én nem innovot használok, de, amiket írtál, ahhoz a salomon fellraiser jól illik. én ilyenben szoktam futni inkább rövidebbeket, 80 kiliig nem túl technikás terepen nagyon jó!
és hogy pörögjön a topik, hadd szóljak kis egyéni szoc.sikeremről, nem nagy dolog, semmi ultra, sőt :). De terep. A libegő alatti ösvényen a régóta ostromolt 11 percen belül felfutottam. Maxpulzust mindenkinek :)!
Néhány inov8 modellel kapcsolatos tapasztalatot keresek. Ha van valakinek, megosztaná?
Olyan cipőt keresek, amiben ugyanúgy tudok futni (leginkább hosszút) nedves, sáros körülményekk közt, mint szárazon. Erre elvileg ideális lenne a
Mudclaw (300), de sajnos a boltban totyogva igen labilisnak éreztem oldalirányba. Ez pedig nálam nagyon is számít, a Salomon Speedcrosst sem tudtam használni (az első szériát) emiatt, egyszerűen folyton kifordult benne a bokám. Viszont csak a boltban topogtam a cipőben, szóval érdekelne, hogy kint (főleg köves) terepen hogy viselkedik.
A stabilitása miatt kézenfekvő választás lenne a Roclite, sajnos azt nem tudom használni, akárhogy fűzöm, a sarkam minden lépésnél csúszkál ki belőle, felfelé olyan mértékben, hogy teljesen használhatatlan.
Amiben (a boltban) remekül éreztem magam, az a Baregrip 200. Biztos vagyok benne, hogy az bekapaszkodik bárhol, nem is billegett, viszont a tüskéi olyan keskenyek és olyan éles vonalakkal csatlakoznak a talphoz, hogy tartok tőle, hogy köves részeken egy-kettőre letörnének. Márpedig a köves (sőt aszfaltos) részeket nem igazán lehet elkerülni, hacsak az ember nem valami laposabb tájon fut. Én nem. Plusz a 0 csillapítás miatt kérdéses, hogy hosszú távon hogy jönnénk ki egymással.
Szóval a kérdéseim, ha használ valaki ilyen cipőket:
- a Mudclaw mennyire billeg terepen, főleg köves terepen?
- a Baregrip tüskéi mennyire hajlamosak a letörésre, főleg köves terepen?
- a Baregrip mennyire használható hosszú (ultra) távon?
Ha esetleg valakinek lenne egy tippje eladó Forerunner órára jó áron, megdobna egy e-maillel?
főleg a 210 érdekelne (sajnos a Dekás akcióról későn értesültem :S ), de jó áron jöhet 410, akár 610 is (bár utóbbit csak tényleg nagyon nyomott áron vennék).
Azt hittem a 220 eléggé lenyomja az árát, de sajnos 60 alatt nem látok sehol, ebay sem segít (50 alatt csak USA-ból lenne, az meg az adók miatt gázos).
Hazai aprós oldalakon sincs, csak pár 405 (ennek elvileg nem a legjobb az érintős része), meg hibás 410.
Lehet új, használt, mindegy, csak hibátlan működés fontos, meg a jobbik fajta öv+ANT stick.
Ha találok, akkor ugyanitt Polar RS300x nagyon jutányos áron eladó lesz ;)
OCC-n hat magyar volt csak? Megboldogult facebookos koromban pedig emlékszem, amikor bejelentették, hogy van 50 km-s verseny is az UTMB mellett, a sok wannabe terepfutó maga alá élvezett a lehetőségtől. Ott is sorsolás volt ezek szerint?
Egy szövetségnek, szerintem alulról, az utánpótlásból kell építkeznie. Erre sajnos Athos-ékon és a MAHFUSZ-on kívül kevés példát látok.
Ennek ellenére, ha a teljesítményt nézzük nyilvánvaló, hogy vannak amatőrként is kiemelkedő terepfutóink (Manbo, Kiss Miklós, Kovács Ádám), és itt a szövetség válaszút előtt áll. A megoldást nem fogjuk a fórumon megtalálni.:(
Nem szabad, hogy mindegy legyen!!! Fel kell már nőni végre!
