Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
fészekhagyók: azok a madarak, amelyeknek fiókái a tojásból kikelve rögtön képesek követni anyjukat, és önállóan táplálkoznak, az érzékszerveik már keléskor jól fejlettek.
Ilyen pl. a kazuár csibéje is. Fotó: Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm - és Zoo Berlin.
Persze mindez nem azt jelenti, hogy a génjeikben hoznak magukkal mindent, a földön való boldoguláshoz. Szabályt erősítő kivétel a homoki lábastyúk.
Eltekintve a →homoki lábastyúktól, sok tanulnivalójuk van és a "szülők" segítik is őket az önálló életre való felkészülésben. Ilyenek például a tyúkalakú madarak.
Érdekes, hogy a fácánfélék között az Árgusz-páva fiókái, bár fészekhagyók, az első időszakban nem a földről csipegetnek, hanem az anyjuk csőréből szedik ki a rovarokat, magvakat. Ezzel szemben a lábastyúk kicsinyei a kelés után pár órával már teljesen önállóak.
A fészekhagyók általában félnek az embertől és menekülnek előle, de ha mesterségesen lettek keltetve és felnevelve, akkor barátságosak az emberrel szemben. (→fészeklakók)
Sajnálom, egy kissé félre lettem értve. A játékoskedvű spanyolok a színes galambokat ecsettel, festékkel hozták létre. Ez egy ilyen "verseny".
Új színek bevitele eléggé bonyolult, és rendkívül nehéz feladat, de nem lehetetlen.
A legismertebb módja ennek a keresztezés más fajjal.
Pl. a kanárinál a piros színt a tűzpinttyel való keresztezéssel sikerült rögzíteni. Ugyanakkor az ugynevezett beetetés (3. értelmezés) is hoz, ugyan nem tartós eredményt.
beetetés:1./ a természetes élőhelyükről befogott madarak átállítása a tenyészetben számukra majd rendelkezésre álló eleségre.
Számos esetben ez nem kis gondot okoz, különösen akkor, ha a madár egy távoli kontinens teljesen eltérő körülményei közül kerül az új helyére, ahol még csak közelítően sincsenek a számára megszokott eleségfélék. Vannak ún. táplálékspecialisták, ezek, mint pl. a pálmakakadu nem is tarthatók életben, csak ha mindig folyamatosan meghozatjuk az eredeti élőhelyükről a táplálékukat, a pálmamagokat, -hajtásokat.
A magevőkkel szokott a legkevesebb gond lenni, bár itt is előfordulnak kivételek.
Kisebb magevők első táplálékát mákban gazdag magkeverék alkossa! Ennek fontosságát a mák táplálóértéke, vitamin gazdagsága és a székletfogó hatása magyarázza.
A mák és a vízben v. még inkább tejben áztatott (duzzasztott), majd megszikkasztott repce-, ill. kendermag természetes ellenszere a befogott madarakat az első időszakban fenyegető bélhurutnak.
A beszoktatás idején nagy a madarakra nehezedő stresszhatás. Ennek enyhítésére nyúljunk a régi madarászok módszeréhez: ti. takarjuk le áttetsző fehér vászonnal a kalitot!
A másik ilyen módszer, hogy a kemény héjú magvakat roppantsuk meg, különben nagy terhelés nehezedik a rágóizmokra, ami áttételesen okozhatja a szem gyulladását.
Az ivóvízben célszerű vitaminpótlásról gondoskodni. Fokozottan helyezzünk súlyt a higiéniára!
A lágyevők sokkalta problémásabbak. Ugyanis felvetődhet, hogy a számukra teljesen új helyzetben egyáltalán nem hajlandók táplálkozni. A dolog tehát ott kezdődik, hogy figyelemmel kísérjük: fogyasztottak-e a részükre biztosított táplálékból.
A régebbi szakírók nem véletlenül ajánlották, hogy próbálkozhatunk hangyatojással. Ennek szerepét a hangyák védetté nyilvánítása óta a lisztkukac vette át, de helyettesíteni soha nem tudja.
Fáradthatatlanul kell kísérletezgetnünk tenyésztett tücsökkel, tubifexszel, frissen fogott sáskával, gyászbogárlárvával stb.
És nem mellesleg, biztosítsuk a madár számára a lehető legnagyobb zavartalanságot, nyugalmat!
Az etetőedény nem lehet könnyen boruló. Viszont legyen kevéssé riasztó, kevésbé élénk színű, ill. furcsa alakú!
Természetesen az is magával hordja a kudarc lehetőségét, ha az etetőből pl. a lisztkukacok ki tudnak mászni. Ez esetben tévesen azt hihetjük, hogy a madár elfogadta a részére felkínált táplálékot, holott éhezik. Az éhezés a lágyevőkre nézve nagyon veszedelmes.
Ha történetesen azt tapasztaljuk, hogy fél nap nem evett semmit a madár, már be kell avatkoznunk.
A bal kezünkbe véve fogjuk ki az éhségsztrájkolót, és a mutató vm. a kisujj alkalmazásával (a jobb kéz segítségével) nyissuk szét a csőrét, majd megroppantott fejű lisztkukaccal tömjük meg a madarat!
Három-négy, lehetőleg frissen vedlett lisztkukacot vezessünk a nyelőcsövébe, ahonnan a reflexes izomműködés továbbítja a táplálékot. Csak akkor engedjük vissza a madarat, ha néhány másodpercre a csőrét a gyengén folyó csap vízsugara alá tartottuk.
Ilyenkor is beindul az ivási reflex, majd a kalitba visszahelyezett madár némi tollászkodás után, majdnem biztos, hogy táplálék után néz.
Amint néhány nap után a kis fogoly megnyugszik, próbálhatjuk a lisztkukacot, hangyatojást kiváltani lágyeleséggel.
Ennek az a menete, hogy csökkentjük az egyszerre az etetőbe tett lisztkukacok számát, viszont lágyeleségre téve kínáljuk fel azt a madárnak.
Az általa már megismert lisztkukaccal óhatatlanul felvesz valamennyi lágyeleséget, s lassan hozzászokik annak az ízéhez. Amikor látjuk, hogy már nem idegenkedik a lágyeleségtől, szép fokozatosan csökkenthetjük a lisztkukac v. hangyatojás mennyiségét, minekután a madár beetetése lassacskán megvalósul.
A gyümölcs v. bogyóevőkkel ugyanígy - tehát hangsúlyozottan a fokozatosság elvét betartva, kezdetben esetleg némi erőszak alkalmazásával - kell eljárni.
