Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Én a sajnálatos halálakor megemlékeztem róla itt a fórumon, jó barátom volt, rengeteget segített a volt HÖR objektumok felderítésében, amikben jártam, sok olyat írt amit nem tudtam, legyen könnyű neked a föld Hara István-Elektrolakatos, jó ember voltál ,és alig több éves mint én.
Na ma egy érdekes helyen is jártam, semmit nem tudok róla , de állítólag csak 2005 ben hagyták fel, alig bírtunk felmenni, esetleg van tip merre jártunk?
OFF : november 4-én bezár a panoramio.com. Még egy évig élni fognak a profilok, hogy menteni lehessen az adatokat. Ezentúl közvetlenül a google mapsra lehet képet felrakni :(
A Glienicke híd után még volt annyi időnk, hogy a szállás felé útba ejtsük a Potsdam és Michendorf közötti főút mentén elhelyezkedő szovjet katonai temetőt. Noha, természetesen túlnyomórészt katonák nyugszanak itt, mellettük sok olyan sírral is találkoztunk, ahová a hozzátartozókat: nőket, gyermekeket temettek. Sorkatonáktól a főtisztekig; páncélosok, repülők, tengerészek sírjai egyaránt megtalálhatók ebben a csendes, méltóságteljes környezetben.
Minden síremlék egy külön történetet, emberi sorsot rejt. A legtöbbjük talán már a feledés homályába merült, esetleg csak a közvetlen leszármazottak, rokonok tudnának mesélni valamit. Azonban, mivel mégiscsak a Szovjet Hadseregről volt szó, és a hidegháború leghidegebb éveit írták, sok esetben soha nem derült ki a teljes igazság. Vannak azonban olyan történetek is, amelyeket bárhogy is próbáltak volna eltussolni, természetüknél fogva lehetetlen volt titokban tartani. Két egészen döbbenetes és szomorú eseményt említenék meg, melyek áldozatai itt lettek eltemetve.
Az egyik az 1962. március 1-én történt vasúti szerencsétlenség, mely sok fiatal szovjet katona életét követelte, és amelyről pár éve írtam egy bővebb megemlékezést. A történetet itt lehet elolvasni:
Az elhunytak sírjai a temető 8. parcellájának 5. sorában találhatók. A sorból kiemelkedő két sírkő (a fa mellett) Kalinyin és Ivancov főhadnagyoké. A jobb szélső fotón Szemakov őrmester nyughelye, nem volt még 20 éves
Sokat jelentett számomra, hogy megkereshettem őket, és ott állhattam a sírjaiknál, hiszen egészen más volt úgy nézni Rájuk, hogy valamelyest azért ismertem a történetüket.
Nem kevésbé volt tragikus a másik eset sem. Sőt
Több mint 10 évvel korábban, 1951. április 14-én Berlintől délre, a jüterbogi gyakorlótér közelében lezuhant 13 db (igen, tizenhárom!) Il-10-es csatarepülőgép. A teljes személyzet, azaz 26 katona vesztette életét. Pilóták, lövészek. Gyakorlatilag egy repülőszázad megsemmisült Az elhunytakat a temetőben három kisebb sírkertbe temették. A szerencsétlenség okai máig sem tisztázottak. Sztálin haragjától félve, a tragédiát kivizsgáló bizottság egyértelműen a rossz időjárási körülményeket tette felelőssé. Később azonban felmerült olyan gyanú is, hogy benzin helyett kerozint tankolhattak a gépekbe, ami tönkretette a dugattyús motorokat. Az mindenesetre biztos, hogy a gépek (egy kivételével) egymáshoz nagyon közel, alig néhány km²-es területen csapódtak a földnek.
Köszönet Vándor Karesz barátomnak, aki felhívta a figyelmemet erre a repülőeseményre, bevallom, korábban még nem hallottam róla!
Szép lassan az enyészeté lesz. Örülök hogy az összes Pilisit nem sokkal a leszerelés után már láttam. Konkrétan az Urak Asztalát még aktív korában, eltúráztam mellette, el is zavart egy katona :-)
Hazai vizekre evezve: néhány friss fotó a Budapest, X. kerületi (Kőbánya) PV vezetési pontról:
A védett objektumot a pincerendszer közelében alakították ki, gyakorlatilag annak részét képezi, hiszen a volt kőbánya alagútrendszere ideális környezetnek bizonyult.
