Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Tavaly nagyon készültem rá, de a bokám a legelején kiment, a Getén fel kellett adjam, nagyon magam alatt voltam akkor! Utána még 4x próbálkoztam más 100-assal, sikertelenül... Kezdtem már azt hinni, hogy sose leszek képes 100-at menni.
Idei év bokasérüléssel kezdődött, aztán a G50-en a másik bokám is megsérült, amit az idei Kinizsi előttig nem sikerült kihevernem, konkrétan még lépcsőn lefelé is éreztem, hogy fáj. Így vágtam bele idén...
Teljesen egyedül mentem végig, alkalmi pár szavas beszélgetésekkel útközben. Fórumtársakkal is találkoztam, sznuupi már a Kevélyre felfelé elhúzott mellettem, aztán Vestmann jött a Szántói nyeregnél, vele még Bányahegyen és Kolduson is összefutottam később. Münchent (tavalyi túratársamat) a Pilis-nyereg után utolértem, azt terveztem, hogy próbálom tartani a tempóját, de gyorsabb volt nálam, Kesztölcön elhúzott. OZJuice Dorogon köszönt rám a kocsmában, mikor benéztem, van-e ismerős, sajnálom, hogy fel kellett adnod, de jövőre sikerülni fog! Asciimoval is Kolduson váltottam pár szót, ugye beértél sikeresen?
Eleje jól ment, 7:29-es rajtolás, vigyáztam a bokámra, ahol lehetett, nyomattam a tempót (már magamhoz képest). Pilis-nyeregig még megvolt az 5-ös átlag, aztán jött a hőség, ami nagyon visszavetett. Dorogon 2 gombóc fagyi aztán irány a Gete! Megviselt, de felértem, fent kiműtöttem a sarkamon egy vízhólyagot, és tűz tovább, lefelé aztán már nagyon éreztem a bokám. A Katlanban iszonyatos hányinger és szédülés jött rám, vánszorogtam, de aztán elnyalogattam egy kis zacsi sót (Mekiből szoktam párat hozni mindig), pár szem szőlőcukor, sok vízzel leöblítve, és a Hegyeskőnél Jani a pontőr felajánlott nekem egy doboz hűtött sört, életmentő volt! Vagy 20925 percet ültem ott a fa alatt, de sokkal jobban lettem. Tempóm viszont továbbra is lassú volt, Mogyira 11:50 alatt értem, pecsételés és víztankolás után megállás nélkül tovább, mert csak így volt egy kis esélyem, bár hiányzott a pihenés... Ahogy lement a nap, jobban tudtam haladni, Péli után már lámpát kellett kapcsolnom, Pusztamaróton felvettem a hosszú ujjú felsőt, és mentem tovább. Órát nem néztem, nem akartam idegesíteni magam, végig akartam menni mindenképpen, akár szintidőn túl is. Bányahegyen ért a kellemes meglepetés, 0:13-ra felértem, 2 bögre finom tea, és itt kezdtem bizakodni, hogy meglesz a szintidő. A talpaim teljesen tropára mentek, de hajtott az elszántság, nem törődtem a fájdalommal. Kolduson pihentem "hosszabbat" azaz majdnem 15 percet. A templomromoknál 5:09-et mutatott az óra, ekkor tudtam már, hogy biztosan meglesz :) 23:16 lett a vége, a célban mindenem fájt már, de mégis örömömben fakadtam sírva, mikor megkaptam a jelvényt.
Nekem ezen az éjszakán a hat teljesített Kinizsi meg a többi százas csak arra volt elég, hogy jobban megértsem a körülöttem haladókat, és átérezzem a helyzetüket, de nekem magamnak bőven elég volt az a 32 km, eggyel se vágytam többre. Jól el is fáradtam.
A 6. pontnak annyiból van esetleg jelentősége (és ez fontos lehet), hogy ha az elején indulsz, akkor lényegében mindenki "jobban ráér", mint te. Tehát ha szintidőkihasználósan gyalogolsz, akkor oda kell figyelni, hogy a túratársaid tempója nem feltétlenül elég neked a 24 órán belüli beéréshez.
