A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
"Légy türelmes mindenkihez, de leginkább magadhoz. Ne csüggesszenek el hiányosságaid, legyen bátorságod föléjük kerekedni. Örülök, hogy minden nap újrakezded. Nincs jobb módja annak, hogy a lelki élet jó véget érjen, mint mindig újrakezdeni és soha nem gondolni, hogy már eleget tettünk."
A halálos küzdelem kispórolhatatlan annak az életéből, aki Jézus Krisztusé akar lenni. Ám ez a halálos agónia talán nehezebb, ha ötven-hatvan évre, a hétköznapokra van elosztva, és egy napra nem jut belőle több, mint egy pillanatnyi lemondás erről-arról, önmagamról. Add, hogy a pillanat vékony hidacskája alatt lássam örvényleni az örökkévalóságot!
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Hiszem, hogy minden áldozat és minden szenvedés értékes számomra. Amikor fájdalmaim vannak, tesztelnek. Bízhatok Istenben, bármennyire is nyomorultnak érzem magam? Mondhatom-e: „Legyen meg a te akaratod”, amikor vereséget szenvedek? Ha rajtam múlik, a hitem valódi és gyakorlatias. Rossz időkben és jó időkben is működik. Az isteni akarat olyan módon működik, amelyet a véges elmém nem képes ugyan megérteni, de tudom, hogy mindig bízhatok benne.Imádság a napért Imádkozom, hogy nyugodtan fogadjam a szenvedéseimet.
Imádkozom, hogy elfogadjam a fájdalmat és a vereséget, amely Isten lelki növekedésemre vonatkozó tervének része.
Néha elvonulok egy csendes helyre Istennel. Azon a helyen felépülést, biztonságot és erőt találok. Időnként megtervezek csendes időszakokat, olyan időket, amikor Istennel kommunikálhatok, és kipihenten, felfrissülve kelek fel, hogy folytassam azt a munkát, amelyet Isten rám bízott. Tudom, hogy Isten soha nem ad nekem nagyobb terhet, mint amit elbírok. Minden igazi siker a nyugalomban és a békében rejlik.
Imádság a napért
Imádkozom, hogy megerősítsem belső életemet, hogy megtaláljam a nyugalmat. Imádkozom, hogy lelkem csendben és békében pihenjen meg.
Jézus szenvedett és meghalt értünk, hogy a üdvözüljünk. Ennek tudatában kell élnünk. Sokan közülünk laposkúszásban, szemlesütve, kezüket tördelve kérnek bocsánatot azért, hogy élnek, azért, hogy katolikusok, mint harmad-negyedrendű állampolgárok. Légy hálás hitedért, egyházadért és felemelt fejjel, valld meg bártan Megváltódat mindenki előtt.""Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék?"(Mk 4,21)
Amíg fontosabb dolgaid is vannak, mint Isten imádása, addig belső katasztrófa előtt állsz. Nem Isten büntet, hanem magadat bünteted, mert egy olyan emberi élet, amelyben Isten csak időnként visszatérő téma és nem Isten körül forog, az alapvetően hazug, hamis, nem valós emberi élet – következésképpen össze fog omlani.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Hiszem, hogy a jövőm Isten kezében van. Ő jobban tudja nálam, mi jó nekem és hogy mit hoz számomra a jövő. Nem vagyok kiszolgáltatva a sorsnak, és nem sújt az élet. A Gondviselés nagyon határozottan vezet, ahogy próbálom naponta újjáépíteni az életemet. Én vagyok az építő, de Isten az építész. Az én felelősségem, hogy a tőlem telhető legjobban építsek az Ő irányítása alatt.
Imádság a napért Imádkozom, hogy minden nap számítsak Istenre, hiszen Ő tervezte az életemet. Imádkozom, hogy Isten akarata szerint éljem az életemet.
A legfőbb kérdés gyakran az, hogyan alakulnak a jövőben kapcsolataink, munkahelyi dolgaink, felépülésünk – egész életünk. Így azonban könnyen belelovallhatjuk magunkat az örökös aggódásba. Ez pedig meggátolja, hogy megoldjuk a mai feladatunkat. Ha a jelenben maradunk, és teljes erővel részt veszünk a mában, nem kell mást tennünk, mint meggyőzni magunkat arról: a holnap is javunkra válik.