Mind a magevőknél, mind a lágyevőknél (és fokozottan a fiataloknál) nagy gondot kell fordítani úgy a táplálék mennyiségére, mint a minőségére.2./ valójában egy másik tenyészetből származó madarat is be kell szoktatnunk az új helyére, a számára új csapatba, esetenként át kell őt állítani egy új, az általunk ideálisnak tartott étrendre, s ez sem mindig problémamentes.
Gyakran éri a Szlovákiából származó madarak elhullása miatt vád a hazaiak részéről az ottani tenyésztőket, pedig valószínűleg csupán arról van szó, hogy másként, más táplálékon tartják a madaraikat, mint mi, s miután ezt nem veszi figyelembe a madár új gazdája, az új környezetben, az új táplálékot nem ismerve szinte éhen hal a madár.
3./ a kanáritenyésztésben a beetetés jelentése módosult, azt jelenti, hogy valamely anyaggal (piros paprika, →cayennei bors, sárgarépa, ill. szintetikus szerek) a madár tollazatába a →vedlés során beviszük a piros színt.
Ha vedléskor nem történik újabb beetetés, akkor a korábbi, nem természetes szín az új tollakban nem lehet jelen, s a madár új gazdája nem hisz a szemének: a korábban ragyogó színek megkopnak v. pl. a piros teljesen el is tűnhet.
Ismeretes a zebrapintyek festése is, azokat feketére szokták festeni.
Az én fotóim se éppen profi képek, főleg így félkézzel, meg hát a masina is az öt éve létezett legolcsóbb gép. Kisrigót már többet is felneveltem, nekik úgy emlékszem, sárga szokott lenni a csőre széle, meg talán nagyobbak is, mint ez az én madárkám. Illetve egyszer szedtem össze egy olyan kisrigót, amit inkább verébnek néztem, annyira picike volt. A képen nem látszik jól, de ennek a madárkának tűhegyes a csőre, a rigóé mintha szélesebb és rövidebb volna, de már régen volt rigóm. Ne nevess ki, de az én tippem fecske volt, talán mert éppen egy csomó fecske röpködött az udvar fölött, meg a lakatlan szomszédházon több fecskefészek is van, és automatikusan azt gondoltam, talán a fecskeszülők keresik a kicsit. De nem volt sárga a csőre széle, ezért bizonytalanodtam el, hogy akkor talán mégse fióka. Bölcs és praktikus dolog a természetes szelekció, de nagyon utálok így szembesülni vele.:(
Köszönöm a választ, igen, ilyen volt, mint a képeken. Egy rakás tollát kitépte a macs, akkor azok biztosan a faroktollai voltak. A kertemben rengeteg ilyen madárka röpköd, de közelről még nem láttam eddig, és hát a hiányzó faroktollak nélkül én bizony nem ismertem rá.
Csaba ajánlott egy új designet - sajnálom, hogy a jelenlegit, amit Béla barátom csinált, nem tudom ide feltenni, de Csabáét felteszem, s kíváncsi vagyok a véleményetekre
Nagyon érdekes volt az alább lévő cikk a tollazat szinéről. Felkeltette az érdeklődésem.
Lenne egy olyan gyakorlati kérdésem, hogy hogyan lehetne a a képen látható extra szineket előhozni a galambjaimnál. Vagy ha nem is annyira eltérő szineket, de valamilyen másabb árnyalatokat. Pl: az emlitett karotin szinének kihasználását hogyan lehetne előhozni?
Én fiatal feketerigónak látom a felső képről leolvasható alkat alapján. A fehér folt a második képen valóban szokatlan egy fészekből kiesett feketerigó gyereknél. Lehet, hogy ott megtépte a cica a tollát? A képernyőm öregecske, és nem szereti a setét árnyalatokat, ezért ha oktalanságnak tűnik állításom, kéretik mellőzni.
barázdabillegető (Motacilla alba - Bachsteize - Pied Wagtail) v. leányka- v. lipinkamadár: a madarak osztálya énekes (Oscides) rendjének billegetőfélék (Motacillidae) családjába tartozó, fehér-fekete-szürke rajzolatú, hasznos rovarírtó madár. (Fotó Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm)
Rendkívül hosszú farkát le s fel billegteti. A nálunk is mindenütt előforduló barázdabillegető a kontinentális változat.
A hát és a farcsík kékes árnyalatú világosszürke. A sapka (fejtető), a torok és a mell - mintha gallért viselne - fénylő fekete.
A homlok, az arc, a nyakoldal és a has fehér.
A tojó nem egyértelműen megkülönböztethető, de rajta a sötét rajzolat inkább szürkés.
Költözőmadarunk március 6-a tájt érkezik, és előfordulnak itt telelelő példányok is. 16,5-17,5 cm (Kelemennél 168-173 mm) nagyságú, a súlya 20-23 g.
A feketés szárny 81-96 mm-es. A karcsú, nyúlánk testhez képest is hosszú, szintén feketés farok 85-93 mm-es. De utóbbin a két szélső toll fehér, a szárnytollak pedig fehérrel szegettek.
A feketés csüd 23-26 mm hosszú. A finom, csipkeszerű csőr 13-15 mm-es, a színe fekete. Az írisz egészen sötét barna.
A tojó április-május folyamán egyedül kelti ki (12-14 nap alatt) 4-6 barnatarka, szürkésfehér tojását. Kirepülés a 2. hét végén várható.
Az első fészekaljat nem ritkán még kettő követi.
Költésével kapcsolatban figyelemre méltó adatokat gyűjtöttek a →fészekkártyás módszerrel angol madárbarátok.
Eszerint (1186 fészek adatait alapján)
- a fészekalj átlagosan 4,85 tojásból áll;
- a tojások 63,8 százaléka kelt ki;
- a kikelt fiókák 82,6 százaléka repült ki.
Ilymódon a szaporulat fészeklajanként 2,55 fióka volt.
Régen, amikor a barázdabillegető még nem élvezett védelmet, díszmadárként tartották. Fogságban friss hangyatojással, álcákkal és rovarokkal, később már lágyeleséggel is nevelt.
Számtalan alfaja van, s természetesnek kell vennünk, hogy ezek önállósága mindig is fog vitákat kavarni. Robillernél a következő alfajokról olvashatunk (zárójelben az elterjedési centrum):
Motacilla
- a. alboides (Kelet-Tibet),
- a. baicalensis: szibériai barázdabillegető (Délkelet-Szibéria), majdnem olyan világos, mint a törzsalak nyugalmi ruhában;
- a. dukhuensis (az Ural vidéke – a törzsalaknál sokkal világosabb, kevesebb feketével – fotó: Askar Isabekov - http://www.birds.kz/ ),
- a. forwoodi (Jemen partvidéke),
- a. leucopsis: kínai barázdabillegető (az Amur vidékétől Koreáig),
- a. lugens: usszuri barázdabillegető (Kamcsatkától Japánig), a kantár itt jól kivehetően folytatódik a szem mögött.