Most a táv legelején indultunk (idén talán először), így ezt megtapasztaltam - persze azért számolgattunk magunkban meg igyekeztünk belehúzni. Ja igen, rossz ómen volt hogy Mogyorósbányára majdnem "félidőben", 11 óra 40 perc alatt értünk, és kb. húsz perc pihenés, szerelvényigazítás, evés-ivás után indultunk tovább, tehát a második felére 12 óránk maradt. Igaz, bejött az optimizmusunk, hogy már nem lesz hőség, már mögöttünk az emelkedők java, stb.
Tíz éve, 2007-ben voltam az első Kinizsi Százasomon, és idén sikerült 11. alkalommal is teljesítenem. Meg kellett vele küzdenem, 23 óra 25 perc alatt mentem végig ha jól számolom. Túratársnőm, Sissy is sikeresen teljesítette az első Kinizsijét, nálam gyorsabban célba érve, gratulálok neki és mindenkinek, aki végigküzdötte a távot, vagy bármeddig eljutott. Jó pihenést mindenkinek, én végigaludtam a napot, most ébredezek :) Hiperrészletes beszámoló, duálkamerás képek és GoPro videók hamarost :)
Ezt írtam a fb-ra, és még annyira fáradt vagyok hogy csak idemásolom, illetve azzal egészítem ki hogy örülök hogy több kedves topiktárssal is találkoztam, és úgy tudom a a legtöbbötöknek sikerült is teljesíteni - volt, akinek először. Bízom benne hogy a napokban elkészül a beszámoló is.
A taktikám az volt, mivel nem bírom a meleget megelőzöm :-) egy viszonylag átlagos tempóval jutottam át a Kevélyeken, Hosszú-hegy környékén beszéltünk pár szót Asciimóval, majd felküzdöttem magam Pilisre. Itt igyekeztem meghúzni, hogy gyorsan átjussak, de szerencsére a lendület megmaradt egészen Dorogig. Egy kényelmes sétával épp pont nyitásra felértem Getére és innen nem volt megállás. A lábaim jól bírták, holtpont nem volt, és hajtott a cél, hogy egyszer megnézzem Koldust világosban és sikerült is! Olyannyira, hogy Rakk Gyula még át sem ért fotózni, bizonyítani nem tudom :-) A majd 17 órából 15:40 telt mozgással, nem sokat pihentem és ez bevált. Itt is köszönet annak a Túratárs nőnek, akivel űztük-hajtottuk egymást és adtuk egymásnak felváltva a tempót sok-sok kilométeren.
Az első 5 pontal egyet tudok érteni, a 6.-nak nincs jelentősége, én mindig az elején rajtolok, mindenki megelőz az elején, Hosszú-hegyen kezdek vissza-vissza előzni
egy-két embert, de mivel a Könyörtelen Előrehaladás Technológia híve vagyok, ezért gumicserénél előzök a leginkább, amíg 15-20 percet egy helyben pihen valaki,
addíg én szépen fogyasztom a km-eket, evés, ivás, holtpont mind csak menet közben történik nálam. Ha meg a végén rajtolsz, és nem vagy tempó menő / én nem vagyok /
akkor kimarad a K100 hangulata, és porszívása :-))
Ennyi adatból én nem merném kijelenteni, hogy "ez is szép eredmény."
Ha valakinek nincs semmi baja, és a tervezettnél 33%-al gyengébb eredményt sem akarta megszerezni, akkor én kíváncsian várom a részleteket.
Ermak bocs, hogy ilyen kemény vagyok, de nem szeretnék abba a hibába esni, hogy a dicséretemmel elaltassam az eredmény tárgyilagos kielemezését.
A hibázások hozzátartoznak az emberhez. Minél nehezebb célt tűz ki valaki, annál nagyobb az esély a tévesztésekre. Egy 13:30-as tervnél ez nagyságrendeket jelenthet.
A hibákat érdemes megnevezni, mert azokból lehet tanulni.
Viszont a tisztelet a nehéz próbáért mindenképpen megérdemelt.
Na sikerült az első próbálkozók gyenge statisztikáját rontanom. Néhány egészen amatőr hibával, amit leírok, hátha más nem lesz olyan láma, mint én :-)
Alapszabályok, amiket ezerszer elolvastam és nem tartottam be:
A saját tapasztalataidat vedd figyelembe.
Saját tempódban menj.
Ne rohand el az elejét.