"Ha egyszer úgy lesz akkor nincs sok akadálya hogy újra látogatható legyen, ha egyszer megint a környéken járunk, megnézhetnénk."
Legyen úgy!! Talán egyszer megnyílik az időkapszula. :)
Jelenleg a Honecker bunker is "alszik" még, pedig a srácok dolgoznak, hogy sikerüljön a project. Arra azért számítok, hogy előbb-utóbb az sikeres lesz!
Ha jól tudom csak beton tömböket raktak a bejáratok elé és a felső személyzetieket betemették. Lezárták mint egy idő kapszulát, nem visszafordíthatatlan, belül most is minden ott alszik szépen, nincs kifosztva és így nem is lesz. Ha egyszer úgy lesz akkor nincs sok akadálya hogy újra látogatható legyen, ha egyszer megint a környéken járunk, megnézhetnénk. Érdekes a volt NDK, egy rakás megmaradt objektum múzeum, vagy szabadon bejárható ,és azok is tele még "vassal" .Viszont ilyen egyedül álló dolgokat meg betemetnek, lásd Honecker bunker, nem látok logikát....nem értem,egy rakás ember megnézné! Mi van a másikkal ? Most nem ugrik be, de én nem hiszem hogy láttam.
Igen, tényleg jók az ilyen információs táblák, de azt nagyon sajnálom, hogy ezt nem lehetett megmenteni és látogathatóvá tenni, hiszen szinte tökéletes állapotban volt. Ha a cseheknél sikerült...
Hatalmas élmény volt! Plán mikor hallottuk hogy másnap végleg lezárták. Nagyon jó kezdeményezés, emlékszem Lengyelországban is láttunk erre példát ,az ottani vezetési pontoknál is voltak magyarázó táblák. Milyen jó lenne mondjuk nálunk Óbaroknál a "dipolnál" egy tábla . Szabolcs! Nem tudtam nem észre venni a tábla alján a neved :-)
Pár nappal ezelőtt német barátaink felavatták azt az emléktáblát, amely a Németországban állomásozó szovjet haderő egykori egyik atomfegyver raktárának területén áll. Ilyen típusú objektumból kettő volt az NDK-ban, ezekben 1969-től 1990-ig tárolták a különböző típusú harcászati és hadműveleti rakéták nukleáris töltetű fejrészeit (nálunk a Tótvázsony/Nagyvázsony közelében megépült objektum egyezett meg ezekkel).
A Lychen és Himmelpfort közötti erdőben közel 100 hektáros területen elterülő laktanyát az összes épületével együtt 4 éve teljesen elbontották, a tárolókat végleg lezárták. A barátaimmal olyan szerencsések lehettünk, hogy utolsóként nézhettük meg ezeket a bunkereket. Az építésvezető (jelen esetben bontás...) nyitotta ki nekünk a hatalmas páncélajtókat, hozott aggregátort és biztosított a csarnokban világítást, miközben a munkagépek javában dolgoztak a laktanyában. Utólag is hatalmas köszönet ezért neki! (valamint köszi Mario, Hermann, Ralfi!)
Másnap aztán lezárultak a kapuk...
Ezt a fotót még egy korábbi látogatásom során, 2009-ben készítettem ugyanabban az elágazásban. A laktanyában ez a két út vezetett a zárt terület két tárolója felé.
Sziasztok! Lehet kicsit OFF mert rakétabázisok, az elmúlt időszakban felkeltette az érdeklődésem a környékbeli három azaz a Pilis tető, Lom hegy, Urak Asztala és ebből lett egy kis képes összeállítás.
1978-ban, mindössze két hónapig. És ez nem igazán volt vetítőgép, csak mi neveztük annak. Az aktuális légihelyzetet lehetett vele kivetíteni. Az épp akkor aktuális automatizált vezetési berendezés (Azt hiszem, Aszurk akárhány) egy részegysége volt. Nagyon hamar feladtam. Nem volt valami kellemes az élet a föld alatt.
Noha ez a látnivaló sem tartozik szorosan a topik témájához, de talán a múltja, szelleme miatt van annyira érdekes, hogy néhány szóval (és fotóval) megemlítsem.
