"Csak filozófiai ismereteim vannak róla és ném pszichológiai. Így erre nem tudok neki így válaszolni.Érted?"
Abszolút: kizárólagos, egyedüli, minden mástól független. Tökéletes: "kerek" egész, hiánytalan, minden mástól független, önmaga.
El tudod fogadni ezeket a meghatározásokat? (Persze ez is korlátozás) Vagy határozzuk meg az egyes részfogalmak jelentését?
Azt még mindig nem értem, hogy neked miért fontos, hogy Ő miért tette fel a kérdést? Nyilván azért, mert érdekli a Te véleményed és szeretné összevetni a sajátjával. Persze ez csupán az én feltételezésem. Ha akarod, tekintsd ezt a kérdésfeltevés okának.
"Ehhez a puncsfagyis boncolgatáshoz: a kérdés oly egyszerű volt: szereted a puncs fagyit? Erre nem azt válaszoltam, h nem szeretem.Pedig akkor a mostani állásfoglalásod az ügyben még helytálló is lehetne, hanem azt válaszoltam, h nem eszem fagyit."
Vagyis megkerülted a kérdést, és nem vizsgáltad meg más lehetséges aspektusaiból. Nem az adott kérdésre válaszoltál.
"- ez akár példa is lehet a skálára és nagyságrend elvére.Mégis inkább tovább bonyolítottad és távolabb kerültél a megérétéstől. Emígyen játszikk az elme. Az én törekvésem az egyszerűsítés inkább."
Igen, értem az álláspontodat, viszont az egyszerűsítéssel, a leegyszerűsítéssel egyben korlátozol is. Én inkább a nyitottságot, a több irányból való megközelíthetőséget hangsúlyozom.
"Ha nyitott a tenyered, megfoghatsz bármit. Ha kezed zárva, a semmit markolod."
(Idézet tőlem, felhasználása esetén a jogdíjakat kérném átutalni :-D)
"Nyilvánvaló, hogy nem mész bele a táncba."
Nyilvánvaló, hogy ez maga a tánc :) Nyilvánvaló az is, hogy a Te világképed nem azonos az én világképemmel. Ez azonban, ahogy nagyon helyesen utaltál is rá, nem jelentheti a másik elutasítását és meg nem értését (bezárkózás).
"Létezik érzelmi megértés is. Ez az idea sem tőlem származik, ám gyakorlatban is tapasztaltam, így beszélhetek róla."
Igen, ez érdekelne. Ne fogd vissza magad :)
"Az emebr külömböző szinteken létezik. Ezektől a szintektől függ a megértése is és a tudás amit elsajátíthat."
Utána nézek ennek és a skálázás dolognak, hogy meg tudjam ítélni az igazság tartalmát. Eddigi ismereteim alapján úgy vélem, hogy mindenféle rendszerbe sorolás az emberi elme azon törekvése, hogy a körülötte létező világot és benne önmagát képes legyen összefüggéseiben értelmezni. Jung különböző archetipusokba sorolta az embert mint pl. a szangvinikus, az extrovertált, introvertált stb. A kínai gondolkodók az embertípusokat bizonyos állatok tulajdonságaival azonosították mint pl., hogy ez az ember olyan mint a tigris, a majom vagy a kígyó stb. Akik pedig nem illettek bele ezekbe a kategóriákba arra azt mondták, hogy ők a kivételek. A természettudomány törzsekbe, fajokba, osztályokba sorolja az élőlényeket. Ha meg találnak egy élőlényt amelyik nem sorolható sehova, akkor csak pislognak és kreálnak egy új fajt. De mi van, ha ezek a rendszerek és fogalmi meghatározások nem valósak (mint ahogy nem is), csupán az intellektuális megértést segítik? Mi van, ha az egész világ, univerzum, egy folytonosan változó alakuló "massza" zárt kategóriák nélkül?
"" Le tudod írni az embert úgy, hogy az minden lehetséges viszonylagosságát magában foglalja?" -igen, de ez a leírás nem tőlem származik. Szóval nem tudom leírni."
Válaszodat a kérdés megkerülésének gondolom, azért nagyon érdekelne, hogyan hangzik egy ilyen leírás. Az én válaszom, hogy "Az ember én vagyok", az magában foglalja minden személyes tudásomat (tapasztalati és intellektuális), véleményemet és elképzelésemet az emberről.
