Vasárnap mi is megtapasztaltuk a Borzavár-Zirc szakasz szépségeit. Mi azonban tovább haladtunk Kisgyónig. :) Másnap Kisgyón-Baonykúti. Ott kiszálltunk, pont jött a busz és nagyon vonzó alternatíva volt a további 11 kilis csúszás, mászás helyett. :)
Köszi a képet és az infót. Valóban mi simán elsétáltunk a Reál előtt vasárnap lévén és nem is vettük észre az udvar bejáratát (a vasárnapi zárva tartás újabb hátránya). A Pedró állítólag, régen a főút jobb oldalán volt és utána ment egy utcával beljebb. Bár lehet, hogy ezt csak vigasztalásul mondták egy magamfajta pecsétkeresőnek.
Már értem a félreértést a zákányszéki pecsételő hellyel kapcsolatban.
Az a kocsma amiről beszéltem az Bordány felé nem a jobb, hanem a baloldalon van.
A Reál bolt mellett, be kell menni az udvarra és van egy udvari söröző! A képen piros nyíllal bejelöltem, mert aki nem ismeri a helyet el tud menni mellette.
Az MTSZ pecsét tavaly még itt volt. Mára csak céges bélyegző van.
(Az, hogy ez volt-e a Pedró kocsmája, azt nem tudom megmondani.)
Mi csak Sándorfalváig jutottunk még el. de hétvégén ki kellene építeni a hídfőállást Mindszentnél :-) !
Nocsak, nocsak, hétvégén mi is Kemencén voltunk :-)
Aztán tegnap délután visszafelé teljes terjedelmében felfestettünk egy vadonatúj turistautat a Börzsönyben, van vagy 30-40 méter :-)
Konkrétan: a Diósjenő-Kemence műút hajtűkanyarjánál, a Mázsaháznál a tanösvényről induló zöld forrás jelzés a Gál-kúthoz. Márciusban készült ott egy új híd és a forrás környékét is kipucoltuk.
Savanyú raguleves kapros túrógombóccal. Merre végighallgattuk a pincért, félig jól is laktunk, pedig nem vagyunk egy kis darab, kisétkű "gyerekek", de hát menni kellett tovább.
Imádok főzni, úgyhogy biztos, hogy kipróbálom valamikor.
-Jelzések tökéletesek, nem is használtam nagyon a GPS-t
- az áradó patakokon most nehezebb az átkelés, de nekem sikerült száraz zoknival megúsznom, mindenhol van valamiféle gázló kövekből, fadarabokból.
Mondjuk én úgy megyek neki mindig hogy nem zavar ha egy kis víz ér, rálépek olyan kövekre is amikre más nem biztos hogy rá mer, eddig bejött. :-)
Még most is a Csarna-völgyi pusztítás hatása alatt vagyok, nekem új volt, még nem jártam errefelé. Brutális mit művelt a természet ezzel az egykoron több mint 50 km hosszú kisvasúttal!
Hát akkor most George Lucas módra visszafelé folytatom:
3.nap: Ásotthalmi elágazás - Bordány
Remekül indult a reggel, majdhogynem túlpihentem magam. Barátom is remekül mozgott, bár nála a túlpihenés az lenne, ha egyfolytában három napot aludhatna. Vendéglátózik a „szerencsétlen”, ötkor kel és éjfélkor fekszik. Szerintem a túrázás jobb, bár lehet, hogy nem lehet megélni belőle.
A terv az volt, hogy busszal kimegyünk az 55-ös úton és megdumcsizzuk a buszsofőrt, hogy álljon már meg a kék keresztezésnél. Nem nagyon akart a terv megvalósulni, legalább is sofőr részről. Marad a „b” és „c” terv. A „b”, hogy leszállunk előbb, de ez plusz 2,5km, ami nem igazán jó, mert eleve 30km a mai etap. A „c” terv kicsit galád, de a rinyáló buszsofőrnek is elfogatható, rosszul érzem magam, le akarok szállni. Elindultunk és útközben Mórahalom után jelezte a sofőr, hogy nem kell sápadnom, meg fog állni önszántából. Úgy látszik az ellenőrzéstől félt, és Mórahalom után már nem szoktak ellenőrök cirkálni. Később rájöttem, hogy mitől is tartott, de ezt majd később. Leszálltunk és elindultunk a kéken Ruzsa irányába.