A híres/hírhedt Glienicke-híd Potsdamban, a Havel folyó tavakká szélesedő szakaszai között ível át egy szorost, ahol valaha Nyugat-Berlin amerikai szektora és az NDK határvonala is húzódott. A hidegháború évtizedeiben a hídon nem volt forgalom, ahogy a határ többi szakaszát, ezt is nagyon szigorúan őrizték.
A híd leginkább arról vált nevezetessé, hogy az amerikaiak és a szovjetek több alkalommal is itt bonyolították le egymással a fogolycseréiket (elsősorban lebukott kémekről van szó). Közülük talán a legismertebb eset, amikor 1962 februárjában a szovjetek a lelőtt U2-es repülőgép pilótáját, Francis Gary Powers-t átadták az amerikaiaknak egy magas rangú KGB ügynökükért, Rudolf Ivanovics Abelért cserébe.
Sőt, egyik-másik nem átallott videót is készíteni... :)
Az oroszoknak azért okozott némi fejtörést, hogy ezek az irgalmatlan méretű előrejelző radarjaik nem egy esetben a volt szovjet tagköztársaságok területén működtek. Így aztán a SZU széthullása mehettek egyezkedni a lettekkel, ukránokkal, beloruszokkal, kazahokkal, stb... Mégiscsak egy igen komoly (és legalább annyira drága!) védelmi rendszerről volt szó, amelyet szerettek volna továbbra is ők vinni...
... és van, aki megmászta, és fentről is fényképezett :-) Nem adnám egy vak lóért, ha láthattam volna élőben, dehát én a munkácsi tésztagyárat is 1999-ben láttam, amikor már nem gyártottak ott makarónit :-)
Szia mindenki! Jó a Topic. Olvastam egy régi bejegyzést, ami azt írta hogy a Kis-Gellérthegyen lévő kifli ház mögötti volt OLP bunker nem látogatható. Most azt mondják egyes cimbik, onnan már rég kiköltözött a tisztelt szerv., és a Telekom is költözni készül. Az üres kifli épület biztos a kotonáké most is, ellenben most lehet esély a látogatásra. Csak szóltam, ha valakit érdekel.
Nem sokat írtam itt róla ,a csernobili utam. Egyszer majd részletesebben is leírom. De írtam még róla tavasszal egy oldalra ,ami nem jelent meg. Úgy gondoltam talán itt is megosztom veletek, barátaim is bátorítottak hogy itt is jelenjen meg. Hát legyen .A képen az egyik legvágyottabb helyem ,a Duga Radar . Ezt a méretet nem lehet érzékeltetni.
Az írás:
Az a legegyszerűbb ha az érzéseket írom le.
Az első érzés mikor úgy több mint fél éve megkérdezték akarok e Csernobilba menni. A lehetőség adott , van ember aki segít, van időpont , van társaság. Az érzés mikor igent mondok : Igen szeretnék menni. Élnék a lehetőséggel. Az érzés mikor kezedben a visszaigazolt repülőjegy Kijevbe és a még nem ismert vezetőnk emailja hogy vár minket. És tudom hogy valami elindult , csak ki kell várnom sok sok hónapot még de menni fogok. Az érzés mikor ismerősöknek mondom hová megyek, az értetlen ,aggódó tekintetek, és persze a hülye séma viccek .
Aztán a repülőtér és az indulás , először repülök polgári utasszállító géppel, elemelkedünk , izgulok, érdekes, de félelmetes is. És röpke 80 perc és már Kijev, egy másik világ. És vezetőnk vár már a terminál előtt.
Az érzés mikor átvágva Kijeven úgy 2 óra múlva már el is érjük a 30 Km zárt zóna első áteresztő pontját, katonák, fegyverek ,igazoltatás. És már bent is vagyunk . Hisz pár órája még Budapesten voltam. Most meg a tévében sokat látott Csernobil táblánál állok.
Már csak pár óra van az első napból csak egy kis város nézés Csernobilban , kihalt utcák, üres házak, mindenhol kóbor kutyák, és nagy csend. Emlékművek sora, és persze egy sok méteres Lenin szobor. De vissza is megyünk a szállodához mert csak este 7 ig van papírunk a területre. Itt végre emberek egy kis közösség a nagy semmiben. Este úgy fekszem le a kis szobámban , a kis birodalmamban hogy csak bámulok ki a fejemből. Még mindig nem fogtam fel hol vagyok. Sétálgatni nem lehet mert 10 től kijárási tilalom van.
