Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
És még egy. A töltőkocsi jelen helyzetében pont a háta mögött van a garázsa, csak be kell indítani és némi minimális kormánytekergéssel be lehet állni a helyére. Ezért is állítottuk be oda, ahol most van. Eredetileg a töltőkocsit betoltuk a keramit placcra a ciszterna végéhez. Ám úgy sokat kellett bujkálni a lényeg, a hátsó ajtó eléréséhez. Így került a jelenlegi helyére.
Mikor te láttad, akkor még semmiféle rakéta felé nem nézett a töltőkocsi. Most viszont arra vannak a csapatlégvédelmi park rakétái. Amit te hiányolsz, az a rakéta nincs ott. (Eddig még mindig felmerült időnként egy-egy kis lehetőség, hogy ott valami fejlődés lesz, de most úgy áll a halyzet, hogy a döntéshozóknak nem tetszik a dolog egyik szinten sem.)
Eddig jó néhányszor kinyitogattam a töltőkocsi oldalát, és a gyanúm szerint a menetiránynak jobb oldalt van a hosszú tömlő és a töltőpisztolyra hasonlító alkatrész. (ott van a két részletben felnyitható ajtó. Én arra gondoltam, hogy az a rakéta oldala. Viszont az az ablakkal ellentétes oldalon van.
Olvastam. Egyébként gratulálok mindenkinek, akiktől ez a dolog függ. Ugyanis akkor megint eltűnik egy eszköz a honvédség eszközei közül. Egy olyan eszköz, ami kifejezetten jól használható, és nem túl bonyolult. Az orosz (szovjet) úgy csinálta meg, hogy az amatőr szibériai medvepásztor is tudja kezelni mintegy néhány órai kiképzés után.
Mindegy, azt az emléket már nem tudják elvenni tőlem, hogy 1991-ben én is ellőhettem egyet.
"Az újságírókat honvédségi terepjárókkal konvojban szállították a győrszentiváni lőtérre, ahol elmondták, azért utaznak hamarosan Cseh Köztársaságba, hogy megsemmisítsék az utolsó 28 IGLA hordozható, vállról indítható légvédelmi rakétákat. Ezek már évek óta nincsenek használatban, ezért úgy semmisítik meg a lőszereket, hogy eközben a katonák kiképzése történik. Főként a pszichikai hatása nagy a katonákra nézve annak, hogy ellövik ezeket a rakétákat. Ezt a tapasztalatot hasznosítani tudják a Mistral légvédelmi rakéta rendszernél is."
Annak idején a PV kabinban sok minden volt, de túl nagy hely nem, és túl sok ülőalkalmatosság sem. Egy szem összecsukható ülőke volt és slussz. Ám ha többen voltunk (azért olyan is előfordult, akkor kellett keresni ülőalkalmatosságot. Messzire nem kellett menni, mert ott volt például a frekvenciamérő. Ha kivetted a ládájából, akkor mindjárt kettő, mert lehetett ülni a műszeren és a ládán is. A műszer háza öntött aluminium volt, így kibirta a székként való használatot. Ha még az eddigi három ülőke nem volt elég, akkor végső soron ott volt az AVO-5 is, mert az is kibirta az ülést. Sok mindent kibírt az a műszer, szöget beverni nem volt egyedül alkalmas, mert nem volt rajta jó fogás.
Egy korábbi hozzászólásomban már csatoltam, de azért frissítek az emlékezeten. Egy Nyeva osztályhoz tartozó összes mérőeszköz jegyzéke. Ezek felügyelete, mérőképességük, kalibrált állapotuk biztosítása az osztály főmérnökének volt a feladata.
A táblázat oszlopai:
1. CISJEDNOT - az alakulat száma
2. PL - ?
3. TYPMP - mérőeszköz típusa
4. KAL - az illetékes kalibráló labor megjelölése (LOT=Letecké Opravonňe Trenčín - a kalibrálás
a Trencséni repülőgépjavító üzemben történt, UMS - központi metrológiai szolgálat, a
dandárnál kialakított kalibráló labor)
5. VYRCISLO - az eszköz gyári száma
6. MIESTO - az osztályon belül az eszköz melyik technikához, kabinhoz tartozik (amire még
emlékszem: 3200=UNK, 3100=UNV, a 6330 és 6311 azt hiszem a cikloida és az
illesztőkabin, a 3600 talán az RKU....)
7. T - ?
8. MZ - ?
9. IO - ?
10. DPK - az utolsó kalibrálás/ellenőrzés dátuma
11. DNK - a soron következő kalibrálás/ellenőrzés dátuma
12. MT - a honvédségen belüli anyagcsoport megjelölése (a 20-as volt a légvédelmi technika)
Az eszköztípusokhoz:
AVO-5, C-4312, 4313 - multiméterek,
CS-44, CS2-11 - frekvenciamérők,
E-515, V2-2 - feszültségmérők,
VU - univerzális feszültségmérő,
SZ1-65, 68 - oszcilloszkópok,
LZ - lakatfogó,
M3-3 - azt hiszem az RPK technikushoz tartozó spéci műszer,
A meghajtás beszabályozásához nem kellett szkóp. Ha a kabin rendesen ki volt szintezve, akkor a durva és pontos hibafeszültségeket megmérve az előírások szerint szinte tökéletes eredményt adott. Még ha valami kisebb szkóp lett volna, azt mondom, hogy érdemes próbálkozni. De pont az IO-4? Akkora volt, mint egy fél íróasztal.
