Rezi Handa-völgy feletti parkoló Volt Hullay-malom Alsó-nyíres Zalaszántó: K
Indoklás:
A javaslattal kiváltható a Rezi Zalaszántó érdektelen dűlőút ill. műút (2 km), felszámolható a Meleg-hegyen elágazó (!) KL.
Csatlakozó módosítások:
A Rezi Zalaszántó jelenlegi kéktúra útvonal megszűnik (a Gráb híd Zalaszántó műút miatt)
A volt Hullay-malom Gráb híd KL megszűnik.
Megj.: A legkézenfekvőbb a Rezi Meleg-hegy jelenlegi KL vonalvezetés lenne, de ez egy rémes, unalmas, napos, murvás-poros út, nyáron nagy gépkocsiforgalommal. A Handa-völgy feletti parkoló Rezi vár (megmaradó) KL jelzést meg kell erősíteni.
A Handa-völgy feletti parkoló volt Hullay-malom meredek szakaszon, a KL jelzés lényegében eltűnt.
A volt Hullay-malom Gráb híd (műút) Zalaszántó (országút) szakaszt (4 km aszfalt) úgy lehetne kiiktatni, ha a volt Hullay-malomnál átkelnénk a Nagy séd patakon és Alsó-nyíresig átvágva (benőtt dűlőút) mennénk be Zalaszántóra.
Az egész területet az alternatívák ellenőrzésével helyszínelni, a legoptimálisabb nyomvonalat engedélyeztetni kell, s ha van engedély, ki kell tisztítani a benőtt dűlőutat, biztosítani kell a Nagy séd patakon az esetleg problémás átkelést. A térkép egy optimálisnak gondolt nyomvonalat ábrázol.
2015. április 24.
Rezi Szent Ilona-kút Handa-völgy feletti parkoló volt Hullay-malom Alsó-nyíres Zalaszántó: K
Indoklás:
A javaslattal kiváltható a Rezi Zalaszántó érdektelen dűlőút ill. műút (2 km), felszámolható a Meleg-hegyen elágazó (!) KL.
Csatlakozó módosítások:
A Rezi Zalaszántó jelenlegi kéktúra útvonal megszűnik (a Gráb híd Zalaszántó műút miatt)
Rezi Meleg-hegy ill. a Handa-völgy feletti parkoló volt Hullay-malom Gráb híd KL megszűnik.
Megj.: A Nagy-séden gyaloghíd szükséges, az Alsó-nyíres felé a dűlőút a bozóttól megtisztítandó (250 m). Az új nyomvonalat engedélyeztetni kell!
A Handa-völgy feletti parkoló Rezi vár (megmaradó) KL jelzést meg kell erősíteni.
A két javaslat megjegyzéseinek megfelelő részeit pirossalkiemeltem.
Az első javaslat zöld színnelkiemelt szakaszára került végül felfestésre a jelzés (mely még érthető is, ha csak ezt engedélyezték). Így azonban a második javaslatban szereplő Szent Ilona-kút kimarad, pedig az útvonal pontjai között szerepel.
Ha valaki mostanság és az elkövetkezendő hónapokban szeretne kéktúrázni a Vértesben, és ennek során fel szeretné keresni Vitányvárat az készüljön fel rá hogy ezt most nem tudja megtenni.
Az ok örvendetes, a várban ásatások vannak, és amennyire lehetséges helyreállítják egyes részeit. A beszámoló szerint a jelenlegi tulajdonos erdészet zárta le a várromot.
Köztudott, hogy egy bizonyos szemétszedő akció előkészítésére egy csomó embert fizettek 5 hónapon keresztül azért, hogy mérje fel a kék kör útvonala mentén a szemetet és szervezze meg a gyüjtést.
Csak Somogyban ezt három fő végezte, országosan nyilván jó sokan. Mivel Ők GPS-el bemérték (állítólag) a nagyobb szemétlerakatokat ki kellett, hogy menjenek a terepre.
Ha kimentek nyilván az új nyomvonalakat ellenőrizték, ha kimentek ....
