Ma felmerült a vakondok szó eredete. Mivel ez a kis állatka világszerte jelen van (s, már mióta!), gondolhatom azt, hogy a nevét hoztuk magunkkal keletről?
A hangzás azonosságából (homonímia) még nem következik egyenesen a kapcsolat, a többi hasonló lehetőséget ki kell zárni. Első nekifutásra jó ökölszabály a 'hasonló hangzás - hasonló jelentés - érintett két nyelv találkozása' hármas vizsgálata. A hármas megléte esetén jöhet a mélyebb, alaposabb igazolás, melyet már tudományosság kritériumai mellett kell végezni.
Jelen esetben mind az ajánlottad héber, mind a Kis Lajos említette egyik lehetőség, a német eredetre igaz; habár nincs infóm, hogy a hazai zsidóság által használt nyelvekben a ram 'magas' szó létezik-e. De még mindig itt van, hogy a magyar nyelvben is létezik a rám hangalak. Ott van a már említett Ráhm családnév, de Zalában Nagylengyel egyik településrészének, szerének neve is Rám.
Mai állapot.
Egy 1859-es térképen.
S ez nem is Rahm, hanem Rám alakú. Nagylengyel Göcsej része.
"Azt a településegyüttest, amely egymástól elhatárolódó, de egy közigazgatási keretbe tartozó, kis házcsoportokból áll, szeres településnek nevezi a magyar településföldrajzi irodalom. Ez a településforma a délnyugat-magyarországi Őrségben és Göcsejben jellemző. Párhuzamai megtalálhatók a szomszédos Lendva-vidéki, muraközi és stejer területeken is. A szeres település részeit képező kis házcsoportokat az Őrségben szernek, Göcsejben szegnek nevezik. Nevüket általában az őket lakó családtól kapták. A szeres településű községek általában 510 szerből állnak. Előfordul, hogy a szerek között csak néhány teleknyi távolság húzódik. Állhatnak azonban az apró házcsoportok 12 kilométerre is egymástól. A délnyugat-magyarországi szeres települések többségét kisnemesek lakták, akiknek ősei határőrök és várjobbágyok voltak a középkorban."
Ebből az is következik, hogy a magyar névállománynak már régóta része a Rám, s itt lényegtelen a névalak eredete. Sajnos Dömösről nem maradt fenn régebbi térkép, a publikusan elérhetők között a II. katonai térképen szerepelnek már a földrajzi nevek és ezen már Ramhegy alak található, s minden mai nevet már tartalmaz. De ha figyelembe vesszük, hogy a szomszédos települések Marót, Szentlélek és Visegrád XVIII. század végi térképein szereplő nevek még ma is ugyanúgy léteznek és mind magyar, akkor Dömös esetében is hasonlót feltételezhetünk. Azaz nagy valószínűséggel a Rám-hegyet több száz éve így hívják és nagy valószínűséggel magyar névadással.
Itt mindenki szívesen segít, s a hsz-ek összessége adja meg a teljesebb választ, nem muszáj a hozzászólás-különbségeket minősíteni. Nem tudjuk, hogy pl. kinek mennyi ideje van a válaszadásra vagy ki milyen háttérirodalommal rendelkezik. Ezer oka lehet a különbségeknek, s most én máskor meg épp vrobee fogja hozni a lényegesebb választ.
Az itt segítőn hozzászólók legtöbbje nem hites nyelvész, csak amolyan koca, mint ahogy én is. Én összegyűjtöttem egy kis szakirodalmat és abból puskáztam.
Mindenesetre köszönjük, hogy kérdeztél és válaszolhattunk rá. Máskor is bátran gyere és kérdezz! Minden jót és kellemes hetet!
Mi azon a tautológ, amikor egy szóhasználatra való kérdésre válaszul leírom, hogy az adott szót milyen értelemben használták régebben, és mutatok pár példát, ahol ma is élő kifejezés hasonló használatot rögzít?
Onogur hozzászólása valóban több volt, leírta az etimológiát is, ami mert megmutatja, hogy hogyan alakulhatott ki a többféle jelentés. Mindenesetre én a hozzászólásomat segítő szándékkal írtam, többek közt azért, mert nem tudtam, hogy ki és mikor fog neked válaszolni. Hibás dolgot szerintem nem írtam. A segítséget pedig inkább megköszönni szokás, nem másnak írott válasz kapcsán beszólni érte...
Ez egy megszilárdult összetétel, s a megszilárdult összetételek jelentése már nem feltétlenül vezethető le a részeinek mai jelentéséből, de a kialakulásának idejében még egyértelmű volt. Ez egy hosszú folyamat, lehetne hozni példákat olyan eredetileg összetett szavakra, aminek a összetett jellege ill. a jelentések együtthatása ma már a mindennapi használó számára nem nyilvánvaló.
