Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Nem ellentmondani akarok, csak megemlítem, hogy nekem pont a tavalyi Kinizsi előtt fordult ki a bokám csúnyán, egy közös 32 km-es terepfutásra igyekeztem innen tanyáról, és azt figyeltem, hol kellene kaszálni a gebéknek, ezért gödörbe léptem. Ott ültem egy darabig, számoltam a csillagokat fényes nappal, és eltemettem a Kinizsit. Aztán ahogy csökkent a fájdalom, óvatosan tovább bicegtem, majd futogattam, és a vége az lett, hogy simán végignyomtam azt a kört, majd 2 hét múlva a Kinizsit is. A boka még hetekig dagadt volt, és oldalirányba hajlítva fájt is, de a futásban nem zavart. Én sem értettem, hogy ez hogy lehetett. De persze úgy általánosságban sérülten ne menjünk ilyen erőkifejtésre!
Frissítettem a "Nagy Kinizsi Százas táblázatot", és el is kezdtem feltölteni videókkal, beszámolókkal.
Aki készített még videót, írt beszámolót, vagy tett fel valahová galériát, nyugodtan jelezze (mailben elsősorban), és beleteszem a táblázatba. Köszönöm!
Erről a gyermekemmel folytatott párbeszédek jutnak eszembe, amikor szeretne valamit (pl. elmenni Mekibe, ilyenek), és azt mondom, "nem".
Ilyenkor gondolkodás nélkül visszakérdez: "Miért?" Mondhatnánk erre, hogy a gyermeki kíváncsiság mennyire természetes dolog - de valójában az ő értelmezési kerete ilyenkor cseppet sem az ismeretszerzés. Hanem kőkemény rábeszélés; kéri a következő akadályt, amin túl kell jutni a vágyott kedvezmény felé :)
Ez abszolút korrekt hozzáállás. Még akkor is egyetértek, ha magam sem teljesen ép bokával álltam neki. Viszont volt egy tervem, ami nem szólt egyébről, mint a teljesítésről, és 24 órán belül. Tavasz elején váltottam egy nagyon könnyű bakancsra. Az okokat anno leírtam (rövidebb túrákon 4-5 bokaficam, és volt feladás is emiatt), majd nem volt mese, váltani kellett. Fájó szívvel bringázni, és sétálni használom a S.....n túracipőmet..
A Százason (és előtte is) nem egyszer "megmentette" az életem, persze átvitt értelemben. Pélinél most pl. a forrásoknál estem akkorát, hogy mindenki összerezzent, mert kifordult a lábam egy kövön. Boka egyben, én tovább.
Minden elismerésem a futóknak, de ismerem a korlátaimat, és, ahogy valaki egyszer megemlítette, 24 órára fizetett be, már magam sem látom másként:-)
Ettől persze még kisülhet egy 20 óra alatti idő is, szokjuk egymást a bakival.
Itt is gratulálok - nekem most a "nem nyert" jött össze, úgyhogy 6:2 - de legalább az első kiosztott levescetlit én kaptam :-)
Saját tanulságok: Ha vasárnap meg ráadásnak kedden kimegy az ember bokája, és motivációban sem teng túl, akkor nem biztos, hogy érdemes nekivágni. És mégegy, főleg a fiatalabbaknak: Ha csak kicsit, és csak egyszer húztad meg abokádat, azt is tessék szigorúan pihentetni és kivárni, hogy rendbe jöjjön. Igazából nincs is olyan, hogy "kicsit", csak olyan van, amit nem szabad ellinkeskedni. A sok ilyen "kicsi" túlterhelés, meg szalagok meggyötrése évek alatt nagyon ingataggá teheti az izületeket, és ez, pláne a bokánál olyankor is visszaüt, amikor nem is gondol rá az ember. Én idén megtanultam ezt a leckét - kár, hogy a saját káromon. Mostanra elmúlt nagyjából a fájdalom, de az, hogy nagyon könnyen sérülhetek, az megmaradt. Hogy lesz-e 9. nekifutás jövőre vagy később? Nem tudom, de az biztos, hogy sokkal többet kell készülni, sokkal jobban rá kell hangolódni, és lehet, hogy bakancsra kell váltanom, hogy valami tartsa a sajnálatosan laza bokámat.