Egy elég vizenyős rétek között haladtunk, látszott, hogy nagyobb esők után komoly vizek állnak a környéken, majd elértük a Bogárzói csatornát. A távolban már láttuk az öttömösi erdőt jobb és bal oldalon. Elérve konstatáltuk, hogy ilyenkor májusban még elég nagy hőmérséklet különbségek jelentkeznek a nyílt terep és az árnyékos erdő között. Legalább is reggel és kora délelőtt. Szinte fáztam, ahogy az erdő hűvös lehelete befújt a hátizsák alá és didergette izzadt hátamat. Az erdőn gyorsan átérve egy kisebb cserjés rész, majd egy még rövidebb erdő után már láttuk a ruzsai aszfalt utat, amelyen pillanatok alatt a település Borsodi sörözőjében (Hörpölinre gondoltunk, milyen remek hely is lesz neki a Borsodi) találtuk magunkat egy-egy kori sör társaságában. Bélyegeztünk, kicsit beszélgettünk a kocsmárossal és a pincér hölggyel, majd a kocsma kívülről furcsa épületfala –mintha üvegszál erősítésű teknők lettek volna- mellett nekiindultunk Ruzsa-Vágónak. Útközben láttuk a tegnapi falunap tárgyi és személyi maradványait, valamint a készülődést a délutáni focimeccsre. Kellemes, árnyas erdőben haladtunk, ahol érdekes növénytársulásokat fedeztünk fel. Elég ritka a fenyő harca az ecetfával, megspékelve az akáccal. Vajon ki lesz a nyertes? Egy rövid szakaszon a Ruzsa-Üllés aszfalton kell haladni, igaz itt ahol esetleg el lehet könnyelműen aszfaltozni Űllés felé, hiányoztak a jelek. Kis figyelemmel azonban észre lehet venni a jobbra történő bekanyarodást, de azért kezdő túrázóknak nem ártott volna jelezni a dolgot. Aztán tanyák tűntek fel, természetesen „krumlirengetegekkel” és fóliákkal. A távolban már láttuk a Zákányszék-Ruzsa aszfaltot, de mielőtt elértük volna elkanyarodtunk balra és párhuzamosan haladtunk vele közel egy kilométert, majd derékszögben rákanyarodtunk és már ott is volt a ruzsa-vágói nemzeti dohánybolt-bolt-kocsma triumvirátus. Az utóbbi nyitva volt és egy kisebb társaság italozott az egyik kiülőjében. Itt pecsét nem kell, de azért fogyasztottunk egy kis nedüt és ettünk egy szendót. Közben szóba elegyedtünk a helyiekkel. Elég jó a megélhetés a környéken, gazdag vidéknek számít a mezőgazdasági térségek között. Őszibarack, répa, zeller, fehérrépa. spárga és minden más, ami bírja a homokot, persze a locsolás elengedhetetlen. Elég érdekes társaság volt, a szóvivő nagyon képben volt minden témában, a dadogó úriembert nehezen értettünk, míg a harmadik társukról ők maguk állították, hogy „szalajt” egy kicsit. Ő a kéktúrások vagyunk mondatunkra harsány tízperces nevetésbe kezdett és ismételgette: Kéktúrások, kéktúrások, kéktúrások! Nem tudtuk, hogy esetleg egy éppen itt bekattant turista, netán csak félreértette a túrás szót, vagy valami más tetszett neki. Mindenesetre, amikor elindultunk, még sokáig integetett nekünk. Zákányszék felé vettük az irány először aszfalton, majd az Öregcsorvai elágazás után homokon. Mindenütt árpamezők pipaccsal kombinálva, no meg kiépített locsolórendszerek. Zákányszék felé közeledve egyre inkább az őszibarack dominált és beérve a településre már láttuk is a barack hatását. Először hűtőházak, majd egy helyi rózsadomb, szebbnél szebb házakkal. A pizzériát elérve