A tetőre napelemet tesznek, kb. díszként (a napelemek felét így nem éri fény. Ha mérnök tervezi, és nem designer, akkor lapos, vagy egyirányban lejtő tető lenne). A napelemnek semmi köze az eladott áramhoz, de az autósok 99%-a elhiszi, hogy ilyen kevés napelemmel "zölden" autózik.
Fizet azért, hogy becsapják. És van aki pénzért erre simán hajlandó is.
Azért ha lenne szabály, hogy bizonyos épületméret felett légkondi csak napelemről mehet, az igazán zöld lenne. Légkondira csak akkor van szükség, ha süt a nap (OK, kéne hozzá egy hideg puffertartály napnyugtára), és sok épületnek elég nagy a teteje, hogy elférjen a napelem plusz lábnyom-igény nélkül.
Vagy ha napelemmel gyártott ammóniát égetünk a kocsiban, az is eléggé zöld (feltéve, hogy a napelem cserép helyett van otthon a tetőn).
Nem tudunk úgy tenni, mintha nem is léteznénk, nem is kell: kell egy békés egymás mellett élés. A világ így is antropomorf, ezen nem fogunk tudni változtatni.
A baj az, amikor a "zöld gondolat" csak máz, csak reklámszlogen egy környezetszennyező technológia eladására. Szerintem a mai e-autók ebbe a kategóriába esnek.
Lehet... bár a széntetrakloridot az elmúlt évtizedekben meglehetősen kiterjedten használták az iparban - főleg zsírtalanításra - pont azért, mert nem tűzveszélyes, meglepne ha nem kallódna az ország különféle üzemeinek különféle raktárai mélyén párezer liter elfekvő inkurrencia...
(meg mivel lehet így bemutatni a széntetraklorid és a cinkpor reakcióját? :)))
és gyakorlatilag 3 dolog hiányzik róla az 1980-es évek elejéhez képest, amikor még a Fiumei (akkor Mező Imre) úton volt a Tanért vegyszerbolt, a szén-tetraklorid, a benzol, meg a sárga foszfor, minden más még a kiszerelésekben is 90%-ban hasonló...
(érdekes, mindegyik taneszközös azt az őslistát pofozgatja:))
Persze. Egy kicsit tovább gondoltam. A példa nem használ akkukat, csak az etanolt adja el, mint egy hidrogén-tárolási módot.
(Az akku csak a "big picture" miatt jött ide: az elektromos-hajtás-őrületben megfeledkeznek arról, hogy az áram az nem okvetlenül zöld, meg hogy nemcsak az utó hatásfokát kell figyelembe venni...)
"MeI van több viszont Na-ot nem akarok használni költséghatékonysági célból."
A MeI jóval drágább, mint a nátrium.
"ezorcinból 1,3-dimetoxibenzol"
a dimetoxi származék is olcsóbb, mint a hozzávalók. Aromaként gyártják tonnás tételben.
MeI-dal drága metilezni, a dimetil-szulfát az olcsó út.
"aztán rotyogtatás, kérdés mennyi ideig és hogy ez így megy-e." semmi értelme forralni, csak elmenne a MeI. A Li2CO3 is pénzkidobás, a Na2CO3 is megteszi, alighnem a Na-fenolát is oldódik DMF-ben. Oldószerként én jobban kedvelem a THF-et, könnyebb lesz megszabadulni tőle. HA Me-THF-et használnál, akkor vízzel egyből ki is rázhatod az el nem reagált fenolátot. A reakció amúgy megy úgy is, ahogy javasoltad. És hogy mennyire gyors? Ki tudja, azt neked kell vizsgálnod, célszerűen vékonyréteg kromatográfiával (vagy GC, vagy NMR).
Szén-tetrakloridot ma már kb. senki sem forgalmaz. Pedig a veszélyessége alighnem el van túlozva, a REACH is felülvizsgálja éppen. Az Aldrichnál 1 liter 190.000 Ft (nem elírás, ennyi). Szóval drágább, mint a vízmentes anyag...
