Nemrég bukkantam erre a neten!
Nézzétek meg!
http://www.terebess.hu/kiadv.htm
Ízelítő:
RYOKAN: 44 HAIKU
A 18. sz. végén a 19. sz. elején élt zen buddhista szerzetes őszinte, egyszerű, a természetben és a természettel együtt élő, bensőséges hangú japán költő. Versei egyszerre otthonosan ismerősek és egzotikusan ismeretlenek - kivételes élményt kínálnak. Annál is inkább, mert fordítójuk maga is átélte zen szerzetesként Ryokan életformáját, ahhoz a Soto zen felekezethez tartozott, mint a szerző.
(Terebess Gábor fordításában és előszavával, magyar-japán kétnyelvű kiadás)
Ellibegőben
mutatja minden levél:
színét s fonákját.
Tiszta őszi ég –
verébseregek szárnyat
csattogtatnak.
Ablakom tárva.
Bedől a múlt, visszatér:
álmodni se kell.
Lyukas a tető:
ázott ágyamban hálok,
mint jégveremben.
Hallgat az új tó.
Ugorhat béka belé
vize se csobban.
Megizzadt, zihál,
idáig felkaptatott
a halaskofa.
Rizses bárkánk
egyenesen a félhold
felé igyekszik.
Kósza kancánk, hajh,
eliramlik a pusztán
egyes egyedül.
