Keresés

Olykor magamba
lépek, termeim csendjét
vigyázva, halkan

kopogok ajtóimon,
s vendégűl látom magam.

Esőfátyolom
lemossa rólam végleg
szomorúságom?

Jöjj esô, zuhanj
ránk, fürdônk fekete fény,
ezüst csillogás.

Klaviatúrán
sétáló Larel macska,
soraid szépek!

off
Különösen a harmadik tetszett!
on

Szép illúziók
repítettek magasra-
nagy a zuhanás.
----------------------
Mint piranhák a
sebesült őzre,támad
a sötét magány.
----------------------
Kékezüst holdfény
táncol íriszed selymes
tengerszemtükrén.

Elnézést az előbbiért,a macs úgy gondolta,átgyalogol a billentyűzeten..:)

1. Szép illúziók

1. Szép illúziók

patak sodorja
vizébe hullt levelem.
már üzen az ősz

Titkaid fátyla
ölel, puhán betakar,
magad vagy újra.

Libbenti kicsi szellô,
vad vihar nem bír vele.

Tea hajnalban.
Virág-illatu gőzét
elfújja a szél.

Szegény kis levél:
lebeg, lebeg cél nélkül,
sodorja a szél.

Nem nyarat, időt
álmodik őszbe hullván
fáradt falevél.

Korán megőszült
levélke libbent elém.
Lesz-e még nyaram?

Holdvilágos éj
leple alatt titkaim
fátyla ölel csak.

Titkos éjt les a
bölcs holdvilág, körülfon
fénye szelíden.

Hold jár az égen
csillagtestvérek között
talpig fehérben.

Árny jár a réten
vadvirágszirmok fölött
sejtelmes fényben.

Üdv!
Nézzétek meg a www.haiku.ini.hu vagy www.nexus.hu/haiku oldalt. Igencsak a témába vág.

Üdv!

Ha itt lenne most
kedvesem, titkos éjben
el nem aludnék!

Hamvas-sötét éj
titkot sző és titkot súg.
Nehogy elaludj!

(Nagyon szép volt!:)

Titkot szövő éj
könnyű lepkeálmot hint
fáradt pillákra.

Ködhegyek felől
puha macskalépteken
közeleg az éj.

Gyöngyvirág, köszönöm a kedves sorokat!

Emlékeinkben
hamuba hullt remények,
füstté vált álmok.

Kedves MaTeo,
üdvözöllek körünkben,
verselgess velünk!

Színek felettünk:
szivárványhídon kószál
tarka életünk.

Felszállsz boldogan,
végre nyaralás, élet!
Aztán csak a füst... :((

hideg hamuba
hulló falevél hangja.
szólítottalak.

Eső csepereg,
szivárvány-íveken át
szállnak a fények.

Halkan lépkedô,
álmosan jószagú kis
vasárnap este.

Számtalan ének
s számtalan versike
szól mindig Hozzád.

Mégis jólesik
ha egy szóba sűrítem
érzéseimet...

('Szeretlek!')

Forró bizsergés
minden pillanat, mikor
rólad álmodom

Kőszobrok őrzik
ezeréves tanuként
e falak titkát.