Sziasztok! Még ezer éve jártam itt csak új fiók kellett, mert a régit elvesztettem... Olyan kérdésem lenne, hogy közületek valaki végzett már olyan O-metilezést fenolon hogy az oldószer DMF volt, a metilezőszer MeI, és Li2CO3 volt a bázis? Wiki szerint így is gyártják az anizolt... Ismerem a Me2SO4-os vizes lúgos közegbeli metilezést, és a vízmentes Na-alkoholát (azaz fenolát) + MeI metilezést is. Szimpatikusnak találom ezt a reakciót, mert MeI van több viszont Na-ot nem akarok használni költséghatékonysági célból. Tulajdonképpen nem is az anizol a céltermék, hanem rezorcinból 1,3-dimetoxibenzol. Én úgy képzeltem el, hogy a fenolt oldom valamennyi vízmentes DMF-ben, OH-csoportonként mondjuk 1,2 eq. MeI meg 1,2 eq. Li2CO3. Kétértékű fenolra a kétszeresét venném persze, aztán rotyogtatás, kérdés mennyi ideig és hogy ez így megy-e. Pl. nitrofenoloknál működik az aceton + K2CO3 + alkil-halogenid, majd forralás vagy 35 óráig...
Előre is köszönöm, ha valaki tud erről mondani valami hasznosat, esetleg tapasztalat. :)
Szia! Én egyszer szárítottam azeotróposan, a fél napom ráment. Az Orgsyn által javasolt, vízleválasztásos, szén-tetrakloridos módszert választottam. A CCl4 eleve nem túl barátságos meg az ózon miatt nem is volna szabad használni, de jó terméket kaptam. A toluolos eljárás jobb lehet (egészségre talán, környezetre nézve biztosan) illetve az még a jó oldala, hogy egy sima vízleválasztó feltéttel is mehet, mert a víz alulra kerül (csapon leengedhető, mennyisége is mérhető) a toluol meg visszafolyik a készülékbe időről időre. A CCl4-esnél az a baj, hogy az oldószer megy alulra, a víz kerül felülre. Emlékeim szerint Thielepae feltétet használtam ami már drágább, összetettebb készülék. Na meg ha jól tudom, a tolul-víz azeotrópnak magasabb a víztartalma, így hamarabb elviszi a vizet mint a CCl4.
meg tudod szárítani. A legegyszerűbb talán az azeotropos víztelenítés: toluolban oldod/szuszpendálod, és ledesztillálod a toluolt, ami elviszi a vizet. De óvatos hevítéssel simán is megy. Igen, a sav szublimálni fog, ez okoz némi veszteséget. Szobahőn vákuumban P2O5 fölött is megszárad (cc. kénsavat ne használj, CO-t fejleszthet).
Természetesen a száraz oxálsav is kapható, sőt nem is drágább, mint a vizes, pl. az Aldrich-nál. Sajna náluk magánszemélyként nem tudsz vásárolni.
"végén melyiknek lesz végül egy ici-picit jobb az eredő hatásfoka, az egy jó kérdés"
Az akkus-elektromos rendszer esetén kb. lehet tudni: csak a szállítás (vezeték veszteségek, trafó veszteségek, töltő) bőven ott van, mint benzinmotor hatásfoka. És akkor ne felejtsük el, hogy a legtöbb áram egyelőre gőzből lesz, tehát ott is ott a Carnot-határ.
Szigorúan elvileg kémiai energiát elektromos energiává lehet 100% hatásfokkal konvertálni, míg a hőenergia konverziójánál - akár mechanikus energiává, akár elektromos energiává - mindig ott van a Carno-hatásfok, mint limitáló tényező. Hogy aztán a teljes lánc végén melyiknek lesz végül egy ici-picit jobb az eredő hatásfoka, az egy jó kérdés.
Mire termék lesz, kiderül, hogy van-e benne platina, vagy nincs. Sok vegyes fém-oxid katalizátort készítettek már, de még mindig nincs meg az igazi. Ha elolvasod a cikket, azt írják, hogy nagy hőmérsékleten működik a katalizátoruk, ezért maradhat ki a platina. Kérdés, mennyire nagy a hőmérséklet, és akkor vajon mi történik a keletkező vízzel? Mert ha ott helyben vízgőz keletkezik, az szétnyomhatja az elektródokat, vagy a membránt.
Katalizátor ügyben egyelőre sokan megelégszenek azzal, hogy csökkentett Pt tartalmú (pl. Pt-Sn) katalizátorokkal próbálkoznak. Bár ez inkább ott érdekes, ahol közvetlen oxidálják a szerves anyagot, és a cél a nem lemérgeződő katalizátor anyag.
