Vaterás és egyéb licitnövelés portálok linkelése nem megengedett - törléssel, tiltással jár.
Irányár megadása kötelező!
Nem segítünk a lopott fotós cuccok eladásában!
Kérjük, minden gyári számmal rendelkező termék mellé, amit eladásra kínálsz,
add meg az eszköz sorozatszámát. A szám utolsó karakterét kicsillagozhatod.
A sorozatszám nélküli hirdetéseket töröljük, a feladót pedig egy hétig
kitiltjuk az adok-veszek topikokból.
Vásárolj körültekintően!
A fórum felhasználói általában nem vállalt valós identitású személyek, így
beazonosításuk nem mindig lehetséges. Figyelj erre a vásárlásoknál és
csereügyleteknél!
Lehetőleg utánvéttel fizess, vagy vedd fel személyesen a kapcsolatot az
eladóval, mielőtt előleget utalsz át!
Ha mégis csalás áldozatává válsz, tegyél rendőrségi feljelentést! A csalók
gyakran kézre kerülnek, de a vizsgálat sokáig húzódhat.
Szerintem bármilyen művésznek lenni nem elhatározás kérdése.Azt csak úgy csinálja az ember saját magának, aztán vagy elismerik a művészetét vagy nem.
"...mint lennék fiatal sajtófotós"
A MTI-s főbácsi szerint ez a probléma lassan nem probléma, mer' a firkász kezébe nyomnak egy kompaktot, hogy "mennyé' kattinccsá' valamit a cikked mellé".
Tegnap volt valaki innen az Ernst-ben a vetítésen? A magam részéről kicsit csalódtam a Kalocsayban pl. Túl sommás volt a vélemény, tőle kicsit árnyaltabbat várna az ember.Szerinte a magyar fotó elmúlt 40-50 éve lehúzható a WC-n, nincs egy "világszínvonalú művész"-létezik ilyen kategória egyáltalán-sem.Mindent megcsináltak már a "régi nagyok"- csak jobban.
Ment még az analóg-digitálisz nyavajgás is. "A file nem érték", "túl könnyű".Kicsit olyan a "fotós céh virtuálisan géprombol" fílingem volt.
A legjobban a "Füles" bácsi véleményével bírtam azonosulni, aki aszonta, hogy qrva jó ez a szép új digitálisz világ. Mer olyanok is elkezdtek érdeklődni, akik eddig nem pl.Akkor is teccik neki, ha soxor nem érti, vagy nem ért vele egyet. Merhogy annó dacumál volt neki egy főnöke, aki nem értette az ő egyik képét, amikó még ő volt kölyök, de azér' hagyta, hogy csinálja a dolgát.
Szerintem is felesleges a nyavajgás.Soha még ennyi lehetőség, eszköz nem volt, hogy jó képek szülessenek.Nagyformátumtól a mobilig.Szép metafora volt, hogy a fakamera faragó bácsi elmesélte, hogy az ő egyik ügyfele a fakamerára Sinar digi hátfalat szerkesztetett vele.
Persze, mer' ő az öreg Dylan. Ha most próbálkozna, nem vinné sokra. Ugyanez a helyzet a fotós "nagyságokkal" is. Ki tudja mire jutnának ha a mai mezőnyben kéne megméretniük magukat. De volt pár évtizedük kinőniük magukat. A mostani fotósgenerációnak nincs. Inkább mennék az idegenlégióba, mint lennék fiatal sajtófotós vagy fotóművész.