És az érzés másnap reggeli után mikor egy hosszú hosszú szinte egyenes út végén az erdőben feltűnik a Duga radar 150 méter magas hatalmas acél monstruma, és a végén ott állok alatta ,meg érintem, megfogom, amit már sok éve bámulok a TV ben, kicsinek érzem magam .Igen megérkeztem , itt vagyok, jó helyen vagyok.
Aztán 3 nap folyamatos érzés , mintha kívülről látnám magam , vagy egy filmben szerepelnék. Pripjaty a halott város, 50 ezer ember 30 évvel ezelőtti nyomai. Iskola , az utolsó óra feliratai a táblán, kinyitott könyvek az utolsó leckével. A színház az utolsó előadás díszleteivel. A kórház, ágyak és gyógyszerek szanaszét, vajon meggyógyultak máshol? A híres vidámpark ,az óriáskerék, befagyott gyerek zsivaj. Sport csarnok ,boksz ring , ki küzdött itt utoljára ? Rendőrség, és börtön, a rabok hová lettek ? Kikötő félig elsüllyedt hajók, egy vasút állomás már soha el nem induló vonatokkal. 30 éve rohadó járművek , teherautók, buszok várják már soha vissza nem térő utasaikat.
És bármerre járok gázálarcok és babák tömege szerteszét. Az érzés mikor az óvodában a kis ágyban még fekszenek a babák , ruhácskájuk koszos, szemük félig nyitva, van akinek hiányzik ez az, várják a soha vissza nem térő kis gazdájukat. Aki jó esetben most harminc valahány éves valahol , és csak a kis rongyos cipőcskéik árulkodnak róluk ami szanaszét hever. És itt van az az érzés mikor szorul a torok és akadozik a szó. Nem szégyellem.
Láttam mindennek az okát is, a terület közepén ott van az ikonikus erőmű sérült épülete ,fenyegetően de mellette a napfényben ártatlanul terpeszkedik. Szorgos kezek foltozzák és építik az új védelmi rendszert hogy ennél nagyobb baj már ne legyen.
És végül az érzés mikor 4 nap után elhagyod a zónát, sugárzás ellenőrzés, zöld lámpa , nincsen baj. És két órára rá már a kijevi csúcsforgalomba araszolgatsz . És azon gondolkodok hol igyak egy sört .
A hely amit sose fog senki elfelejteni aki ott élt, vagy már járt ott.
Ez így igaz, eléggé elveszett a katonai múlt jellege... :S Pedig megnéztem volna fénykorában belülről is, kívülről a 80-as évek végén jópárszor láttam gyerekfejjel, meg felette az antennákat is.
A KL-12 után német barátunk megmutatott egy volt szovjet harcálláspontot a közeli erdőben. Már szinte alig emlékeztet valami arra, hogy valaha ez itt szigorúan őrzött katonai terület volt. A kapuból sem maradt sok
Magát a nagy harcálláspontot (a Dessau-i 7. páncélos hadosztály tartalék háp.) már régebben betemették, sajnos nem hozzáférhető, de a közelében még több kisebb személyi óvóhely, bunker található - igaz eléggé elnyűtt állapotban. Aki nem ismeri a környéket, nehezen találná meg őket, hiszen az erdőben a bokrok, fák között egyszer csak a semmiből nyílik egy-egy lejárat.
A bunkerek is szinte teljesen csupaszok. Szerkezetileg a jól ismert, előregyártott típuselemekből összeállított objektumokról van szó.
A komplexum szükséghelyzeti energiaellátását egy külön, a földbe ásott helyiségben felszerelt két dízelaggregátorral biztosították volna.
Augusztus végén eltöltöttünk néhány napot Berchtesgaden környékén. Ha arra járok, mindig felmegyek a Sasfészekhez, számomra ezt kihagyhatatlan program. A hihetetlenül csodás környezet miatt ez a hely nagyon közel áll a szívemhez, és persze történelmi jelentősége sem utolsó. Szerencsére az időjárás végig pazar volt - ez a hegyekben különösen sokat számít.
