Eddig azt hittem, elég hozzád valami angol konyhanyelv ismerete. De úgy tűnik pár délebbi nyelvet is meg kell tanulni. Mi jöhet még? Remélem, Izlandon nem kell ügyezned.
A multiNavigátorban találhatnak rá megoldást nem csak fix költség melletti óracserét. Néha várni kell a javításra egy-két hetet de legtöbbször van megoldás Garmin óra és GPS-ek javítására, olyanra is amit egy hivatalos szerviz csak főelemcserével drágán hajlandó megoldani csak.
Mindenféle reklám nélkül; eladó egy zsír új, SUUNTO Ambit2 Silver HR, bontatlan csomagolásban, garanciával, tegnap érkezett Finnországból! Gyönyörű, okos, futni és sportolni ugyan nem fog senki helyett, de motivációnak sem utolsó! Ár megegyezés szerint!
Amici, én mondom, nemcsak a wrongdoerek mennek vissza a tett helyszínére, hanem a Gojko Mitic-be oltott jójákosok is! Így happened, hogy Hutch-al újra a nagyvadak mezejére léptünk. Si, si, Itáliába.., a hegyekben bujkálnak az igazi Godfatherek. Cortináról, a maffiafőnök feleségek, puccos nercbunda boltok és az egy nm2-re jutó legtöbb land rover villagio-jából indultunk. Esti bevetés, reménykedtünk, hogy a notte leple alatt hamarabb kézre akad egy két grande pesce.
Lopakodva indultunk, valami camorra gyűlés lehetett, mert tiszta népvándorlás volt, egy fél falunyi szürke eminenciás kisgengszter mellett haladtunk el. De tartogattuk az erőnket. Én annyira, hogy valahol el is hagytam már 2 óra után. Hutch! Go and clean the road for me! Én hátul söprögetek majd!- szóltam a baltaarcú társamra, aki ezzel elillant, mint a wind. Így egyedül maradtam. Az éjjellátóm pislákolt, jött egy-két internationally wanted, de én valahogy egy spirallo negativo-ba kerültem. Miért vagyok itt? Mit hajszolok? Quo vadis? - emlegettem fel a az élet grande kérdéseit. La vita e bella! - jutottam végre dűlőre magammal, amihez jelentősen hozzásegített, hogy kihajnalodott. Nincs sok szebb dolog, mint megpillantani a Három Nővért a Misurina tó tükrében! (ilyen nincs persze, de fikcióban minden lehet.. jól hangzik.)
Én, mint egy fairy tale-ben, hirtelenjében erőre kaptam, szökdeltem, futottam, mint a Tetthely főcíme. Parancsoltam le az álmos kis figurákat, mint a motoros kormányőr az egyszeri citizeneket az elnöki konvoj előtt. A Ristorante Auronzo tele volt. Itt már jó sok csínytevőt lekapcsoltak a helyi carabinierik. Ohhh- what a f..!!!! Que facco Hutch??!! -csodálkoztam rá mindig halkszavú társamra. Valami close-fight-ja lehetett egy suspect-el, mert le volt eresztve, mint egy balloon. One team, one mission! And I mean it!! - idéztem egykori norfolki katonai éveimből, annak érdekében, hogy meggyőzzem, együtt kell mennünk. Sunrise at Lavaredo! Yeahh. Jobb, mint a Santa Monica Boulvard-on, nekem elhihetitek.
Siettünk le a völgybe, nappal a gangxták is lehúzódnak, hátha megcsípünk egy-kettőt. A kommunikáció a hegyekben elég rossz volt a központtal, így fektettem egy erősebb optikai kábelt útközben, remélem a többiek tudták használni. Lent aztán nem sok történt, rakkoltunk Hutch-al, úgy elbeszélgettük az időt, el is felejtettünk, hogy melózni vagyunk. Egy Inn-ben még a Trail-to-Go cup-omat is ottfelejtettem, vissza kellett mennem érte. Megemlítendő még egy kedves back-office-os kollegina. Egyik társunk partnere, aki több helyen készített nekünk ízletes falatokat. Thanks for this Marci!