- - lugubris: /Brehmnél/kormos barázdabillegető,- a. ocularis (Északkelet-Szibéria - Kínában telel),
- a. persica (Irán),
- a. personata: ázsiai barázdabillegető (Közép-Szibéria), a törzsalaknál sötétebb;
- - subpersonata: álarcos barázdabillegető (Marokkó),
- - vidua: egyiptomi fehérállú barázdabillegető (másutt önálló faj),
- - yarrelli: Yarrelli barázdabillegetője, az angol alfaj (Dél felé egészen Marokkóig) tollazata sötétebb. Nyáron az ottani hímek háta fekete.
Az ún. peremalfajokból ma már az önálló faj rangjára emeltetett a palaszínű, az özvegy és a szemcsíkos v. kormos barázdabillegető.
E faj viselkedése szintén érdekes, mert szüntelenül mozog, fel-felrebben, fejét biccentgeti, a farkát billegteti. Kicsinyeit féltve hangosan csivitelve, röpdösve vonja magára a varjak v. más ragadozók figyelmét.
Hangja éles és tiszta: csiz-itt-csiz-itt. Az éneke kellemes csicsergés.
Különösen kedveli a vizek környékét. Épületek réseiben, farakásokban is fészkel.
Apró rovarokkal, legyekkel, álcákkal táplálkozik. Gyakran fordul elő, hogy a földön futkosva követi a legelő jószágot, s az általuk felriasztott rovarokból falatozik. Ilyenkor is billegteti a hosszú farkát.
A szakirodalom említi a hegyi billegetővel való kereszteződését.
Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.
Küzmös Csaba megcsinálta az automata indítót, ilyenformán már indul is a CD, de még apróbb csinosítgatásokra szükség van. Mindemellett is, akinak van nálunk postai címe, az számíthat már példányra.
Ezen túl Pócsi Béla küldött a kirándulásunk készült képek közül néhány újabbat - ezeket is be kell varázsolnom a lexikonba. Ime:
Livingston-turákósokszínű vagy szivárványos lórivörösbóbotás turákó
Kedves Dracaena!Kérdésed jó ürügy arra, hogy egy kissé elidőzzünk, hogyan tanácsos használni a lexikont.Kérlek, legyél egy kis törelemmel, míg eljutunk a konkrét válaszig, előbb tegyünk egy kis próbát!Ez egyre időszerűbb, hiszen az első, még nem teljesen kész lexikon, de már kereshető példány már kikerült a műhelyből, Pócsi Béla remélem, örömmel “forgatja”.Tehát a kérdés… lehetséges, hogy a fehér tollak a takarmány (pl. kukorica) hatására megsárguljanak. Egyértelmű, hogy nincs olyan lexikon, amelyben erre a kérdésre egyenesben találunk választ. Hát akkor? Első, hirtelen “felindulásból” kereshetjük 1./ a fehér,2./ a takarmány vagy a 3./ megsárgul címszavaknál.Az 1. számú ötlet nem látszik igazán nyerőnek, hiszen ez a munka madarakról szól, tehát mit keresne benne a fehér színnel kapcsolatos leírás. Vagy mégis?! És lőn:fehér: 1. valamennyi szín együtt, a frissen esett hó színét idézi fel;
2. a tollazat egyik különleges színe, amely úgy keletkezik, hogy a pigmentmentes tollazat visszaveri a szivárvány valamennyi színét.
Házigalamboknál és a húshasznosítású házityúknál, ill. a kacsaféléknél és a házilúdnál kedvelt színváltozat.
Genetikailag két változata ismeretes:
→domináns fehér,
→recesszív fehér.
A fehér színt azok a gének idézik elő, melyek meggátolják a melaninképződést.
E gének természetesen meggátolják a rajzolatképződést is, de a fehér galambok - rejtve - mind szín-, mind rajzolatképző géneket is hordoznak. Ezek a színek és rajzolatok az utódokon válnak láthatóvá, ha fehér egyedet színessel párosítunk.
Levi bizonyította be nagyon meggyőzően a feltételezést, amikor 200 fehér carneau hímhez 200 kék tojót párosítva fehér, kék, vörös, csokoládébarna, khaki színű egyedeket kapott a legváltozatosabb rajzolatokkal.
Sőt, jelentkezett egy új színváltozat is, amelyet →indigónak neveztek el.
Tekintve, hogy a kék szín recesszív, a c gén hordozza, a kéktől eltérő színű utódok csak a fehérekben rejtve meglevő gének hatására keletkezhettek.
Az F1 generáció fehér színű egyedei voltak a domináns fehérek. Más lehetőségünk nincs is a domináns fehérek kiválasztására, csak párosítási kísérletek révén, amikor fehér galambot kékkel kell párosítani.
Ha a kék galamb fiókái mindig fehérek, akkor a kék párja nagy biztonsággal domináns fehér.
A fehérek fehérekkel párosítva rendszerint fehér utódokat hoznak, ha az állomány szelekciója erre nézve folyamatos volt.
Két recesszív fehér utódja mindig fehér (whwh). A heterozigóta domináns fehér galambok párosításából az ivadékok 1/4-e színes lesz, a szülők színgénjétől függően.
A kanáriknál szintén ismerünk recesszív és domináns fehéreket. Esetükben a dominánsok kiválasztása viszonylag könnyebb, mert a szárny élén halvány nyomokban jelentkezik az ún. háttérszín.
Ha a melaninszemcsék és a lipochromok valamennyi változata nem csak a tollazatból, hanem a bőrből és az szemből is hiányzik, akkor a fehérnek az ALBINò változata jelenik meg.
A baromfitenyésztésben a
DOMINÁNS FEHÉR és a
RECESSZÍV FEHÉR
mellett beszélnek az ún.
ANDALÚZIAI FEHÉRRŐL, amely kékes árnyalatú, de ezt a tónust nem festékanyag kelti, hanem a tollszerkezet fénytörő hatása.
Egyébként a díszbaromfi-tenyésztésben a fehér színt akkor tartják tökéletesnek, ha ezüstösen csillogó. A tollgerinc festékezettsége sem megengedett, csak kivételként a ramelsloheri tyúknál.
Meg kell még említeni, hogy két házityúkfajta - a leghorn és a szultán - csak fehérben elfogadott.
Ám sajnos nem kerültünk közelebb a válaszhoz. Nézzük akkor a 2. ötletet!
takarmány: a háziállatok, ill. vadgazdaságokban a vadak etetésére szolgáló növényi v. állati eredetű élelem.
