Szerintem feltétlenül. A karma jóga a cselekvés jógája. Bármit is csinálunk, annak hatása van a tudatra. A védikus terminológiában kétfajta cselekvést különböztetnek meg:
Az utóbbi az, ami felszabadít. A mosogatás jó eséllyel ebbe tartozik :-)
A vaisnava interpretáció: nem szabad ragaszkodni a tettek gyümölcséhez, azaz azért tegyük, amit teszünk, mert az a feladatunk, és nem az anyagi hasznáért. Engem ez a tétel segített elfogadni, hogy jelenleg az anyagi világ színpadán kell helytállnom (azaz a "munkahelynek" nevezett játszótéren), és hiba lenne a késztetésemnek engedve csapot-papot-családot hátrahagyva szerzetesnek mennem. Ja, és örömmel kell mindezt csinálni, a helyes cselekedet tudatának örömével.
Utóbbi kicsit emlékeztet a pár évtizede aktuális, viccbeli direktívára: "nem elég a szocializmust elviselni, szeretni kell", de a jóga útja segít elérni azt a tudatállapotot, hogy ezt bölcs rendnek és ne kényszernek érezzük (nem a szocializmust, hanem az önzetlen cselekvést).
Ó, nekem is van kedvenc arab szavam :-) A hozzá kapcsolódó történetem pedig akár a bhakti jóga vallásoktól való függetlenségének tanmeséje is lehetne.
Még középiskolás koromban kezdtem arabul tanulni. Akkoriban az írás, a kalligráfiák szépsége fogott meg. Sok évvel később, 2010-ben családostól volt szerencsém Egyiptomban nyaralni. Az első este a vacsora után hencegni szerettem volna hitvesem és a gyerekek előtt nyelvtudásommal (hát igen, az ego magaslatai...), ezért arabul köszöntem meg az ennivalót a 16 év körüli pincérfiúnak. "Sukran", mondtam büszkén. Erre ő a legtermészetesebb gesztussal az égre mutatott, és eképp korrigált: "Sukrillah". Bizony nem kevesebb történt, minthogy ez a derék kamaszgyerek ezzel az egy szóval példát mutatott nekem jámborságból: ne neki köszönjem a kaját, hanem az égieknek (Allahnak, Istennek, Vishnunak - végülis teljesen mindegy, hogy hívom). Ez a "Sukrillah" - amellett, hogy szerintem ez is szépen cseng - nekem azt a hosszú-hosszú utat jelképezi, amit végig kell járnunk itt Nyugaton ahhoz, hogy megértsük azt, ami a Kelet népének megától értetődően természetes.
Nálam is egy kilengés okozta: annyira megtetszett az új nicknekvaló, a-ka-rom!, hogy muszáj volt lecserélni :) Az én göröngyeim leginkább mohóságból vannak... Vagy ha ez nem így van, akkor tudatlanságból :)
Különben arabul azt jelenti, semmi baj, és épp beindult egy idegenellenes, erőteljes indulatokat szító közéleti roham, ahhoz kapcsolódik, hogy eszembe jutott ez a kifejezés, aminek mindig is szerettem a csengését.
Ha nem titok, te miért váltottál? Az én többszöri Fókatörlésem azért történt, mert a lelki önmegvalósítás útja nálam kissé göröngyösnek bizonyult, de most, hogy elcsitulni látszanak a dolgok, már bánom. Megpróbálom a moderációval ismét életre keltetni a Fóka nickemet is, kíváncsi leszek, hogy sikerül-e.
Yoginiről annyit tudok, hogy két éve elnyert egy rangos jógaoktatói díjat (a kitüntetés nevét nem írhatom ide, mert az már IRL infó lenne). Büszkék lehetünk rá :-)
Kulturális ismeretcsere mindig volt, ahhoz csak mozgás kell, jó hozzá a hódító háború, jó hozzá a békés kereskedelem... És ha nem velünk történik itt nyugaton ("nyugaton", mondom inkább magunkról), vagy ha nem pont a jógával kapcsolatban történik, akkor is teljesen ismerős, hogy az emberek tanok-módszerek után kóvályognak, a kereslet pedig hat a kínálatra. (Mármint a kapitalizmust nem úgy találták ki, hogy na akkor rakjuk össze nulláról, hanem ahogy kezdett kiderülni és rendszerben is láthatóvá lenni, hogy mi mit mozgat hogyan.) Ez az egész annyira nem jár gyerekcipőben, hogy a Buddha beszédeiből (most hogy ezek teljesen eredetiek vagy némi késéssel alkotottak, az ebből a távlatból már mindegy, rég vót ez is, az is) is látszik, hogy az embereket különféle hatások érték, mindegyiknek más volt a fejében a tanokról is, a tanító szerepéről is, és ezekre kellett mondani azt a sokfélét. Kb.
Az valóban így van, ha valaki jóga tanárként próbál megélni, akkor sokaknak hatékonyabb, ha csinálnak térd műhelyt, stressz oldó jógát, gerinc jógát.