Mindenkinek, aki elindult, nagy gratuláció - ha beért, ha nem - hiszen az indulással már megtette azt a lépést, ami a saját határait feszegető teljesítményhez kell. Köszönöm mindenkinek a társaságot, azoknak is, akikkel csak pár szót váltottam, meg azopknak is, akikkel hosszabb-rövidebb szakaszt együtt tettem meg - jó buli volt, remélem, minél többeteknek sikerült legyőzni önmagát és ezt a közel 100km-es távot!
Mondjuk másfelől az is igaz és érthető, ha az ember kíváncsi az okokra.
De szerintem ezt a kérdést jobb úgy kezelni, hogy a Kinizsi Százas egy termék, egy fekete doboz, ami "van" - és lehet szeretni vagy nem szeretni, de nem biztos hogy nekünk kell megváltoztatnunk vagy a belső működését vizslatnunk.
Ahogy olyan órát, olyan autót, olyan fejlámpát veszünk, használunk, gyűjtünk, amilyenhez csak kedvünk van ill. ahogy a lehetőségeink engedik - de ettől még a működéséhez nem feltétlenül fogunk érteni, és talán nem is a mi dolgunk.
Ermak, jól döntöttél! Sajnálom az eltévedést, egy darabig a két sárgapólós úriemberrel haladtam gyalogolva, remélve, hogy utolérsz a lejtőn, de akkor emiatt nem érkeztél. Azért jó volt együtt haladni. Sistergő, akkor örvendtem, velem kedves voltál, igaz, nem gyurcsányoztam. :D Vizet nem kértem, mert volt tartalék.
Annyira nem látok bele, ugyanakkor magam is rendezek teljesítménytúrát, és vannak elképzeléseim a bürokrácia működéséről.
Az, hogy a rendező becsüli meg a várható létszámot, maga mond egy "korlátot", attól még a hatóság beleszólhat - nyilván célszerű egy olyan létszámra engedélyt kérni, ami az addigi átlag, vagy maximum, vagy amiről tudják, gondolják (informálisan, vagy bárhogy), hogy arra még engedélyt kapnak. Nyilván nem célszerű 2000 vagy 3000 főre kérni, ha esetleg ez nagyobb költség, vagy megvan a kockázata, hogy ennyi főre már nem adják meg. Meg még soha nem is voltak annyian, akkor meg minek kérnék jóval több főre? És esetleg az is lehet, hogy nem is céljuk, hogy sokkal többen induljanak, mert úgy érzik arra nincs kapacitásuk, vagy bármilyen okból.
És egy kicsit úgy is látom (persze lehet hogy valahol sántít a példa), hogy ha bemegyek egy Hermés boltba mondjuk, de nem tetszik hogy ott minden kicsit drágább mint a kínai boltban, vagy nem tetszik a ruhák színe vagy szabása, akkor nem kezdek el ott hangosan mérgelődni, szidni a tervezőjüket vagy legalábbis megkérdőjelezni a szakmaiságát, hanem átmegyek egy másik üzletbe.
Unoka tesómmal, aki első bálozóként küzdött meg az „Úttal”.
Igazán jól sikerült Szüli-napi parti, sok régi ismerőssel találkoztam, és végeredmény is hasonlított egy klasszikus bulizáshoz: négykézláb másztam fel a lépcsőn, és egész-nap nyomtam az ágyat.