Sziasztok! Van nekem egy Praktica PLC3-asom. Szerencsere nemreg tudtam elemet szerezni a fenymerojebe. De vmi nem stimmel, mert ahogy fenyt merek vele - akarhogy allitgatom a zaridot vagy a rekeszt - az a kis pocok jobb oldalon egyfolytaban lemegy teljeesen negativba, sehogy nem birom kozepre allitani. Ez most azt jelenti, hogy rossz a fenymeroje vagy csak en nem tudok vmit. Segitsegeteket elore is koszonom!
válaszd a free opciót a letöltéshez (~88mega), a winrar.exe meg azért van mert önkicsomagoló, ne fájlonként kelljen letöltened... mp3 a formátum és hallgasd meg... modern de ha ismered a régi zenéket, ismerősnek találsz majd pár finomságot, riffek meg miegyebek akár a 30-as vagy az 50-es évekből... van benne a régiből is de nem avétos... ez nem ződ:) fotóban azért nem tudnál mondani dylanhez foghatót, igaz zenében sem nagyon...
nézted már mennyi dylan video van a youtube-on? nehogy meglepődj. az öreg cameo vezette egy darabig tavaly a lemezeladási listákat, azé' ezt se feledd.
a magnézium-szulfátot (az a keserűsó) kár idevenni, hagyjuk meg a hasfájósoknak... a 42 meg amúgy az élet értelme a hitchhiker's guide to the galaxy szerint:)
zsoltu szerint az idő dönti el, mi az érték s mi nem az - hát ebben téved egy nagyot... nem az idő, az ember szelektál... a lejárt lemezt felismeri az ember, mégis adnak ki újként de már rég lejárt lemezeket...
a szekértábor meg a biliben szekértábor csak, a galaxisban sokszor csak űrszemét...
szóval bedobok egy új témát: mire való egy fotós mondjuk többszázezer negatívja? az idővel változnak a funkciók, a funkciókkal együtt az értékek is... nem lehet összefüggéseiből kiragadni a vélelmezett egyediséget, mert mint olyan, nem általánosítható...
változnak az idők, fáj is ez sokaknak...
hogyan is énekelte '64-ben dylan?
ah, but i was so much older then, i'm younger than that now...
Mellesleg kicsit mintha az irígykedés keserűségét olvasnám a soraid között... Stalterről emberileg (igaz felszínesen ismerem nade az első randevú a döntő) nem tartom sokra de ha jó képei vannak, elismerem, ha meg nem annyira jók, akkor beérem azzal hogy nem esek hasra csakazértis és nem kezdek imádkozni hogy szakadjon el az ő filmje is...
Nem. Arra gondoltam, hogy a semmi sem érdektelenebb a tegnapi újságnál és semmi sem érdekesebb a tegnapelőttinél.
A negyvenkettőt nem értem, hacsak nem az M42-re gondolsz mint csavarmenetre vagy géppuskára.
Az sztem hülyeség hogy nincs kit piedesztálra emelni, inkább általában az a baj hogy túl sokakat is lehetne, zsoltunknak inkább az a problémája hogy befutott neveket szeret kiállítani azok meg folyamatosan szekértáboroznak.
az 1964-es nóta volt... zsoltukánk ebből már végérvényesen kimaradt... különben is, csak árnyalom a helyzetét...
a művészetszociológia is más mint hajdanán, minden más, az emberek is... a ződfejű emberek nyilván nem marslakók, meg különben is, az élet értelme a 42...
a 42 pedig még csak nem is prímszám...
a bili attól még bili, hogy már rég értéktelen ócskavas...
a konklúzió úgyis az, nincs mit a ma piedesztáljára tenni... még zsoltunknak sem... pedig a képek milliárdszám keletkeznek... nehéz szegény fiúnak...
(mára bedobom neki a hankisst, miket mond a szép új világra újabban?)
"stalter anyaga meg nevetségessé teszi a reklámokat a nyóckerből nézve a színeivel. az egész pop-kultúrát, miközben attól csap oda, hogy a nyóckerben halmozottan több a pop-ikonokra ácsingózó lepattant arc. miközben megvolt a saját világuk, az, a feka, amit becserélnek a műszínűre."