Ez szerintem azért is van, mert nagy különbség van egy jóga mester és jóga tanár között, a kettő között nincs nagyon átmenet. Legalábbis hazánkban így van szerintem, az USA-ban és talán Ausztráliában vannak már olyan oktatók, akik kinőtték magukat (sikerült nagyobb létszámú követő tábort létrehozniuk).
A különbséget abban látom most itt a mester és a tanár között, hogy egy mester ha eljön hazánkba, akkor 500-an vannak a mester hétvégéjén a tanulni vágyók.
Egy tanár hétvégéjén jó, ha 10-en, 20-an vannak, úgy, hogy téma specifikus hétvégét csinálnak a tanárok.
A cikk tulajdonképpen ebből is adódik - hogy egy mester és egy tanár között miért ekkora a különbség. Na, ezen lehet hosszan mazsolázni, töprengeni! Ezt most minden kritika és rosszindulat nélkül próbálom mondani.
Érdekes lenne hallani még Yoginiről és TörökPéterről, anno ők is sokat hozzá szóltak a fórumhoz, ők is régóta gyakorlók voltak.
Én majd három éve chi kung gyakorlatokkal fűszerezem a jóga gyakorlásom, üdítő, máshogy mozgatja meg a testem, mint a jóga.
Voltam egy két transzlégzésen is, érdekes tapasztalat volt az is. Egyébként rendszeresen gyakorlok most is, jövőre érek a jóga gyakorlásban a 30. évhez.
Valahogy most is van még lelkesedésem és belső motivációm is a gyakorlásra és a fejlődésre is. Minden reggel átmozgatom magam, este pedig amikor úgy érzem, hogy jó lenne, csinálok egy hosszabb pránajámát és néha egy kis meditációt hozzá.
Ez sztem elég releváns cikk (a linkelt első részt olvastam, tovább most nem), és csak azt akarom mondani, hogy amikor a "neoliberal capitalism" kerül megnevezésre a probléma gyökereként vagy legalábbis egyik lényegi okaként, ami elég hangsúlyos elem, mert a cím is erre utal, az szerintem egy mellélövés, és benne is van a cikkben, hogy miért: "Every single one of us has the sickness of late capitalism raging through our veins, infecting the way we feel, the way we think, the way we relate – including to yoga, both practicing and teaching."
Tehát szerintem itt azt mondja, hogy mivel ebben a közegben élünk és lélegzünk, mindenünket áthatják ennek a társadalmi berendezkedésnek a jellemzői, más szóval fogalmazva a korszellem gyermekei vagyunk óhatatlanul, EMIATT a jógával kapcsolatos, épp most megtapasztalt nem kívánatos, nem kedvező, problémás jelenségek is ebből következnek.
Pedig szerintem ebből a helyzetből csak az következik, hogy könnyű azt hinni, szinte bármilyen jelenségre, hogy az épp adott társadalmi berendezkedés okozza, pont amiatt, hogy ez vesz bennünket körül, és nem valami más. Ki fogja vagy ki tudja végrehajtani azt a gondolatkísérletet, hogy ha a vizsgált elemeket áttelepítjük egy másik társadalmi berendezkedésbe, akkor milyen hatások érvényesülnek milyen eredménnyel?
A cikk szerzőjének ez nemhogy nem sikerült, és nem csak meg sem próbálta, hanem eszébe sem jutott, hogy az általános emberi létállapotot és az abból fakadó valamiféle társadalmi következményeket megkülönböztesse a specifikusan most jellemző ok-okozati folyamatoktól.
Amire a gondolatmenetét támogató érvként hivatkozik, azt nem veszi figyelembe egy, a következtetéseinél korábbi ponton.
Talán a véleményalkotási és meggyőzési kényszerem, ami ebben a körben nem is nyilvánult meg annyira annak idején, de más témákban annál inkább. A vaisnava "megtérés" alapvető gesztusa a jó értelemben vett meghódolás, ami után a vita és az érvelés jelentéktelen ego-játékká válik. Most visszamenőleg restellem a sok keserves szópárbajt, amikbe egykor belebonyolódtam. Ha valakinek önálló véleménye van, és azt vehemensen képviseli, akkor egy sor kiváló ember társaságának örömétől fosztja meg magát. Pedig a transzcendentális helyzete mindannyiunknak egyforma. Az anyagi világ egy jókora játszótér, és bármit is csinálunk benne, a karma jóga útját járjuk.
Talán emlékszik még valaki Fókára, a lelkes útkeresőre, aki a kilencvenes évek közepétől gyakran nyilvánult meg ezen a fórumon. Nos, az én voltam és most újra jelentkezem. Új nicket kellett gyártanom, mert egyrészt a Fókát egy kiegyensúlyozatlan időszakomban kinyírattam a moderációval, másrészt mert azóta már sok mindenben nem értek egyet egykori önmagammal. De hát - mint mondják - az egyedüli változatlan az maga a változás...