Hát ez remek, ezek szerint a rendezők kitalálnak egy létszámot, amivel a tapasztalatok szerint "elbírnak", megkérik rá a Zengedélyt, megkapják, de nem tudják feltölteni (1200-nál kevesebben indulnak, sokan pedig nem tudnak hivatalosan indulni), és a magyarázat: "a hatóság természetvédelmi szempontból korlátozza".
Már csak abban nem vagyok biztos, hogy én vagyok az egyetlen hülye a környéken?
A feladas oka egyertelmu, ebben az esetben mas dolog nagyobb prioritása ütötte a K100 teljesitest. A PB-s futos teljesitest nem ütötte volna, de igazibol - SZVSZ - a 2017-es Kinizsid aznap uszott el, amikor megtudtad hogy a lanyodnak akkor lesz a fontos idöpont, mint amikor a Kinizsi.
Jövöre elmegyünk majus elejen Egyiptomi edzötaborba, aztan röhögünk a katlanban a többieken :)
"A Horgásztó előtti részt nagyon szépen rendbe rakták a topiktársak – sokkal rosszabbra emlékeztem a múltból. A Horgásztó utáni emelkedőn le kell ülnöm pihenni – pedig mindig az a taktikám, hogy az emelkedőn akármilyen lassan, de haladjunk. Ülök egy-két percet, és teljesen az az érzésem, hogy 2500 méter fölött vagyok a hegyekben és kevés az oxigén, szuszogok és szalad a szívem."
Nem mondtam, de Husvetkor nem csak köveket dobalt arrebb, hanem a talajszintet is megemeltem 2000-rel. Telen ott nyilik a Tokodi sipalya. A K jelzes a piros palya, a K+ meg a fekete :)
A nem linearis reszevel tisztaban vagyok. A koncepcionk az volt, hogy egyutt megyunk ameddig a ket tav egyutt megy, de nekem a beszelgetes miatt 170 lett a pulzusom masfel km utan es erosen visszavettem a tempombol. Viszont annyira nem szakadtam le ezek szerint toluk.
Még április elején tettem fel egy kérdést a DINPI-nek a létszámkorlát kapcsán. Múlt szerdán kaptam rá választ az illetékes tájegységvezetőtől, bemásolom mindkettőt. Kiemelés tőlem.
"Tisztelt Hölgyem, Uram!
Immár több éve létszámkorlát van a Kinizsi Százas teljesítménytúrán. A szállongó, de egyértelműen soha meg nem erősített hírek szerint a Pilis-oldal szerpentinjén – valamilyen ott fészkelő madár miatt – korlátozni kell az adott idő alatt áthaladó emberek számát. Az utóbbi években a természetvédelem abba az irányba mozdult el, hogy nem csak tilt bizonyos tevékenységeket, de meg is magyarázza, hogy az adott tiltásnak, korlátozásnak (vagy természetvédelmi beavatkozásnak, pl. a feketefenyő kivágásának) mi az oka. Remélem, erről a korlátozásról is kaphatok bővebb tájékoztatást."
"Lenti kérdésével kapcsolatban szeretném tájékoztatni, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi kezelői hatáskörében vesz részt a védett területen zajló rendezvények, így a Kinizsi 100-as teljesítménytúra engedélyezési eljárásában, melyet a természetvédelmi hatóság folytat le.
Visszanézve az elmúlt évek engedélyezési eljárásait a hatóság rendre azt a létszámkorlátot hagyja jóvá, amit a rendező a kérelmében megjelöl. Az idei évben ez a hosszútávon 1400 fő, a résztávokon 200 és 800 fő, ill. 80 fő rendezői létszám - ami a többi teljesítménytúrához viszonyítva igen magas. A konkrét kérdésére válaszolva jelenleg nem indokolt és nem is kérünk a hatóságtól természetvédelmi korlátozást a túra nyomvonalának egyik szakaszára sem - a Pilis oldal szerpentinje közelében fészkelő madárra alapozva pedig különösen nem, és a természetvédelmi hatóság sem korlátoz az engedélyében hasonló okokból."
