Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Maradjunk annyiban, hogy vannak kovácsolt kések, és vannak olyan hengerelt kések, amelyeket a vásárló megtévesztésére olyan formai jegyekkel látnak el, mintha kovácsoltak lennének.
Azok a gyártók, amelyek viszonylag nagyobb mennyiségben forgalmaznak valóban kovácsolt késeket, nem szégyellnek olyan bemutató táblákat készíteni és jobb kereskedőik rendelkezésére bocsátani, amelyeken láthatók a kés készítésének egyes fázisai, mondjuk hyolc-tíz kés van felszerelve egy táblára, az első nyers vasdarab formájában, az utolsó csomagolásra kész állapotban, és közte az egyes gyártási fázisokból kivett példányok.
Hogy a gagyit hogy lehet felismerni, arra sajnos nem tudok biztos módszert. Nemcsak a késeknél, mindenféle gyártmányoknál vannak gyártók, amelyek igazi, minőségi termékek mellett nem átallanak gagyit is forgalomba hozni, mert abban van az értékesítési volumen. És itt gagyi alatt nem azt értem, hogy nagyon rossz minőségű, hanem azt, hogy nem az, aminek látszik. A Wüsthofnak vannak nagyon jó kései, de ha árul olyat is, aminél hengerelt lemezre hegesztenek vállat, hogy kovácsoltnak látsszon, akkor az a konkrét termék bizony gagyi, megtévesztő. A Nikonnak is vannak nagyon jó fényképezőgépei, de soha nem riadt vissza attól sem, hogy nagy tömegben gagyit is gyártson saját márkaneve alatt, mert az jól fogy. Gagyi Hasselbladról még nem hallottam. A Casio nagyon megbízható, pontos karórákat készít, de a piac kedvéért ráfröccsönt például forgatható lünettának kinéző dolgot. Attól az az óra lehet jó, de gagyi. Nem úgy, mint a nagyapám bicskája, ami pont annak néz ki, ami.
Ez a téma már felmerült annó a portálon is. Pont én voltam aki felvetette.
A konklúzió:
Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak Téged is és a kedves fórumozókat is, de sajnos még a Wüsthof is hengerelt lemezből stancolja ki a pengéit és a baknit is utólag hegeszti rá indukciósan. Magyarán a klasszikus értelembe vett kovácsoláshoz semmi az ég adta világon köze nincs. De még az iparilag alkalmazott süllyesztékes kovácsoláshoz sem.
Amúgy nem kell elkeserdni. A hengerelt acélnak semmivel sem rosszabb a mechanikai tulajdonsága a kovácsolthoz képest. A szövetszerkezete is csaknem azonos. A hengerlés és a kovácsolás egy és ugyan az a képlékeny alakító anyagvesztéssel nem járó eljárás. A külömbség csak annyi, hogy az egyik folytonos a másik pedig szakaszos alakítás.
Vannak formai jegyek, amik segítenek felismerni a kovácsolt és a hengerelt kés közötti különbséget. A hengerelt kés pengéjét lemezből vágják ki, így a penge végig lapos, a markolattüske is a lemez anyagából van kivágva. Régebben fém pakni volt jellemző a penge és a markolat között, a mai konyhai késekrt ez higiéniai elvárások miatt már kevésbé jellemzi, inkább tömör, zárt, műanyagból készül a markolat, hogy semmi ne legyen, ahová beférkőzhet a baktériumtenyészetként is funkcionáló szennyeződés.
A kovácsolt késeket egy vastag vastömbből kovácsolják. A pengét kovácsolják laposra, a markolattüske és a penge közötti rész általában vastag marad. Ezeken a késeken tehát nem rászerelt pakni van, hanem a markolat és a penge közötti vastag rész a penge anyagából van, és általában úgy köszörülik (ugyancsak higiéniai okból), hogy jól látható és mosogatható legyen a penge és a markolat találkozása.
Nem állítom, hogy száz százalékos a módszer, de erről a vastag vállról, ami a penge anyagából van, illetve a penge vastagságának változásából általában felismerhető a kovácsolt kés.