rögtön betértünk, mert a pecsételő helyek fórumán olvastuk, nem igen található a településen az MTSZ-es pecsét. Bestempliztünk hát egy cégeset és éppen a megérdemelt sert fogyasztottuk, amikor jött egy hölgy hátizsákkal, de a köszönésen kívül nem igazán kommunikáltunk. Kisvártatva jött a férje is, akivel váltottunk pár szót. Kéktúráznak, és tudja, hogy kicsit feljebb a faluban, jobb oldalon van egy söröző, ahol biztosan van MTSZ pecsét, októberben ott bélyegzett. Aztán már ment is tovább. Gyors öblítés után mi is nekiindultunk, de csak nem akaródzott megtalálni azt a helyet, amit én Pedró kocsmájának véltem. Őket sem láttuk sehol, és egyszer csak vége lett a falunak. Az utolsó eperárus (ez nem filmcím) közölte, hogy a Pedró tényleg jobb oldalt van, de kicsit beljebb, egészen pontosan egy utcányival. A barátom megszavazta, hogy a benzinkútnál a sarkon megvár, én pedig menjek vissza, nézzem meg. Így történt, és kb. 5-600m múlva ráleltem egy volt téesztelep portája mellett a Pedróra. Bemenvén és MTSZ pecsétet kérvén, úgy néztek rám, mint tyúk a piros kukoricára. Lázas keresés, majd telefonos segítség a tulajtól, a bélyegző eltűnt, amikor a kocsma tulajdonosváltást követően átköltözött ide. Kaptam egy ingyen pohár sört – valószínűleg értetlenkedő fizimiskám miatt sajnáltak meg- és loholhattam a barátom után. A faluból kiérve oly mértékű hátulról jövő forgalom volt, hogy azt gondoltam valami kitelepítés lehet. Aztán az elhaladó kocsik és utánfutók tartalmából rájöttem, hogy bizony ma vasárnap és vásárnap van. Nem is akárhol, hanem Mórahalmon, ami országos jelentőségű. Mindenféle állatot láttam lekötve és állva és ketrecben és vezetve, szóval volt itt minden. Sajnos ez a forgalom egészen Bordányig tartott, ezért elég gyorsan szedtük a lábunkat. Bordány előtt láttunk egy igencsak felmálházott turista párt, de bementek egy párhuzamos homokútra, így nem tudtunk velük beszélni, hogy kifélék, mifélék. Lehet, hogy ők is unták a forgalmas aszfaltot. Elértük Bordányt, ahol nem kellett pecsételni, mert két napja már beütöttük a Gyuri kocsmájában, de azért a Vikingbe beugrottunk. Pont odaértünkkor jött ki a Zákányszéki turista házaspár, gondoltam: Megvagytok jómadarak, hol is az MTSZ pecsét? Sajnos Ők sem lelték, kocsma ugyan volt jobb oldalon –csak mi nem vettük észre-, de pecsét sehol. Nekik is azt mondták, hogy elveszett. Amúgy Üllésiek voltak és miután végeztek a mai túrával, hazagyalogoltak. Mi is leöblítettük az út porát, vettünk egy doboz epret, majd visszabuszoztunk Szegedre a jól megérdemelt pihenőre.
A telefonom 31,1km-t mutatott, de ebben benne volt a Pedrós eltévelyedésem is. Úgy látszik, itt az Alföldön működik ez a harminc kilométeres etapolás, ha nincs extrém meleg.
Ez bizony szép teljesítmény, igazi akaraterőről árulkodik. A harmadik nap, vizes cuccal, bizony lehet, hogy megnéztem volna a buszmenetrendet. Az ember ilyenkor azt sajnálja, hogy még nézelődni sincs nagyon kedve, no meg alkalma. Esik, csúszik, felhőben vagy, a kedve sem a legjobb. Ha lehet én is kerülöm az ilyen időt és eddig még nagyjából sikerült, bár most az AKT egy nagy fél nap ilyen volt, egy meg az a szitálós fajta.