"hogyan szól aza leírás, amit az ember tulajdonságainak összeségeként teszel?"
Mindazon tudásunk, tapasztalatunk, véleményünk és elképzelésünk összessége amit az emberről tudunk, tapasztalunk, véleményezünk és elképzelünk.
Helyhiány miatt a részletes felsorolást mellőzném :)
"nyilván az elején döntő tényező, h egyféle igazság létezését feltételezzük, vagy minősget is adunk neki."
Igen, ez döntő tényező a véleményalkotásban.
"Mint pl.: abszolut igazság.De h tovább egyszerűsítsem a kérdést, az ezoterikus körök autentikus ideáit tanulmányozva segédletet kaphatunk az igazság és annak megismeréséhez."
Ezt inkább a kérdés bonyolításának gondolom mivel először is el kell döntenem magának az ezoterikus rendszernek az igazságtartalmát, mielőtt a tanítás meghatározásainak igazságtartalmával foglalkozhatnék. Mivel, ha nem igaz maga a rendszer, következésképpen nem lehetnek igazak a tanításai sem. Rosszul gondolom?
Azt nem értem, h mire tette fel ezt a kérdést. ahhoz semmit sme tudok hozzátenni h mi akkor ha a tökéletes, abszolút, mert nem tudok fogadni semmit az abszolutból. Csak filozófiai ismereteim vannak róla és ném pszichológiai. Így erre nem tudok neki így válaszolni.Érted?
Ehhez a puncsfagyis boncolgatáshoz: a kérdés oly egyszerű volt: szereted a puncs fagyit? Erre nem azt válaszoltam, h nem szeretem.Pedig akkor a mostani állásfoglalásod az ügyben még helytálló is lehetne, hanem azt válaszoltam, h nem eszem fagyit. - ez akár példa is lehet a skálára és nagyságrend elvére.Mégis inkább tovább bonyolítottad és távolabb kerültél a megérétéstől. Emígyen játszikk az elme. Az én törekvésem az egyszerűsítés inkább.
A továbbiakat nem szeretném még jobban szét szedni. Mert a bontott válaszokból így is kirajzolódik az egész. Nyilvánvaló, hogy nem mész bele a táncba.Én már értem a te álláspontodat, vagy azt a szilárd elhatározást amivel a viszonylagosság ideájához ragaszkodsz.És nyilván ez helyénvaló, de ha nem volna az, akkor is elfogadom, hogy így van. Ám a bemutatni kívánt ideák egy része (nem tőlem származnak, nem én találtam ki őket, pl.: skála, nagyságrend elve) így nem közvetíthető.
Érdekes, ahogy a megértésről írsz.Az intellektuális megértésig egészen jó. Az intellektuális megértés attól, h alacsonyabb szintű, még szükséges. Az értéshez viszontmás más sziintű megértés szükséges. Létezik érzelmi megértés is. Ez az idea sem tőlem származik, ám gyakorlatban is tapasztaltam, így beszélhetek róla.
Létezés. Nem ltezőt mondtam, mégis ezzel a szóval vitted tovább a gondolatot. Maradjunk az embernél, és ne az űrbeli lila cetnél. Az emebr külömböző szinteken létezik. Ezektől a szintektől függ a megértése is és a tudás amit elsajátíthat.
" Le tudod írni az embert úgy, hogy az minden lehetséges viszonylagosságát magában foglalja?" -igen, de ez a leírás nem tőlem származik. Szóval nem tudom leírni.
:) hogyan szól aza leírás, amit az ember tulajdonságainak összeségeként teszel?
"Bár műszaki végzettségem is van, ezt a skálázást nem értem." Talán mert a skála, nagyságrend ideája nem a modern tudomány találmánya. Így nem áll fenn függő viszony a te műszaki képzettséged és eme elv között. -Ó nem, nem én találtam ki.Sem a tudásom sem a létezésem nem áll olyan szinten (sőt a normál ember szintje alatt van), hogy ilyesmi ideákat megalkothassak. Vannak címszavak már jóideje, amikből rátalálhatsz erre az "iskolára", nem is nehéz.Korábbi tapasztalataim alapján sehova sem vezet ha megnevezem az irodalmat. Nem áll szándékomban eltitkolni senki elől, sőt kívánatos volna hogy az arra kész rátaláljon, de ahhoz túl ostoba vagyok, h ezt én döntsem el. És mint mondtam, korábban is történt ilyen, megadtam az irodalmat és csak rosszat tettem vele. :(
"Képes vagyok az "igazság" meglátására bizonyos összefüggésekben, képes vagyok meglátni valaminek az "igazság tartalmát" megfelelő ismeretek alapján, mivel azonban nézeteim szerint a "dolgok" csupán egymással összefüggésben létezhetnek, a mindent eldöntő kizárólagos "abszolút igazság" létezését nem tartom lehetségesnek." nyilván az elején döntő tényező, h egyféle igazság létezését feltételezzük, vagy minősget is adunk neki. Mint pl.: abszolut igazság.De h tovább egyszerűsítsem a kérdést, az ezoterikus körök autentikus ideáit tanulmányozva segédletet kaphatunk az igazság és annak megismeréséhez.Még egyszer, autentikus, magasabb intelligenciától származó iskola ezoterikus tanitásár gondolok itt.
"De amíg nem értem miért kérdezed ezt, addig nem tudok válaszolni."
De miért kellene értened a szándékot a kérdés mögött, hogy válaszolni tudj a kérdésre? Fogalmazd meg, hogy számodra mit jelent a tökéletes és az abszolút viszonya.
Van az Utolsó szamuráj c. film végén egy jelenet, amikor a szamuráj meghal. A szamuráj, aki egész életében a tökéletességre törekedett, a tökéletes kardvágásra, a tökéletes vers megalkotására, ezt mondja: "Minden tökéletes". - Érted basszus? De hiszen a világban minden tökéletes! - Mondaná, de ezt csak én teszem hozzá. Ha felnézel az égre és látsz egy felhőt, az milyen? Bár minden pillanatban változik, mégis mindig tökéletes felhő marad.
Igen, a tökéletes ilyen értelemben egy abszolút fogalom.
Na de mi van az elromlott kávéfőzővel. Az tökéletes? Igen, önmagában egy tökéletesen rossz kávéfőző. Mivel azonban a dolgok állapotát egymáshoz való viszonyuk alapján határozzuk meg, mondhatjuk, hogy az elromlott kávéfőző funkcionálisan nem tökéletes. De ez csupán egy jellemzője.
"Nem eszem fagyit, tehát nem tudhatom, h szeretem e a puncs fagyit."
Tehát szerinted a puncsfagyi elfogyasztása és szeretete között ok, okozati összefüggés van? Én sem eszem puncsfagyit, mégis szeretem. Szeretem színét, az illatát, a szép gömbölyű formáját amikor tölcsérbe teszik, szeretem nézni amikor egy lány nyalja. Szeretem a puncsfagyit, de meg nem eszem. Egyetlen jellemző ismeretéből (a puncsfagyi íze), vagy nem ismeretéből még nem vonhatsz le végleges következtetéseket a dologhoz való viszonyodra vonatkozóan.
"MEgértés: ha nem azonos dolgokat értünk ugyan azon szó alatt, akkor a megértés csökken"
A Te megértésed lehet ugyan olyan mértékű mint az én megértésem, függetlenül attól, hogy ugyanazt értjük-e egy adott szó alatt. Legfeljebb más a viszonyítási rendszerünk. Teszem azt fel a tojást Te a formája, én pedig a beltartalma felől közelítem meg. Egy adott dolog összes lehetséges, minden létező dolgokhoz valo viszonylagosságának feltérképezése (cipőfűző és a tojás, Miki egér és a tojás) "lehetetlen", ezért meg kell egyeznünk a vizsgálat kereteiben, a megértést korlátoznunk kell bizonyos részterületre. Tehát a megértést éppen a megegyezés csökkenti. "Kisebb" lesz a megértés, mintha összeadtuk volna a Te megértésedet az én megértésemmel. (Halmazok uniója és a részhalmaz).
"ezen szavak számtól függően- elsősorban pedig tovább csökken."
Ez most ugye az intellektuális megértésre vonatkozik a "tudásra", de tudjuk, hogy az igazi megértés a nem intellektuális módon történő, "tapasztalati" megértés. Az elme megtapasztalása.
"Létezéstől függ a megértés."
Mi az, hogy "létező"? A gondolat létezik? Ha elképzelek egy világűrben lebegő lila cethalat, az létezik? A télapó létezik? Ha nem létezik akkor ki az a Jolilapukkuli? A télapó megtestesítője? Tehát a télapó az létezik, csak test nélkül? Buddha létezik?
"Egész egyszerűen, ha nem tudod leírni az emebrt, akkor nem ismered.Résztulajdonság ide vagy oda."
Le tudom írni az embert bizonyos tulajdonságainak összességeként. Le tudod írni az embert úgy, hogy az minden lehetséges viszonylagosságát magában foglalja?
"Más kérdés amikor egy skálán ismersz valamit és meg tudsz ismerni egy másik skálán valami mást, ami ugyan ezen törvények alatt működik."
"Skála, vagy funkció. Nem antropológiailag, pszichológiailag,satöbbi írod le az emebrt, hanem, hogy mit tud illetve mit nem tud. Létezése és tudása szerint oszthatod kategóriákba, asszerint, hogy hol áll."
Bár műszaki végzettségem is van, ezt a skálázást nem értem. Milyen skála, milyen mértékegység, milyen lépték? Ezt Te találtad ki, vagy van ennek valami irodalma? Utána néznék.
"Igazság:akkor értsd így: jelen helyzetedben képes vagy e az igazság látására."
Képes vagyok az "igazság" meglátására bizonyos összefüggésekben, képes vagyok meglátni valaminek az "igazság tartalmát" megfelelő ismeretek alapján, mivel azonban nézeteim szerint a "dolgok" csupán egymással összefüggésben létezhetnek, a mindent eldöntő kizárólagos "abszolút igazság" létezését nem tartom lehetségesnek.
Nem eszem fagyit, tehát nem tudhatom, h szeretem e a puncs fagyit.
MEgértés: ha nem azonos dolgokat értünk ugyan azon szó alatt, akkor a megértés csökken, ezen szavak számtól függően- elsősorban pedig tovább csökken. Létezéstől függ a megértés.
Egész egyszerűen, ha nem tudod leírni az emebrt, akkor nem ismered.Résztulajdonság ide vagy oda. Más kérdés amikor egy skálán ismersz valamit és meg tudsz ismerni egy másik skálán valami mást, ami ugyan ezen törvények alatt működik. (de bármilyen frappáns rövid és egyben teljes leírás süket szemekre talál, ha nem közös a nyelv és a létezés szintje)
Skála, vagy funkció. Nem antropológiailag, pszichológiailag,satöbbi írod le az emebrt, hanem, hogy mit tud illetve mit nem tud. Létezése és tudása szerint oszthatod kategóriákba, asszerint, hogy hol áll.
Igazság:akkor értsd így: jelen helyzetedben képes vagy e az igazság látására. HA igen, akkor szívesen veszem a definíciódat az igazságról, ha nem, elég az, hogy nem simerjük az igazságot semmi vonatkozásásban. így értettem.
Tudatosan nem eszel? Mert a kérdés az volt, hogy szereted-e? :-)
"hogy a tárgy indenképp aképpen létezik, ahogy definiáltam, hanem az értés kedvéért a mi szintünkön."
Lehet, csak ezzel korlátozom a megértést. Kérdés, hogy mennyire korlátozhatom?
"Erre egyetlen válasz adható, ami leírja az embert.Ha több válasz van, akkor az nem a valóságot írja le."
Véleményem szerint több válassz lehetséges ami az egyes résztulajdonságokat írja le meghatározott összefüggésekben, meghatározott viszonyítási keretek között. Az egyetlen válasz lehet ezen válaszok összessége.
"- Tudod szamár az ember olyan mint a hagyma! - Nem lehetne inkább parfé? A parfét mindenki szereti." :-)
"Ne is sorold mert nem megfelelő a megközelítés. Nagyságrendek szerint könyebb vizsgálni. Hívjk skálának, vagy funkciónak."
Nem értem mire gondolsz. Kifejtenéd?
"Ez még logikai/filozófiai síkon sem lehet valós. Vagy nincs is értelme az igazság szónak."
Talán egy példával megvilágítanám: A szülők válnak, mindkét fél ragaszkodik hozzá, hogy a gyerek nála maradjon, hiszen szeretné továbbra is olyan módon tartani a kapcsolatot a gyermekével mint eddig. A gyerek pedig szeretné továbbra is olyan módon tartani a kapcsolatot a szüleivel mint eddig, vagyis szeretné, ha együtt maradnának. Kinek van hát igaza? Egyenként mindegyiküknek. Van-e egy abszolút igazság amivel nem jogi úton egyértelműen el lehet dönteni, hogy kinek van igaza? Szerintem nem létezik.
"Értelmezésem szerint amiröl Te beszélsz az a céltudatosság. Javíts ki, ha tévedek!" Valószínűleg nem tévedsz, értelmezésed szerint valószínűleg ez a céltudatosság, ahogy írod is. Én a tudatosság egyik oldalát próbáltam megfogni.
"Mihez képest definiálsz?" Direkt kiemeltem ezt, nem valamit definiálok, vagy legalábbis nem űllítom, hogy a tárgy indenképp aképpen létezik, ahogy definiáltam, hanem az értés kedvéért a mi szintünkön.
"Milyen választ lehet adni arra a kérdésre, hogy "Mi az ember?" " Erre egyetlen válasz adható, ami leírja az embert.Ha több válasz van, akkor az nem a valóságot írja le.
"Milyen értelemben? Antropológiai, szociológiai, politikai, gazdasági, spirituáli vagy vallási értelemben? Sorolhatnám." Ne is sorold mert nem megfelelő a megközelítés. Nagyságrendek szerint könyebb vizsgálni.Hívjk skálának, vagy funkciónak.
"Lehet, hogy az "igazság" is viszonylagos. Attól függ milyen összefüggésben vizsgáljuk. "Honnan nézzük" ahogy szokták mondani" Ez még logikai/filozófiai síkon sem lehet valós. Vagy nincs is értelme az igazság szónak.
"Ha nem vagyok tudatos akkor automatikus az asszociáció=nem oda vezet ahova indultam.Ha tudatos vagyok, akkor irányított. Utóbbi fajta gondokodás bír hasznos eredménnyel."
Értelmezésem szerint amiröl Te beszélsz az a céltudatosság. Javíts ki, ha tévedek! Tudatában vagy a céljaidnak és ennek megfelelően cselekszel.
Éntudatosság alatt azt értem, hogy az engem érő hatásokra teljes személyiségem tudatában reagálok. Nem tudom mi fog történni és nem tudom ez hova fog vezetni. Hiszen a cél ismert. Aki megszületett, az a halálba tart. Hogy ez a hozzáállás céltalan-e? Igen, nevezhető céltalannak mint ez a beszélgetés az emberi mivoltról és a tudatosságról. Mert megállapodhatunk ugyan valamiben, azután jön másvalaki és azt mondja, hogy ez az egész butaság. Hogy haszontalan lenne azt azonban nem hiszem. Ez a beszélgetés is olyan mint az Aikido (hasonlat). Gondolatok szabad áramlása, kapcsolódása, továbbgondolása. Az igazi nyereség a közben felszabaduló energia, a közben felszabaduló gondolatok. A változás ami a személyes életedben ennek hatására bekövetkezik.
"Szerintem pont az a fölösleges gondolkodás vagy beszéd, ami csak úgy történik. A meghatározás, vagy ahogy ti írtátok definiálás szükséges a megértés folyamatában."
Mihez képest definiálsz? Milyen választ lehet adni arra a kérdésre, hogy "Mi az ember?" Milyen értelemben? Antropológiai, szociológiai, politikai, gazdasági, spirituáli vagy vallási értelemben? Sorolhatnám. Vagy általánosítok, vagy leszűkítem a kérdést egy részterületre. Adtam egy választ, hogy szerintem mi az ember. msmks kartács nem fogadta el ezt a meghatározást, és azt mondom igaza van. Az Ő világképében az ember fogalma mást jelent. Legigazabb válaszom egyébként az lehetne, hogy "Az ember én vagyok"
"Nagyon távol kerültetek ettől az értelmezéstől. el asszociáltatok egészen elvont fogalmakig az emberről az univerzumról és a meghatározhatóságról.Szerintem ez csak fantáziálás."