A szám szavunknak a TESz 10-féle jelentést is hoz. Ezt a szavunkat valamely csuvasos török nyelvből vettük át és már az átadó nyelvben is benne volt a '(vminek a) mennyiség(e), csoport(ja)' jelentés. És a nyilvántartásba a nyilvántartandó dolgok mennyiségét be(le)vesszük és ellenőrzéskor ugyanezen dolgot megismételjük összehasonlítva az eredeti felvett mennyiségi adatokkal.
Hasonlóan a mennyiségre, csoportra ill. abból való kizárásra utal a számkivetett szavunk is.
abrázió - 'tengerpart vagy tópart kőzeteinek kopása, pusztulása a hullámverés hatására'. - Földtani szakszó a latin abradere, abrasum ' kitöröl, letarol' igéből; ab- 'el, le' és radere 'dörzsöl, borotvál, kivakar' (Tóthfalusi) [Végső soron e szóból ered a radír szavunk is.]
Terrasse - (szinlő)
(franc., ejtsd: terász), az építészetben valamely épület előtt elterülő, feltöltött, gyámolító falaktól tartott, balusztráddal szegélyezett, vizszintes talaju tér (parkozva v. a nélkül) sétálásra, a kilátás élvezésére stb. Rendszerint ott készül, ahol az épület előtti térség meneteles. T.-ok továbbá azok a lépcsőszerüen, fokozatosan emelkedő területek, melyek vagy a földmívelés által keletkeztek, mint a lombardiai, khinai stb. kerti mívelésnél, vagy a vizek munkásságának eredményei. A vizektől létrehozott T.-ok vagy szinlők megmutatják, hogy valamikor hol voltak a partok. A tengerparti szinlők a partok emelkedésének a tanubizonyságai. A tavak és folyók melletti szinlők rendesen csak a viz szinének apadásáról tanuskodnak. A Balaton régi szinlőit Lóczy Lajos annak jeléül tekinti, hogy ezen nagy tanunk viztömege az idők folyamán nagyon megfogyott. (Pallas)
Áttekintve pár - neten a színlő szó után kutakodva - fellelt tanulmányt, ami rendre az említett földtani jelenségre utal és rendre az abráziós jelzővel előfordulóan, ill. tekintettel a Pallas 'terasz' magyarázatával, arra a következtetésre jutottam, hogy ez ma már egy szakmai szó lehet valamiféle 'terasz' jelentéssel. Sok helyen a hullámzás által lemosott partfalanyag partfal alatti szétterülő törmelékére utal. Ez pedig terasz jelleggel alakul ki, azaz egy vízszintesen elterülő valami.
Az etimológiai szótárak erre külön nem térnek ki, de a TESz-ben az alábbi ragozott alakra leltem a szín2 cikknél:
Így ez alakulhatott oly módon, mint a kéklő vagy fehérlő szavunk, de innentől már csak az én sejtésem és ez messze nem feltétlenül igaz.
A szín2 eredeti kikövetkeztetett jelentése 'vmi külső felülete, felszíne'. Az -l gyakorító igeképzővel szinel 'változik a felülete'. Lásd a felületalakító színlőkést. Ehhez járul az -ó/ő folyamatos melléknévképző, majd a szó később főnevesült. Ezt lehet levezetni Ballagiból.
A török kor után a sok helyen megszakadt vízrendezési-vízszabályozási kultúra miatt egyre több mérnöki feladat keletkezett a zabolázatlan vizek rendezésével kapcsolatban. (Lásd Andrásfalvi Bertalan által leírt ártéri gazdálkodás történetét) Így egyre több hidrogeológiai ismereteket kellett kialakítani és a vízpartok évről évre változó felszíni alakulatait is meg kellett nevezni és erre is elkezdték használni a már esetleg máshol vagy tájjelleggel használt színlő szót. [Habár a leírás hihető, de erről semmi adatolás nem ismeretes, s így ezt nem nevezhetjük addig ténynek, míg nincs más úton valamiképpen alátámasztva.]
A szint NYÚ szavunk és a földszint szavunkból elvonással jött létre 1843-ban először leírva a szintez ragozott alakkal együtt. Ez pedig a föld + szín + t helyhatározórag.
abrázió - lat. 1.geol a tengerek és a tavak hullámainak felszínalakító munkája; letarolás 2.fiz áramló cseppfolyós v. légnemű kötegben lebegő szilárd anyag felületkoptató hatása 3.orv lekaparás (Bakos)
Most egyelőre ennyi, de este majd még agyalok rajta. Talán a szl. eredetű szín 'nyitott oldalú gazdasági építmény' az eredeti szó, mely a felszín, kocsiszín szavunkban is megtalálható.