Na majd jövőre jobb lesz, meg hátha hűvösebb/felhősebb.
Csak 4 percet vertetek rám a Kevély tetejére, ha az 50 perc a csúcsot és nem az ep-t jelenti, 21-et a hosszú-hegyi ep-n és 38-at a pilis nyeregi ep-nél. Ezek szerint az elejét egész jól bírtam :D
Találkozások: A rajtból együtt indultunk Ogzennel és Mr. Longgal (utóbbi 25-ön indult), útközben sikerült megismernem Vestmannt, Münchent, egy read-only topiktársat (elfelejtette a jelszavát, de volt rajta kötöző) és amatot, a régi ismerősök közül pedig találkoztam SK-val (a rajtban), asciimoval és bferivel.
Újra láttam a nekem kedves tájakat is, bár futva jobban kell figyelni a lépést, főleg lefelé.
A feladás hátteréről („osztottam, szoroztam…”): Az idei K100-at, hat év kihagyás után, már egy éve beterveztem. Tavaly júniustól futottam bő 1300 km-t: 10-25 km közti távokat, meg egy 65 km-es terepfutó versenyt. A korábbi években 400 km-nél több edzéskilométerem (10-20 km-es futások) nem volt, a legjobb időmet mindössze 100 km edzés után mentem. Erre alapozva úgy gondoltam, bennem van a 14 órás, vagy nagyon jó esetben a 13:30-as teljesítés.
Idén tavasszal kiderült, hogy a hatéves pici lányom iskolaünnepe május 28-ra esik. Ettől függetlenül megvettem a hazaútra a repülőjegyet péntek késő estére (eredmény: kb. 4 óra alvás), a visszajegyet pedig hétfő reggelre. A lányom és a feleségem aztán addig győzködtek, hogy átfoglaltam a jegyet vasárnap reggelre (indulás Ferihegyről 6:15-kor). Múlt héten az is kiderült, hogy barátaink is jönnek az iskolaünnepre, meg utána hozzánk kései ebédre. Pusztamarót felé, 18:30 körül, a hullámvasút tetején kezdtem el számolgatni, hogy két lehetőségem van: 1. Végigmegyek, éjjel 1 és 3 között érek a célba, onnan kivisz a sógor Ferihegyre, nem alszom semmit, és így húzom végig a vasárnapot, 100 km után. 2. A sógor Tardosra jön értem, és megfürödve, 4-5 óra alvás és „mindössze” 70 km után veszek részt a családi programban.
Teljesítésem volt már elég, az eredeti időtervet már a legkésőbb a Getén buktam, de onnan még sokáig továbbmentem, arra számítva, hogy javul a tempóm és legalább a 14:45-ös eddigi legjobb időmet elérem. Szóval, amit lehetett, megtettem a teljesítésért, de egy ponton azt mondtam, hogy innentől a családé az elsőbbség. És vasárnap még jól is esett a „bulizás”. Az izomláz pedig minimális.
Röviden ennyi a történet, akit érdekelnek a részletek, meg a durva lassulás lehetséges okai, olvasson tovább.
A részletek: 8:00-kor rajtolunk Ogzennel és Mr. Longgal. Utóbbi a Kevélyre menet úgy dönt, hogy neki túl erős a tempó, és lemarad. Ogzennel folyamatosan előzzük a többi túrázót, és ez egészen a Getéig így marad, onnantól kezdődik az, hogy kisebb csapatokkal oda-vissza előzgetjük egymást, ki felfelé gyorsabb, ki lefelé. A tömeg sehol nem zavaró, alig akadályoz a futásban, sokan félre is húzódnak, ha hallják, hogy jövünk.
A Nagy-Kevélyre 55 perc alatt érünk fel – 50 perc volt a terv, de ez bőven belefér. A pulzusom a tervezett 140-150-es zóna tetején van. Onnan lefelé pár túrázó épp két terepmotorosnak magyarázza, hogy egyébként sem jó ötlet bejönni az erdőbe, de ma és ide különösen nem. (Egyébként mi volt az a rendezvény a Kevély-nyeregben?)