Ezt a változást jó lenne vissza csinálni, hiszen a nyomvonal egy része járhatatlan. A túrázok nagyrészt már az OSM térképeit használják mivel a turistautak.hu-már nem frissül illetve lassan mindent lemásoltak róla ami fontos. Durva hiba ha járhatatlan zsákutcába vezet az OKT egy térképen. - Szerintem.
Álítólag létezik egy ranger hálózat is már hónapok óta - nyilván nem ingyen - vajon észrevették, hogy itt nincs is út? A felmérőknek vajon rendelkezésére állt az új nyomvonalak tervezete, minek mérték volna fel a régit ha az már érdektelen. Ha mégis a régit mérték fel akkor valóban sokba került a kis csapat kirándulása.
Többször kibeszéltük már hogy vannak nagyon jó, bejárási tapasztalatokon alapuló módosítások és szemmel láthatóan vannak olyanok is amelyek hasra ütéssel, íróasztal mellől születtek.
Na ez utóbbiakat minimum újra kéne gondolni, vagy azt mondani, hogy bocsika, nem gondoltuk át, még az életben nem jártunk arra (akinek nem inge, nyilván nem veszi magára) hagyjuk az egészet, sztornó, marad a régi útvonal. Ami nem feltétlenül jobb, de legalább létezik.
A megvalósult és teljesen jó útvonal-módosítások egyike amit a múlt héten Füzéren láttam, vagy a cserháti Bableves-csárdás, stb, a nehezen megvalósíthatókból és fenntarthatókból pedig van egy pár, köztük a Rezi vár felé menő is. Meg az Aggtelek felé menő, meg a bódvarákói...
Önmagukban jók is lehetnének, de ha egyszerűen nincsen út akkor több lesz velük a bosszúság mint a nyereség.
A Rezi vár felé menő út volt már a kéktúra útvonala valamikor régen, jól is elsülhetett volna ez a módosítás, de egy terepi bejárást előzetesen azért meg kellett volna ejteni, nem az íróasztal mellett rajzolgatni.
Nagy valószínűséggel azt is kimondhatjuk, hogy most sincs a kéktúrákról precíziós felmérés. Nyilván ha tisztességesen felmérték volna az utakat akkor ez a helyzet most nem lenne.
Jól látható, hogy a Hullay-malom / tanya megszűnésével az út is gyakorlatilag eltűnt, egyes részein már "be is erdősült". Itt valóban elég necces lesz egy állandó jellegű nyomvonalat létrehozni / karbantartani / a járhatóságot biztosítani.
Érdemes összevetni a koábban bemutatott topográfiai térképrészletet ezzel a műholdfelvétellel: a növényzeti fedettség "szövete" is teljesen megváltozott a környéken.
Északon, az aszfaltútról a térképen fasorként jelzett keskeny erdősávon keresztül jutottunk ki az Alsó-nyíres háromszög alakú mezejére, ami egyetlen, hatalmas napraforgó vetés volt, nagyjából méteres egyedekkel. Az aszfaltútról ez volt az egyetlen letérés az Újmajor után több száz méter hosszan, de itt sem voltak kék jelzések! Délkelet felé ballagtunk a jelleghatáron, a szélső sorok között vezető keréknyomokon, ezek lassan elkoptak alattunk, de még láttuk, hogy fasor egy hosszabb kihagyásán átfordulnak a nyomok az Újmajor épületei felé. A napforgótábla mellett nem maradt kijárt nyom, a fasor festhető fáin sem volt jelzés a keleti oldalon, úgyhogy arra nem volt érdemes továbbmenni. Ahogy néztük, a tábla "faltól-falig" volt vetve, nem láttunk sem az északi, sem a nyugati peremén utat, vagy jelzést.
A fasor majorság felőli oldalán lévő elhanyagolt mezőn leereszkedtünk a jelleghatárig és végigmentünk a dzsindzsás erdő mellett a kaszáló peremén oda-vissza. Sehol semmi jelzés, de ösvény vagy út se indult sehol dél felé. Észak felé a kitérő a major kerítéséhez azért volt, mert mintha jelzéseket vettünk volna észre az ott álló oszloptrafó betongyámjain, de mint kiderült, ezek csak fémtáblák voltak, fakult "Vigyázz! Nagyfeszültség!" szöveggel. Itt tehát nem jutottunk dűlőre.