Hmm ja vagy úgy most már értem, ez a képekről nem jött le. Azt nem értem csak hogy minek csapkodja a popkultúrát (amennyiben valóban ez volt a szándék és nem az hogy effektekkel felturbózza a kissé már agyonrágott műfajt) amikor az a "popkultúra", amire célzol, már rég nem a neonszínű warholos popkultúra. A kifigurázni való popkultúrával sztem épp az a baj hogy még stílusa sincs, képi ikonjai sincsenek, amiket ki lehetne figurázni. Nálunk legalábbis nincs.
jasszkari:én nem ám puhapöcsű bitbuherátor vagyok, hanem kemény csávó, aki analógban nyomom a színeket szanaszét.
"...mennyire számít?"
Kicsit azért igen.Ezért nem szeretem a képaláírásokat sem.Magyarázatnak (magyarázkodásnak?) érzem. Relativizálhat, idézőjelbe tehet, szűkítheti az értelmezés lehetőségeit-ilyesmi. Legtöbbször elvesz a képből, mert hatni azért hat.(ilyen pl.a Ballának a Coming Out-ja Amikor először láttam, nem kaptam levegőt. Aztán hozzáolvastam a címet. Nekem könnyebbé tette a képet...)
A konkrét esetben kicsit kevésbé lelkesen kezdtem a képnézegetésbe, mint szoktam egyébként.Ennyi.
Kicsit kezdünk elbeszélni egymás mellett.Vagy te próbálsz terelni?Na mindegy.
Nekem nem a képekkel van bajom.Van amelyik nagyon tecc.(piros qrva néni,kisgyerekes óriásplakátos,trabantos,fehérkutyás pirosban,zöldfejű néni tűzfallal,vurstlis bácsi a körhintával,piros kiscsákó körhinta glóriával,lábasos gyerek vizesgödörrel,fás tükröződős bácsis pl.)
Nekem a "tudatosság közreadása" (copyright Majdnem) csípte egy cseppet a szemem. Jasszkarizós hozzáállásnak érzem, amire nincs szüksége a képeknek.(ettől durvábbat gondolok igazából, de nem akarom senki érzékenységét bántani)Nem lesz tőle több vagy értékesebb egyik sem.Szerintem.
nem ismerem a nyócat mélységében, és nem vagyok jó riporteralkat.
A fekete képeiben az volt a jó, hogy a téma, a kivágás, stb önmagában, a szinekre való támaszkodás nélkül is jó volt. Megkockáztatom, az absztrakció magasabb fokának tartom a lecsontozott fekafehéret, mint a színezetett.
Értem a tónusozási játékokat, mi több, akár szerethetem is. De (hú, most kopirájt, izé, feltölteni ugye em illik más képit, link meg nemmuxik az galériából, szóval link nincs, csak szóban) a az nem jut eszembe a témáról, hgy zöldre kell manipulálni az embereket, mert akkor lesz "jó" vagy "művészi" vagy "kifejező". (Nemugrikbe csinálta a romániai cigányolat reklámszínűre, azt pl szerettem.) A színvlág és a téma közt nem látom az átjárást, a miértet. (Ha pl lenne a nyócra jellemző ződ szin, pölö "zöldlámpás" házak lennénnek, akkor akár érthetném is a ződ embereket.
Régen volt ugye ez a nagylátó-feketefehér féle szocio stíl. Én nem érzem, hogy ezt meg kell újitani, persze lehet.
Hozzám közel állnak a távmérős-ötveneséves kis mélységélességű féle képek. Akár a-la Salgado. Szóval, ha egyszer a maradék bátorságomat összeszedve beiratkozom Stalterhez a sulijába, és rám mérik a nyócker témát, az hiszem, lágy portréoptikával dolgoznék. Feketében (naná), vagy olyan kopottasbarnás (nem monokróm) tónusban, mint a régi kodakok.
Ha már kellékes topikba jött elő, akkor egy serenar 85/2-használnék sokat, tágra nyitva. meg egy summicron 40/2-t (szintén).