Ugyancsak növényi v. állati eredetű élelem az is, amit az ember a madárkedvencei számára a tápanyagigényeik kielégítésére nyújt, de erre - talán a takarmány kifejezés sivársága miatt is - inkább szoktuk használni az eleség szót.
A megnevezésből kiérződik az a differenciálási szándék is, hogy az ember a hobbiállat etetésekor annak kedvében akar járni, kényezteti, a neki nyújtott táplálékkal kifogástalan közérzet kíván megalapozni, s ennek érdekében nem tesz különbséget, gyakran használ fel emberi fogyasztásra is alkalmas, tehát drágább anyagokat.
A szakember szemében a legfinomabb ínyencség is takarmánnyá válik, amit azt állattal etetjük meg, s annak a takarmányértékét mérlegeli. Ha valóban jót akarunk, akkor nekünk is ezt kellene tennünk, hiszen mit ér az a kényeztetés, ami ha csak közvetlenül is, de káros!
Ilyenformán alapvetően elhibázott az eleség elkülönítése a takarmányoktól, hiszen mindaz, amit etetünk (pl. beóval a túrós csusza, arával az újházi levesből kiszedett szárny, a lóriknak mixelt, emberi fogyasztásra is alkalmas turmixok stb.) takarmányként fejti ki hatását a szervezetre.
S nem lehet elvenni a takarmányozástantól, hogy - legalábbis a haszonállatok tekintetében - ezeket a hatásokat, ill. a szükségleteket a teljes vertikumukban feltárta. Inkább az ismeretek adaptálására, semmint a merev elhatárolódásra kell törekedni.
A madarak számára a faj jellegétől és biológiai igényeitől, továbbá a szokásaitól (→táplálékspecialista) eltérően rendkívül széles takarmányskála jöhet szóba.
Képtelenség valamennyit számításba venni, hiszen a növényi anyagokkal táplálkozók sem csak magvakat fogyasztanak, pedig csupán a magféleségek puszta felsorolása is több oldalt tehetne ki.
A lágyeleség-recepturák is szinte végnélküliek, s aki egy kicsit is elmélyed a témában, az hamar rájön, hogy a takarmányozástan nem véletlenül az alkalmazott tudományok egyik megbecsült ága.
Az ember által tartott madarak számára mageleség, zöldeleség, lágyeleség, gyümölcsök, takarmánykiegészítők, tápok szolgálnak takarmányként, amelyekhez gyakran járulnak vitaminkombinációk és ásványi premixek.
Valamennyi takarmányféleség önálló címszó a lexikonban, s reméljük sikerül legalább támpontokat találnia minden érdeklődőnek.
Azt is le kell szögeznünk, hogy a takarmány a szervezetre ható külső tényezők egyike, amelyet alapvetően befolyásolhat a →környezet.
Mindenkor figyelembe célszerű venni, hogy a takarmányok kémiai összetétele nem teljes egészében tükrözi a valódi takarmányértéküket, amit a takarmányok →táplálóértékének szoktunk nevezni.
Ezen túl a takarmányozás higiéniája egyáltalán nem mellékes. Sajnos a magvak útján is kerülhet a tenyészetbe kórokozó, s a szakszerűtlen v. gondatlan tárolás során akár a maghéj alatt is elszaporodhatnak mérgezéseket okozó, káros gombák.
Sajnos az sem ritkaság, hogy megbízhatatlan helyről származó anyagok takarmányozásra teljesen alkalmatlanok, jóllehet ennek érzékszervvel felderíthető semmi jele sincs (pl. mérgező permet, csávázás). (→toxikológia, →zöldtakarmány, →szemes takarmány, →gyökér- és gumós takarmányok, →egyéb takarmányok, →takarmányozás, →minta, →weendei takarmányanalízis)
http://www.bartltakarmany.hu/termekeink-baromfi.htm
Ez is kudarcos, ám itt már a befejező részben a nyíllal jelölt szavak – másutt a lexikonban önálló szócikkek, melyeket a nyíllal jelölt szóra kattintással nyomban elérhetünk – kínálnak újabb lehetőségeket, s kiderül, hogy a kukorica is címszó a lexikonban. De előbb menjünk végig azon a nyomvonalon, amelyet kijelöltünk:
nézzük a megsárgul, sárgul kifejezéseket, bár ezek is erőltetetnek látszanak. Egyik sem címszó. Akkor jöjjön a “kukorica”!
kukorica (Zea): a pázsitfűfélék rendjébe tartozó melegkedvelő, lágyszárú, egylaki, lisztesmagvú gabonanövény, melyet étkezési, abrak- és zöldtakarmányozási vm. ipari célra, ill. vadföldeken egyaránt termesztenek.
Több éven át termeszthető önmaga után is. A zöldtrágyát, az istállótrágyát és a nagy mennyiségű műtrágyát (vadföldeken szuperfoszfát 150 kg, pétisó 100 kg, kálium 60 kg/ha) jól meghálálja.
Áprilisban v. másodvetésként június végén is vethető, 60x60 cm-re, fészkenként 2-3 tő. Vadföldeken lehetőleg MV1 v. MV39-es fajta ajánlott.
Ápolása kétszeri sorkapálásból áll, de szuperszelektív gyomirtóval is gyomtalanítható.
A kukoricában a legolcsóbb a takarmányenergia, és általa karotinhoz jut egész évben pl. a galambállomány. Viszont ellene szól, hogy a gabonafélék közül e magféleségnek a legkisebb a fehérjetartalma és az aminosav-összetétel szempontjából is kevésbé értékes.
A túlzott etetése elhízásra hajlamosít.
A szárnyasvad számára az egyik legfontosabb növényünk. Takarást, védelmet és kalóriadús táplálékot nyújt számára.
Számos fajtája ismeretes.
Tejes érésben szinte valamennyi fajtája kedvelt tápláléka a papagájoknak. Sok faj szívesen nevel tejes kukoricával, így érthető, hogy a lelkiismeretes papagájtartók mélyhűtőben tartósítják a tejes kukoricát, hogy egész évben tudjanak kedveskedni vele a védenceiknek.
Érdekes, hogy a galambok számára csak utóérett (szedés után 2-3 hónapos) kukoricát ajánlott a régi szakirodalom, mert a frissen szedett kukorica (és más gabonafélék is) emésztési problémákat okoz, a fiókáknál hasmenést, sőt, elhullást is.
Ezt a problémát a legújabb betakarítási, gyorsszárítási technológiák megszüntették, de lehet, hogy a kisparcellákról lekerülő kukoricáknál újra fel kell eleveníteni a régi intelmeket.