A véleményem az, hogy a legerősebb magyar csapatot kell elküldeni. Ezt szerintem mindenki tudja, hogy kikből kell állnia. Nem túl nagyszámú a hazai legjobbak mezőnye. Azt pedig csak gyorsan el kell adminisztratíve intézni, hogy hivatalosan indulhassanak. Ennyit megér egy kis papírmunka a szövetségnek. Bízom benne, hogy megteszik!
Az alábbi levelet egy francia terepfutó barátomtól kaptam:
Dear trail running friends, The 2015 IAU Trail World Championships will take place on May 30, 2015, during the same weekend as the Tecnica MaXi-Race, an open event that will bring together more than 6000 runners next year. As with all international competitions sanctioned by an Olympic federation, participants in the World Championships must be selected by their country's respective national federation (for trail running: a member of the IAU/IAAF) in order to be able to run with their official national jersey and be eligible to earn the only World Trail Running Champion title recognized by the Olympic movement! Being ranked among the world's best trail runners, you will more than likely be selected by your national federation and thus receive assistance for travel arrangements to the competition. All you need to do is speak directly with your national federation. Here is their contact information: titkarsag-masz@masz.hu
If you have any problems or issues please feel free to contact us and we will do everything we can to help you with the process. In the event that you are not selected for the World Championships, we encourage you to run one of the courses during the Tecnica MaXi-Race. Registration starts on December 1, 2014, through our website: www.maxi-race.com.
Best regards, The organizing team Tecnica MaXi-Race and 2015 IAU Trail World Championships
Contact : Cyril COINTRE
Kíváncsi lennék, hogy ki, mikor és mi alapján dönti el, hogy ki képviseli országunkat.
Vagy csak "lesz valahogy, megy aki ráér", mint általában eddig?
Kár lenne érte, hiszen ez a terep, ez a pálya hasonlít legjobban a magyar terepviszonyokra. Talán így most valós esély nyílna az első hatba kerüléshez mind egyéniben, mind pedig csapatban...
Nem semmi lenne...
De az is lehet, hogy ez tökre nem számít a hazai terepfutásnak...
41km, 1340m szint. Elmúlt a távolság tisztelete. Eljutottam oda, hogy rutinból és szórakozásból lefutok egy ekkora távot, jó dolog.
Persze edzek, felkészülök a pályából, nem eszem butaságokat előző nap, tartom a protokollt. És akkor menni fog.
A tempó megválasztásában végre több évnyi tapasztalat segít. Évről évre próbáltam megközelíteni azt a limitet, amit szűk négy órán át folyamatosan kell bírnom, néhány szívverésnyi pontossággal tartom is magam hozzá. Tempós futás a fenntarthatóság jegyében, nem tudom hányféle állóképesség van, ez még nem a "kifutok a világból" tempó, nyomni kell.
Kellemes rövidujjús időben reggel nyolckor indultunk Hűvösvölgyből hogy körbefussunk a Csúcs-hegy, Solymár, Nagykovácsi, Hárs-hegy, HHH körúton.
A bemelegítés teljesen elmaradt - sosem tettem még ilyet -, így próbáltam nem elfutni az elejét. Pár kilométer múlva a Virágos-nyeregnél már úgy éreztem, hogy sosem voltam ennyire hátul. Ugyan egyszerre rajtoltunk az ultra és fél- és minimaratonos társakkal is, akik nyilván gyorsabbak, és a mezőny is nőtt szerintem tavalyhoz képest. A Csúcs-hegyet kerülő egynyomos szintösvényen mindenesetre már volt egy kis dugulás, és összevissza tempót vonatoztunk a bemelegítő tempó és egy erős maratoni tempó között. Solymárig a Speró feliratú kompressziós cuccot bámultam, a Solymári főútnál egy előttünk futó kolléga majdnem úttévesztése miatt helyet cseréltünk, de a Zsíros-hegyhez egyszerre érkeztünk. A bökkenő csak az volt, hogy innen neki egy bő maratonnal több volt még hátra mint nekem :) Konstatáltam, hogy itt a 13. km-nél már több percnyi előnyöm volt tavalyhoz képest, ennek megörültem.
