Igen. Nekem azzal nem lenne bajom egyáltalán, ha renoválásnál az alapozásokhoz vasbetont használnának. Az egy stabil, megbízható technológia, évezredekig fennmarad a föld alatt, és pld. agyagos hegyoldalakban talán az egyetlen megoldás, ami a süllyedés ellen megvédheti a falakat... De ki ne látszódjon.
Nekem nagyon tetszik, nem érdekelnek a fanyalgók. Fikázni mindenki tud. Olyat amit a füzéri polgármester viszont csak nagyon kevesen. (Volt alkalmam 2x is beszélgetni vele. )
Írtam erről egy egész epizódot a zempléni cikkben, "Citromdíjra válasz a Savanyú szőlő" címen
Még valami, saját magam idézném:
Füzért sokan ócsárolják, pedig nem kéne. Hol az eredeti vár, kérdezik. Ilyenkor megkérdezném hogy melyikre tetszik gondolni?
Melyik évszázadra?
És azt tetszik-e tudni hogy a 30-as években gróf Károlyi Mihály már 2000 pengős költséggel volt kénytelen megmenteni az éppen leomlóban lévő kápolnát? Ennek tükrében se nyúljunk hozzá?
Nem járok már ide, de véletlenül észrevettem az említésemet. Azért szóltam be Várbarátnak, mert többször is felszólította a nagyérdeműt, hogy ne politizáljon! Különösen az egyik oldalt tiltotta, miközben ő meg fullba nyomta a kretént a másik oldalon.
De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez már a második távozása volt, az első nem tudom, miért volt, de akkor még én indítottam petíciót, hogy visszahívjuk. Vissza is jött, de néha teljesen elborult az agya, ivott, vagy nem tudom mi. Az biztos, hogy bármelyik Szádváros képen feltűnik, a dobozos sör ott figyel a közelében.
Ezzel együtt nekem nem volt különösebb bajom vele, kedveltem az írásait, humorát. De sajnos egy primadonna.
A zempléni Rákóczi-túra eredeti célja a Rákóczi birtokok és várak bemutatása volt, nyomvonalvezetése is eszerint lett kialakítva 1935-ben.
Érintette Sárospatakot, Komlóska-Pusztavárat, Regécet, Amadévárat és Füzért. A nagy álmok szerint Munkácstól Zboróig tervezték, volt is rá némi esély de 1945-ben elszállt.
Ezt régebben írtam, de a lényegen nem változtat, ma is aktuális, kivéve Regéc állapotát, mert az jelentősen megújult.
Egyetértek a szavaiddal, ilyen részletességig azonban nem kutattam ezt a témát (származás, Petőfi), mert soha nem is tartottam annyira fontosnak.
Az utolsó mondatomban volt a lényeg. Aki annak vallja magát...
Hozzátenném egészen a XIX. századig nem is volt igazán fontos a nemzetiségi téma senkinek, utána is csupán egy-egy hangos kisebbségnek, minden nemzetnek akadtak sajnos ráérő, egybites hangadói akik végül szétzilálták ezt a tökéletes földrajzi és gazdasági egységet amit Kárpát-medencének és azon belül is Magyarországnak hívtunk.
(analógia pl Jugoszlávia, nagyjából a lakosság 5%-a szétverte a 22 milliós országot, melyet azóta is siratnak akik még benne éltek, még az úgymond "győztesek" is, pl a horvátok! Horvátokkal beszélgettem erről, nem egy, nem kettő csak legyint a mai államalakulatra.)
Az itt élő nemzetiségek nagyon nagy többségének esze ágában nem volt elszakadni. Az átlagemberek, a parasztság, a városi polgárság nagyon rosszul járt Trianonnal, a határon túl rekedtek éppen úgy mint akik itt maradtak. Tökéletesen működő gazdasági régiókat vertek szét, vágtak ketté, pl Palócföldet, a palócok és a tótok szerves egységet alkottak, pont nem érdekelt senkit a származás, napi szinten kereskedtek, egymásból éltek. (Jó palócok, tót atyafiak)
Még emlékszem olyanra is a 80-as évekből hogy szlovák kombájnok jöttek le aratni a 21-es úton Hatvan felé, mert ők már végeztek, itt meg nem volt elég vágókapacitás.