Szerintem ez a továbbgondolás. Csak együtt haladunk az áramlattal :-)
"Az igazság vagy valóság pedig lehet többféle? Nem, jellegéből adódóan az igazság az egy. ezek szerint pedig tévedünk."
Lehet, hogy az "igazság" is viszonylagos. Attól függ milyen összefüggésben vizsgáljuk. "Honnan nézzük" ahogy szokták mondani.
Látod.Egy egyszerű gondolat menetet sem tudunk véghez vinni, bármennyire próbáltam mindig egy dologra rákoncentrálni a kérdésem és 10-100 másikat engedtünk el. Honnan jött a kérdés h elhiszem e, h leültél és rájöttél? :) Asszociáció! Irányítottad? Nem hiszem, ha igen, akkor sem értem mitől konstruktív. :) Igen, tudom csak eszedbe jutott.
"végső soron az egész világban semmi sem lenne képes megváltozni, ha akár egyetlen dolog lenne benne, ami önmagát képes lenne megteremteni." -világ alatt mit értesz pontosan?sok múlik ezen! Erre a leírt törvényszerűségre milyen tapasztaat juttatott el?
a dolgok okoktól és feltételektől függően jönnek létre, állnak fenn, és múlnak el. ha a gondolkodás önmagát tudná megteremteni, akkor önmaga oka lenne, és nem múlna el soha. úgyszintén azok a következmények-okozatok, amelyek a gondolkodástól függenek, szintén nem lennének képesek változni. végső soron az egész világban semmi sem lenne képes megváltozni, ha akár egyetlen dolog lenne benne, ami önmagát képes lenne megteremteni.
tehát annak, hogy gondolkodás lehessen, feltételei vannak. minthogy ez a feltétel a gondolkodás feltétele, ezért nem a gondolkodás maga. hanem valami más. tehát a gondolkodás valami olyan dolgon nyugszik, ami önmaga nem gondolkodás, hanem valami más.
"semmi sem teremtheti meg önmagát, a gondolkodás sem."
Semmilyen kritikával nem élek, csakhogy elmondhasd, ez miért állítható?
"a gondolkodásnak valami olyasmi az oka, ami már nem gondolkodás. valami gondolkodás előtti dolog." ezt sem kritizálom, csak tudni szeretném, h honnan tudod ezt.
csak túl tömör voltam. a gondolkodásnak valami olyasmi az oka, ami már nem gondolkodás. valami gondolkodás előtti dolog. semmi sem teremtheti meg önmagát, a gondolkodás sem.
az asszociációk pedig a gondolkodás részei. ebbe az irányba ment a beszélgetés, ez jutott róla eszembe. és nem más. de remélem, ez még nem baj :)
A végszó szerint tehát sokféle tudatosság létezik.Mert számomra például nem ezt jelenti.Az igazság vagy valóság pedig lehet többféle? Nem, jellegéből adódóan az igazság az egy. ezek szerint pedig tévedünk.
de legalább is, nem ugyan arról a dologról beszélünk, amikor a tudatosság szó szerepel egy egy közlendőnkben.
Minden esetre értettem, amit leírtál, és köszönet a megosztásért.
Én a részemről egy nap talán ha 5-10 percet vagyok összesen tudatos. Azt értem tudatos alatt, amikor tudatában vagyok önmagamnak, emlékszem önmagamra.Amikor nem ez van, akkor kontroll sincs,akkor a dolgok történnek én pedig nem vagyok sehol benne. AMikor tudatos vagyok, akkor tudok valamelyest én is tenni, és nem csak történnek a dolgok: egy konkrét példa az ezerből, h az előző hszek témájába vágva érthető legyen: az asszociáció gondolkodás közben. Ha nem vagyok tudatos akkor automatikus az asszociáció=nem oda vezet ahova indultam.Ha tudatos vagyok, akkor irányított. Utóbbi fajta gondokodás bír hasznos eredménnyel.
"Bárhogy deffiniálsz valamit, mindig jön valaki aki ellene mond. És még azt sem mondhatod, hogy nincs igaza." De nincs is értelme ezt taglalni, mer tnem vezet minket sehova. Ez egy általánosítás. Inkább konkrétnak kell lennünk, ha meg akarunk érteni dolgokat.