Aztán jöttek megint a hillek, a mountain-ok. És a sok kis King of the Mountain. Mi haladtunk, ritkultak az üldözöttek. A waterfall-ok lenyűgözőek voltak, habár ismertük őket már 2012-ből.. Esélyünk sem volt, hogy a nagy halakat, mint a hírhedt terroristát Carlost, vagy Little Nyikolájt (habár ő idén nem is indult) elkapjuk. Kisebb, a fogyasztói jólétben nevelkedett ál-gengsztereket is hagytunk elillanni, talpig a legújabb betörő ruhákban. Az Avareau Deliben nem volt semmi snack, húztunk is tovább. Hutch pedig éhes volt. Penso positivo, penso positivo - mantráztam neki. Jobban is lett. Ilyen a fakabát sors. Fárasztó favágás néha, de pozitív hozzáállással és egy jó hamburgerrel minden gödörből ki lehet jönni..
Aztán a Pasau Giau-nál nálam fogyott ki a fuel. Le kellett ülnöm. Egy csomó piti szélhámozót elengedtem. Egy waitress hot tea-t kínált, hát leültem. Míg Hutch-ra vártam, annyira átfagytam, inkább elindultam, lefele, így splitteltünk a pajtival, reméltem, hogy egy-két durva fészt a bookról még elkapok.
Cortinába visszatérés előtt a legvégén még begyűjtöttem egy-két komolyabbat, de a rendőrségi fényképen csak ezek a kiskorúak vannak meg.. Volt még egy harmadik is, de ő meglógott.
Én a Navi-gate-nél voltam a 13. kerületben a 705-ösömmel, de a javítás annyi volt, hogy elég durva egységáron adtak helyette egy komplett újat. Garidőn túl voltam. Hivatalos Garmin így javít.
off: Nibali pl. elment Szicíliába, egy keresztelőre, a rokonságához és egy darab sütemény nem sok, annyit nem ehetett meg a fogyózása miatt, a Tourra készülve. Szóval sok lemondás,+ a fanatizmus.
Most megnéztem, utolsó négy hónapom nekem is 43-50 óra között szórt, de ennek csak a negyede volt futás, így fejlődés nem nagyon van. Minőségivé ezt nem tudom alakítani, mert arra kevés ez a havi tizenpár óra. Így aztán túl sokszor kap el a gépszíj és csak úgy élvezetből szétcsapom magam egy-egy kedvenc emelkedőmmel, persze utána napokig csak regenerálok. Én ezt szeretem.
Vajon ritka futás esetén kifizetődőbb a meglévő edzésekben gyakrabban elővenni a tempó elemeket? (Feltételezve, hogy kis intenzitásnak ott van a kerékpározás)
52 óra egy hónapban nem is olyan sok szerintem. sokan futunk majdnem ennyit (én májusban többet mentem egy órával, plusz a bringa, úszás. április, március is ennyi lett nagyjából). mégis csak a minőségen van itt a hangsúly, nem? szinte sosem futok versenyszimulációs edzést pl. talán mostanában futottam egy balboát májusban így.. a többi lazázgatás.. meg a versenyek.., de ebből igazi verseny csak a T80 volt, a MB már kicsit lazább intenzitású..
Szerintem semmi extra, olyan mintha verseny szimuláció lett volna.
Félmaratonos intenzitásnak nézem egy csak a végén futható pályán, két órán át. A záró lejtőn egészen jól felnyomta a pulzust. Az is lehet hogy felmérőzött egy kedvenc pályáján :)
A feltöltött edzésadagja szerint 52 óra futás volt az utolsó hónapban, én inkább ezt néztem.
Megfogalmaztad a legfontosabbat !!!!Ez a zóna , ez a határ , ami elválaszt minket a túra-kocogó kategóriától . ( és ezzel semmi képen nem minősíteném le ezt a réteget !! )
Sok-sok , futással eltöltött év után is rá kell jönnöm,hogy mennyire könnyű belecsúszni ebbe a " még nem fáj-jól esik-de sokáig is bírom itt " érzésbe , belepunnyadva egy középszerű "teljesítménybe" .
Én erre használom pl. a tempófutásokat ! Síkon pl. tudok 3:45-ös iramot , akkor próbálok futni 3:55 környékén minél többet . Ez már nem esik jól , már 1-2 kilinél amolyan-de jó lenne egy kicsit lassítani- érzés van , de simán bírom , mert ennél jobbat is tudok , csak éppen a tudatom ellenkezik egy kicsit ! Viszont remekül fejleszt -mind fejben-mind testben ! A küszöb alatt maradok és javul az iram-állóképességem...ebből eddig 22 km volt a legtöbb edzésen .
Szoktam ( főleg eleinte ) bontani is ezt . 1 km lendületes( pl.3:50 ) 1 km közepes ( 4:10 ) váltogatva .