A jövővel kapcsolatos aggodalmaskodás negatív módon hat e jövő alakulására. A legtöbb és legjobb, amit tehetünk, hogy élünk, mégpedig „itt és most” nem csak a máért, hanem a holnapért is. A dolgok maguktól kialakulnak, ha hagyjuk.
A tervezésen kívül csak annyit kell tennünk, hogy hiszünk benne: a jövő jól fog alakulni.
Imádkozom azért, hogy elhiggyem: ha a jelent jól élem meg és béke tölt el, a jövőm is jól fog alakulni. Nem felejtem el, hogy a legtöbb, amit a jövőért tehetek, ha a jelent a maga teljességében élem meg. Arra figyelek, ami most történik, és nem aggódom a holnap miatt.
Amikor a spiritualitás útját igyekszel követni, az gyakran azt jelenti, hogy teljesen megfordul korábbi látásmódod, a világhoz való viszonyod. De ez a fordulat az, amely boldogsághoz és lelki békéhez vezet. Békét hoznak azok a célok és ambíciók, amelyekre az emberek általában törekszenek? A szív nyugalmát és boldogságot hozzák azok a dolgok, amelyeket a világ felkínál vagy rád erőltet? Rájöttél már, hogy hamu az egész?
Imádság a napért Imádkozom, hogy ne legyek fáradt, kiábrándult vagy csalódott. Imádkozom, hogy ne a világ útjaiban bízzam, hanem a Szentlélek kínálta utakban.
A növekedés és gyümölcstermés nem az ember műve, hanem az Istené. Az embernek az a dolga, hogy gondoskodjék arról, hogy a mag jó földbe hulljon, a későbbiekben pedig a kisarjadt növényt öntözze, kapálja, gondozza. Így lesz a gyümölcs az ő szorgos munkájának eredménye, egyszersmind azonban annál mérhetetlenül több is: ajándék, meg nem szolgált jutalom.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Többet ér az engedelmesség, mint a véres áldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása, mert a varázslás bűnével ér fel az ellenszegülés, és a bálványimádás vétkével az engedelmesség megtagadása. 1Sám15,22-23
"Az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál." 1Sám 15,22
Saul király szíve elszakadt az Úrtól, amikor népének akart kedvezni a harci zsákmánnyal. Akkor valódi az Isten iránti szeretetünk, amikor már nem próbáljuk kimagyarázni, hogy miért jobb úgy, ahogy mi gondoljuk, mint ahogy Ő mondja.
Van, hogy a pápa hülyeségeket beszél. Az Úr majd megítéli milyen kényszer hatására tette és kért e bűnbocsánatot.
Piusz pápa előbb áldotta Hitlert, majd csendben nézte működést, végül felszólalt ellene, majd a megölését rendelte el. Szegénykét minden oldalról "okosították" azt se tudta mit csináljon, hol és mit nyilatkozzon, hogy az megfeleljen a hangosabbaknak is.
Ferenc pápa még Piusznál is nehezebb helyzetben van.... viszont saját bőrét mentve még nem kellene, hogy sátánt szolgálja. Vagy ha tényleg ő az utolsó választott pápa akkor elvárt viselkedésével húzza a hivatalt amíg csak lehetséges. Na de ilyen áron??? Mi a rosszabb? Az 1 milliárd katolikus megharmadolása vagy a katolikus egyház megszűnése, viszont tiszta lélekkel.
Ami megvan Írva (Jelenések könyve), annak úgyis megkell lennie. Na de miért kell közben mocskosnak maradni, nem tanult Júdás esetéből??? Tucatnyi enciklika van, hogy jöhetett volna ki ebből Júdás tisztán....
>>Ferenc pápa: „Öngyilkossági kísérlet” - az oltás elutasítása
A katolikus egyházfő a korábbinál is határozottabb hangon szólította fel az embereket arra, hogy oltassák be magukat.