Az RT-10-es eléggé nyügős volt gyakran kellet hitelesiteni vinni. Valahova Bp-re vitték általában a Pesti fiuk kisérték fegyverrel. Két napot vett igénybe az eljárás. Az UA kabinnak vol egy IO-4 es szkópja, ez állványon kerekeken gurult a főnököm igérte, hogy egyszer megtanitja velem a meghajtás beszabályozását a szkóp segitségével. Ez elmaradt , már nem számítok rá :) . ÁVO-5 öst mindig szerettem volna magamnak is aztán a 70-es évek vége felé sikerült Kievben venni egy C-436 ost .Ugyan azt tudja a mai napig meg van .nagyon nehezen kapok bele elemet az ellenállás méréshez.
Amit te VSZT-6-nak ismersz, az az én kabinomban P-330 néven szerepelt.
Az M2-es PV kabinban az RT-10 helyett egy kétrészes műszer volt, G5-50 impulzusgenerátor és külön volt hozzá az ellenőrző műszer, aminek P-329 volt a neve. Az ellenőrző oszcilloszkóp nálam P-327 néven szerepelt, az alighanem ugyanaz volt, mint a PA kabiné. A P-328 kimaradt.Nekem is volt természetesen AVO-5 univerzális műszerem, de ha komolyabb dolgokat meg akartam csinálni, akkor szerezni kellett hozzá oszcilloszkópot. A BAPK igazán pontos beszabályozásához Wobler szkóp kellett, de abból egyetlen darab volt az egész dandárnál.
A P-330 as műszert nem ismerem , nekünk a VSZT-5 (6) volt rendszeresítve. Volt még az RT-10 es radar teszter ,és a jó öreg AVO-3 mas, egy beépitett szkóp, a tipusát nem tudom. Ez minden.
A Volhovban mindamellett elég sok mindent megváltoztattak a Dvinához képest. Nem elsősorban a hullámhosszra gondolok, hiszen azt már a Desznánál megcsinálták.
Kezdődött a dupla frekvenciával. Mindkét frekvencián elvárás volt, hogy az adó és a vevő is átkapcsolás után pillanatok alatt, nagy pontossággal beálljon az új értékekre. Ezért - és az SZDC által támasztott sokkal magasabb követelmények miatt is - a célcsatornán lényegesen pontosabb frekvenciastabilizáló eszközt kellett használni. Régen elég volt az SZCSK, ami elvégezte a klisztron frekvencia stabilizálását, de csak amúgy oroszosan. Ám az SZDC miatt ez nem volt elég, emiatt az orosz kifejlesztette a BAPK nevű (Gyors Automatikus Klisztronferekvencia Szabályozó) berendezést, ami már minden igényt kielégített. Csak a technikusét nem. Mert bizony nem volt semmi feladat beszabályozni.
A magnetron frekvencia-szabályozása is ezen alapult, ezáltal az is lényegesen precízebb és gyorsabb lett.
Méghozzá nem akármennyire nem tudtuk ezeket az értékeket. Az üzemeltetési dokumentációban is csak az az osztás szerepelt, amit a frekvenciamérőn (P-330) be kellett állítani. A valódi értéket csak ezen osztás, és a műszer törzskönyvében szereplő adatok birtokában lehetett volna kiszámolni. Ám a törzskönyv Veszprémben, a légvédelmi hadtest technikai szolgálat egyik páncélszekrényében pihent.
Történet: 1983-as éleslövészet. Kis lövészet volt, Moszkván keresztül utaztunk a lőtérre. Természetesen hazafelé is. Ilyenkor a csapatnak volt lehetősége a Lenin mauzóleum meglátogatásán (általában mindig soron kívül jutottunk be, ami azt jelentette, hogy csak másfél órát kellett sorbaállni, míg az átlagembernek minimum a dupláját.) a különféle beszerzéseket is elintézni. Olcsó és kifejezetten strapabíró, amolyan jó oroszos kéziszerszámokat lehetett náluk kapni. Van ami még mindig megvan és még mindig működik. Na ekkor a Gyetszkij Mir nevű ifjúsági áruházban kutattam beszerzési forrás után, és egy elektronikus barkácsboltban mit szúrtam ki? Hát azt a frekvenciamérő műszert, amit én használtam, a különbség a típusneve volt. Mi ugye P-330 néven használtuk, ott meg VSZT-6 volt a típusneve. Alaposan megnéztem, a hullámtartománya bizony megfelelt a mi igényeinknek. ÉS OTT VOLT A GÉPKÖNYVE IS. 120 rubelt kellett volna érte kiadnom, ami meg is lett volna, de szerencsére ott volt az akkori parancsnokom, aki alapvetően egy bölcs ember volt. Azt tanácsolta, hogy inkább ne vegyem meg, mert alighanem idehaza az elhárítók várnának a vasútállomáson. Így nem lett saját frekvenciamérőm. Legalábbis akkor. Mert később csak került egy, de ahhoz természetesen nem került gépkönyv, mivel azt mint felesleges dokumentumot, Veszprémben megsemmisítették.