Jellemzően tengerparton, de tavak partján is előfordulhat ez a parti jelenség.
Konkrétan a színlő szó eredete érdekelne.
Van-e kapcsolata a szín szóval, s képzett alak-e? (Mint a kéklő, fehérlő, stb...)
Tehát a tenger felől, a tengerészek észrevéve a 'színlő', a kékségtől elütő jellemzően fehér mészkő (Adria) jelezte volna a part közelségét. Azaz az Adria mellékéről származik? Vagy egészen más az eredete?
Nem mai jelenség, településnevek is keletkeztek úgy, hogy lemaradt a név elejéről a névelőnek tartott "a" kezdés, s maradt a többi, vagy a végén a ragnak érzett végződés maradt el, mint Bezdán esetén. Más médiaalakok éppúgy mondanak hülyeségeket, mint az Orbántévé bemondója. A településnevekkel kapcsolatban ez különösen gyakran fordul elő sajnálatos módon. Hallottam már én is Tarnababod-ot emlegetni Tarnabod helyett, nyilván Somogybabod rémlett a rádiósnak, s gondolta ez a párja.
Hahaha, így is keletkeznek szavak a nyelvben, hogy valakik félreértenek egy szóvégződést.
Így az Orbántévé (gondolom) huszonéves, de szolgálatra kész szerkesztője még soha életében nem hallott a Bezdán településnévről és azt hitte, az már ragozva van, érted Bezdán, rajta. Így lett a sokszorosan szerencsétlen, hátrányos helyzetű Bácsbezdánból Bácsbezda. (Amúgy én onnan ismerem, hogy gyerekkoromban a kelenvölgyi meredek Bezdán utcában szánkóztunk)
Hasonló példa a garmada szó, amit ma már az emberek többsége ragozott alaknak érez, és ezért garmadája helyett azt mondja, hogy pl. "hibák garmada"
Az indulatszavak, amiket hoztál szerintem inkább ebbe a kategóriába tartoznak, inkább kultúrafüggők, s ez a presztízs okán könnyen változik. A hangutánzók ennél talán stabilabbak, mert nem csak egyszeres "kötésben" vannak, hanem van másodlagos megerősítés is, nevezetesen a hallás. S az esemény, zaj gyakorisága egyúttal újabb megerősítés is.
Legalábbis is így képzelem. S emiatt kevésbé változik a "hallás". Persze ha egy másik nép keveredik az eredeti beszélők közé, az ő "hallása" lehet kissé más, ha történetesen bizonyos hangok nincsenek az általa beszélt nyelv hangzókészletében, akkor ahhoz igazítja. A presztízs itt is szerepet játszhat, ha esetleg módosul a hangutánzó szó alakja a nyelvben. De ez esetben jelentős népesség beolvadása kell, hogy az egész nyelvben felülírja a megnevezést, vagy komoly presztízzsel rendelkező csoport elitté válása.
Nyilván a változás kimutatása önmagában még nem mutatja, hogy mi váltotta ki a változást. Ezért bizonytalan az etimológia is. Mert nem tud a változások mögé konkrét eseményeket kapcsolni, illetve ritkán. Így viszont maradnak a feltételezések.
Ebben kétségkívül van valami. Gondolok itt a Sivatagi show című méltán népszerű filmben a khoiszan vadászok által tartott oktatásra. (Ha jól emlékszem, abban volt). Körben ültek, s hangokkal, testmozgással megjelenítették a különböző állatokat. A gyerekek meg lestek:) meg a nézők is, gondolom én. De "lefordították", mert pl. mutatták a szökellő gazellát, amit épp ábrázoltak. S így egészen érthető volt:)
A normál mai hangutánzás, mivel nincs mögötte elvont jelentéstartalom, hangalakjában talán gyorsabban változik ill. pontosabban könnyebben lecserélődhet hasonló más hangalakra.
Pontosan, lásd pl. az angol hangutánzó/hangulatfestő szavak átvételét, mint "váú", "áucs"(hirtelen fájdalom), "csííz" sőt az állathangokat is kezdik bolygatni angol hatásra, ami nekem elég durvának tűnik, de ez is egyéni szoc. problém.
Ennél egy kicsit bonyolultabb és mivel egyes jelek alapján akár 2 millió éves lassú folyamat eredménye a mai nyelvhasználat, ezért a kezdeti hangutánzást nagyon nem szabadna összekeverni a maival.