„Erkölcsi kötelességünk gondoskodni az egészségünkről”
A katolikus egyházfő – a Vatikánhoz akkreditált nagykövetek előtt elhangzott beszédében – a korábbinál is határozottabb hangon szólította fel az embereket arra, hogy oltassák be magukat. A 85 éves pápa járványügyi tanácsadó testülete korábban erkölcsi felelősségnek nevezte az oltakozást.
A katolikus egyházfő az oltás felvételét nemrég a szeretet cselekedetének, visszautasítását pedig öngyilkossági kísérletnek nevezte.
„A vakcinák nem a gyógyítás mágikus eszközei, mégis – a többi kifejlesztendő kezelés mellett – a legészszerűbb megoldást jelentik a betegség megelőzésére” – tette hozzá.
Vatikán: erkölcsileg elfogadható az oltás Egyes katolikusok – köztük konzervatív amerikai püspökök és bíborosok – arra hivatkozva utasítják el az oltást, hogy erkölcstelen kutatások eredményei... A Vatikán hivatalos álláspontja az, hogy erkölcsileg elfogadható az oltás.
Ferenc pápa és elődje, XVI. Benedek is beadatta magának a Pfizer-BioNTech vakcináját. <<
ps. (A cikket a mandineren olvastam , valószínű hamarosan más felületeken is olvasható lesz a hír.)
Az az igazi hívő, aki nem úgy akarja a dolgokat szemlélni, ahogy ő felfogja, hanem ahogyan az Isten látja. Az a hívő, aki nem a saját szemével akarja nézni a világot és mindent, ami benne van, hanem Isten szemével. Szokatlan ez a látásmód, néha szinte megbotránkoztató.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
„A bölcsek megalázkodnak Isten példátlan logikája előtt, nem úgy fogadják az Urat, ahogyan elképzelték, hanem úgy, amilyen, kicsinyként és szegényként. Leborulásuk azoknak az embereknek a jele, akik félreteszik saját elképzeléseiket, és helyet adnak Istennek.”
Ferenc pápa beszéde délben vízkeresztkor (Úrangyala)2022. január 6.
Ez az üzenet nem a szerencsétlenség ómenje, hanem az újjászületés próféciája.
"Hamarosan lesznek olyan papjaink, akik a szociális munkások szerepére süllyednek és a hit üzenete pedig politikai látásmódra redukálódik.
Minden elveszettnek tűnik, de a megfelelő pillanatban, pontosan a válság legdrámaibb szakaszában, az Egyház újjászületik.Kisebb, szegényebb, szinte katakombás lesz, de szentebb is. Mert ez már nem azoknak az Egyháza lesz, akik a világ tetszésére törekszenek, hanem az Istenhez és az örök törvényéhez hűek Egyháza lesz.
Az újjászületés egy kicsi, nyilvánvalóan jelentéktelen, ám mégis megdönthetetlen maradék munkája lesz, a megtisztulás folyamatában.
Az első, amit hamar meg kell tanulnunk, hogy a sátánnal nem szabad szóba állni. Amikor ő veled Istenről beszélget és kétségbevonja Isten szeretetét, úgyis alulmaradsz. Másodszor, ha valaki sajnál téged, mert Isten szolgája, szolgálója vagy, akkor fordulj sarkon és szó nélkül hagyd ott. Engem ne sajnáljanak, mert az Istené vagyok. Ez a sajnálat mérhetetlenül szennyes.
Az Isten szeretetét visszautasító ember életében minden óra utolsó óra, mert a testi halál felé sodródik, amely mögött az örök kárhozat rémületes örvénye vár rá. Azok életében, akik eladták lelküket, hitüket a pillanatnyi gyönyöröknek, már most láthatjuk a végső ítélet elővételezését: Látszólag boldog, sikeres életük mélyén a legteljesebb értelmetlenség szakadékai tátonganak. A hitről már nem lehet szólni hozzájuk, mert nem értik, ha viszont arról próbálunk meg beszélgetni velük, ami őket érdekli, mindjárt feltárul kiüresedett, sivár, halott életük. Szavaik távoliak, mosolyuk erőltetett, arcuk élettelen, s a halál jeges hidegét árasztják maguk körül. Valóban: elérkezett az utolsó órájuk – még nem a végső evidencia rémületével, de igenis a végső értelmetlenség kimondhatatlan keserűségével.
