Bebukcsizott Lavaredo után nem eresztettem el a fonalat. 120 helyett 77-ig jutottam, gondoltam beépül, keressünk egy félévzáró sikerélményt, ahol lehet csorbát köszörülni, elromlott dolgokat reparálni kezdeni.
Egyben változtattam edzésmódszeremen (állandó, lassú, komfortzónán belüli, kényelmes terepfutások), és elkezdtem variálni az edzéseket. Forradalmak kora jött el kéremszépem!
Egyszer elmentem egy edzőterembe ahol egy órát gyúrtam. Megtetszett, hogy két napig használhatatlan volt a kezem, úgyhogy heti két-három alkalommal igyekeztem erősítéseket, core-traning feladatokat megoldani, 40-50 perc időtartamban.
A futásaimat is megvariáltam. Három edzéstípust kezdtem el variálni. Maradtak egyenletes tempójú, aerob felső tartományban lévő futások. Lettek három részre osztott, fokozatosan gyorsuló edzések (első könnyű, második határon, harmadik laktát környéken). és lettek olyan futások is, amelyek közepébe betettem intervallokat. Heti kétszer lejöttem a hegyről és síkra mentem.
Plusz elkezdtem újra úszni, és bringáztam is 2-3 alkalommal.
A változatosság a barátom. Úgy érzem gyorsultam, többet edzettem, mint valaha, 30 nap alatt 25 edzésalkalom és 400 km össztáv lett.
Gondoltam ebből majd okos frissítéssel abszolválok egy tisztes helytállást a hóvégi terepkupán.
Izó, gél, track, zsák, kész rajt.
Az indulásnál szép nagy mezőny vágott neki a Hármasnak, hiszen minden táv együtt rajtolt. A végére is maradtam, nyargaltak a legények, lyányok rendületlenül. Azért sejtettem, hogy a helyemen vagyok, mert Szabó Judit mögött sündörögtem az első kilométereken, és hát ő mostanában messze elhagy engem. Szóval mentünk mendegéltünk, Solymárig hazai pálya volt, napi rutin, nem is kellett nézegetnem, magamba fordulva élveztem a ritmust. Szép volt az idő, vártam az utazást, az ismeretlent, és reméltem a legjobbakat. Vigyáztam magara, de mégis előzgetni kezdtem, nagykovácsiig egész sokan elmaradtak mellőlem. Az első frissítőpont meglepően gazdag volt, ettem paradicsomot, barackot, kenyeret. Épp összeverődtem egy sráccal, amikor az én utam hirtelen jobbra elvitt a magányba. A népes futócsapatból, egy szempillantás alatt teljes magányban találtam magam. Kezdődik a móka gondoltam, és szépen kanyarogni kezdtem az Antónia árokban. A végén Ganki várt, és közölte, hogy jól megyek, 8-ik vagyok. Ezen mondjuk meglepődtem, nem terveztem, gyorsan el is határoztam, hogy nem érdekel. Felfelé igyekeztem vigyázni magamra, kicsit visszább vettem, nehogy baj legyen. Jött is Jucus, menetrend szerint bedarált pikkpakk.
Miután leelőzött bele is zavarodtam, hogy akkor most hányadik is vagyok, úgyhogy inkább hanyagoltam ezt a témát.
Figyeltem az ivásra, az evésre, igyekeztem nem túlenni magam, kímélni a gyomrom. Jól alakult, nem volt megzuhanás. Egy idő után széles dózerutak jöttek, jó nagy sebességgel lehetett volna döngetni, de nem mertem, nem akartam gondoltam sok van még. A nap sütött ezerrel, kutak nem voltak, szóval csak az ivás maradt. A piros útvonalát már újra ismertem, itt 40 táján, már kezdtem gyalogolni az emelkedőket szisztematikusan. Nem ment a felfele joggolás. elkezdtem várni Szépjuhásznét, elkezdtem várni a bőséges frissítőpontot, a kutat és ettől kicsit megtikkadtam. Nem a most-ra figyeltem, hanem a mindjárt-ra, a jövőre, ami kizökkentett. El is határoztam, hogy órák és teljes táv helyett Szépjuhásznétól átváltok fejben a következő szakasz elérésére. A pont előtt egy kedves hölgy szurkolt két gyerekkel. Leszegett fejjel futottam feléjük, de még épp időben észrevettem, hogy ezek az enyémek. Jól meglepiztek, feldobtak, kislányommal még pár száz métert futottam is.