Üdv újra itt! :) Kemény 3 napon vagyok túl, de sikeresen abszolváltam társaimmal a Nagyvázsony- Zirc szakaszt, pedig az időjárás mindent megtett, hogy elvegye a
kedvünket az egésztől. Az első napi 31,3 km -melyből levonva, hogy összesen kb. 4,5 km a ráadást (Kinizsi-kilátó, Őskarszt, elhagyott bauxit bánya, Városlőd- Kislőd vá.-tól az Iglauer Parkig - 26,8 km marad, ami már kezd hasonlítani a megadott adatra. :) Találkoztunk más túrázókkal is, akik szintén Városlődig mentek és ugyanott szálltak meg; ők a kalandparkot tervezték másnapra, nem tudom végül tartották-e magukat a tervhez. Leginkább a Kinizsi-kilátóból való panoráma elmaradását sajnálom, az őskarszt meg gyönyörű, mesebeli táj :)
A 2. napon került sor a Bakonybélig tartó szakaszra, amit kellemes túraidőben tehettünk meg. Tervben volt a kitérés a Hölgykő- várhoz, de a vizes fű eltántorította ettől a csapatot, a Mária- kápolnához viszont sikerült elrángatni őket. A Vamosz (értsd Vámos) patak mellett kanyarogtunk éppen, már a híd után amikor egy cross-motoros banda majdnem elgázolt minket...egyszer már beleszaladtam egy ilyenbe, de akkor kiderült, hogy az közút volt, így azon mehettek..itt viszont szerintem semmi keresnivalójuk nem lett volna..A sokktól be is néztük a jobbra elágazó ösvényt, de idejében korrigáltunk. A szakasz utolsó felében aszfalton koptathattuk bakancsainkat, ami a lábainknak nem esett olyan jól, viszont az út szépség és a mészégető kemencénél lévő kilátás kárpótolt érte. A Bakony Hotel egyik faházában szálltunk meg. Nos, azt javaslom, hogy ezt csak meleg, nyári időben vállaljátok be, ugyanis fűtetlenek és ha eláztok akkor úgy is maradtok :) A recepción lehet és érdemes is kérni pót pokrócokat rossz idő estére.
A 3. napon föltámada... de sajnos nem a napsütés, így a Kőris-hegy ezúttal a mogorvább arcát mutatta esővel, köddel, hideg széllel. Kár érte, mert szép szakaszon megy fel ide és jön le innen a túra. A kilátás tehát az első naphoz hasonlóan ezúttal is elmaradt, de januárban a Téli Bakonyon már volt szerencsém hozzá :) Folyamatos esőben, erdőn, mezőn át értem el Borzavárra miután egy, a szinte közvetlenül az aszfalt mellett haladó szakaszon combtőig vizes lett a nadrágom is. Az időjárásnak szóló haragom ezután az esővel együtt elhűlni kezdett, de még volt hátra bőven Zircig. Nem is akármilyen dagonya után tértem le a fiatalító forráshoz. Habár rám még erős túlzással sem lehet mondani, hogy hajlott korú, azért kortyoltam párszor belőle :) Némileg diadalittasan lépdeltem be ezután Zirc utcáira, és mivel volt még időm körbenéztem a főtéren és megörökítettem az OKT, a 0 km-es bakancs és az országzászló emlékművét is. Ezután betértem a zirci Apátság udvarára, majd a kötelező fotók elkészítését követően az Arborétumba is. Végül megékeztem a vasútállomásra, ahol a többiek már vártak.
Kalandos 3 nap volt ez, most pár hét pihenő, aztán talán a Mátra, vagy a Balaton- felvidék következik :)
Nagyon jók lettek a beszámolóid, a humorod meg az a fajta amit szeretek! :-)
Más:
Városlőd-Nagyvázsony... nekem szépen megmérte a Dakota 20 az Iglauertől 24.42 km-nek, a Kab-hegyről lefelé a kék +-on jöttem, azért lett picit rövidebb.
31 nagyon sok, annyi nincsen semmiképpen a téblábolásban, valami nem stimmelt ott a méréssel.
" Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? " 
Pusztítás...
Az kisvasút él, és élni akar...
ÓZD
kukucs!
valahol az Alpokban... Bányapuszta
táblák... Nagybörzsönyben
minden túra alfája és omegája... a gulyásleves! :-) Házi füstölt csülökkel!
újjászületés.... a nemrég még romos Szondi-kulcsosház
Készült Resiczabányán 1886-ban... ma már csak sorompó
Hősök a hazáért... 
"Felhőbe hanyatlott a Drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja..."
Szia idegen, ki vagy? 
Cipőkefe... :-)
"... nem adok egyetlen falut sem..."! 