Tehát az első bálozós baromságaim:
1. Ne vegyél fel félcipőt, ha tudod magadról, hogy a bokád hajlamos kimenni (a Kevély-nyeregig kétszer ment ki, harmadszor a Hosszúhegyen, innen már felesleges is volt erőltetni, de azért elbicegtem még Dorogig). Pláne ne olyan cipőt, amit nem járattál be rendesen és 15 km után már tör...
2. Ne próbálj rohanni a nálad gyorsabb kolléga után, mert kimegy a bokád, a lefutások törni kezdik a lábad, kifulladsz.
3. Egyél reggelit, de ne annyit, hogy szédelegj tőle (két szelet pizza sok volt).
4. Az Iso nagyon jó, de a szomjat nem oltja, víz is kell, különben összeragad a szád. És ha Pilis-nyeregben kapsz először vizet az késő.
5. A "ki-ha-én-nem" hangulat az első vészjósló jel, vegyél vissza.
6. Ne a legelején rajtolj, mert lelomboz, hogy sokan mennek el melletted, akkor is, ha nem rossz a tempód.
Szóval a lényeg, hogy elsősorban a boka miatt nem tudtam továbbmenni, de a többi hülyeségem is jelentősen hátráltatott, Pilis-nyeregben egy fél órát filóztam, hogy érdemes-e még továbbmenni, végül Sanyi biztatására összeszedtem magam. De a Kétágúról való lejövetel kinyírt.
Köszönöm a túratársaknak az elvesztett fejkendőm és a túrabotom visszaadását és jó hangulatot, a biztató szavakat, magamon kívül minden szuper volt. A haverom reggel 5-re ért be, érte mentem Tatára és nagy irigységgel néztem a zombimenetet :-)
3/0 | 19:45 | 19:40 | 6:50 | világosban Bányahegyre értem :) (de mire onnét továbbindultam, már felkapcsolták a lámpákat, szóval eléggé határeset volt)
Öt perccel gyengébbet teljesítettem, mint a kitűzött célom volt, de sebaj, nem zavar. Két egymást követő hétvégén szemlátomást nem okos nekem egy-egy százas túrát bevállalni... :)
A levesnek markáns majoranna íze volt, nem tudtam beazonosítani, milyen levesnek készült.
Én azt hittem egy kísérő ajánlotta fel a budapesti fuvart. Ha a kantinba téged hallottalak, de ahhoz is fáradt voltam, hogy jelentkezzek.
Én nem mertem volna volán mögé ülni :)
Nekem ez volt életem első teljesítménytúrája, így nagyon meglepődtem a 19:41-es eredményen, edzésen feleekkora távon se tudtam ekkora átlagtempót tartani.
A túratársak mentálisan toltak/húztak, magamtól Bányahegytől már csak csak vonszoltam volna magam.
A fél indexes szerkesztőséget láttam a Getén pihenni, lehet, hogy megint lesz valami tudósítás?
Tavaly este nyolcig 3.3 litert ittam, idén 6.5-t. Melegebb volt idén és/vagy öregszem. 19:30 volt a célom, 19:42 lett a vége, de csak úgy, hogy a baji szőlőktől végig futottam az aszfalton. Közvetlenül Csobánka előtt találkoztam Asciimoval. Sajnálom, de a leves nem ízlett a célban, agyon volt fűszerezve :(
A köves szakaszokat jövőre igazán feláshatnák és gyepesíthetnék. 3 szerencsés önként jelentkező túratársat hazafuvaroztam 3 óra körül. Érdekes módon holtpontom a pilis szerpentinjén volt, de emellett is sokszor eszembe jutott és segített ez az utolsó hét órában (főleg a Koldus utáni hosszú egyenesben 87-90km tájékán), miközben folyamatosan deriváltam, hogy elérhető-e még a tervezett idő.
oszkar00:k100 15:10. 22:43, nem egy nagy idő, de nem is erőltettem. Viszont messze életem leglazább, gondtalanabb, vidámabb Százasa. Nagyon-nagyon élveztem minden lépést!
Mindenkinek aki indult az idei túrán, mielőbbi felépülést kívánok! Sajnos az egyéni rekordom idén sem lett meg, a katlanban lábon kihordtam egy kis agyhalált, és csak csökkentett módban indultam újra.