Az alsó piros vonal az autóutunk végét mutatja (bal alsó sarok) és gyalogutunkat a hídtól a kopott erdészeti aszfaltúton (ez régebben a KL jelzés alsó ága volt, a jelzések még mindig ott vannak). A lefelé, délnek induló tüske a K- jelzésen a Rezi felé megtett talán száz lépésünket mutatja, a jobbra, keletnek induló pedig az erdészeti úton való további keresgélésünket. A vonal végén az északnak induló tüske mutatja, hogy bepróbálkoztunk egy halvány keréknyommal, ami pár lépéssel a fák után egy majdnem embermagasságú susnyával benőtt mezőre kiérve elenyészett alattunk.
Felfestett kék jelzéssel sehol sem találkoztunk a keresgélés során.
Mátrai Maraton, avagy a Kékestető- Szarvaskő szakasz 42,4 km-re 1 nap alatt
Nem akartam megszakítani a 2 hetes túrázási periódust, ezért habár egyedül maradtam a szombati napra, mégis nekivágtam a Kékestető- Szarvaskő szakasznak. Ugyna nagy meleget jósoltak erre a napra is, azonban a kékestetői Szanatóriumhoz érve kellemes meglepetésként ért, hogy itt bizony pénteken esett, nem is kicsit, így kellemes időben kezdhettem meg a túrát méghozzá hazánk legmagasabbak fekvő forrásánál, a Kékes- forrásnál, ami a Szanatórium parkjában található.
Egy éppen a flakonjait töltő nénivel való rövid csevegés és pár fotó elkészítését követően el is indultam a Kékes felé a piros- zöld jelzéseken, majd a kötelező képek után - a múltkor már voltam a toronyban - elindultam a Sötét-Lápa-nyereg felé. Innen is szép a kilátás, és sikerült egy újabb, számomra, de még a net számára is ismeretlen cincért fotózni. Valószínűleg nem új fajt fedeztem fel, csak rosszul kereshettem, valaki biztosan felismeri majd :) Tovább haladva kisvártatva megérkeztem a Sas kőn lévő, a világháborúban elesett túrázók emlékművéhez ahonnan szintén pazar panoráma tárult elém. A tegnapi eső miatt különösen kellett vigyázni a köves szakaszon, szerencsére a bakancs jól teljesített, de párszor sikerült megcsúszni így is. Bizonyos helyeken sok volt a kidőlt fa is. A következő állomás a Disznó-kő volt, ami előtt a kék túra éles jobb kanyart vesz,de ide mindenképpen megéri kitérni a kék háromszög jelzésen. Hamarosan elértem a Markazi-kapuhoz, majd az első pecsételő ponthoz, a Hármashatárhoz.