Az Extrametálnak volt tavaly és idén jó konyhakés akciója. Pl. Icel séf kés olajfa nyéllel valami 2800 Ft, nekem bevált. Nem akciós árak, de még mindig jobb mint a Tescó akciós árak. Minőségben nem hiszem, hogy akkora különbség lenne a Zwiling javára.
Egy konyhába miért kellene nagy szám? Mit szeretnél ott csinálni vele, fát hasogatsz, csontot repesztesz, esetleg medvét nyúzol?
Részemről a konyhában ennyi a követelmény: nézzen ki jól, tisztítható legyen a nyele is, ne legyenek rések, ahol megbújhat a szennyeződés, ne csak az éle legyen kezelve (egyszer használatos felületkezelt kések), hanem a penge teljes anyaga, és jól fenhető legyen. A legtöbb konyhai munkára nekem kiválóan megfelelnek a Dreizack és a Zwilling legalsó kategóriás hengerelt kései, de még a mások által sokat szidott Fiskars pengék is jól teljesítenek: saját görgős-köves fenőjével a hölgyek is borotva élesre tudják húzni, húst, zöldséget, tésztát kitűnően lehet vágni velük, csak ezeknek kalapálni nem szabad az élükkel, mert ejhajlanak, és úgy is maradnak. Nálunk elég a konyhában három, valóban kemény kovácsolt kés: egy szakácskés, egy kisebb egyenes kés a csontos hús feldolgozására, és egy bárd. Az összes többi munkára teljesen megfelelnek az ismert, egyes késmániások által erősen lenézett lenézett márkák alsó kategóriás hengerelt kései. Lehet, hogy sokkal olcsóbb noname kések között is lehet találni jót, de nekem soha nem sikerült ilyet találnom, az összes régebbi ikeás, teszkós vagy egyéb noname kés ment a devnullba, mert nem tudtam fenni őket.
Szóval részemről a Dreizack, Zwilling, Fiskars alsó széle konyhába teljesen megfelel, és mivel tömegtermékek, évek során esélyes, hogy az ember egyszer igazán jó árat, jó akciót talál valahol. A teszkó akciója nekem árban nem tűnik annyira jónak, a Cora felszámolásakor például kovácsolt Fiskars-okat lehetett venni olcsóbban, mint a mostani Tesco akció Zwilling hengerelt kései, amiknek az árába bele kell számolni, hogy egy csomót vásárolni kell a Tescoban ahhoz, hogy a kést ennyiért megvehesd. Ami a fenővasat illeti, egy régi Dreizack Silverpoint-ot használok régóta, és még nem volt rá panasz. Csak rendszeresen el kell mosni, hogy ne maradjon rajta vaspor, és azonnal csontszárazra megszárítani, ahogy a késeket is.
Van nekem egy kb. 30 éves tiszta fém (na jó, gumiboritás a nyél alján) orosz erdész baltám (szekercém), ami nagyon bírja a gyűrődést, azt lefotózom, mert nem tudtam rájönni, miből van. Nem nagyon rozsdásodik ugyanis...
A Tesco-ban most hűségpontokért kedvezménnel kapható Zwilling cuccokról mi a véleményetek?
Engem igazán a fenőacéljuk érdekelne, mert gondoltam ha nem rossz akkor 2500 Ft-ot simán megér, mert most egy noname késkészlet fenőacélját használom, ami a célnak megfelel, de nem igazán nagy szám.
Annyit tudok hogy egy német cég ami bíztató, de nem tudom mennyire lehet használható a fenőacéljuk, mit gondoltok, szerintetek érdemes tenni vele egy próbát?
Ha tényleg emlékek fűznek ehhez az öreg bicskához, szerintem kár lenne hozzányúlni. Az ilyen régi darabok varázsát éppen az adja, hogy látszik rajta az idő múlása, és mikor kézbevesszük szép emlékeket ébreszt. Ha mégis fel szeretnéd újíttatni, a késportálon biztos találsz olyat aki elválalja.
Van e valaki köztetek aki elvállalna egy Okapi bicskát felújítani? Van vagy ötven éves. Tulajdonképpen az éle is meg a markolata is rendben van de meglátszik rajta a kor.
Komoly emlékek fűződnek hozzá.
Sajnos képet valamiért nem tudok feltenni ezért csak a mail marad.