Alapos frissítés, fürdés és csacsogás után továbbmentem a sárgán Makkosmária felé. Nem hiányzott ez a hurok, kezdtem elfáradni, soknak tűnt a majd 12 km-es szakasz. Az is volt, megkészültem rendesen a frissítőig. Töredékesen ismerem csak ezt a részt, jól futható, de nekem valahogy olyan semmilyen. A pont egy kék kút tövében volt, úgyhogy kiittam, kifürödtem ami benne volt. Elindultam visszafelé, ami mentálisan jobb állapotba hozott. Ezt nem igazán tudtam kiélvezni, mert jött az Adorján utca, ahol elátkoztam, hogy valaha is terepfutónak képzeltem magam. Az utca aljában hitetlenkedtem, a közepén hangosan hisztiztem, a tetején szentségeltem, hogy hogyan is képzeltem én azt, hogy valaha is futok hegynek fölfelé. Az Adorján utca a beképzelt budai terepfutók passo giau-ja. Ezt konstatáltam magamban. Vagy legalábbis 61 km után az.
A Széchenyi hegytől javult a helyzet, kocogásra váltottam és innen erőltetve haladtam a normafán át a János hegyig. Abban reménykedtem, hogy onnan már csukott szemmel is hazavisz a lábam.
Így is lett. A kilátótól megkönnyebbülve, ép combokkal, egész jó kis lendülettel folytattam utamat. feltámadtam, csusszantak a gélek, nyúltak a lépések. Minden okés volt, leszámítva a talpamon keletkező vízhólyagokat amire korábban soha nem volt még példa.
Innentől szinte végig futottam, na jó, a Nagy-Hárs-Hegy emelkedője, az Árpád-Kilátó előtti szakasz, a HHH csúcs előtti rövid meredek és a kéken a második hupli az séta volt, de a többi lanka, sík és lejtő futva ment végig. Elfáradtam rendesen, az utolsó 3-4 kilométeren már vártam nagyon a célt.
Beérkezés után pont az az érzés talált meg, amire egy kicsit vágytam a verseny előtt. Úgy sajgott a lábam, hogy felváltva kellett röhögnöm és nyögdécselnem. Vicces tusolást nyomtam Speróval, ha valaki hallgatózott biztos máig emlegeti a nyögéseinket. Kis relax, felpolcolás, és egy citromos sör (Köszi Speró, Jucus!) helyrerakta a világbékét és az eredményhirdetés után gyorsan leléptem, mert otthon vártak.
Összességében sikernek éltem meg, végigmentem, kisebb megingással rosszullét, gyomorprobléma nélkül. Egy órával lassabb lett, mint a Piros 85, de ezt betudtam a melegnek, meg annak, hogy nem igazán voltam pihent. A mezőnyben kb. ott végeztem, ahol lennem kellett, sem meglepetést, sem csalódást nem okoztam magamnak. Féltávhoz 4:50-nel érkeztem, a vége meg 10:55 lett. Szóval durván pozitív lett a split.
Szeptemberig most tolom a változatosabb, intenzívebb edzéseket, addig most nem akarok ultrát látni. Talán hosszú évek után rápróbálok egy maratonra ősszel, amiből egy dupla élmény örömfutást és egy keményebb piros 85-öt vállalok.
Gratulálok minden teljesítőnek! Jó és nehéz verseny volt ez szerintem.
A szervezés nekem nagyon tetszett. A frissítés kiváló volt, sokféle kaja, lelkes-kedves pontőrökkel. A jelzésekkel nekem nem volt gondom, de track is segített az órámon. A szervezők nagyon jó fejek voltak bár későn neveztem mégis kaptam egy női technikai pólót. Rettentő izmos vagyok benne:-)
minden csapatnak fixen hajnali 4h kell indulnia,mert az elso futok is akkor indultak- ezt a rendezok mondtak.
sracok utolsofrissitot elhagytak ahova 5ora futas erkeztek.ezzel az idovel rendezoket is megleptek a celbaerkezest is korabbra kalkulaljak most mar.
rendesen el vannak faradva,eso nem esik mar egy ideje,tudtak enni utolso ponton megleptuk oket-Szasza otlete volt-virslivel,nagyon orultek.
