Még a legendák szerint sem volt az egy komplett repülő, hanem csak egy légcsavar (propeller). Horthy István emlékművét sok fejtörés után a Tabánban kívánták felállítani, de a háború elsöpörte azt az ötletet is...
Csak be kell lesni a garázsba, és már ott is van. Emlékszem, pár éve ott várakoztam, és elbambulva néztem a falat, de sosem jöttem volna rá, mi az... :)
Bocsánat, nem nagyképűsködni akartam, de tényleg, valahogy mindig szembe jött ez a sztori. Talán ki vagyok rá hegyezve, Ferenc körúti szülöttként nagyon érdekelt, hogy nézett ki régen a Petőfi híd, innen jöttek a Horthy-emlékek, stb. A kilencvenes években a történészek szinte versenyt futottak a feltárásban, Pótó János és Prohászka László, nem beszélve Kovács Ákos elképesztő leleteiről a Horthy-korszak szimbolikus rétegeiből. Nekem meg ez volt a gyerekkorom, mármint nem a saját valóságom, csak a nagymamám történetei a Ferencváros és Pest polgári világáról, amikor még ő is fiatal volt... (Vegyítve az úttörővel meg a hatvan éves a Szovjetunióval, de ez már egy másik mese. :-) )
Na jó, de neked, ha jól sejtem, a munkád is, én meg legfeljebb egyszerű lokálpatrióta vagyok. Rengeteg ilyen apró, mindennapi igazság csak a nettel jutott el hozzám (meg gondolom másokhoz is).
Jut eszembe, ma megnéztem a városfalat a Bástya utcában és a Korona szálló garázsában. Ha minden jól megy, megvárja Tamást Ottawából. Csak mis is legyünk még itt.
Öreg vagyok, vagy mi, de húsz éve csak a cáfolatát hallom... aztán mégis jön újra és újra. Gondolom, '45 után lehetett egy pici tudatosság is a hír terjesztésében, hogy ugyanaz a szobrász, másik hatalom, ezek se jobbak, stb., de fantasztikusan jól sikerült a szájpropaganda.
Szerintem ez a legmakacsabb városi legenda Budapesten, ami egyrészt a huszadik századi magyar történelemről, másrészt a magyar nép lelkéről mond el sokat. :)
Én úgy hallottam, hogy maga a szobor a jelenlegi lett volna, de a pálmaág helyett - Horthy István emlékére - egy repülőt tartott volna feje fölé a fő alak. (Persze a kommunista időkben rábiggyesztgett ruszki katona szobrokról szó sem volt.)
1911-ben épült fel a Cukor utcai elemi és polgári iskola, a későbbi Apáczai.
Nem vitatkozom Szent László-ügyben, mert sosem voltam a papnöveldében. Csak az furcsa, hogy a címtárak és telefonkönyvek nem tudnak más épületükről. Bár ördög tudja, lehet, hogy én kerestem rosszul, és nem a Szent László a kulcsszó.