Tomi kérdésére az én válaszom: nem adtam fel a jóga útját, ellenkezőleg. Két évtized keresés közben rengeteg értékes, de rendszerezetlen információhoz jutottam egy sor különféle remek iskola jóvoltából, míg aztán akkorára nőtt bennem a káosz, hogy keresni kezdtem egy olyan intézményt, ahol végre átfogó képet kaphatok a védikus jógafilozófia egészéről. Ahol a szükség, ott a segítség: 2012-ben elkezdtem a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola vaisnava teológusi képzését, és tavaly át is vettem a diplomámat. Ezáltal a szakmai titulusom mérnök-teológus lett, ami - bár csak egy címke - szerintem nagyon jól hangzik, merthogy a természettudományos és lelki tanítások látszólagos antagonizmusát cáfolja. A lényeg azonban nem ez, hanem a jógafilozófia bölcseletének számtalan aspektusa, amiknek közelébe adatott kerülnöm a védikus szentírások, vaisnava bölcselők, elhivatott mestereim és a rengeteg lelki gyakorlat által.
Az elmúlt 20 évben számtalanszor éreztem úgy, hogy elérkeztem a végállomáshoz, de most egy ideje már valóban harmóniába kerültem
- magammal
- másokkal
- és az Univerzummal
a bhakti jóga és az odaadó szolgálat gyakorlására való törekvés által.
Ez hát az én utam, de természetesen nem ez az egyedüli Út.
Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy a jóga és egyéb lélek dédelgető spirituális közösségben felülreprezentáltak az érzelmileg labilis, személyiség problémás, hiszteroid, vagy borderline emberek (90%-ban nők). Mert ezek a közösségek támogató befogadó simizgetősek, itt meghallgatnak és átölelgetnek.
NA ha egy iylen közösségben jól érzi magát valaki akkor az számára "hiteles" akármit is jelentsen ez a szó - nyilván sejtik, hogy ez egy pozitiv jelző, ezért érdemes ezt használni.
A jóga ősi világában csak testileg és lelkileg egészséges embert vettek fel jógázni.
A jóga az nem terápia, bár javulások előfordulnak, de durva megzuhanások is. Ott a 24 részes cikksorozat az anamé programról a neten, lehet "csemegézni" tragikus esetekért ott is :-(
Erre én is kíváncsi lennék... 2 himalájás tanár óráin jártam eddig (az egyikére évekig), ők jó tanárok mindketten (bár akihez évekig jártam, ő egy kiugrott iyengaros, ami látszik is a tanításán). De ennek ellenére nem tudnék véleményt nyílvánítani az egész szervezetről, azt meg pláne nem tudom megállapítani, hogy mennyire hiteles...
Sajnos a Himalájai Tradíció kihalt, Sw Véda nem tudta senkinek átadni a guru vonalat, nincs élő mestere. Még fut a lendület, de azok akik jelenleg képviselik a Tradíciót fényévekkel elmaradnak SwVédától és SwRámától főleg.
A hitelesség kulcskérdés, nekem a Himalájai Tradíció az amelyik messzemenően hiteles. A honlapjukon látszik országszerte hol vannak és kik az oktatók. Szegedieknek a Smaragd Harmóniaműhely óráit ajánlom, ott is van Himalájai jóga is. www.smaragdharmoniamuhely.hu
Én 6-ról hallottam már, de ők ilyen internetes jógacelebek. Az internet az élet sok területét átszabta, köztük a jógát is. Ezzel meg kell tanulni együtt élni. Egy jó vitaindító írás erről itt:
Kicsit úgy tűnik nekem is, mintha egy jóga korszak - amiben még sokan keresték a megvilágosodáshoz és hasonló nemes eszmék elérését - a végéhez érne.
Nem tudom, külföldön hogy van, de szerintem hasonlóan lehet.
Néztem, Maheshwaranda oldala is nekem kicsit személytelennek tűnik, úgy, hogy nincs kint, hogy kik tanítanak. Hasonló lett most a Satyananda jóga weboldala is.
Aname nekem mindig furcsa volt, az egyik jóga fesztiválon próbáltam vele beszélgetni, de nem sikerült, egy kis füzetet adott csak amiben a gyógyulások voltak, hogy abban minden benne van. Sajnos ilyen botrányoknál a tendencia mindig az, hogy sokan kihullanak az adott rendszerből, de azért a botrányos rendszert tovább viszik, mintha semmi sem történt volna. Nem értem, Maheswaranandát is miért teszi még ki az oldalára a joga.hu.
Már elég régóta tart a jóga fellendülése a nyugati világban, ahhoz, hogy nagyon sokan rájöjjenek, hogy hamis az egész és nem jönnek az eredmények az emberek 90%-ának. Hiába a sok sok éves gyakorlás. Ahol meg valamit gyorsan produkálnak ott meg ez van:
