Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
selyemtyúk v. japán selyemtyúk (Seidenhuhn - Silkie): e nem ritkán japán v. kelet-ázsiai jelzővel emlegetett fajta a nevével ellentétben indiai származású díszbaromfi. Fotó: Rudi Korgitta -
http://www.linkhitlist.com/cgi/LHL_D.exe?G2L&LinkNo=1435956&ListNo=59374
- és hirdetés
A kitenyésztése helyén a fajta jellemző színének a fehéret tartják, de Európában közkedvelt a fekete és a sárga változata is.
Előfordul lábtollas változata, de a bóbitás a legmókásabb.
A testét különleges tollak borítják, melyeknek nincs a hagyományos értelemben vett gerince, s a zászlót alkotó szálak sem horgasok, így a finom pehelytollak selymes hatásúak.
A gyapjas, selymes tapintású tollacskák sugarai nem alkotnak zászlót. Ennek az egyenes következménye, hogy a selyemtyúk röpképtelen.
Tehát díszbaromfiféle, a törpe házityúkok főcsoportjában, mely a különösen puha és laza tollazata mellett kitűnik azzal is, hogy a madaraknak a hüllőkkel való rokonsága bizonyítékaként itt még mind az öt lábujj megtalálható.
A taraj kékesfekete, az alakja fél dióhoz hasonló, tüskézet nélküli, középen egy hosszanti betüremkedéssel. Minden ettől való eltérés hibának számít.
A csőr kék, egészen világos heggyel. A láb szintén kékesfekete.
A kakas1,4-1,7 kg (csüdátmérő 17 mm); a tojó 1,1-1.4 kg (csüd 15 mm).
Évente 80 db, átlagosan 35-40 g-os, barna színű tojást remélhetünk egy tyúktól.
A tojók híresen jól kotlók, s dajkamadárnak is alkalmasak – a kelési idő 20-21 nap.
A bantamizált változatnál több a tojás (120 db várható, átlag 28 g), a kakas 600, a tojó mindössze 500 g.
A már említett színek mellett sötét, kék, ezüst és barnás (bronzvörös) színekben is elfogadott. Ismeretes továbbá a bankiva őst idéző vadszín tollazattal. Mindezekről bővebben, sőt, videó is:
http://www.seidenhuhn.de/aussehen.phphttp://www.americansilkiebantamclub.org/silkiephotos-frame.htmhttp://www.rudi-korgitta.de/
Vagyis a kérdésre a választ a mérleg fogja megadni.
Mindjárt tegyem hozzá, hogy a normál és a bantamizált változat simán "kereszteződik", s akkor az intermedier öröklődés következtében se nem normál, se nem törpe utódok jönnek létre.
Tudjátok meg, világbajnok napunk volt! Mától Zámolyról nem a cigánysztorik jutnak eszünkbe. Ezt muszáj megírnom: fél egy körül érkeztünk, naná, hogy egy lélek sincs az utcákom, akitől érdeklődhetnénk.
Na végre előbukkan egy férfi (később kiderül, a helyi cukrász).
- Harmat utca? Harmat utca - töpreng a férfi -, pedig itt van valahol a közelben...
- Filotásékat keressük - mondom, hogy segítsek.
- Jaaaaa! A Balázsék? - vidul fel -, kétszer balra aztán a harmadik ház jobbra... Ott, az. Innen is látszik...
No, így már könnyű a dolgunk. A ház előtt vagy 8 autó, mintha lakzi lenne, bent nagy a sürgés-forgás, vitrineket takarítanak... Hohó! Ott van Körtélyesi Feri, de jó, 12 éve nem láttam, semmit nem öregedett! A felesége főleg!
Kár, hogy a gyereket nem hozták, akkor találna tásaságot a mi Líviánk is.
De nem mintha unatkozna, afféle pesti gyerekként (mert Csömör azért nem igazi falu) csodálja Balázs brahmáit,
a kacsákat, aztán ájulunk el az egy fészekaljban 7 barnafülű kispapagájon.
No lám, Cserta Zoli - Ő is a régi - naná, hogy kuktásokodik vagy ő maga a főszakács? Huuu micsoda illatok?!? Perkelt! Igen ám, de füstölt házikolbász, szalonna és sonka alapon...
Meg is nyalom utána mind a tíz ujjamat, de mit számít ez mindahhoz képest, hogy vannak itt néhányan, akikkel jó volt, nagyon jó volt találkozni annyi év után!
Milyen szamárság volt mára időzíteni a találkozót Hegedűs Zsolttal!
Lassan már vár - időhiány!
Hazafelé Agárd táján egy ismerős leágazás... Úristen itt kellene lemenni Rédecsi Feri és Rózsa portája felé. No, de hol is laknak pontosan? A falu neve se ugrik be.
Ott is micsoda kecskepörköltet ettünk!
Mindez együtt elég volna szívmelengető élménynek, akűr fél évre is... De még vár ránk egy találkozó az ország legszebb kínapapagájával, Hegedüs Zsolt úszóbajnok csemetéjével... Hajrá Fradi!
Elnézve ezer oklevelét, fogunk még drukkolni neki a képernyő előtt felnőtt világversenyen is.
S a voliersor végén egy másfajta csoda: virágzó gránátalma- Úristen, micsoda gyönyörűség!
Kapunk 4 hajtást meg hormonport, hogy majd úgy vagy 5-6 év múlva nálunk is teremjen.
Ez éppen olyan hihetetlen, mint a mai nap annyi, de annyi jósága
gránátalma - talán majd nálunk is fog teremni!
a kína meg alább, a valahányadik hozzászólásban már megjelent. Tanu vagyok rá, hogy valóban fajának díszpéldánya.
Azt hiszem, egy ilyen nap után érzi az ember, hogy szép az élet, s ezt leginkább az teszi, hogy vannak barátai, akik érdek nélkül tudnak vele együtt örülni, akikkel van miről beszélni...
Érted! Ha ennyiből nem, akkor meg felesleges volt eddig is ragozni!
Kedves Madárbarát, bár látom, most nagy rohanásban vagy, de ha lesz ráérő időd, ugye, segítesz? Azt kéne eldönteni, hogy az én két kakaskám törpe selyem, vagy normál selyem. Mérlegem nincs, de talán a mérete alapján Te meg tudod állapítani. A háttérben levő élére állított tégla a viszonyítási alap, ennek magassága 24 cm, szélessége 11 cm. A téglától balra álló madár kisebb, mindketten ugyanattól a tenyésztőtől (Tóth Sándor) származnak, tavaly keltek.
Üdvözlettel, jó egészséget kívánva, barátod, Matyi.
A VÁLASZOM:
Drága jó Istenkém!
Hogy örülök, elképzelni nem tudod!
Mikor a sok kis, semmire nem jutó banáncsemetémre nézek, meg locsolgatom őket, mindig eszembe jut, hogy Matyi barátomnál bezzeg termett. Oh bár csak adná a teremtő, hogy eljuthatnék hozzád, meglapogatni, meg a Gézát, meg a Gusztit is.
Miért nem a fórumon írsz, hogy ott is tudják van még Kresz matyi, sőt, papagájozik!
Na mindegy, most, hogy ide bemásoltam a leveledet, egyben le is "buktattalak"
Nagyon örülök neked
Szívem teljes melegével ölellek és kívánok minden jót
Lenéztem a budafoki kiállításra, de sajnos eléggé kritikán alulira sikeredett. Belépőként legomboltak rólunk 1500 Ft-ot.
Ezért láthattunk 3 db házinyulat, 5 hörcsögöt, néhány hullámost, kanárit 15-20 db-ot. Egzótából néhányat /kákapinty, gould, amandinák/, valamint papagájokból egy pár nemest, néhány törpét, neophémát.
A kiállító kalitok majd fele üres volt, tenyésztők közül 1-2 volt a helyszinen.
Hozzávetőleg 5 percig kötöttek le a látottak engem és családomat is.:(
A látogatók sem döntötték be a kiállítás kapuját. Nem csodálom:(
Igy hát fotók sem készültek.
Nem a jelenlévő lelkes kiállítókat ostorozom, inkább azon szomorkodom, hogy Délbudán ennyit lehetett csak összehozni.
Ehhez talán az is hozzájárult, hogy a költési időszak közepén sokan nem tudtak madarat hozni.
A költőpárokat érthető, hogy miért nem, fiatalok meg még nem voltak.
Remélem, hogy egy szerencsésebb időpontban, nagyobb részvétellel és reklámmal, olcsóbb belépővel legközelebb sikerül ezen felülemelkedni.
Gyönyörűek ezek a pávák tényleg, de úgy néz ki, esély kb. 0%, hogy ilyet intézzek a rokonoknak. (pláne, ha annyi pénzért bármikor széttépheti valami/elrepülhet/simán elpusztulhat)
Sima másolással lemaradnak a képek, egyenként pedig eléggé munkaigényes, de azért néhányat muszáj hozzáfűzni, mert olyan látványosmert ugye egyértelmű, hogy amit sokan a páva farkának gondolnak, az valójában a farkfedőtollak összessége
ennél többet sajnos nem tudok segíteni - a szócikk végét ajánlom szíves figyelmedbe:
páva: az álmoskönyvek szerint pávával álmodni annyi, mint hivalkodó, magamutogató emberrel kerülni kapcsolatba. páva(2) v. kék páva (Pavo cristatus - Common Peafowl): a →TYÚKALAKÚAK rendjébe, a fácánfélék családjába, a valódi fácánok alcsaládjába tartozó, Európában parkok ékesítésére tartott 0,9-2,3 méter nagyságú impozáns madár, mely Indiából (a Himalája oldalából) v. Ceylonból került hozzánk.
A kínaiak a dölyfösség jelképének tartják, s úgy vélik, hatásos a villámcsapás, ill. a gonosz tekintet ártása ellen. Az egyik kurd szekta istenként tiszteli (→Melek Tawus). Fotó: Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm - és Horst Bielfeld -
http://www.horst-bielfeld.de/
A hinduk szent állata és India nemzeti jelképe.
A hím fején 20-24 különleges (hosszú, csupasz szár végén apró kerekded, fémfényű zászló) tollból álló bóbita v. korona van. Ennek formája alapvetően eltér a →PÁVÁK nemzetsége másik fajánál mutatkozó koronától.
A fej, a nyak és a begy fémfényű kék, aranyos, zöldes lazúrral.
A hát tollai rézvörössel szegélyezett zöldek, s ez a szín a far felé átmegy kékbe. Az evezők barna rajzolatos sárgák. A szárnyfedőkön sötétzöld csíkozás ragyog. A test alsó része fekete.
A pávahímnek érdekes módon nem a farktollai, hanem a FARKFEDŐI HOSSZABBODTAK MEG! Ezek zöld, kék és bronz színekben ragyognak. A foszlott zászló végén kápráztatóan szép az ún. pávaszem rajzolat.
A valódi farktollak csak a díszes farkfedők támasztására szolgálnak. A hímek a 1400-1600 mm hosszú uszállyal együtt 1800-2300 m nagyságúak.
Téved, aki azt hiszi, hogy e hosszú farkdísznek csak a tetszelgésben van szerepe. Ti. a ragadozók, egyebek között a tigris rendszerint hoppon marad, ha pávára veti magát.
A hosszú farktollak (farkfedők!) megtévesztik, s azokra vetődve be kell érnie néhány - igaz, nem mindennapi, de mégiscsak - tollal.
A szárnyhossz 440-500 mm. A valódi farok csak 400-450 mm hosszú. A testsúly 4100-5400 g.
A tojók 900-1300 mm nagyságúak és a tollazatuk is sokkal szerényebb: sárgás, szürkésbarna. A mellén és a hasán sötétbarna, de izabell színű mintázattal díszítettek a tollak.
A tojó bóbitája kisebb, és pávaszemes tollai nincsenek. A torok és a fejtető itt fehér.
Az írisz barna. A csőr és a láb barnás szaruszínű. A szárnyhossz 400-420 mm. A farok mindössze 325- 375 mm. A tojók testsúlya 2700-3800 g.
A fiatalok fején egészen kicsinyke a korona, a tollazatuk izabell és világosbarna, de feketésbarnával spriccelt. A mell krémes fehér.
Az 1 éves kakasok feje és nyaka kék. A mellük fekete és zöld.
A 2 éves kakasoknál kezd kialakulni az uszály, de akkor még nem mutatkozik a tollak végén a jellegzetes pávaszem. A kakasok "farka" - helyesebb uszálynak nevezni - 6 éves korukra alakul ki teljes pompájában.
Már az ókorban tenyésztették, s a nagy lakomákon tollában sütve szervírozták. A pávanyelv különleges csemegének számított. A farktollaiból a fáraók legyezője készült.
Egy kakasra 3-4 tojót lehet számítani. A tojó a 3-8 barnásfehér v. krémfehér izabell tojását (61-76 x 43-59 mm közöttiek) partoldalakba, bokrok alá rakja, s áprilisban üli meg.
A csibék 28-31 napra kelnek.
A pávák a szaporodásukat tekintve nagyban hasonlítanak a fácánokhoz. A család állandóan keres, kutat, ezért inkább csak nagy szabad területeken érzi jól magát.
A páva az éjszakát szívesen tölti fák magasabb ágain. Magvakat, zöldeleséget igényel, és örömmel veszi fel az útjába kerülő rovarokat is. A csibéktől nem sajnálhatjuk a lisztkukacot sem.
A fehér színváltozat
Pavo cristatus var. alba
rendkívül ritka, s ezért értékesebb is.
Ugyanezt lehet elmondani a kevésbé látványos másik mutációjáról, a →feketeszárnyú páva
Pavo c. mut. Nigripennis (feketevállú),
és a →tarka páva változatokról
Pavo c. mut. multicolor.
A sokszínű v. tarka (multicolor v. harlekin) ismeretes a feketevállú az ezüst és az opál változatnál is.
Ezen túl még leírtak kávészínű, barack (peach), jade oaten, továbbá midnight színváltozatot is, melyek megtekinthetők a http://www.ilpollaiodelre.com/pavoni.htm honlapon.
Tudni kell azonban, hogy a pávakakas meglehetősen hangos. Van, akit a hangja komolyan zavar. Erre a tartásánál okvetlenül számítani kell.
A budapesthez közeli Ócsán, Scsinyovszky Ferencnél szép tenyészállománynak van rendszeresen szaporulata (Ócsa Pf. 17.)
Per pillanat tojásokat tud küldeni postán, megbízható csomagolásban, melyek természetesen jó kotlóssal kiköltethetők. Ő valszeg tud Neked ajánlani pávatenyésztőcímeket, s talán árakat is közöl.
Ismerősöm szeretném meglepni egy pávával. Már évekkel ezelőtt is tartott roblémamentesen, jó nagy udvara van, tyúkokal, mindennel, szóval nem ezirányú a kérdésem. Inkább a beszerezhetőség és az árak érdekelnének, amennyiben tudtok segíteni. MElepett, hogy az expressen 90 ezerért árulnak egy párt. Tényeg iylen drága lenne a páva manapság? Mert akkor esély nincs, hogy újra legyen.
Esetleg más díszbaromfi jellegű madarakkal mi a helyzet? Borsod megye környékéről érdekelne, akár fácán is, bár igazság szerint fácánnal még nem foglalozott az illető így krédéses lehet, hogy mennyire problémás a tartása. Csak 1 pára madár érdekelne, hobbi célból. (ja, ha csak tojásokat veszek valahonnan, azt kotlóssal is ki lehet költetni?)
Ha bármit tudtok az ügyben segíteni, előre is köszönöm!
Természetesen Cserna Zolit óhajtottál írni, ugyi ?
Ám a pörkölt az már most tutifixfrankó. Valszeg friss kenyérrel, netán krumplival lészen majd fogyasztva, melléje pedig savanyú képet vágunk, ha nem adnak ubit, vagy bogyiszlói paprikát, he-he-he-he. Hozzá jófajta vörösbort, meg söritalt fogunk kortyolgatni, csak az idő legyen kegyes hozzánk.
Ifjú barátom új szerzeményeit szoktatja be, neki segítségképpen küldöm a következő szócikket:
beetetés: 1. a természetes élőhelyükről befogott madarak átállítása a tenyészetben számukra majd rendelkezésre álló eleségre.
Számos esetben ez nem kis gondot okoz, különösen akkor, ha a madár egy távoli kontinens teljesen eltérő körülményei közül kerül az új helyére, ahol még csak közelítően sincsenek a számára megszokott eleségfélék. Vannak ún. táplálékspecialisták, ezek, mint pl. a pálmakakadu nem is tarthatók életben, csak ha mindig folyamatosan meghozatjuk az eredeti élőhelyükről a táplálékukat, a pálmamagokat, -hajtásokat.
A magevőkkel szokott a legkevesebb gond lenni, bár itt is előfordulnak kivételek.
Kisebb magevők első táplálékát mákban gazdag magkeverék alkossa! Ennek fontosságát a mák táplálóértéke, vitamin gazdagsága és a székletfogó hatása magyarázza.
A mák és a vízben v. még inkább tejben áztatott (duzzasztott), majd megszikkasztott repce-, ill. kendermag természetes ellenszere a befogott madarakat az első időszakban fenyegető bélhurutnak.
A beszoktatás idején nagy a madarakra nehezedő stresszhatás. Ennek enyhítésére nyúljunk a régi madarászok módszeréhez: ti. takarjuk le áttetsző fehér vászonnal a kalitot!
A másik ilyen módszer, hogy a kemény héjú magvakat roppantsuk meg, különben nagy terhelés nehezedik a rágóizmokra, ami áttételesen okozhatja a szem gyulladását.
Az ivóvízben célszerű vitaminpótlásról gondoskodni. Fokozottan helyezzünk súlyt a higiéniára!
A lágyevők sokkalta problémásabbak. Ugyanis felvetődhet, hogy a számukra teljesen új helyzetben egyáltalán nem hajlandók táplálkozni. A dolog tehát ott kezdődik, hogy figyelemmel kísérjük: fogyasztottak-e a részükre biztosított táplálékból.
A régebbi szakírók nem véletlenül ajánlották, hogy próbálkozhatunk hangyatojással. Ennek szerepét a hangyák védetté nyilvánítása óta a lisztkukac vette át, de helyettesíteni soha nem tudja.
Fáradhatatlanul kell kísérletezgetnünk tenyésztett tücsökkel, tubifexszel, frissen fogott sáskával, gyászbogárlárvával stb.
És nem mellesleg, biztosítsuk a madár számára a lehető legnagyobb zavartalanságot, nyugalmat!
Az etetőedény nem lehet könnyen boruló. Viszont legyen kevéssé riasztó, kevésbé élénk színű, ill. furcsa alakú!
Természetesen az is magával hordja a kudarc lehetőségét, ha az etetőből pl. a lisztkukacok ki tudnak mászni. Ez esetben tévesen azt hihetjük, hogy a madár elfogadta a részére felkínált táplálékot, holott éhezik. Az éhezés a lágyevőkre nézve nagyon veszedelmes.
Ha történetesen azt tapasztaljuk, hogy fél nap nem evett semmit a madár, már be kell avatkoznunk.
A bal kezünkbe véve fogjuk ki az éhségsztrájkolót, és a mutató vm. a kisujj alkalmazásával (a jobb kéz segítségével) nyissuk szét a csőrét, majd megroppantott fejű lisztkukaccal tömjük meg a madarat!
Három-négy, lehetőleg frissen vedlett lisztkukacot vezessünk a nyelőcsövébe, ahonnan a reflexes izomműködés továbbítja a táplálékot. Csak akkor engedjük vissza a madarat, ha néhány másodpercre a csőrét a gyengén folyó csap vízsugara alá tartottuk.
Ilyenkor is beindul az ivási reflex, majd a kalitba visszahelyezett madár némi tollászkodás után, majdnem biztos, hogy táplálék után néz.
Amint néhány nap után a kis fogoly megnyugszik, próbálhatjuk a lisztkukacot, hangyatojást kiváltani lágyeleséggel.
Ennek az a menete, hogy csökkentjük az egyszerre az etetőbe tett lisztkukacok számát, viszont lágyeleségre téve kínáljuk fel azt a madárnak.
Az általa már megismert lisztkukaccal óhatatlanul felvesz valamennyi lágyeleséget, s lassan hozzászokik annak az ízéhez. Amikor látjuk, hogy már nem idegenkedik a lágyeleségtől, szép fokozatosan csökkenthetjük a lisztkukac v. hangyatojás mennyiségét, minekután a madár beetetése lassacskán megvalósul.
A gyümölcs v. bogyóevőkkel ugyanígy - tehát hangsúlyozottan a fokozatosság elvét betartva, kezdetben esetleg némi erőszak alkalmazásával - kell eljárni.
Mind a magevőknél, mind a lágyevőknél (és fokozottan a fiataloknál) nagy gondot kell fordítani úgy a táplálék mennyiségére, mint a minőségére.
2. valójában egy másik tenyészetből származó madarat is be kell szoktatnunk az új helyére, a számára új csapatba, esetenként át kell őt állítani egy új, az általunk ideálisnak tartott étrendre, s ez sem mindig problémamentes.
Gyakran éri a Szlovákiából származó madarak elhullása miatt vád a hazaiak részéről az ottani tenyésztőket, pedig valószínűleg csupán arról van szó, hogy másként, más táplálékon tartják a madaraikat, mint mi, s miután ezt nem veszi figyelembe a madár új gazdája, az új környezetben, az új táplálékot nem ismerve szinte éhen hal a madár.
3. a kanáritenyésztésben a beetetés jelentése módosult, azt jelenti, hogy valamely anyaggal (piros paprika; →cayenni bors, sárgarépa, ill. szintetikus szerek) a madár tollazatába a →vedlés során beviszük a piros színt.
Ha vedléskor nem történik újabb beetetés, akkor a korábbi, nem természetes szín az új tollakban nem lehet jelen, s a madár új gazdája nem hisz a szeméek: a korábban ragyogó színek megkopnak v. pl. a piros teljesen el is tűnhet.
Ismeretes a zebrapintyek festése is, azokat feketére szokták festeni.
Az előbb különös találkozásban volt részem. Ez a kis rosdafarkú röpködött a lakásban! Rejtéj számomra, hogy hol jött be, mert mindenhol szunyogháló van fenn!
Néhány fotó erejéig még marasztaltam, de aztán huss, elröppent! :-)))))
Postánál biztosan nem függ össze a vérmérséklet és a testi felépítés. A külvilág ingereire való reagálás szerintem intelligencia kérdése. Egy nagyon nyugodt és barátságos galamb egyáltalán nincs hátrányban a mindennapi életjelenségek terén az ideggörcs típussal szemben, sőt, kifejezett előnyben van. Szervezete sokkal nagyobb mozgósítható energiatartalékokkal rendelkezik a valódi veszély bekövetkezésekor, adrenalinja nincs "elforgácsolva". Egy tény: ideges világ-, nemzeti-, megyei-, falusi-, padlásszintű sztár galamb nem létezik.
