Marad a zsákos módszer, de az nagyon nyűgös dolog! 5-6 kiló ázott anyagot mozgatni, nem semmi fizikai munka. Csapot azért lehetne rá rakni, attól még lehet benne lekvárt főzni!-:)) A csapot le lehet szerelni, és alkalmanként felrakni! A szűrő már nyűgösebb dolog, de nem lehetetlen!
köszönöm szépen a segítséget. Csak az a baj, hogy nem tudok az edényre mert nem az enyém anyósé csak minden héten 2 napot kell neki a többi az enyém lehetne nem lehet másképpen megoldani?
Nocsak Tündibogyó előkerült-:))) Kellene az edényere egy 3/8-os csap, kellene egy szűrőlemez, oszt kész is. A múltkor már raktam fel egy irodai szemeteskukáról képet, annak az oldalát meg lehet csinálni szűrőnek! MIndjárt ide rakom az én cuccomat, hogy ne kelljen keresgélni!
Köszi a tanácsot. Ez a legjobb verzió, mert a sima sütőélesztő bármikor beszerezhető (és olcsó). Elsősorban a mézsörben gondolkodtam. Először is azért mert egyszer ittam baromira ízlett és azóta sem találok sehol. Másodszor pedig azért, mert semmilyen gyakorlatom nincs benne és ez tűnt a legegyszerűbbnek mind eszközigény mind "technológia" szempontjából. Szóval ha cucc alatt a lábost a szűrő vásznat és a csatos üveget érted akkor van, egyéb esetben semmim nincs hozzá :-)). Jelenleg ott tatrtok, hogy két hete állnak üvegben a löttyök (elvileg még 5 hetet kéne így pihenniük), de már nem bírtam ki és egyet felbontottam. Eredmény: kicsit savanyú, nagyon buborékos (durva a habja), de a miénk! :-))) Picit még lehet érezni benne az élesztő ízt, de egyébként már most is egész iható szűretlen búzasör jellegű valaminek látszó tárgy. Nem tudom mire lehet számítani az elkövetkező 5 hétben, de reményeim szerint kicsit összeérik és talán kevésbé lesz savanykás és az enyhe élesztő beütés is eltűnik. Vagy a másik verzió, hogy megromlik az egész.
Hát egyelőre itt tartok de kedvet már kaptam hozzá.
Esetleg most értékeljétek át a "nyers kézműves" kifejezést. Értsd: nagyon hozzá nem értő eszköztelen amatőr low budget kukta. Mindazonáltal nem is gondolom hogy itt a nyolcadikon lenne alkalmam kibontakoztatni ezirányú tehetségemet válóper nélkül. :-))
Sörgyárak dekokciós cefrézési eljárást alkalmaznak túlnyomórészt, evvel is jobb lesz a kihozatal. Jobb a darálás, szűrés. A cefrét folyamatosan keverik.
A Palmer könyvben pont az írják, hogy a német maláták lehetnek a kivételek, ahol kell fehérjebontást csinálni, szóval valószínűleg mindkettőnek igaza van. Elvileg a kihozatalra a fehérjebontásnak nincs kihatása. Persze ez csak az én elméletem, nem biztos, hogy igazam is van.:)
Ha 75% körüli a kihozatalod, vagyis az elméletileg kinyerhető cukornak 3/4-ét sikerül akkor az már jónak számít házilag. A sörgyárak nem tudom hogyan csinálják, de szerintem jóval 90 felett vannak. Nekem olyan 65-75 között szokott lenni.
Én a Vogel könyv alapján kezdtem, és az 1 órát ír. Be is tartottam. A kihozatalra nem panaszkodom, bár a sörgyárak jobb kihozatallal dolgoznak. Nem is értem, hogy csinálják.
A neten fellelhető receptek nagy részében sem írják az 50 fokot már ahol egyáltalán feltüntetik a lépcsőket. 40 fokon szokás áztatni, ezzel 1-2% -ot nyerhetsz a kihozatalban, de utánna a ~67 fok jön.
Szerintem mi is a "nyers kézműves" változat szerint főzünk, ez a hagyományos technológia. Ha jól tudom, a hőmérő feltalálásával egyidős.
A malátát, komlót, élesztőt nem hagyhatod ki, mert ezek nélkül nem sörről van szó. Kell darálnod, cefrézned, szűrnőd, forralnod, hűtened, erjesztened ezek sem hagyhatóak ki. Viszont minden edény, eszköz könnyen beszerezhető vagy egy kis barkácstudással előállítható.
Ha van bármilyen konkrét kérdésed, elkélpzelésed tedd fel nyugodtan!
A puccos sörélesztőket azért használunk, mert mindenféle érdekes, gyümölcsös ízeket adnak a sörnek. DE én most is sima budafoki sütőélesztőt használok. Már rengeteget erjesztettem vele, mindig tökéletesen leerjedt. Szerintem próbálkozáshoz tökéletes. Aztán ha már annyira jól megy a főzés, akkor érdemes belevágni az élesztő szaporításba. Persze te tudod, csak nagyon örülnék, ha sikerülne már az első főzésed is, mert nagy lendületet ad a folytatáshoz. :) Miből szeretnél főzni? Milyen edényben? Szóval van hozzá cuccod?
Nekem nagyon meredeknek tűnik kihagyni az 50C°-ot. Majd most kiderül, az elsőnél 20 percet vártam, és alig habzik. A másodiknál fél órát, azt még nem teszteltem. A tegnapi főzésnél megint 1 órát hagytam 50-en. Kíváncsi leszek melyik lesz tartósabb. Igaz mind más, mert az első lájt pörkölt árpa-sima árpa-pils maláta, a második csak pils, a harmadik pils-sötét karamell maláta.
Valójában nem szoktam. Most kattantam rá a témára, mert egy sorozat miatt kedvet kaptam hozzá (Rivercottage - Hugh Farley Whittingstall-lal. Házilag állít elő magának mindenféle élelmiszert - köztük sört is, mindenből :-)) Szóval engem az otthoni sörfőzés "nyers kézműves" változata érdekel, amihez nem kell különösebb felszerelés és alapanyag (nem tudom ezek produktumok valójában nevezhetők-e egyáltalán sörnek, de talán nem is ez a lényeg). Ha vannak egyszerű receptjeitek, primitív házipraktikák, akkor azokat nagyon megköszönöm. Ezért érdekelt az is hogy hogy lehet "normális" sörélesztőhöz hozzájutni (és nem ipari mennyiségben), mert bár más fórumokon olvastam, hogy sütőélesztővel is meg lehet oldani (sőt állítólag a méz a benne lévő enzimek miatt felhigítva magátol is erjed), gondolom az mégsem az igazi.
Még nem tartok ott, hogy így csinálnám, csak eszembe jutott, hogy majd ha így csinálom, akkor nem jelent e majd problémát. A keringetés lehet, hogy jó lenne. Hmmm.
Én villanytűzhelyen csinálom, egy kicsit megbarnul, gondolom a cukor kozmál oda! Nem szokott problémát jelenteni! A gáz zsámolyon lehet, hogy gyorsabb a hőátadás és jobban odakap! Próbáld meg a csapon keresztül keringetni a lét, talán nem kozmál oda!
Igaz, hogy festékes, de le lehet maratni!