Ezután indult be igazán a hullámvasút! Sajnos nem az a fajta, ami pl. a budapesti Vidámparban volt, hanem az a világrekorder típusú, nagyon magas, nagy esésekkel :) Nagy küzdelem volt felmászni a Szár- hegyre, amely a letöltött térképem szerint 715 m magas, viszont a valóságban inkább 747 m. Szép kilátás nyílt az emelkedő több pontján pl. a Kékesre, illetve a Markazi- torozóra is. Ezután meredek ereszkedés a Cserepes- nyeregbe, majd újra fel a Cserepes-tető oldalába, újra le a Selyem rétre, és újra fel az Oroszlán várhoz :) Innen tovább menve újabb meredek ereszkedés majd emelkedő a Nagy- Zugó-hegyre. Innen lefele menet találkoztam az első turistákkal, akik nagy zsákkal szuszogva vánszorogtak felfelé a hegyre; minden elismerésem az övék, nekem lefelé is elég volt :) Ezután előbb a Jagus, majd a nem kis erőpróbát jelentő Szederjes- tető következett, illetve utána nem sokkal egy combfarkas támadás, amit sikerült kezelni, de sajnos még többször visszatért. Ez sem állíthatott meg azonban abban, hogy a Jóidő-kút felé való letérés után bő 1,5 km-rel kitérjek a Remete- forráshoz, amely jelen állapotában inkább csak Remete-csipp-csöpp volt, de azért egy pár bögrényi vizet sikerült nyerni belőle :) Visszatérve a kékre, előbb a Gazos-kő szép panorámájában gyönyörködtem egy kicsit, majd elhaladtam az Átrád- tető és Kalapos- tető oldalában is. Bizonyos pontokon már látni lehetett Sirokot és a várat is. Egy kis létrás kapun átkelve jött egy kis szedres dzsindzsás ahol harci sebeket is szereztem, de ez sem állított meg; rövidesen elhagytam a Selyem-kútnál lévő esőbeállót és kiérkeztem a 2415-ös számú útra, majd azon a Sirok vasútállomás épületéhez. Itt már meleg volt, jól esett az árnyék és a frissítés, zokni csere, stb. Kb. 20 perc után, negyed három táján viszont indulnom kellett tovább, akármilyen szívesen hédereltem volna még a hűsben :)
Átkeltem a Parádi- Tarna patak hídján - nagyon érdekes hogyan kapta a nevét érdemes utána olvasni -, majd jött az elviekben már megvalósult terelés ami kicsivel a 24-es út előtt leviszi a kéket a mezőre, hogy ne a forgalmas úton érjünk be a városba. Némi töprengés után végül is úgy döntöttem követem a GPS-t, pedig láttam, hogy a jelzés továbbra is a főút felé visz. És valóban, a réten nyoma sem volt se kitaposott útnak, se festésnek, de azért kibírtam és egy méhészet mellett jöttem fel a Nyírjes útra. Abból amit láttam belőle Sirok aranyos kis településnek tűnik, zömmel a várturizmusra építenek, de szépen rendbe vannak tartva az utcák is. Nem sokkal azután, hogy átkel a Tarna- patak hídján, a jelzés még a templom előtt balra tér a térnél, ahogy egy COOP üzlet található, szombaton is este 7-ig tartó nyitva tartással. A Hunor Étterem ezután következik, szintén bélyegzési lehetőség, majd egy tájházat tekinthet meg az arra járó. Miközben a boltban vett jégkrémet majszoltam, szép lassan meg is érkeztem a várhoz, majd annak nyergébe, ahol jobb kanyart vettem egyenesen az Apáca és Barát sziklák felé, de kitértem a Törökasztal nevű sziklaképződményhez; utóbbinál nagyon tetszettek a sziklába vájt lépcső fokok, de a panoráma is gyönyörű innen :)
Visszatérve a kékre az út ismét hullámvasutazásba kezd, majd éles jobb kanyart vesz. Na ez a szakasz nagyon nem tetszett a vendégmarasztaló sarával..hiába szedtem le a bakancs talpáról, szinte pár lépés után újra ráragadt vagy egy kiló, és úgy éreztem mintha nem is egyenes talpú cipőben lennék, csúszkáltam is rendesen. Végre megérkeztem a rozsnakpusztai pecsételő helyhez, ami egy lepukkant juh akol melletti fán található.