Meg egy nagy hegy es egy kicsi van hatra,celban mar varjuk oket
Szaszával imént beszéltem: Valfrejusban (153 km) gyűjtik az erőt a srácok. Hangulat töretlen. Még 14 órájuk van a hátralévő 50 kilire: 4 hegy és egy nagy ereszkedés a végén. Olyan 48-50 óra közé saccolják a végét, szóval centiznek, centiznek, de azért meglesz!:-)
A FB-on most írták, hogy 153 km letudva. Így mitől "live" az a link? Ehh, nem értek én már semmit, nem is ez a lényeg, hajrá fiúk!!!! "tedd a kezed a tévére, küldöm az energiját" :)
A gps követő szerint most járnak kb. 134 km-nél. Kicsivel kevesebb, mint 18 órájuk van a hátralévő 70 km-re. Elég sok szinttel. Ha tudják tartani az eddigi átlagot, elég kell, hogy legyen!!
3.ponton is tul.Kemeny volt ez a resz jegeseso esett,fujt a szel, nem szerettek.Aludtak bo egy orat es elindultak; most egy konnyu resz jon es le is jottek a 2000-2500meterrol.Eddig minden oke kisebb gondoktol eltekintve.Kovetkezo pontra 13-14h magassagabn ernek,gyors frissites es mennek tovabb ez a terv.Eso hol esik hol ellall most eppen szemerkel
Köszönet érte mindenkinek, aki segített létrehozni, megszervezni, lebonyolítani. Azoknak is nagy köszönet érte, akik adójuk 1%-ával támogatták az alapítványt. Ezekből a pénzekből sikerült úgy megoldani, hogy a gyerekeknek ingyenes volt a tábor!!! Meg is szolgálták! Közülük biztosan lesz több olyan is, akik hamarosan nemzetközi porondra mehetnek.
Traversee-s fiuk 4h-kor elrajtoltak,első frissitésen,ruhacserén is tùl vagyunk.Zserzseli szokásához hiven esett már egy nagyott,amit Szasza sikeresen meg is örökitett.Eddig minden oke,vidámak a srácok igaz az elmùlt pár percen volt egy rövidke zápor.Következő frissités 18-19h magasságában.Estére illetve holnap reggelre mondanak esőt.
Hajduska Balázsnak megvolt az összes ellenőrző pontja. A Nagyszénászúgnál csak frissítőpont volt. Ide ért a nyitás előtt. A pontőrök még nem voltak kint, de találkozott Mikivel aki kivitte az enni, innivalót a pontra. Így tudjuk, hogy negyed órával előbb ért a pontra. A következő pontok már nyitva voltak, mikor odaért.
Köszönöm, én is gratulálok a tiedhez! Sajnos én némileg hátrányban vagyok a budapesti versenyzőkkel szemben, ugyanis 250 km- re az Alföldön lakok. Én nem tudom megtenni, hogy a verseny előtt felutazzak, és bejárjam az útvonalat. Ha megjegyzek valamit egy évvel korábbról, vagy tudok csatlakozni egy olyan futóhoz, akinek kisujjában van a pálya, akkor szerencsém van. Tegnap figyelmetlen voltam, persze annyi haszon van belőle, hogy ahol eltévedek egyszer, azt megjegyzem magamnak. A Szépjuhászné pontról meg annyit, hogy az előző két évben nem hagytam ki, nem tudom most hogy sikerült. Így is majdnem 3 km- el mentem többet, de András döntése mindenképp korrekt volt.
Érdemes lenne bejárnod a verseny előtt néhány nappal az útvonalat. Én megtettem, nem is volt semmi gond. A Szépjuhászné pont jó helyen volt (András nagyon engedékeny :)), a térkép is ide jelzi:
Szerintem minden szalagozás meg festés nélkül is egyszerű az útvonal, ki a K+-on, balra sárga, majd az EP-től zöld, ebbe bejön a P- anélkül, hogy észrevennéd, ez elvisz Szépjuhásznéra, onnan meg S- a hűvösvölgyi nyomóskútig, onnan K- és már a Virágos-nyeregben is vagy, onnan meg ua, mint az eleje.