A Zsíros-hegyen dugókáztam, majd miután kétliteres zsákomban még jócskán volt víz (igazából szénhidrátos por), két gyors pohár izo után továbbálltam. Innentől légüres térben futottam, egészen a Hárs-hegyig. A Petneházy felé volt egy bokros jobbos leágazás, ahonnan a rengeteg turista egyike leszedhette a szalagot, én emlékezetből mentem, és nem láttam jelet. Pálfy Marci szerint, aki itt még első helyen futott, valami szalag-csonk még látszott. A Fekete-fej meredeke és a Hárs-hegy körüli szintúthoz való fárasztó mászás is jól esett, igaz, hogy vigyáztam a pulzusra.
A Hárs-hegy alatti szintúton, a Szépjuhászné leágazásnál értem be Szabó Áront (?), aki itt egy pillanatra megállt, tanakodott, hogy most merre. Mert idén a frissítőpont közel költözött a Szépjuhásznéhoz, a síneken túlra, közel a kék kúthoz. De mivel az elmúlt két évben a síneken innen frissítettünk, nem volt egyértelmű nekem sem. Közben jött ki a pontról Allaga Tamás (akiről tudtam, hogy a Börzsöny trail utolsó szakaszát elég brutál módon hozta és előre elkönyveltem, hogy őt látni ma nem fogom), így mi is letértünk jobbra. A pontnál kicsit leszúrtak, hogy korán jöttünk, még lenne a nyitásig fél óra, de azért a lényeg már kint volt az asztalon. :) Víz, négy szem ropi. Eddig volt 2ó10p és 25 km, hátra van még másfél óra.
A Hárs-hegyre fel már beelőztem Áront, aki láthatóan kezdett szenvedni, sétálni kezdett a még nem is olyan meredek részen. Vagy a meleg, vagy az eddig diktált erős tempó nyuvaszthatta ki, gondoltam. Harmadik vagy - mondta. Nocsak. Én jól éreztem magam, és a Hárs-hegyről lefelé is próbáltam nyomatni. A Nagykovácsi útig beszívtam pár percet, két (!) szalag is lógott rossz irányban, a gps is jelzett, de ennyi szalag nem lehet véletlen. Vicces kirándulók, mondhatom. Aztán eszméltem, de a korrekció során vétettem még egy hibát: az alternatív párhuzamos úton hagytam le az első helyen futó Pálfy Marcit (ekkor már feladta), így második helyre kerültem. De én erről mit sem tudtam, hogy megmaradjon a harmadik hely, egyéni időfutamban nyomattam tovább a maradék távot.
Hűvösvölgy, Határ-nyereg. Árpád kilátó: utóbbinál dugókázás külön érdeklődésemre, visszafutva :). A Fenyőgyöngyénél a kék kútból töltöttem kulacsot, mert a zsákomból már nem jött semmi. Megjegyzem: kivételes verseny volt eddig, mert nem görcsölt semmim, egy fia magnéziumot sem kellett bevennem. Úgy döntöttem, hogy ma megelőzésként sem veszek be a tablettából, hátha kibírom. Ki is bírtam, a próbát még az utolsó erőpróbák, a HHH pingpong-asztalhoz vezető meredeke és az utolsó Vihar-hegyi sziklás meredély is kiállta, nem kellett sétálni itt sem.
A Vihar-hegy csúcsától már csak le kellett "gurulni". A Virágos-nyeregtől pedig már az indulással azonos kilométerek jöttek. Először volt nyílt terep: előttem több percnyi távolságban senki. Hátra még mindig nem néztem, inkább a pulzuson emeltem, ha jönne is valaki, ennyi biztos elég lesz az előnyöm megtartására.
