Én nem voltam ott, úgyhogy nem tudom, de én is mindenhol ezt olvastam. Azt viszont tudom, milyen elkeserítő állapotba tud kerülni egy színházépület néhány évtizednyi elhanyagolástól. És a valódi felújítás, mint mondjuk a Vígszínházé volt a kilencvenes évek közepén, őrült drága és sokáig tart, olyan pedig biztosan nem volt a Nemzetiben. Foldozgatás lehet, de az a lényeget nem érinti.
Tudós kollegám többször ismételgette, hogy a hozzászólást az elküldés előtt át kell olvasni. Azért most már felkeltette az érdeklődésemet az, hogy hogyan is írta a nevét a háztulajdonos.
Az alábbi két képkivágás adalék lehet ahhoz, hogy a különböző írásokat mekkora kritikával kell olvasni. De, nem ez a lényeg. A kép baloldalán ugye a földalatti lejárójának épülete látszik? Jól sejtem, hogy a Hősök tere nevű megálló? A mégkevésbé jól látható épületben a Babóchy villát gyanítom. Helyesen?
Sajnos passz, a 43 januári telefonkönyvben még nincs benne, sem porcelánnál, sem üvegnél. (A Váci utca 20-ban viszont ott volt a Rosenthal-áruk nagykereskedése.)
1943-ban a Tiszti Kaszinóval majdnem szemben, a Váci utca 37 szám alatti újonnan épült bérpalota első emeleti helyiségeiben ezt a porcellán és üvegdíszműárú üzletet rendezte be egy úr. A cég elnevezését és a tulajdonos nevét keressük meg!
"A jövő generáció életkedvének a kirobbanása az a gondatlan lubickolás, egészséges sportolási vágy, amellyel az ifjúság öntevékenyen a birtokába vette ezeket a céljukat vesztett vízmedencéket."
Ma már időszerütlen szóvá tenni, hogy a gondatlan és a gondtalan nem ugyanazt jelenti?
Megerősítem emlékeidet... szerintem a Bakáts téri volt a leghidegebb, függetlenül attól mekkora tömeg vett részt a misén. Viszont nyáron is hűvös volt, és ha ideje volt, ha nem, jó volt bemenekülni a kánikula elől. Ezt a felismerést aztán gyakran használtuk külföldi utazásainkkor is (kivéve az észak-amerikai fából építetteket, mert ott inkább hőgutát kap az ember felüdülés helyett)... :-)