Gondot okozhat csapadékos időben, a "lábon" a fuzáriummal fertőzött kukorica is. S jó, ha tudjuk, hogy a betonsilókban tárolt kukoricáknál az ott fellépő raktározási penész és a klb. mikrobális kártétel szintén károsíthatja a madarak egészségét.
Reméljük, azt pedig felesleges hangsúlyozni, hogy a csávázott magvak etetésétől természetesen óvakodni kell, hiszen annyira közismert ennek a mérgezési veszélye.
Egyébként galamboknál a búza és a kukorica ajánlott aránya a takarmánykeverékben: 15-35 % búza 35-50 % kukorica.
A ludak tömésére elsőrendű.
Darálva a baromfiudvar szinte valamennyi lakója felveszi.
A gondos baromfitartók csalamádénak is vetik, ami elsősorban a libák számára hasznosítható. Sorrendileg a zöldnek vetett árpa az első zöldtakarmány baromfifélék számára, s ha jól kalkuláltunk, akkor mire "elfogy", már vágható a kukorica zöld.
A fuzáriummal fertőzött kukoricával szemben csak a galambok védettek, olyképpen, hogy csupán annyit hajlandóak fogyasztani belőle, amennyi még nincs ártalmukra.
Lassan feledésbe merül - tegyük hozzá, méltatlanul -, hogy a pirosas sárga kukorica a karotinszármazékai (kriptoxantin) révén a galamb- és baromfitartók számára a téli, vitaminínséges időkben nagy segítségre volt.
Külön megbecsülték az ilyen kukoricát, s nem sajnálták rá a több pénzt.
Azt sem hallgathatjuk el, hogy a keményszemű kukoricák fehérjetartalma nagyobb, mint a puháké.
A vizsgálatok 6,5-9 % közötti fehérjét szoktak kimutatni a kukoricában.
Főként a libák számára, amikor nincs lehetőség gyeptéglát eléjük tenni, beválik a leveles kukoricaszár is. Ennél azonban vigyáznunk kell, hogy ne legyen penésszel fertőzött, mert a libák különösen érzékenyek a →tüdőpenészre.
Vadak számára hasznosítva teljes érésben csak minden 2. sort szoktak letörni, a lábon maradó tetszés szerinti fogyasztásra szolgál, a letört, górékban tárolva, a rosszabb napokra tartalék.
http://www.tropicalforages.info/key/Forages/Media/Html/images/Zea_mays/Zea_mays_07.jpgMost itt direkten a téma kedvéért a szócikkben pirossal kiemeltem két mondatrészt, ezek avatott szem számára már adják a választ, tudniillik a sárgarépából jól ismert karotin és származékai vedlési időben etetve a tollazat színének kialakulására bizonyítottan hatással vannak. Akinek nem oszlott el minden kétsége, annak eszébe kell jusson a kézenfekvő lehetőség, márminthogy megkeresi a tollazat színe címszót:tollazat színe: az egyes tollak mind a színüket, mind a rajzolatukat tekintve meghatározzák a tollazat színét, hiszen a tollazat az egyes tollak egésze.
A tollazat egészét tekintve beszélhetünk
1. vadszínű v. helyesen normál tollazatról, amely alatt azt a rajzolatot és a megfelelő helyeken azokat a színeket kell értenünk, melyek a faj (alfaj, változat) vadon élő egyedein v. a tenyésztett fajta vadon élő ősétől egyenesen származnak és az ivaréréssel egyidejűleg törvényszerűen, örökletesen megjelennek, s a rendszerezők a faj leírásakor, mint faji sajátosságokat rögzítenek, hogy a rendszertani rokonsági körtől ez által is lehetővé váljon az elkülönítés.
A tollazat színe nem csak örökletesen meghatározott, hanem arra esetenként drasztikus befolyással lehet a táplálkozás, v. a szervezet anyagcserezavara, ill. a környezet.
Pl. ha vedlés során a zöld tollszín helyett egyes tollakon
sárga jelentkezik, akkor annak annak csaknem biztosan valamilyen hiánybetegség áll a hátterében.
A máj megbetegedésére következtethetünk, ha a vedlés során a régi tollazatnál
sötétebb növekszik.
Különösen az egyik pajzsmirigyhormon (tlyrcotoxin) fejt ki erőteljes hatást a tollazat színének kialakulására a vedlés időszakában. Tekintve, hogy a hatására a tollszerkezet is módosul.
Másik ilyen módosító tényező a klimatikus viszonyok összessége, leginkább a napfény és a páratartalom közvetett hatása.
Ezek után nem okozhat meglepetést, hogy a legáltalánosabb tollazat is többféle változatban jelentkezhet.
Amely fajokra jellemző az ivari kétalakúság, ott hím- és nőivarú egyedeknél - több-kevesebb mértékben - más színeket és más rajzolatot is találhatunk.
Számos fajnál a fiatalkori tollazat és az ún. öregkori tollazat is jelentősen különbözhet.
Sőt, az öregkori tollazatnak is előfordulnak az évszaknak megfelelő változatai: →téli tollazat, →nászruha;
2. →izabella,
3. →lutinó,
4. →albinó,
5. →tarka,
6. →kovácsolt,
7. →bankiva,
8. →foltos,
9. →porcelán,
10. →pöttyös,
11. →szegélyezett,
12. →kendermagos
13. →kolumbiai,
14. →világos,
15. →sötét,
16. fogoly színű tollazatról.
A tollazat színe módosulhat azáltal is, hogy a más színű hegye lekopik, s így előbukkan a lejebb jellemző szín, mint pl. a →szerecsenpacsirtánál.
És mókaképpen idekívánkozik a spanyol Sevilla-ból, az egészen újszerű (pihentagyú) színesgalambversenyről egy kép:
(→hólúd, →pingvinfélék, →"kakasmezű", →szabota-pacsirta, →cella, →melanin, →lipokróm, →vedlés, →hordozó, →pigmentsejtek, →színkanári, →mesterséges színezékek, →színanyagok, →házityúk színváltozatai, →színváltozatok, →tollrajzolat, →tollszín)
Tehát anélkül, hogy tovább visszaélnék a türelmeddel a válasz IGEN! Nagyon is IGEN, tudniillik “A tollazat színe nem csak örökletesen meghatározott, hanem arra esetenként drasztikus befolyással lehet a táplálkozás, v. a szervezet anyagcserezavara, ill. a környezet” A kukorica karotinjai pedig sárgás(pirosas) tónust eredményeznek, nem csak a tojás sárgájában vagy a vágóbaromfi bőrszínével kapcsolatban – utóbbit nagyanyáink nagyon jól tudták, kitapasztalták, alkalmazták.