Az is félrevezető, hogy csak a nyelvet tekintjük. A nyelv a kommunikációs csatorna egyik komponense, így következmény és nem ok. Az ok az emberi elvont gondolkodás kialakulása, ami sok más változás mellett együtt járt a beszéd kialakulásával is. Elvontan gondolkodni csak nyelv segítségével tudunk.
Valahogy úgy alakulhatott ki a mai nyelv, hogy kezdetben az ember eljátszotta, mímelte a közölni szándékozandó ötletét, hogy pl. aznap hova és miért menjenek élelmet szerezni. (Persze ez a miért bonyolult.) A sokszor ismételt mímelés-mozdulatsorok és a velük önkéntelenül is kiejtett, s erre a mozdulatsorra jellemző hangsorok elkezdték hordozni a tevékenység jelentését. Miután a mímelés már stabilan hordozta a tevékenység jelentését, elkezdődhetett annak egyszerűsödése anélkül, hogy elveszítette volna a kapcsolatát a jelentéssel. Ez csak úgy mehetett végbe, hogy az agyunk egyre összetettebb és bonyolultabb lett. Ez lassú folyamat, de szép lassan addig alakult, hogy kialakult egy egyfajta előnyelv. Ennek még nem vagy a mainál jóval kezdetlegesebb volt a nyelvtana és a már kialakult hangkészlet is kisebb lehetett a maiénál. Ezt az előnyelvet úgy kell elképzelni, mint mikor idegennyelv-tudás nélkül szeretnénk valamely külhoni országban megértetni magunkat. 'Kézzel-lábbal' mondunk szavakat és ha ezek közül ill. az testbeszédből átmegy valami, akkor megsejt valamit a partner és hasonló módon 'visszakérdez'. S ez addig megy így ide-oda, míg ki nem alakul a közös nevező.
Az elvont gondolkodás valóban metaforikusan (ill. még matonimikusan) történik.
(A szógyököket inkább hagyjuk, ha itt a gyökelméletre gondoltál; ha meg a szóbokor alapjára, akkor ez most itt még nem játszik.)
A normál mai hangutánzás, mivel nincs mögötte elvont jelentéstartalom, hangalakjában talán gyorsabban változik ill. pontosabban könnyebben lecserélődhet hasonló más hangalakra.
Valóban nehéz ügy, bár sokan a beszéd kialakulását is ezen a szinten képzelik, azaz kezdetben valának a hangutánzó hangok, majd szavak, s aztán metaforikusan jöttek a szógyökök, s a régi majd modern szavak.
Legalábbis ilyesmit vélek kiolvasni a különböző megközelítésekből.
S talán nem is alaptalan a feltevés. Csak roppant nehéz bizonyítékot találni rá, lévén a korábbi fázisokat felülírták az újak, s más faj nem képes olyan artikulált beszédre, mint az ember.
Talán a mauglikat kellene tanulmányozni, de ez se túl eredményes, meg nem kivitelezhető. Mindenesetre az, hogy hangokat utánoznak, s nem emberieket, eléggé afelé mutat, amit vázoltam. S hogy egyes madarak is képesek élethűen utánozni hangokat, talán szintén arra mutathat, hogy ez volt a kezdet. Ami más, az a tudatos artikuláció, s jelentésadás. Az ember ennyivel tud többet.
Hallottam már én is szajkót vijjogni, mint az egerészölyv, elképesztő volt, engem megtévesztett. (Ölyvek is vannak felénk). Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, mikor melyik csinálja. A szajkó mindig az erdőben, s azonos ritmusban vijjogott, az ölyvek jórészt a levegőben körözve, s váltakozó ütemben, stb...
A hangutánzó szavakat nagyon nehéz kutatni, mivel nehéz eldönteni, hogy párhuzamosan keletkezett-e vagy egy közös nyelvőstől öröklődött. S talán emiatt nem is kutatnak ebben a témában annyit, s emiatt nincs is annyi eredmény. (22-es csapdája.) A kutatási témaválasztásról az igazságot nem tudom, majd egy nyelvész tájékoztat erről minket.
A finn etimológiai szótár az tényleg érdekes lenne, de gondolom finnül kellene tudni hozzá. Mindenesetre a köhögés hangutánzó eredete és hogy a finnben is hasonlóan hangzik, biztató jel, hogy talán nem csak ez az egy ilyen van.
S egyébként teljesen természetesnek is találom, hogy hasonlóan hallják az egyazon nyelvet beszélők. S aztán a kései utódaik is, akár messzire kerülésük után is. Legalábbis az "alap" zajokat, a természet hangjait, s egyéb mindennapos dolgok zajait. Szóval keríteni kellene valakit, akinek megvan a szótár, s olvasni is tudja. Hol vannak ilyen emberek?