Jellemző (igaz) anekdota:
Erdély
A székely Mózes bácsi románokat dolgoztatott a földjén, akik 1918-ban beállítottak hozzá hogy mostantól itt már minden az övék, Mózes bácsi nem parancsol nekik.
Mózes bácsi megkérdezi tőlük románul hogy mégis mi bajuk van őnekik vele, meg az egésszel ami eddig volt?
Erre a románok magyarul mondják egymásnak nevetgélve, hogy
-"nézd má' az öreget, a mi nyelvünkön beszél hozzánk, a fene gondóta volna hogy érti?"
A nemzetiségek 80%-a értette a magyar nyelvet, 50-60 %-a ezt is használta a hétköznapokban is.
Magyarország szétverése a nagyhatalmak bűne, akik felhasználták erre a nemzetiségek hangadóit.
On
Ez a vár viszont jól járt a tótokkal, szerintem nálunk még úgy nézne ki mint az első képen, 1921-ben:
(érdekesség: a 80-as évekre már leomlott az az ablak amely 1921-ben még megvolt)
Nagyon kilóg a lóláb. És nem először. Minden módon támadja Magyarországot. Hol többé, hol kevésbé feltűnően. Nem értettem, hogy Nagyon Várbarátnak mi volt a baja. Most már értem. Az a baj, hogy e mögött a szándék mögött nem a javítás, hanem a rombolás áll.
Igen, akkoriban a szlovákok is magyarok szerettek volna lenni, sőt, rengeteg román is annak vallotta magát. A ruszinok népszavazást követeltek, mert ők Rákóczi-népe.
Ha népszavazást tartanak az elcsatolt területeken akkor nincsen trianon.
Pontosan tudták ezt a politikusok is, ezért nem lett sehol népszavazás, csak Sopronban. Ahol a német is magyarnak akart maradni. Hát nem érdekes?
Petőfi egyébként szerintem szerb származású volt. (alföldi gyerek)
Kossuth viszont szlovák. Ő annyira magyar akart lenni hogy ezzel rontott el mindent.
Rákóczi anyai ágon horvát. És? Küldetéses ember, megmentette a magyarságot.
Zrínyiek, Frangepánok horvátok, magyar nemesnek és egyben horvátnak tartották magukat. A magyarságért harcoltak.
Hunyadi származását tekintve román. Magyar nemesnek tartotta magát, éppen úgy mint az apja János, vagy éppen Rákóczi.
De az is szlovák származásának elmismásolására való törekvését mutatja, hogy evangélikusságát is próbálta eltitkolni, sőt adott esetben eltagadni, ugyanis a korban az evangélikusok a többségében szlovákok voltak
Igazából jobban tudott szlovákúl mint magyarúl....de meg akart felelni...
A szlovákok lélekszáma i.sz. 1000 körül 50 000 fő.
1918-ban több mint 2.5 millió. Tényleg, mit műveltünk velük?
Területileg, és népességben rengeteget gyarapodtak, míg a magyarság a XV. századi bő 80%-os etnikai többségből 47%-ra csökkent a XX. századra.
Plusz: a tót kisnemesek leginkább magyarnak tartották magukat, Rákóczi seregében vállvetve harcolt tót ruszin és magyar.
A szlovákok 1920-ban is sokkal inkább húztak Magyarországhoz mint a csehekhez. az 1918-as cseh bevonulás után már visszasírták "Uhorskot", népszavazási kezdeményezéseiket azonban letörték.
A jelszavuk ez volt:
"Többet szenvedtünk a csehektől két év alatt mint a magyaroktól ezer év alatt"