Pócsi Béla barátom elküldte a "tekercs" végén levő képeket.
Szilárd a tigrispiton mindenkit lenyűgözött, társa a Boa nem különben. A kivedlett kígyóbőr pedig Livikém osztályában váltott ki hitetlenkedő csodálkozást.
És a kézzel nevelt galléros papagáj fióka - Dávid unokám kezében! - hát lehet ennek ellentállni?
Ildit pedig a beszélő sárgabóbitás kakadu nyűgözte le.
(A következő adagban valószínűleg azok is beférnek, amelyek számomra a kedvesebbek)
Május 19-én, szombaton és 20-án, vasárnap 9 -től 18 óráig
DÍSZMADÁR-bemutató kiállítás
A Magyar Ornitológiai Egyesület május 19-én és 20-án díszmadár-bemutató kiállítást rendez a művelődési házban! Több faj több száz madarával kívánjuk bemutatni az általunk tenyésztett és tartott színpompás madárseregletet, mely ízelítőt ad Földünk sokszínű madárvilágából. Kiállításunk pompás szórakozás kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Társegyesületek segítségével kiállításra kerülnek még különböző rágcsálók is: nyulak, hörcsögök, tengerimalacok stb. Kiállításunk segítségével Egyesületünk célját kívánjuk megvalósítani, mely az általános természet- és állatvédelmi feladatokon túl a madarak bemutatása, illetve a díszmadártartás népszerűsítése. A helyszínen lehetőség lesz a tartáshoz szükséges eszközök és táplálékok beszerzésére is. A kiállítás ideje alatt díszmadár- és rágcsáló vásár is működik, ahol a tenyésztők, valamint egy állatorvos is szakmai tanácsokkal látják el a leendő kisállat-tartókat. Szeretettel várunk minden kedves látogatót!
a Móricz Zsigmond körtérről a 3-as buszokkal,
a Szent Gellért térről a Tétényi busszal,
a Kosztolányi Dezső térről a 14-es és 114-es buszokkal,
a csepeli Szent Imre térről a 138-as busszal,
a Balatoni úttól az 50-es busszal, a Jókai utca megállóig,
MADÁRVONULÁS: Madarak millió kelnek útra az évek során, hogy az évszakok változásával máshol keressenek maguknak táplálékot, fészkelőhelyet, jobb életfeltételeket. A madárvonulás típusait, a vonulási útvonalak rendszerét, a vonulás időzítését, a tájékozódás mikéntjét, az időjárás és madárvonulás viszonyrendszerét a madárvonulás kutatási módszereit ismerhetjük meg ezen a linkgyűjteményen keresztül.
talán még a 2549. oldalon találhatóak is nyújtanak némi támpontot:
mérgezések: figyelmetlenség (rosszindulat) v. könnyelműség miatt előfordulhat, hogy mérgező bogyók, gombák, rovarok, ill. permetezett növények kerülnek a madarak elé.
Nem kis kárt okozva előfordult már az is, hogy olyan helyiségben rendeztek díszmadár-kiállítást, ahol az előző nap szellőztették ki a féregirtás bűzét.
Sőt, a rézből, ónból (horgany) készített kalit-, volier- v. vitrinberendezések rozsdája (rézsók, cinksók) ill. az egereknek kitett mérgek is veszélyeztethetik a madár egészségét.
Mezőző galamboknál előfordul, hogy tévedésből felszedik a műtrágyát, ami szintén mérgezést okozhat.
A tüneteket tekintve ezek is →emésztőszervi megbetegedések formájában jelentkeznek, gyomor és bélgyulladás kíséretében zajlanak.
Étvágytalanság, hasi fájdalmak, görcsök, láz, zöldes széklet, elesettség és általában reszketés jellemzi.
Ellenszernek tejet (?), babkávét v. tojásfehérjében égetett magnézium bevitelét ajánlhatjunk.
Előfordulnak nagy, botrányos esetek, mint 1996—ban Gyomaendrőd mellett az a közvetett mérgezés (növényvédőszerrel), mely során 115 daru pusztult el. A károkozót 15 millió forintra bírságolták.
Az eset nem sokkal később mégis megismétlődött, amikor is az áldozat több parlagi sas volt 2006. telén.
(→fuzárium, →méreg, →műtrágya, →röptetési veszteségek)
mérgező gombák: kukacos gombával is gazdagíthatjuk a madarak állati fehérellátását, de amikor ilyen gombát gyűjtünk a kedvenceinknek, ne felejtkezzünk meg arról, hogy ami az ember számára mérgező, az a madarakat sem fogja kímélni. (→fuzárium)
mérgező növényi anyagok: vannak növények, amelyek nedvei, gyantái, illó olajai az élő szervezetre káros hatást fejtenek ki. Alapszabályként fogadjuk el, hogy mindaz, ami az emberre nézve veszélyes, kizárandó a madarak étrendjéből is, mi több, óvjuk madarainkat, hogy el se érjenek ilyen növényeket.
Sajnos a takarmány is lehet ilyen mérgező növényi anyagokkal fertőzött. Kerülhetnek mérgező gyommagvak magvai a mageleségbe v. a takarmány a rossz tárolás miatt fertőződhet mérgező penészgombákkal. (→méreg)
méreg: 1. toxin. Olyan anyag, amely kis mennyiségben is képes megzavarni a szervezet egészének a működését, sőt az életet kioltani.
Lehetnek
gáz alakúak (szénmonoxid, cián-hidrogén stb.),
ásványi eredetűek (arzén, ólom, réz stb.) v.
növényiek, ill.
állati eredetűek és
szintetikus úton előállítottak.
A gyógyszerészetben a gyengébb mérgeket egy, az erősebbeket két kereszttel jelölik.
A tartott madarakra nézve a mérgek akkor szoktak veszélyt jelenteni, ha gondatlanul takarmányozunk: permetezett helyről szedünk zöldeleséget; csávázott magot etetünk. Sajnos már arra is volt példa, hogy olyan helyiségben rendeztek kiállítást, ahol előző nap rovarirtást végeztek. A következmény: mérgezéses elhullások sora.
Ez a szomorú példa is felhívja a figyelmet arra, hogy a méreg fogalma szorosan összefügg a DÓZISSAL, hiszen van mennyiség, amelyet az 50-80 kilogrammos emberi szervezet még nem érzékel méregként, az 5-8 dekás madárkák számára viszont már végzetes.
Ilyen pl. a konyhasó, a műtrágya v. akár gyógyszer is, túladagolva.
A hatást tekintve a mérgezés lehet heveny v. idült.