"Körülírjuk, hasonlítjuk más valamihez, azt a "más valamit" megint körülírjuk ... Mintha a gondolkodás egész történelme erről szólna. Lehet, ez viszi előre a civilizációt." Hát te is vagy egy szinten, ami változik, vegyük, h fejlődsz.Mit kezdesz ezzel a kijelentéseddel a hasonlításról és gondolkodásról, ha már tovább fejlődtél és amegértésed mélyült? szerintem leveted.
-de mivel ez fikció, fordítsd meg és ellenőrizd le, korábbi véleményeiddel ezt a hozzáállást. Akkor mi az ami megfogható most? (feltéve, ha nem születésed óta így vélekedsz ebben a kérdésben) A változás. Tessék egy fix pont amibe lehet kapaszkodni. Ha pedig képesek volnánl objektíven érteni, akkor látnánk törvényszerűségeket is a változásban.
Na lehetne tovább menni, de ez így is sok ajtó egyszerre.
A fatalista semmi sem létezik válasz a könnyebbik válasz :)
Szerintem pont az a fölösleges gondolkodás vagy beszéd, ami csak úgy történik. A meghatározás, vagy ahogy ti írtátok definiálás szükséges a megértés folyamatában. És itt félre értettetek valamit: Nem arról van szó, hogy meghatározom (legyen az előző példa továbbra is) az embert egy fogalommal és azt vélem az örök és igaz meghatározásnak, hanem arról van szó, h jelentsen a mi szintünkön (lényeges!!!), ugyan azt, a szó: ember. Így fogjuk érteni egymást.
Nagyon távol kerültetek ettől az értelmezéstől. el asszociáltatok egészen elvont fogalmakig az emberről az univerzumról és a meghatározhatóságról.Szerintem ez csak fantáziálás.
Mint ahogy ez is: "igen, igen! a gondolkodás létrejön valahogy, de az nem gondolkodás."
Szerintem ez egy jó példa, arra, h össze vissza beszélünk. Először is írod h létrejön a gondolkodás valahogy. aztuán kijelented róla, h az nem is volt gondolkodás. Nem tudhatom biztosan, de nem tűnik úgy, mintha minden lehetségest tudnál a gondolkodásról.
Ha pedig hozzá vesszük, hogy látszik milyen asszociációk mentén jutottál a vödrös példához onnan, hogy mi az ember.Akkor sok véletlen , vagy nem tudatos asszociáció vezetett oda.
Elnézést a személyes példáért.Nem kritika ez, vagy ha igen, rám is ugyan így érvényes. Inkább a valamit meg akartam mutatni vele.
"most azt gondolom, hogy mindezek a dolgok csupán tudatunktól függően léteznek. a tudat pedig mindezektől a dolgoktól függ. létrehozzuk a dolgokat, és a dolgok abban a pillanatban létrehoznak bennünket. "
Igen, mintha a dolgok csak egymás viszonylagosságában léteznének. Létezhet-e valami amiről nemtud senki és nincs hatással semmire.
"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige"
Vagyis az "Ige" létezhet önmagában. Már ha ez igaz és nem csupán teoria. Az "Ige" tehát önmaga vagyis "Isten" viszonylagosságában létezik, önmagát határozza meg.
"és kellett valami stabil, biztos pont, valami, amit abszolútnak tekinthetek, és akkor abból kiindulva meghatározható minden más."
Nálam ez a bizonyos viszonyítási pont, az abszolut zéró "Isten". Ebben a viszonylagosságban tudom meghatározni önmagamat és a körülöttem létező világot.
"Tudhatod és értheted a legmélyebb tanítást is, meditálhatunk a legnagyszerűbben, ha elfeledkezünk magunkról egy beszélgetés, érvelés, munka alatt."
Nálam ez úgy működik, hogy van a "hétköznapi Én"-em aki jön, megy, teszi a dolgát, és van az "igazi Én"-em aki a háttérből figyel. Időnként csóválja a fejét, de különösebben nem szól bele a dolgokba. A testi funkciókat pedig rábízom a "hétköznapi Én"-em felszín alatti kontroljára. Azután időnként lecsekkolom a rendszert, hogy minden rendben van-e :-)
Nem mondom, hogy könnyű fenntartani ezt a skizofrén állapotot. Nálam ezt jelenti a tudatosság.