A Klébibe beérve Pálfy Marci már átöltözve, tisztán fogadott. Rövidesen kiderült, hogy nem azért, mert félórával ezelőtt megnyerte a versenyt, hanem mert feladta. Így kiderült, hogy második lettem Allaga Tamás mögött, aki nagy előnnyel, hét perccel előttem ért be. Utánam pedig vagy negyedórás légüres tér volt, a Hárs-hegytől akár vehettem volna lazábbra is.
Szóval kifutottam magam, a célban hosszú percekig csak ettem és ettem a dinnyekockákat. Kiderült, hogy az ivózsák két literjéből csak egyet ittam meg, valahol elszorult a cső, azért nem jött belőle.
Jó verseny volt, ide szívesen jövök vissza minden évben.
Na elérkezett a nyár csúcspontja, a várva várt szigligeti nyaralás, ahol a napi tíz sört lefojtom a strandon két lángossal, este meg szétcsapatom valami laza grillel,… hogy ne hányjak, ezért utána éjfélig unikumozom. B Ákos barátommal nyaraltam, akinek sok évvel ezelőtt van egy 66 perces félmaratonja, (vazze, nem semmi.. nekem pufinak ez űridő)… és még azért bőven maradt a rutinból annyi, hogy elpics@zzon, bármilyen távon, no meg ugye edzeget is.
Egyszóval, ment normál mederben a nyaralás, reggelente 10-12km mozgás Ákossal meg néha feleséggel, sörböfögős, másnapos, fullfingós igazi kula visszatartós, kiszáradós, teljesen felesleges futások…mígnem kedd magasságában, a habokból előtörve meglátok egy a gigapasi.hu – ról megismert arcot, ahogy feszít a pultnál, meg egyszerre smárol kettő büféslánnyal, úgy hogy fokhagymás lángos van a szájában rágatlanul, mindezt egy „Lefutottam az UB-t többször is csicska parasztok, ne lessetek” feliratú pólóban. Gondolom már rég kitaláltátok… igen pontosan, nem Győzike volt tripla gyomorgyűrűvel, hanem Áki Bácsi. Megörvendtem Neki, és mivel Nála volt a legnagyobb buksza (Nem túlzok, hetven dekás pénztárca. Az anyakönyvi kivonatát, a kerti vakond oltási könyvét, egy Gobbi Hilda bakelit lemez töredéket illetve egy teljes szárított nőstény rókát családostul emeltünk ki, mire találtunk benne egy ezrest), amit valaha láttam, így meghívtam egy sörre.
Megdumáltuk, másnap futás. Ákos, Áki Bácsi, én. Tyű de fasza lesz, Ákos összerak egy tuti kis 22km útvonalat, 2,5 óra, 5-600m szint, bekönnyeztünk úgy vártuk. Eljött a reggel, minden tuti, 97%-os páratartalom, nekivágunk a keszthelyi hegység elejének…négy perc alatt kiizzadtam minden sót ami benne volt, hatodik percre kiszáradtam, nyolc percnél eléheztem és kicsit bepukkantottam, nyomokban.
Ezt követően csak rémképek villannak fel, ahogy Ákos mondja: itt pedig útnak kellene lennie….Áki Bácsi: B@zmeg ezen nem tudunk átmenni, tiszta tüske…majd másfél óra rettenetes véres (szó szerint) bóklászás után, Ákos talál egy állkapcsot..rá tíz percre Áki Bácsi egy szemüveget, amit ott a helyszínen akart eladni nekem négy rugóért. Igaz haver. Olyan indás, susnyás tüskés, bodzagalagonyaszedercsipke rohadt bokor mezőben szambáztunk , hogy ha nem lett volna a 90kilóm meg a mamusz HOKA, ez a két csodafutót, befonja lukig az inda. Így viszont kikeveredtünk, csatolok örömképet a kilátóból. Persze ez a két nyúl, szart rá, hogy megmentettem az életüket, 3:50-es ezrekkel futottak utána, de én bosszúból lemaradtam, végül is nyaralok.
utolso reszen inkabb sziklat masztak,mint futottak ezert ma Szasza kiment megnezni nappal az utolso hegyet.
sracok pihennek kisebb serulesektol eltekintve jol vannak