Pecsételés után nézelődtem befelé a szemben lévő portán, hátha meglátok valakit, mert kicsit fogytán volt a folyadék tartalék és nem tudtam mire számítsak Szarvaskőig. Szerencsém volt, a gazda észrevett és hozott egy 1,5 literes ásványvizet, amit ezúton is köszönök. Miközben elbúcsúztunk egymástól "morgott" párat az ég, mire mondta, hogy csak óvatosan, mert hosszú út lesz és ha abból az irányból - mutatott visszafelé - jön a vihar akkor kell az esőkabát. Ekkor még magabiztosan mosolyogva hagytam ott és indultam neki az ezúttal kifejezetten jól eső aszfaltos úton Szarvaskőnek. Azonban egyre többet dörrent odafentről, és a szél is kezdett feltámadni, ami kezdetben nagyon jól esett, de azért nagyobb tempóra is sarkalt egyben. Túl a 30 km-en azért annyira nem esett már jól a menés, de muszáj volt ha nem akartam megázni. Ez végül nem sikerült; még az Egerlátó előtt, ahol a kék + jelzés kiválik elkapott az eső. Hazárdírozásra adtam a fejem és behúzódtam egy tölgy alá, hogy mégse ázzak el nagyon, de 18:15-kor mennem kellett tovább lesz ami lesz, mert lekésem az utolsó lehetőséget Egerbe. Szerencsére az eső ekkorra visszább vett az intenzitásából, de a talajnak nem tett jót, így újabb morgolódós csúszkálás következett. Az Egerlátónál majdnem el is tévedtem a nagy rohamban, de szerencsére időben megláttam a jelzést a völgyben álló villanyoszlopon, így gyorsan korrigáltam. Természetesen ilyen az ösvény is egy réten vezet át, hogy biztosan vizes legyen az ember nadrágja, cipője is, de itt mrá nem érdekelt semmi, csak a cél lebegett a szemeim előtt :) Hamarosan beértem Szarvaskőre, készítettem pár képet a templomról és az utcáktól,, a várról, majd betértema presszóba pecsételni. Volt még idő a 19:07-es buszig, de a pultos hölgy figyelmeztetett, hogy menjek ki időben, mert itt hamarabb szokott jönni a busz és nem vár meg. Így is lett, már 19:02-kor útban voltunk Eger felé, ahol még bő órám volt rá, hogy kicsit ráncba szedjem magam, illetve pihenjek kicsit. Azért a Bazilikáig elmentem, hogy készítsek pár fotót, majd jött is a busz és irány Budapest. Majd 11 óra volt mire hazaértem fáradt, de ekkor már büszke mosollyal az arcomon. Szarvaskő továbbra is adós maradt nekem a kilátóval és a várral,de majd erre is sor kerül. Végül is Vörösmartyt idézve azt mondhatom, hogy ez bizony "jó mulatság, férfimunka volt" :)
Na, akkor most a tegnap bejárt OKT útvonalváltozásokról!
Sárvár:
Tegnap kocsival leruccantunk Sárvárra, ott kezdtük a felmérést. Az OKT régebben kitérőt tett a vasútállomásra, ezt szüntették meg, pontosabban a régi útvonal K+ jelzéssel lett ellátva.
Csényeújmajor felől érkezve a Gyöngyös-patak gátjáról az Esze Tamás utcán indul el az OKT a városközpont felé. Most egy körforgalomnál innen jobbra térítenek minket a K- jelzések, a Nádasdy Ferenc utcára, elhaladunk a városi piac aszfaltozott placca mellett, aztán egy "jobb környékre" érkezünk. Hangulatos, új építésű családi házak és társasházak között vezet a keskeny utca, a várkapu vendéglő mellett érjük el a vár körüli park sarkát, majd a park és a Városháza hátsó frontja között elhaladva a várkapuhoz vezető hidat. Itt találkozunk újra a régi OKT útvonallal.
Mivel a kiírás szerint "Bélyegezni azon a helyen (község, vasútállomás, turista- és erdészház, stb.) kell, ahol azt a füzet megfelelő bekeretezett rovata előírja. A zárójelbe tett vasútállomásokon csak akkor kell, ha azok egyben a túra kezdő, vagy befejező helyével esnek egybe. Ezek az állomási épületek a Kéktúra útvonalától ugyanis 0,5 km-nél távolabb vannak.", ezért most, ha csak áthaladunk a városon, bárhol pecsételhetünk a füzetünkbe.