Egy barátomnak van egy kék posta tojója, amely ugyancsak különös viselkedésű. Ha barátom megkéri, a vállára ül, beülnek a kocsiba, és mondjuk elmennek az egyesületi gyűlésre. Ott a galamb továbbra is a vállán üldögél, de ha sokáig értekeznek, felül a csillárra vagy a karnisra, vagy egyéb módon szórakoztatja magát. (Pity-potyot szemérmesen összeszedik.) Amikor végeznek, barátom szólítja, visszaül a vállára, és hazaautóznak. Figyelemre méltó mutatvány. Soha nem tanította vagy idomította. Azt hiszem, ember is kell hozzá. Talán születni kell erre, embernek és madárnak egyaránt. Na, ez csak egy madártartó tűnődése volt. Ha nem lettetek okosabbak, nem okolhatunk senkit. :-)
máskülönben a szelídség jól öröklődő tulajdonság, a lexikonban a vérmérsékletnél esik róla szó:vérmérséklet : az állat szervezetének érzékenységi, reagálási módját és erőteljességét fejezi ki a külső környezet klf. hatásaira.
Embernél az érzelmi, akarati életet meghatározó lelki vonások összessége.
A vérmérséklet szoros összefüggésben áll az egyed alkattípusával, mert a vérmérséklet és az alkattípus egyaránt a pajzsmirigy működésének függvénye.
Két alaptípust különböztetünk meg:
1. élénk, ha az anyagcsere élénk és az idegrendszer gyorsan és aktívan reagál a környezet ingereire, ezzel együtt a szervezet finom és rendszerint szilárd;
2. nyugodt a vérmérséklet, ha az anyagcsere renyhébb, a reagálás lassúbb, amihez rendszerint laza és durva szervezet járul.
A két típus fokozott formája
a tunya, ill.
a túl élénk vérmérséklet.
A túl élénk vérmérséklet azt is jelenti, hogy az állat váratlan ingerekre szinte hisztérikusan reagál.
Ez gyakran oka a tojástörésnek v. megvilágítatlan helyiségben, éjszaka a pánikból eredő veszteségeknek.
A nyugodt vérmérséklet az állattenyésztésben egyben szelídséget is jelent. Gyakorlati tapasztalat, hogy a szelíd, nyugodt vérmérsékletű egyedek szaporasága kedvezőbb, mint az "izgágáké". Ezek ugyanis legfőképpen a párjukkal és a kicsinyeikkel vannak elfoglalva.
Nem véletlen, hogy pl. a texán közismerten nagyon szelíd.
A kitenyésztésénél kifejezett szempont volt, e tulajdonság rögzítése.
A gyapjas, selymes tapintású tollacskák sugarai nem alkotnak zászlót. Ennek az egyenes következménye, hogy a selyemtyúk röpképtelen.
Tehát díszbaromfiféle, a törpe házityúkok főcsoportjában, mely a különösen puha és laza tollazata mellett kitűnik azzal is, hogy a madaraknak a hüllőkkel való rokonsága bizonyítékaként itt még mind az öt lábujj megtalálható.
A taraj kékesfekete, az alakja fél dióhoz hasonló, tüskézet nélküli, középen egy hosszanti betüremkedéssel. Minden ettől való eltérés hibának számít.
A csőr kék, egészen világos heggyel. A láb szintén kékesfekete.
A kakas1,4- 1,7 kg (csüdátmérő 17 mm); a tojó 1,1-1.4 kg (csüd 15 mm).
Évente 80 db, átlagosan 35-40 g-os, barna színű tojást remélhetünk egy tyúktól.
A tojók híresen jól kotlók, s dajkamadárnak is alkalmasak – a kelési idő 20-21 nap.
A bantamizált változatnál több a tojás (120 db várható, átlag 28 g), a kakas 600, a tojó mindössze 500 g.
A már említett színek mellett sötét, kék, ezüst és barnás (bronzvörös) színekben is elfogadott. Ismeretes továbbá a bankiva őst idéző vadszín tollazattal. Mindezekről bővebben, sőt, videó is:
gránátalma - talán majd nálunk is fog teremni!
mert ugye egyértelmű, hogy amit sokan a páva farkának gondolnak, az valójában a farkfedőtollak összessége