A HEVENY mérgezés gyorsan és halálosan ható mérgeknek a szervezetbe való bekerülésekor következnek be. A halál rendszerint megelőző tünetek nélkül szív- v. keringési elégtelenség következtében áll be.
Ritkán előfordulhat hányás, fokozatos elerőtlenedés v. röpképtelenség és légszomj.
A boncolási lelet ilyenkor mutathat szervi elváltozásokat: a normálisnál több nyálka a begyben, a garatüregben, a gégében és a szájüregben. A nyálkahártya kipirult v. gócosan gyulladásos, a mirigyes gyomor duzzadt. A zúzógyomor keratinoid rétege könnyen leválasztható. A bél nyálkahártya habos nyálkával fedett.
A szívizomzat petyhüdt. A szívizomzaton pontszerű bevérzések jelentkeznek. Az erek alvadt vérrel teltek, pangásosak. Megnagyobbodott, sárgás vesék, ödémás zsírszövet is mutatkozhat.
AZ IDÜLT mérgezés hosszabb időn keresztül felvett károsító anyagok hatására alakul ki.
A tünetei lehetnek: fokozott szomjúság, étvágytalanság, ismétlődő hányás, elszíneződött, esetleg véres ürülék, hasmenés, elgyengülés, görcsök, körben járás, imbolygás, átfordulás a test tengelye körül és röpképtelenség.
Boncolási leletként húgysavlerakódást tapasztalhatunk a vesékben és a hashártyán. A máj esetenként sárga, törékeny.
A mérgek kimutatása csak kémiai analízissel lehetséges, de eléggé költséges eljárás és a mérgek egy része gyorsan bomlik, ezért a vizsgálandó anyag minél gyorsabb eljuttatása a laborba nagyon fontos lehet.
A mérgezések gyógyítása nagyon körülményes, sok esetben lehetetlen, ezért a megelőzésnek van nem eléggé hangsúlyozható szerepe.
Ha a méreg még csak a begyben van, akkor tegyünk kísérletet a begytartalom eltávolítására.
A meleg vízzel végzett begyöblítés megkönnyítheti a fejjel lefelé tartott madár begyéből a mérgezett anyagok kimasszírozását. A gyomorba v. a belekbe került mérgeket próbáljuk meg hashajtóval az ürülékkel együtt eltávolítatni. A vízben oldott glaubersót v. keserűsót gumipipettával kell a begybe juttatni.
Az orvosi szén segítheti a méreganyag megkötését. Galamboknak 5-5 g orvosi szén a kívánatos dózis, néhány perces szünetekkel.
Dr Szűcs Lajos szerint a tej nem eléggé hatékony, sőt, pl. a foszfor és az alkohol felszívódását gyorsítja, így esetenként még külön kárt is okozhat.
Helyette ajánlja a lenmag, a zabpehely v. az árpanyák adását, ami segíti a sérült nyálkahártya regenerálását. Nehézfémek esetében pedig a tojásfehérjétől várhatunk kedvező hatást.
A német Hoffmann tapasztalatai szerint a szobában szabadon tartott v. gyakran röptetett madarak számára a következő szobai növények veszélyesek, mert mérgező hatásúak:
a gyöngyvirág (Convallaria majalis), a leander (Nerium oleander), a tüzes rododendron (Rhododendron simsii), a szívlevelű levélfa (Philodendron scandens) ésa Mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima).
Kiegészítem a sort a szobai kankalinnal (Primula obconica), a Diffenbachiával és a krotonnal. Forrás: http://spb-flowers.listsoft.ru/main.php?flower=34
Méregként kell kezelni a rágcsálók irtására készített, a gombák és rovarok ellen használatos szereket, a gyomirtókat és a favédőszereket is. Utóbbiak közül a karbolineum akkor károsít, ha a madarak a gőzeit lehelik be.
A nehézfém (ólom, kadmium, higany, króm, réz) vegyületek, főként sók formájában, szintén komoly veszélyt jelentenek.
A hosszú ideig, szakszerűtlenül (dózis!) adagolt antibiotikumok és parazitaellenes szerek is okozhatnak mérgezést. Pl. a streptomycin galamboknál gyakran okoz elhullást, ezért ma már egyáltalán nem használatos a madarak gyógyításában.
A parazitaellenes szerek közül dr. Szűcs Lajos az Enheptintől óvja a madarászokat, ugyanis ettől a szertől igazoltan terméketlenné válnak a tojások. A Fenbendazol bélgyulladást, idült máj- és vesekárosodást, vedlő madaraknál tollképződési zavarokat okozhat.
A trichomoniasis elleni Enhiptin a hím csírasejteket károsítja.
Okozhatnak mérgezést a fertőtlenítésre használt szerek is.
A marónátron pl. a szemet és a nyálkahártyákat ingerli.
A krezol- a fenol- és a formalintartalmú szerek az embert is veszélyeztethetik.
A rézsók mérgező hatása miatt nem alkalmasak a réz eszközök sem etetőknek sem itatóknak.
A cinkeszközökkel ugyanez a helyzet: savak hatására azokon is mérgező sók keletkeznek.
A konyhasó-kristályok káros hatása is eléggé közismert. A só elvonja a szövetekből a vizet, ezáltal károsít. Mindezért nagyon ügyeljünk arra, hogy pl. galamboknál az ásványi anyagok sókoncentrációja 3 %-nál ne legyen magasabb.
Mezőző galamboknál fordul elő, hogy a sóéhes galambok felszedik a szántókon alkalmazott műtrágyát, s attól szenvednek mérgezést.
A növényi mérgek rendszerint gyommagvakkal kevert takarmányból veszik fel a madarak v. pl. a szakszerűtlenül tárolt magvakon elszaporodott penészgombák, ill. takarmányatkák miatt mérgeződnek.
Esetenként előfordul, hogy galambok →anyarozstól mérgeződnek, ugyanis a Claviceps purpure nevű gomba micéliumai már 6-15 g/ttkg dózisban elhullást okoznak. A hosszabb időn át kisebb dózisban fogyasztott anyarozs a lábujjak végeinek elhalásához vezet.
A zsizsikes hüvelyesekben levő rovarok is okoznak mérgezést, tartós etetésük 1-2 hét alatt elhulláshoz vezet.
2. a pulykák bibircsókjának, →bőrképződményeinek népies elnevezése.
