Nem volt ez mindig így. 2000 körül egyszer ráborult a kávé a piros szőnyegre. Azóta zéró tolerancia van. A legújabb kedvencek ugyanakkor a lépcsőket lezáró rettenetes kapuk, illetve a kamerával megfigyelt liftek (ami szerintem nincs ott, csak ki van írva, ráaádásul egy gombnyomással le lehet oltani a villanyt a liftben, és akkor hiába van kamera).
Nekem a kedvencem a kávéspohárra kupak, ha végigmegyek a kétméternyi szőnyegen, hogy elszívhassak egy cigit a bejárat előtt. Kupak nélkül se ki, se be. :)
Egyébként kíváncsi leszek, mit kezdenek majd vele. Amióta az egyik liftet úgy alakították ki, hogy gyengénlátók könnyebben kezeljék, nem lepődök meg semmin.
(Ami nagyon szép és tisztességes dolog, de ugye el lehet képzelni, hogy egy könyvtárba mennyi gyengénlátó jár... Közben pedig folyamatosan kurtítják a nyitvatartási időt, szombaton pedig nincs raktár...)
Első olvasatra az egyik első reklámcélú névfelvételnek tűnhet a az az 1923-as névváltozás, amely a Székesfehérvári MÁV Előre jogelődjénél történt. Az 1909-ben alapított Déli Vasúti MTK 1923-ban felveszi a Székesfehérvári Duna-Száva-Adria TK!!!!!! nevet. Először azt hittem, hogy a Déli Vasúti Társaság ezzel is reklámozni akarta valamilyen új szolgáltatását, de aztán ráakadtam a magyarázatra:
"Bár az 1923. évi római egyezmény a vasúttársaság koncesszióját 1968-ig érvényben hagyta, azt lehetővé tette, hogy az államok a területükre került pályákat saját kezelésükbe vonhassák. A magyar kormány e jogával akkor nem kívánt élni, így a volt Déli Vasút maradványa (a Buda - Kanizsa pályával együtt), 560 km vonalhosszúságra lerövidülve, erősen megcsappant járműállománnyal, továbbra is a társaság kezelésében lévő magyar magánvasút maradt. A társulati vonalakat a másik három országban azonban hamarosan állami kezelésbe vették. A horvátországi vonalak a Jugoszláv Államvasutak (JDZ) igazgatása alá kerültek. A megmaradt társaság a DSA (Duna-Száva-Adria Vasút) nevet vette fel és komoly korszerűsítési munkákba fogott."
10,2 milliárd forint a közép-magyarországi régió kiemelt projektjeire
2008-02-14 17:34:36
A kormány legutóbbi döntése szerint európai uniós finanszírozásban újabb 10,2 milliárd forinthoz juthatnak különféle fejlesztések a Közép-magyarországi Régióban - jelentette be Szabó Imre csütörtökön sajtótájékoztatón Budapesten.
(...)
Ugyancsak az EU-s keretből 100 millió forintot kaphat az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus dokumentumtár kiépítésére
(...)
Ennek vajon érezzük majd mi is valamilyen jótékony hatását?
Hát nekünk csak a lőrinci pályák jutottak. A Kistext (első osztályú is volt), a Traktorgyár és a SZAC (valamint a kőbányai EVIG) sporttelepe volt a gyerekkorunk kedvenc játéktere. Kár, hogy ebből három már nincs meg ...
Én is a Petőfi térre emlékszem. Gyermekkoromban (50-es évek) oda jártunk focizni és büszkék voltunk, hogy Slózi lábnyomain rúghatjuk a port és a labdát.
Akkor lehet a történetben valami, mert a Halacska tér a mai "új" Váci utca vonalán volt. Valamikor a századforduló környékén tűnt el, ha jól emlékszem. Kíváncsi vagyok hogy hol tudott labdát venni a hirtelen jött adományból. Kertész Todor (sic!, MLSZ szabálykönyv, 1921) még biztos nem nyitotta meg a boltját.
Sajnos még nincs témavezető, ma voltam túl az első eszmecserén a KIG-gel és ő azt ajánlotta először nézzek szét a "piacon". Nagy gondolkodásában hirtelen te és a Hadas jutott eszébe, valamint Kövér György és Gyáni Gábor. Úgy vélem (ez lesz az első diplomamunkám, így csak sejtéseim vannak), hogy fontos, hogy ki is van megnevezve a bejelentő lapon, de félő igen sokáig kell egyeztetni és keresgélni. Ehhez lenne jó lecsupaszítani annyira a témát, hogy beleférjen egy dolgozat kereteibe és legyen hozzá megfelelő ember. Az ötleteidet feltétlenül szívesen fogadom, ha szabad fényezni téged, akkor sokaknak általában te jutsz eszébe a foci+szociológia kapcsolatrendszerben. :)
Tehát ami most a helyzet (egy napi rágódás után, az SPSS nyomogatása helyett), hogy kikristályosodjon, hogy mi is lenne a <pontos> téma, és a címe.
Hát a szembesülés a diplomamunkával és az azzal járó kötelezettségekkel nálam is akkor jött elő, amikor összefutottam PG-vel az irodaházunk előtt (egy épületben, de két külön emeleten húzzuk az igát). Ezzel validálódott a munkahelyről leírt állításom :)
A múltkor PG barátommal sör és rántotta mellett lefolytatott beszélgetés közben érdeklődtem felőled, ő említette, hogy mi a helyzet Veled. Amúgy olvastam szemináriumi dolgozatod, jó kis összefoglaló.:)
Ő volt az aki a legenda szerint pénzt adott Schlossernek, hogy labdát vegyenek belőle? (A történet valahogy úgy hangzott, hogy a ma már nem létező belvárosi Halacska téren játszottak és a báró arra sétált éppen.)
