert polárt. Lámpát kapcsolva 6..8 méterre megláttam egy rókát szájában a polárommal. Amikor elindultam felé akkor eldobta és elszaladt. A polár épségben megúszta. Nem volt benne semmi kaja, csak a zsebének lehetett a szendvicstől egy kis illata. Elvitt még egy polifoam ülőkét (segglapot) amit meg is rágott. Persze a kutyám ( az akkor még kölyök Vándor ) semmit sem vett észre, aludt. A rókát meg nem zavarta a kutya. Sok éve Kisirtáspusztán a fára felakasztott hátizsák zsebébe és az abban tartott kolbászkrémes fém tubusba rágott szép kerek lyukat egy egér..