(→alkaloidák, →műtrágya, →sarlós réce, →vándorrigó, →Pitohui, →röptetési veszteségek)
fehérjemérgezés: vannak direkten mérgező hatású fehérjék, ezek a toxoproteidek, amelyek klasszikus mérgezési tüneteket (hányinger, eszméletvesztés, izomrángás, bénulás stb. vagy kisebb dózisban és hosszú távon gennyes keléseket) produkálnak madaraknál is. Mindemellett tudni kell, hogy a nem mérgező, de testidegen fehérjék, ha nem a tápcsatornába kerülnek, akkor a szervezetben szintén mérgező hatást, jellegzetes reakciókat váltanak ki: a testhőmérséklet jelentős emelkedése (láz) mellett a veszélyeztetett szervezet ellenanyagokat termel ezzel a mérgező hatás semlegesítésére törekszik.
Közismert, hogy a fehérjék bomlástermékei, az albumosek és peptonok sokkal gyakrabban okoznak mérgezést.
Hangsúlyozni kell, hogy az idegen fehérje emésztéskor alacsonyrangú bomlástermékekre esik szét, mérgező hatását elveszti, amikor is már nem viseli magán a fehérje jellegzetességeit.
Kimondottan fehérjemérgezés esetével több mint 30 éves madártenyészési gyakorlatomban nem találkoztam, de még csak hallani sem hallottam ilyen problémát. Sokkal gyakoribb hogy az etetett fehérjén (lágyeleség) elszaporodó baktériumok betegítik meg a madarat vagy a bomlásnak indult fehérje mérgező anyagai fejtenek ki gyilkos hatást.
Kérdésére csak általánosságot tudok válaszolni:
- törekedjen megelőzésre;
- ha bekövetkezett a baj, tessék állatorvoshoz fordulni;
Bár tudnivaló, hogy a mérgezések gyógyítása általában véve rendkívül költséges, továbbá a madaraknál közismerten rendkívül gyors anyagcsere miatt a hatások lefolyása is viharosan gyors.
kazuárcsibe
piros achát színkanári
Most még lehet vele variálni
Livingston-turákó
sokszínű vagy szivárványos lóri
vörösbóbotás turákó
turákószárny
tigrispiton 4,35 m
A kukoricában a legolcsóbb a takarmányenergia, és általa karotinhoz jut egész évben pl. a galambállomány. Viszont ellene szól, hogy a gabonafélék közül e magféleségnek a legkisebb a fehérjetartalma és az aminosav-összetétel szempontjából is kevésbé értékes.
A túlzott etetése elhízásra hajlamosít.
A szárnyasvad számára az egyik legfontosabb növényünk. Takarást, védelmet és kalóriadús táplálékot nyújt számára.
Számos fajtája ismeretes.
Tejes érésben szinte valamennyi fajtája kedvelt tápláléka a papagájoknak. Sok faj szívesen nevel tejes kukoricával, így érthető, hogy a lelkiismeretes papagájtartók mélyhűtőben tartósítják a tejes kukoricát, hogy egész évben tudjanak kedveskedni vele a védenceiknek.
Érdekes, hogy a galambok számára csak utóérett (szedés után 2-3 hónapos) kukoricát ajánlott a régi szakirodalom, mert a frissen szedett kukorica (és más gabonafélék is) emésztési problémákat okoz, a fiókáknál hasmenést, sőt, elhullást is.
Ezt a problémát a legújabb betakarítási, gyorsszárítási technológiák megszüntették, de lehet, hogy a kisparcellákról lekerülő kukoricáknál újra fel kell eleveníteni a régi intelmeket.
Gondot okozhat csapadékos időben, a "lábon" a fuzáriummal fertőzött kukorica is. S jó, ha tudjuk, hogy a betonsilókban tárolt kukoricáknál az ott fellépő raktározási penész és a klb. mikrobális kártétel szintén károsíthatja a madarak egészségét.
Reméljük, azt pedig felesleges hangsúlyozni, hogy a csávázott magvak etetésétől természetesen óvakodni kell, hiszen annyira közismert ennek a mérgezési veszélye.
Egyébként galamboknál a búza és a kukorica ajánlott aránya a takarmánykeverékben: 15-35 % búza 35-50 % kukorica.
A ludak tömésére elsőrendű.
Darálva a baromfiudvar szinte valamennyi lakója felveszi.
A gondos baromfitartók csalamádénak is vetik, ami elsősorban a libák számára hasznosítható. Sorrendileg a zöldnek vetett árpa az első zöldtakarmány baromfifélék számára, s ha jól kalkuláltunk, akkor mire "elfogy", már vágható a kukorica zöld.
A fuzáriummal fertőzött kukoricával szemben csak a galambok védettek, olyképpen, hogy csupán annyit hajlandóak fogyasztani belőle, amennyi még nincs ártalmukra.
Lassan feledésbe merül - tegyük hozzá, méltatlanul -, hogy a pirosas sárga kukorica a karotinszármazékai (kriptoxantin) révén a galamb- és baromfitartók számára a téli, vitaminínséges időkben nagy segítségre volt.
Külön megbecsülték az ilyen kukoricát, s nem sajnálták rá a több pénzt.
Azt sem hallgathatjuk el, hogy a keményszemű kukoricák fehérjetartalma nagyobb, mint a puháké.
A vizsgálatok 6,5-9 % közötti fehérjét szoktak kimutatni a kukoricában.
Főként a libák számára, amikor nincs lehetőség gyeptéglát eléjük tenni, beválik a leveles kukoricaszár is. Ennél azonban vigyáznunk kell, hogy ne legyen penésszel fertőzött, mert a libák különösen érzékenyek a →tüdőpenészre.
Vadak számára hasznosítva teljes érésben csak minden 2. sort szoktak letörni, a lábon maradó tetszés szerinti fogyasztásra szolgál, a letört, górékban tárolva, a rosszabb napokra tartalék.
újszerű (pihentagyú) színesgalambversenyről egy kép:
(→hólúd, →pingvinfélék, →"kakasmezű", →szabota-pacsirta, →cella, →melanin, →lipokróm, →vedlés, →hordozó, →pigmentsejtek, →színkanári, →mesterséges színezékek, →színanyagok, →házityúk színváltozatai, →színváltozatok, →tollrajzolat, →tollszín)
Tehát anélkül, hogy tovább visszaélnék a türelmeddel a válasz IGEN! Nagyon is IGEN, tudniillik “A tollazat színe nem csak örökletesen meghatározott, hanem arra esetenként drasztikus befolyással lehet a táplálkozás, v. a szervezet anyagcserezavara, ill. a környezet” A kukorica karotinjai pedig sárgás(pirosas) tónust eredményeznek, nem csak a tojás sárgájában vagy a vágóbaromfi bőrszínével kapcsolatban – utóbbit nagyanyáink nagyon jól tudták, kitapasztalták, alkalmazták.
a Boa és a galléros
a beszélő és a tigris