A második kérdésre a válasz ott lehet, hogy az elektromos hajtáslánc maga egyszerű, mint a faék, igazából még kuplung se nagyon kell, és kevés a meghibásodási lehetőség. Szerintem.
Egy belsőégésű motor hatásfoka úgy kb. 35% körül van. A H2 üzemanyagcella 65-70%, ha jól tudom. A kérdés, hogy ez a reformer mekkora veszteséget okozhat.
De pont erről nem sokat beszélnek, csak hogy nincs benne platina, de másféle katalizátorok igen, szóval lehet, hogy viszonylag alacsony hőmérsékleten megy, és jó hatásfokkal.
A lent vázolt folyamatnak pozitív az energiamérlege vajon?
(a gyakorlatban csak kevesebb hidrogént tudsz fejleszteni)
1000 tonnás reaktorokban rutin, kicsiben megcsinálni nem könnyű, sokan nyüglődnek vele.
(Az mondjuk nekem sem világos, hogy ha egyszer van etanolunk, azt miért nem égetjük el egy sima belsőégésű motorban? Mire ezen az egész macerán végigmegyünk (syngas-watershift-szeparátor-üzemanyagcella-inverter-motor) rég jobb hatásfokunk lenne, és sokkal kevesebb hibalehetőség egy sima suzuki-motorral.)
Szóval oké, hogy az alkoholból hidrogént von el, de akkor mi marad? Egy kis CO, meg elemi szén? Szilárd mellékterméktől megszaadulni igen macerás. Persze ha egy kis levegőt is bekever az átalakítóba, akkor jöhet ki CO2 az egyik oldalon, és hidrogán a másikon, de ilyesmit nem említenek.
A CO-t egyébiránt gondolom nem igazán tanácsos bevezetni az üzemanyagcellába...
Félreérted. Van olyan hogy az ún. kutatói szemléletet és az ún. mérnöki szemléletet szembeállítják, képviselőik kölcsönösen fújnak egymásra. A pillanatnyi vezetéstől függően pedig vagy azt mondják hogy a; a gyakorlati hasznossággal járó projekteket csak finanszírozza az ipar, ne a tudományos alapok, vagy azt, hogy b; a közvetlen gyakorlati hasznosulás nélküli kutatás szellemi maszturbációnak minősül, így nem támogatandó.
Én szívből gyűlölöm ezt a szembeállítást. A két szemlélet kiegészíti egymást, és jól egészítik ki egymást. Kell némi idő ahhoz, hogy a kutató értse egyáltalán a szavakat abban, amit a mérnök mond, és fordítva is. Rendben van a két szemlélet léte, jól kiegészítik és jól támogatják egymást, még ha mindig vannak is konfliktusok.
Szerintem egy kutató is problémát akar megoldani, legalábbis az általam ismert összes jó kutató mindig praktikus is volt egyben, és direkt kereste a kapcsolatot a hasznossággal*. (Meg vannak azok, akik csak grantet akarnak nyerni, és ehehz az utat a seggnyalásban látják.)
Az csak látszat, hogy pl. a cern kutatásoknak nincs gyakorlati haszna.
A lézer, a tranzisztor, a led, a számítógép is az "elméleti" laborokból indult.
*Elméleti-e az a kutató, aki egy betegség patobiokémiáját kutatja? Szerintem ma már értelmes ember gyógyszerkísérletbe csak úgy kezd, hogy molekuláris szinten végiggondolja, hogy az anyag hogyan fog hatni. Tehát a patológiai "alap" kutatás eredménye szükséges imputja a racionális gyógyszerkutatásnak. Na akkor ez mitől "alap"? Attól, hogy OTKA, vagy éppen gyógyszergyár finanszírozza ugyanazt a vizsgálatot? Hol húzzuk meg a határt? VAgy arról van szó, hogy nincs is határ?
Sarkítva a mérnököt az érdekli, hogy hogyan tud egy problémát megoldani. A kutatót pedig az, hogy miért működik az adott megoldás. Így oszlik meg a világ. Ez van.
Két kérdés van, az egyik az energia/tömeg arány. A másik pedig, hogy milyen gyorsan lehet a hidrogént kinyerni belőle, azaz mekkora teljesítményt tud biztosítani. Ezzel kapcsolatban teljesen mások az igények egy számítógépnél, és egy autónál.