A Csobánkai-nyeregnél vár Édesanyám – úgy volt, hogy vasárnap megyek át hozzá, de ugye átfoglaltam a jegyet. A kocsiban meglátok pár alkoholmentes sört – nem rám gondolva vette az előbb a boltban, de kérek egyet, és nagyon jól esik. (Innentől ugyebár „Kinizsi Light”-ot teljesítek, ráadásul nem bejelentett depóautóval.) Itt Ogzen továbbmegy, Pilis-nyeregben érem majd csak utol.
Hosszú-hegyre 2:00 alatt érek. 15 perccel több, mint a terv, de ennyi késés még nem gond. Jól érzem magam, enni is tudok (még…).
Pilis-nyereg 3:35 alatt van meg, ez 20 perc késést jelent, de még ez sem annyira aggasztó. Ami annál inkább problémás, az a pulzusom: a Csobánkai-nyeregtől lejtőn sem megy 160 (a maximális pulzusom 80%-a) alá. Ez nem tűnik hosszan tarthatónak, és ilyen pulzuson már az evéssel is gond lehet (lesz is…). Amúgy viszont jól megy a futás, ha nem látom a pulzust, gyorsabban mentem volna. Veszek egy baglyos kitűzőt, és öt percen belül indulunk tovább Ogzennel.
Kesztölcre 4:27 alatt érünk, kevés az ember, a mezőnynek eléggé az elején vagyunk. Úgy terveztem, hogy itt eszem egy szép, nagy pogácsát. Nagyon kedvesen kínálnak a helyiek, el is veszek egy minipogácsát – és alig bírom elrágni, az evésnek annyi. Itt van az első holtpontom, de a hideg zuhany valamennyire helyre tesz, itt is 5 perc körüli a pihi. Viszont itt véget ér az örömfutás, és kezdődik a küzdés: innentől úgy érzem, folyamatosan abban a tempóban megyek (ha gyaloglok, ha futok), ami még megborulás nélkül éppen tartható.
Dorog 5:04, 35 perc késés – ez már gond. Alkoholmentes sör még az életben nem ízlett úgy, mint itt. Újabb kis holtpont, de 5 perc pihinél több itt sem kell. A pulzusmérő pántját leveszem – szorít, és piszkosul nem vagyok már kíváncsi ezekre a magas értékekre. Ogzen ismét előremegy – Mogyin találkozunk újra. Továbbindulok, időnként próbálok datolyát enni, de egy-egy szem csúszik csak le, nehezen.
A Getére (6:11) megfontolt tempóban, de jó állapotban érek fel, és megállás nélkül megyek tovább. A Horgásztó előtti részt nagyon szépen rendbe rakták a topiktársak – sokkal rosszabbra emlékeztem a múltból. A Horgásztó utáni emelkedőn le kell ülnöm pihenni – pedig mindig az a taktikám, hogy az emelkedőn akármilyen lassan, de haladjunk. Ülök egy-két percet, és teljesen az az érzésem, hogy 2500 méter fölött vagyok a hegyekben és kevés az oxigén, szuszogok és szalad a szívem. A Kis-kőről lefelé rövidítek – az aszfaltút előtt balra fordulok a kis ösvényen – ott és akkor ennyi kispistázás nem zavar.
Tokodi pincéknél 7:16 alatt vagyok – és magam alatt is. Egy alkoholmentes sör és 5-10 perc fekvés nagyjából rendbe tesz. A Kősziklát nem szoktam szeretni, most viszont lassan, de biztosan megvan.
Mogyorósbánya 7:57. Elfogy egy újabb alkoholmentes sör, egy pikoló Borsodi, és vére egy banán is lemegy. Kb. 20 percet pihenek.