Körforgalom az Esze Tamás utca és a Nádasdy Ferenc utca között. Régebben a kéktúra keresztben átvágott a csomóponton, most ráfordul a Nádasdy Ferenc utcára. Ez a kép a Nádasdy Ferenc utcáról készült
A városi piac
A Nádasdy Ferenc utca
A Várkapu vendéglő
A Városháza a vár hídjának elejéről nézve. Most balról érkeznek meg ide a K- jelzések
Sitke:
Sárvár felől érkezve a kéktúra a Sitkére vezető aszfaltútról jobbra kanyarodik, egy földútra. Régebben ezen ment pár száz lépést, de most rögtön letérítenek róla bennünket balra a kék jelzések, a Kálváriakápolnáig lejtő mezőre. Az itt álló magányos fákra vannak festve a jelzések, egészen a kápolna mellett elhaladó keréknyomokig ereszkedünk. Rátérünk az útra, befordulunk az erdőbe, átvágunk az erdősávon, a túlsó szélén egy nemrég épült kis szentélyhez érünk. Itt a földutak keresztezésében egyenesen indulunk tovább és kiérünk a Hercseg-hegy zártkertjei és a megművelt földek közé. Ezen az úton ballagunk az alginitbánya meddőhányóiig, ahol egy földút keresztezi az utunkat, itt érkezett meg régebben jobb felől a K- jelzés. Innen már változatlan az út Gérce felé.
Most ilyen megy el a kéktúra a Kálváriakápolna mellett
Ki szentély a földutak kereszteződésében
Mezőszéli keréknyomokon. A távolban már látszanak az alginitbánya meddőhányói.
Gyenesdiás:
Keszthely felől érkezünk meg a 71-es út Gyenesdiás határában lévő körforgalmáig. Régebben a K- jelzések egyenesen indultak tovább a Faludi utcán, hogy aztán jobbra térve a Lőtér utcán végiggyalogolva érkezzünk meg a Lőtér után az aszfaltút hajtűkanyarjába, ahol az visszafordult a Nagy-mező felé. Itt kellett letérni északkelet felé egy földútra, ami a Pórak-háti-völgyben indult Rezi felé.
Most a körforgalomban jobbra, kelet felé fordulunk, pár száz lépést a 71-es főút északi járdáján ballagunk,majd balra térünk a Hunyadi János utcára. Enyhén emelkedve kaptatunk rajta a falu széléig, majd földúton a kőbányáig. Balra-jobbra egy-egy letérés vezet a kőfejtő két félkaréjába, de mi maradunk a földúton, és egy gerincélen kapaszkodunk tovább, egy feketefenyvesben. Néhány perc múlva a gerincélről letérve (ahol továbbmenve a Festetics kilátóhoz érkezünk) rövid lejtőn érkezünk meg a Nagy-mező füves tisztására. Innen indul fel a Khrsz jelzés meredek ösvénye a kilátóhoz, de szvsz egyszerűebb azt a gerincélen maradva megközelíteni, így egy kis kapaszkodást is megspórolhatunk magunknak. A Nagy-mezőről továbbindulva rátérünk az erdei aszfaltútra, pár perc alatt elérve a hajtűkanyarját, ahol a Pórak-háti-völgyön végigvezető földutunk kezdődik.
Ráadásul a kétféle javaslat tervezet nem egyezik. Az első képen az Általad bemutatott változat, a második képen a 2014. április 24-én elfogadott (elvileg végleges) változat látható:
Elképzelhető, hogy az egyik egy korábbi változat. Az viszont látszik, hogy az egyik tervezetben a Rezi-tető oldalában kanyargó (eddigi Kék rom jelzés) nyomvonal a jó, a másik tervezet szerint a Cservári-dűlő mezőjén vezet a jelzés.
Én mindent elhiszek, nyilván itt valami egyeztetési probléma lehetett, a festő egyesületek pedig pénzért dolgoztak. Az MTSZ adta ki az útvonalakat amit fel kellett festeni határidőre. Aztán, hogy átvették e vagy sem azt ki tudja.
Friss értesülés: Nem készült még el a Nagy-Séden átvezető híd. Ergo ha híd nincs (a jelzésfestők talán a tervezett helyét sem ismerték), akkor felfestés is nehezen készülhetett a csupán az elképzelésekben létező hídhoz. Így viszont nem lett volna szabad jelzést festeni, viszont a jelzésfestőket meg szoríthatta a határidő...
Nem vagyok meggyőződve arról. hogy ez a jelzésfestők hibája! Talán azt kellene megkérdezni aki javasolta az útvonal elterelését a nem létező útra. Nyilván van neve, és elvégezte a szükséges helyszínelést is valaki.
