Szia! :-)
Nekem is szimpatikus volt az a korszak. Már csak azért is, mert akkor voltam 24 éves amikor kezdtem az óvodában. :-)
Ez az ovi, azt az egy évet takarja, amit kocsira ülés előtt a műhelyben szerelve, és a garázsszolgálatnál kocsit mozgatva kellett eltölteni, illetve a nemzetközis tanfolyamot elvégezni.
Hogy mennyi ideig tartott, az nagyon időjárás és határ függő volt, mint írtad. Egy Teherán ha jól emlékszem 4000 valahányszáz kilométer volt. Ez lement akár nyolc vagy akár tizenöt nap alatt. Oda. A havas láncos időben nem lehetett haladni. A határlépés is tarthatott az Iráni oldalon fél napig vagy három napig is. Az Irakin akár egy hétig is ha szopás volt. Mondjuk én ekkorát nem szoptam de voltak kollégák akik igen.
Egy Perzsa út eltarthatott 3-4 hétig simán, ha még a vámon is szopott egy kicsit az ember.
Kommunkkáció? Aki ahogy tudott. A Keletiek makognak Angolul, de ez csak egy legenda volt javában, azért nem nagyon tudtak. No meg ami ránk ragadt Törökül. Most is előjönnek a szavak csak erőltetni kell.
A legegyszerűbb megértetés az alap világnyelven történik, kéz,láb,fej mozdulatok. :-)
Kis Rába, Daf Rába.
A kis fülkés Rába az mint tudjuk a régi MAN fülkés Rába volt. Valójában ez a fülke nem sokáig érkezett az MAN cégtől, met a Francia Saviem gyártotta őket liszenszben. Meg is látszott a minőségén sajnos. Az eredeti az pontosabb illesztésű volt.
Bár ezt jobban szerettük átlagosan, mert nem kellet a világba felmászni, az ágy része is szimpatikusabb volt, bár fix volt az alsó és a felső ágy.
A Daf fülkésben a középkonzol valahogy jobban gátolt a mozgásban, Viszont a felső ágat le lehetett engedni egy kicsival az alsó felé, így az alsóra, pontosabban az alsó helyére jobban lehetett pakolni, mert ott jobban kézra álltak a cuccok. Azért írtam hogy az alsó helyére, mert az alsó egy sima placc volt, és oda a gyár csak egy szivacs matracot adott, amit le lehetett adni a raktába.
VAlahogy a kisfülkés egy kicsivel kiforrottab volt. A Daf-osban már a motor álló helyzetben volt, azért kellet ez a magas fülke. És sajnos a hűtő rendszere tele volt gumicsővel össze vissza, ez egy igen nagy hibaforrás volt.
Egyszóval sokkal kesze kuszább volt a motortér elrendezése, bár viszonylag jobban hozzáférhetőbb volt minden a szereléskor.
Azért mindegyikkel el lehetett dolgozni.
A Tótok büszkék voltak a Liazra, hogy az erősebb, de úgy is néztek ki a sofőrjeik állandóan mint a nívópálca. :-)
Fuvarok:
Erről egy szösszenet.
Mint tudjuk az átkosban, a nyolcvanas években, a Magyar mezőgazdasági termelés igen jelentős volt. Éppen ezért volt nagy a hűtős kocsi park is. A nyugati szomszédainkat éppen ezért nem sztároltam sohasem, mert láttam éppen eleget a gusztustalan viselkedésüket. Az Osztrákokról leginkább, de a Németekről, Franciákról is elmondható hogy ebből a keleti blokkból is sokat profitáltak illetve köszönhetik neki a gazdagságukat.
Érdekes módon az élelmiszer fuvarok jelentős része nem az előre kialkudott áron lett átvéve, hanem annak feléért töredékéért.
Mondván hogy ilyen meg olyan rossz a minőségük. A tetves anyjuké volt rossz az. Mindig a legfrankóbb első osztályú válogatott árut kapták a szemetek. És ráadásul mondta ezt a legtöbbször az Osztrák, akinek nincs zabálnivalója, és ha nem lettünk volna fújhatta volna üres gyomorral a havasi kürtöt.
Persze ezeket a nem minőségi, és csökkentett árukat ők rögtön átcsomagolták, és Made in Austria felirattal ment tovább ide oda.
Gusztustalan népség volt ez, és persze a Magyar állami export import cégek üzletkötői is akik összejátszottak velük.
A legtöbb áru NSZK-ba ment európában. Aztán persze máshová is. Benelux, Francia, Angol volt a jelentősebb, de Svédbe Finnbe, és persze Olaszba is sok cucc ment. Akkoriban voltak külföldi irodák is a legtöbb helyen, névszerint:
Moszkva, Helsinki, Malmö, Hamburg, München, Antverpen, Párizs, Bécs, Trieszt, Isztambul, és amit még elfelejtettem.
Innen intézték a visszfuvarokat.
A konténeres kocsipark is nagyon jelentős volt, volt szerencsém csinálni.
Ott annyit pörögtél, hogy volt amikor szembe találkoztál magaddal. :-)
Ott volt leginkább sőt csak Hamburg, Bremen, Bremerhafen, Cuxhafen, no meg elvétve Trieszt, meg néha Rotterdam.
Rijeka, Koper is volt, de nem volt vészes, oda és vissza természetesen ponyvás fuvar volt.
Amúgy leírtam már hogy én nem voltam nagy keletes. Valahogy nem tetszett nagyon.
Az első két éves pótos koromban jutottam le Iránba, Irakba. És közben kölcsönadottként négykézben hűtővel Kuwaitba, Jordániába, és Libanonba. És néhány Z-s fuvarban.
Voltak kimondottan keletes érzelmű kollégák, akiknek ha el kellett menni Németbe, akkor kimondottan rosszul voltak. Inkább minket kértek meg hogy ezt vagy azt vásároljunk be nekik Németbe, amit meg is tettünk szívesen egymásnak. Ők meg hoztak nekünk cuccot keletről, éppen amit kellett, egy kis rezet, vagy irhát, vagy bármit.
Mondom, akkor nagyon nagy volt az összetartás.
Hírek
