A liláról én is láttam egy ismertetőt a spektrumon. Elég komoly pénzt áldozott rá egy szingapúri (vagy thaiföldi?) ötvős, mire rájött, hogyan készítsen ékszert belőle.
És ezek valódi ötvözetek, azaz olvadt állapotban is színesek, és ilyen színben világítanak. (Korábban ugye fémnek csak fehér-szürke-sárga-vörös színei léteztek.)
A "kék arany" az igazi kék halál. Igényes áramkörök mentek tönkre azért, mert az aranyozott IC lábak és a forraszban lévő indium egymásba diffundált hosszú évek alatt, és a rideg ötvözet végül elrepedt. Az ilyen hibahelyeken aztán valakinek feltűnt a kék szín.
Sajna mindkét ötvözet annyira rideg, hogy önmagában nem lehet belőlük ékszert készíteni, csak ilyen berakás szerű dolgokat szoktak belőlük újabban gyártani.
Úgy látom, sok forrás szerint ezüstszínű a cézium, más források szerint meg sárgás. Lehet, hogy mindkettőnek igaza van, ha különböző kristályszerkezetről van szó.
A sárga színt valami olyasmi okozza, hogy a "valahány d--> valahány s" átmenet energiája az UV tartományba esik a legtöbb fémnél, így nincs a fémeknek látható elnyelése, az aranynál az s pályák a nagy sűrűségű magban relativisztikusan kontrahálódnak, a d-s energiakülönbség belecsúszik a kékbe, ezért látjuk a visszavert fényt sárgának.
Valahol biztosan szép szabatosan le van írva.
A sztori tanulsága az, hogy néha tök közismert, látszólag egyszerű tények magyarázata is tud nagyon elvadultan bonyolult lenni.
karbamid- kénsav addukt. Két nem túl bonyolult "ezer éve" ismert vegyület mely vizes oldatban szétesik kénsavra és karbamidra. Nagy hígításban (hígabb mint 1% mondjuk) valószínűleg teljesen ártalmatlan. Kérdés hogy milyen koncentrációban van jelen az oldatban. Kb. híg kénsav bőrre gyakorolt hatásával egyenértékű, a karbamid meg teljesen szelíd. Utóbbit pl. szarvasmarhákkal is etetik N forrásként a jobb tejtermelés érdekében, sőt bőrápolók is tartalmazzák.
Arra szeretnék rájönni hogy különböző agyagfélékből, iszapból hogy lehetne kivonni a szerves szilikonvegyületeket. Pl: mint a dimetil polisziloxánhoz hasonló vegyületek. Csinált már ehhez hasonlót valaki? :)
Miért gond a kristályvíz? HA kristályvizes sót használsz, akkor az a szublimáltatóban megolvad (100 fok körül), elpárolog a víz, ekkor újra megszilárdul, majd szublimál (140-150 fokon). Ha a megolvadás nem gond, akkor használd a kristályvizest. HA gond, akkor terítsd ki egy edénybe, és melegítsd lassan pl. rezsón (kertben) úgy, hogy ne olvadjon meg. 80 fok fölött el fogja veszteni a kristályvizét, és egy kevés el fog szublimálni, de ezen a hőmérsékleten ez nem komoly veszteség, a kert meg kibírja.
Azt, hogy micsoda a szennyezés az oxálsavban természetesen nem tudja senki. LEginkább por, rozsda, mocsok, ami belepotyogott, miközben rakosgatták ide-oda. Az anyagok nagyon nagy hányada nem szublimál, éppen a szublimálással lehet az sok anyagot megtisztítani. Az anyagod alighanem minimum 99% tisztaságú, ha néhány grammot használsz kaptáranként, akkor az a pár milligramm szennyezés aligha zavar, pláne, hogy nagy része el se párolog.
"nem hiszem el hogy azok kevésbé ártalmasak a májra nézve"
Ez nem hit kérdése. A diklór-metán egy relatíve biztonságos halogénezett oldószer, kb. ez az egyetlen. A CCl4 egy iszonyú méreg, és jogos, hogy ahol lehet, ott kerülni kell.
"egy évben a világban 16 vagy 1,6 t (...) szén-tetraklorid kerül ki a légtérbe"
Alighanem sokezerszerese. Sajnos. A légkör CCl4 tartalmát 100ppt körülinek mondják, ez olyan 2,5 millió tonna. És csak kb. 100 éve használjuk.
Én is párszor használtam laborban a tartalék-készletből... És milyen érdekes, tényleg minden laborban van belőle dugi. :D Egyszer ipari szennyvízben mértem jodidot és a KBr, HCl közeg, KBrO3 mérőoldatos titrálás volt a legalkalmasabb ehhez, szerves fázisú indikálással (kezdetben a szerves fázis lilul a jódkiválás miatt, majd lassan eltűnik az elemi jód és halványul a szerves fázis, a végpont a "halvány ametiszt szín" :D - Erdey L. Bevezetés a térfogatos analízisbe c könyven le van írva részletesen, amikor csináltam tudtam mi zajlik pontosan, de már évek óta nem foglalkoztam ezzel így nem emlékszem mi keletkezik a végpontban... Talán BrI? De a lényeg, hogy mivel ez egy szennyvíz volt, próbálkoztam mindenféle oldószerrel a titrálásnál, de mind makacs emulziót képzett, egyedül a CCl4 vált be! Az is képzett némi emulziót, de még mindig a legkönnyebben az vált el így ehhez azt használtam.
Egyébként szerintem nem akkora gáz a CCl4, nyilván nem egészséges de amikor 1,2-diklór-etánban pancsoltunk meg diklór-metánban egész nap (ami jobban párolog) nem hiszem el hogy azok kevésbé ártalmasak a májra nézve... az összes halogénezett majdnem ugyanaz, kerülni kell az expozíciót egyformán.
(Egyik kollégám érdekességképpen mesélte, hogy egy évben a világban 16 vagy 1,6 t (nem emlékszem melyik adatot mondta, az egyiket a kettő közül) szén-tetraklorid kerül ki a légtérbe... nem tudom vajon tényleg CCl4-ra vonatkozik, vagy CCl4-dal egyenértékű halogénezettre?)
üzemanyagcella+inverter+el. motor hatásfoka max 20-30%-kal lesz jobb, mint a benzinmotoré. Az előny a kb. nulla szervízigény és a szép élettartam lehet. (Meg ugye ammóniát önmagában nem tudsz belsőégésűben elégetni.)
Egy autó 200km-es hatótávval teljesen használható, piacképes városi autó, pláne, ha egy perc alatt tankolható. Ehhez ammóniából 100 literes tartály bőven elég. Ekkora ma is sok LPG-s autóban van gond nélkül.
Ammónia forró üzemanyag-cellában nem gond, ma is vannak készen ilyenek, sőt kínából lehet is rendelni. Sőt, ezek fordított üzemben ammónia-szintézisre is képesek. Azaz az ammónia már ma is épeszű akksi-helyettesítő, csak szar a ciklikus hatásfoka. Nagyon.