Öreg-kő 8:50. A hátamnak elege van a túrából: el vannak merevedve a vállöv izmai, menet közben nem tudom jól kimozgatni, megállni nem akarok, meg különben is, egy masszázs esne igazán jól. Pélinél újabb rövidítés: tudom, hogy az idősotthon felé kellene menni, de nem találom a jelzést. Bika-völgy után az erős emelkedő és a hullámvasút piszok nehezen megy. A hullámvasút tetején eltévedek: megyek jobbra, meg előre, de jelzés sehol. Utolér egy GPS-es túrázó, és több száz métert mehetünk visszafelé – kompenzáltam az eddigi rövidítéseket. Várom a hajtűkanyart, de az nem jön – áthelyezték a kék jelzést????? Innentől Pusztamarótig számolom ki, hogy a feladás a józan döntés.
Pusztamaróton (kb. 10:30) már rendes sört iszom – ráadásul a Dreher a kedvencem. Kisimulnak a ráncaim, kiváló a kedvem, beszélgetek a túratársakkal, lazán megyek fel a Kis-Gerecse oldalában, élvezem a tájat, a madarakat…
Bánya-hegyen (kb. 20:20) szólok, hogy kiszállok, iszom teát, majd a legutóbbi addigi túratársak depós kísérői levisznek Tardosra. A sógor még nincs ott, úgyhogy nyújtok, leülök a padra, írok a topikba. Meglepetésemre még csak nem is fázom – ami egyébként a fáradtság egyik jele nálam.
Min úszhatott el a teljesítés:
Biztos, hogy több oka volt, magam sem vagyok biztos abban, mi, mennyit tett hozzá, de megpróbálom hozzávetőleges fontossági sorrendben leírni. - Az edzéseim szinte mind 0-10 °C közötti időben voltak (hajnalban futok). Szaunával lehet edzeni a melegre, de nem volt rá időm, így visszafogott a meleg. - Nem tudtam eleget inni. Illetve, megittam közel 7 litert, és ennyi még nagyjából jól is esett, illetve a mérések szerint az emberek többségénél óránként legfeljebb 0,7 l szívódik fel – a 7 liter ezzel is összevág. Viszont a Szántói-nyeregtől nem kellett pisiszünetet tartanom egészen este 11-ig. - Régi mondás, hogy hosszú távra hosszú futásokkal készüljünk, nekem pedig a februári 65 km-t leszámítva csak 4-5 20-25 km-es futásom volt. - Az emelkedőket 30-40 km után mindig is nehezen vettem, de most az átlagosnál is nehezebben. - Az edzéseken úgyszólván csak 130-155 közötti pulzuson futottam, 160-165 között minimálisan. - Nem éheztem el egy pillanatra sem, de ennél egy kicsivel több szénhidrátot illik fogyasztani az optimális teljesítményhez (a reggelit nem számítva két banán, 10 dkg sajtos süti, talán 10 dkg datolya, 2 l alkoholmentes sör, 7 dl rendes sör fogyott).
Nagyjából ennyi, ha valakinek még van tippje, megjegyzése, szívesen várom.
A templomromnál a két pontőr közül én voltam az idősebb, és végig rendezői póló volt rajtam.
A tanácsotoknak köszönhetően ("csak vészhelyzetre való vizünk van") nagyobb probléma nélkül oldottam meg a saját víz elosztását. Egyszer adtam fél litert, 85-öt pedig kiöntöttem. Mindössze egyetlen résztvevő volt, aki nehezményezte a helyzetet. Szóvá is tette, hogy a válaszom nem magyarázat. Magyarázkodni, vitázni pedig nem akartam.
Többen hagytak nálunk enni-innivalót, (így került hozzánk palackos víz) ezekkel kínáltuk az éppen érkezőket.
Tüzet nem kellett oltanunk. Hiába gyűjtöttük, aprítottuk a fát, a felerősödött szél miatt nem mertük meggyújtani.