Többen a cél előtt tévedtek el, pedig ugyanott kellett visszamenni, ahol kimentünk a városból. Ilyenkor azért sokat számít, hogy valaki futóként tolta ki a távot vagy turistából gyorsult futóvá, mert utóbbinak néhány év jelzéskeresgélés hazánk alig jelzett tájain, és egy ilyen szanaszét jelzett futóverseny csemege :)
Ez a verseny nekem az idén sem jött össze. 2012-ben még nem tévedtem el, és mentem 4 órát (igaz, akkor nem volt hőség). Tavaly már nagyon meleg volt, 25-ig jól ment, aztán enyhe napszúrást kaphattam, és a Virágos-nyeregnél 15 percig kerestem az utat...:). Az eredmény akkor 4:41 lett, kissé zavarodott állapotban értem célba. Nem bírom a meleget, az már biztos. Márpedig a tegnapi nap is annak ígérkezett.
A rajt után pár km-el az tűnt fel először, hogy a viszonylag sok induló milyen hamar eltűnt a szemem elől. Egy részük előttem volt, egy részük mögöttem, de a közelemben szinte senki. Az első műút átkelésnél sikerült az egyetlen előttem haladó sporttársat követni, és megmászni egy meredek utcát. Természetesen nem arra vezetett az út. 7 perc plusz, talán ez még belefért. Ezután gond nélkül haladtam tovább, elhagytam Nagykovácsit, aztán megint sikerült egyedül odaérnem egy elágazáshoz. Jobbra voltak festékjelzések, bár nem egészen narancsszínűek, inkább pirosas árnyalatúak. Persze hogy valami más verseny jelölése lehetett, de én azért is arra mentem. Mire rájöttem, és visszamentem, újabb 8 percet vesztettem. Ez a két elkavarás egyértelműen a saját figyelmetlenségem eredménye volt. A következő malőr a Szépjuhászné pont kihagyása volt, de ennek már többen voltunk szenvedő alanyai. Ráadásul itt volt egy valószínűleg áthelyezett szalag is, ez szintén eredményezett egy felesleges 7 perces kitérőt. Ekkor már kezdett elegem lenni az egészből, és úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza a pontra, semmi értelme. A maradék kevés motivációm is elszállt, már csak azon voltam, hogy visszaérjek a célba, persze előtte még ott volt a Hármas. Tartottam tőle, de a hirtelen jött kisebb nyári zápor egész elviselhetővé tette az utolsó km-eket. Lefelé már egész jó tempóban mentem, a Virágos nyeregnél se bizonytalankodtam, mint tavaly. Végül 4:42-vel értem célba, ahol András közölte, hogy a Szépjuhászné pont nem jó helyen volt, ezért mégsem érvénytelen a teljesítés. Végül is mentem kereken 44 km-t az eltévedésekkel (tudom, hogy ennyi szerepel a kiírásban, de általában GPS szerint a táv kb. 41.3 szokott lenni). Nagyjából 4:20 körüli idő volt bennem, csak ehhez jobban kellett volna figyelnem a jelzéseket.
Gratulálok minden teljesítőnek, különösen a hosszútáv résztvevőinek!
Ma a Budapest Terep Kupán voltam. Még sosem éreztem magam ilyen jól futóversenyen! Nagyon profi volt a rendezés, gyors nevezés-érkeztetés, hibátlan szalagozás-festés (egy elágban viccesek leszedték a szalagot és egy másikban meg áthelyezték, de mivel ismertem a terepet, engem nem sikerült megviccelniük).
Nem volt túl meleg és egy jó kis hűsítő záport is kaptunk a Maraton távon (az ultráknak valszeg több víz jutott a kelleténél). Talán még nem ettem ennyit túrán vagy futáson, 5 fissítőpont volt, a végtelen mennyiségű dinnye volt csúcs! Köszönjük a rendezést, a pontőrök és útba igazítók kedvességét, a tech póló meg aztán végképp bejön. Sokkal több indulót is elbírt volna a rendezés, de én pont az ilyen emberléptékű megmozdulásokat kedvelem. Majd írok beszámolót a ttt-re is (a leánykori nevemen).