Ugyan ekkor: 2007.08.24 01:10:44 írtad, de csak most tudok (sajnos) válaszolni. A nyáron - szakmai tapasztalatszerzés céljából - munkát vállaltam egy önkormányzatok finanszírozásával és térségfejlesztéssel foglalkozó cégnél és a "tanulópénz megfizetése"-időszakot töltöttem az ősszel. Mára talán kicsit sikerült belerázódnom a dolgokba, és az egyetemen (ELTE-TÁTK, szociológia, 4. éves hallgató) is kezd lazábbá válni a "szorítás", így talán mostantól valamivel több időm lesz olyan dolgokkal is foglalkozni amik <tényleg> érdekelnek :) Bocsánat az elmúlt hónapokért, tényleg (szabadkozásnak tűnik, és az is) úgy alakultak a dolgok ahogy.
Tavaly számomra sajnálatos okokból, hosszabb magyarázatot most mellőzve - elmerültem a munkámban, ami sajnos a topic látogatásának rovására is ment többek között. Most azonban eljött a pillanat, amikortól nehéz lenne nélkülöznöm az itt felhalmozott tudást és fórumozók tapasztalatát. Az ok pedig az egyetemi bürokráciák sajátos működése, mely megköveteli a diplomamunkák címének előzetes bejelentését. Néhányatok bizonyosan ismeri Kovács I. Gábor tanár urat, akivel ma sikerült egyeztetnem a témáról, és ő javasolt néhány nálánál (is) szakértőbb személyt a kapcsolatfelvételre, lévén a korszaknak igen, de a témának nem túlzottan nagy szakértője. Néhány szót a témáról is. Hadas Miklósnak van egy írása, mely a magyar labdarúgás kialakulásának kérdését járja körül a magyar-osztrák kettős versengését vizsgálva. A téma hasonló lenne, de empirikusabb oldalról megközelítve. A lényeg magukon a "focit csinálókon" lenne, akik Budapesten valamiért elkezdték pénzelni, látogatni, szervezni ezt az új valamit. A célom, ha időm engedi (még másfél évem van rá - tehát talán belefér), feltérképezni ezen személyek körét és valami relevánsat állítani róluk. Kik és miért? - nagyjából így lenne összefoglalható a kérdés.
Bízom benne, hogy támaszkodva a tapasztalataitokra és értékes meglátásaitokra talán valami jó is kisülhet az ötletből (ha más nem, akkor egy szociológusi diploma - nekem :) ). Szívesen vennék minden ötletet, amely némileg leszűkíti az első blikkre hatalmasnak tűnő témát. (Emberi számítások szerint is az 1897-1914 közötti időszakban legalább 700-1000 személynek kéne utánajárni, tehát egy résztéma feldolgozása tűnik vállalhatónak.)
„A futball poetikájáról“ – tudományos megközelítésben Időpont: február 12., 10 - 16.30 Helyszín: Andrássy Egyetem, 1088 Budapest, Pollack Mihály tér 3., Tükörterem Szinkrontolmácsolást biztosítunk.
A szimpozium része annak a kulturális rendezvénysorozatnak, amelyet Svájc és Ausztria közösen szervez Magyarországon a 2008-as labdarúgó Eb kapcsán, s amely talán nem éppen hagyományos módon óhajt foglalkozni a labdarúgással. A szimpozium során tudományos szempontból reflektálunk a labdarúgás „jelenségére”, ezen filozófiai, szociológiai és kultúrtudományos, illetve egyéb vitaszempontokat értve.
Résztvevők: Georg Kastner/Miriam Götz (A): Labdarúgás és nemzeti mítoszok Johanna Rolshoven (CH): A labdarúgás mint a társadalom tükörképe Fodor Péter (H): Futball, identitás, irodalom Hadas Miklós (H): A glokalitás variációi. Töredékek a futballhabituológiából. Gerald Hödl (A): A központok labdarúgása, a perifériák labdarúgása. Egy világsport hierarchiája. Wolfgang Weisgram (A): Balladák és labdaódák. A labdarúgás a költészet és a giccs határán
Moderátor: Mélyi József (H)
Calcio danubiano és a svájci retesz. Szentimentalitás-mentes betekintés a dicsö múltba Időpont: február 12., 18.00 óra Helyszín: Andrássy Egyetem, 1088 Budapest, Pollack Mihály tér 3., Tükörterem
Valóban létezett a „calcio danubiano”, amely stílusában jelentősen különbözött a brit és a német futballtól? S ha igen, kik találták fel? Mi jellemezte akkoriban a futballt, s mitől lettek a dunai térség illetve Svájc csapatai nemzetközi nagyságok? Hegyi Iván magyar sportújságíró beszélget egykori focistákkal és a labdarúgás ismerőivel.
Résztvevők: Hans Menasse (A), egykori osztrák válogatott játékos, Walter Lutz (CH), a Sport című egykori magazin főszerkesztője, Grosics Gyula (H), a magyar Aranycsapat kapusa és Szepesi György, a legendás magyar sportriporter.
Szerintem a temesváriak ekkoriban közép-Európa egyik legjobb csapata voltak, talán el is érték az MTK és az FTC szintjét, magyar élcsapatokat is többször megvertek barátságos mérkőzéseken...
Akkoriban a Temesvári Kinizsi baromi jó csapat volt, hatalmas játékerőt képviselt. Sorra nyerték a román bajnokságokat. Ott játszott Tánczos Mihály, Teleki Pál Wetzer-Veder Rudolf, Zemler (Semler) Gusztáv, Teszler-Temesi... hogy csak az ismertebbeket említsem, akik nálunk is megfordultak.
De igazoltak Magyarországról is, pl. Konrád Jenőt, Szidont, Schallert, stb.