Jó 120 m hosszú alagút vezet a lifthez, amivel aztán gyorsan a csúcsra lehet jutni.
A nagy, kerek társalgó étteremként működik...
...melynek egyik éke a Mussolini által ajándékozott márvány kandalló.
Tényleg, micsoda özönvíz szerű eső volt...ráadásul útépítés miatt is kerülni kellett a faluban. De végül csak odaértünk a kertek alatt, malaclopó utakon... :) Mire újra előkerültünk a föld alól, már hétágra sütött a nap.
A tavaszi utunk fő attrakciójának ígérkezett a hely. Mikor szerveződött az út ez volt a gerince az egésznek, és emiatt mentünk ebben az időszakban. Malachit ,sokat halottam már én is erről a legendás helyről, azt is tudtam hogy mik is voltak azok KL ( Komplex Lager ) objektumok, és 3 éve volt szerencsém az egyikben ,Lohmenbe elmenni . Volt valami elképzelésem a méretekről. De a lényeg hogy erről mindig csak úgy beszéltünk " Ahová vonat ment be a hegybe ". Talán ezzel el mondtam a lényeget ,valami döbbenetes méretű. Szabi már elmondta a történeti lényegét , nem ismétlem. A képeken nem látszik de valószínűleg az év legnagyobb esőjét fogtuk ki aznap , hömpölygött a víz, és csak az mentett meg minket hogy kocsival!! lementünk a föld alá, és vagy 4 órát ki sem jöttünk. A kocsival lemennit szó szerint értem ,egy minimum 2 sávos sztráda minőségű úton mentünk vagy 1 kilométert, volt olyan aki fel alá száguldozott ,neki ez tetszett legjobban :-) .Ennek mondjuk az lett az eredménye hogy a fő folyosón olyan por lett hogy nem lehetett egy darabig fényképezni. Több felé válva ,rengeteg lámpával jártuk a helyet, volt akit simán nem láttam vagy fél órát. Néha mikor teljesen egyedül maradtam kicsit meg is ijedtem, végeláthatatlan sötét hatalmas folyosók és termek szövevénye. Csend csend és csend. Minden nagyon száraz, nem igazán láttam vizesedést , olyan mintha bármikor újra megtelhetne élettel. Érdekes volt elképzelni ahogy bejön a vonat és végtelen sorokban állnak a lőszeres ládák. A bunker a bunkerban is döbbenetes , több száz emberre van méretezve, az emeletes ágyak még bent vannak. Nagy élmény volt ,és ha minden igaz akkor tényleg egyedi alkalom volt. A terület amúgy zárt. Itt kell megemlítenem az utolsó képen szereplő urakat. Elsősorban a köszönet miatt, hogy ezt láthattuk. Szabi már említette őket. A bal oldali úriember az alezredes, ő engedett be minket, a végén mutatott rengeteg korabeli fényképet hogy is nézett ki a hely mikor még tele volt hadianyaggal,illetve az említett filmforgatásról is életképeket. Ott volt mint a hely ismerője. Szerényen kapott is tőlünk egy Kiváló dolgozó kitüntetést , szoktuk ilyennel meglepni a segítőinket . A jobb oldali barátunk pedig Herman, állandó segítőnk és útitársunk a volt NDK területén ,rengeteg helyre kísért el már bennünket ,szerintem olyan bunker, objektum nincs is amit ő nem ismer. Több könyve is megjelent a témában. Személyesen is hálás vagyok neki mert 3 éve egy túra során rosszul lettem , szó szerint egy volt szovjet laktanyából a Lenin szobor mellől vitt el a roham mentő, vesekővel kerültem Németországban kórházba , ő intézett mindent, és fordított, és velünk volt a nagy bajban .
Elnézést a személyes szálért ,de ezt sose tudom meghálálni neki .
Az NDK túra harmadik napján egy olyan objektumot látogathattunk meg, amely már évek óta az egyik csúcskategóriás célpontként volt jegyezve. Mivel a szállásunktól nagyjából 240 km-t kellett autóznunk, hajnalban keltünk és korán indultunk, hogy a megbeszélt időpontra és helyre odaérjünk. A Harz-hegység felé vettünk az irányt, egy Halberstadt nevű kisváros (Magdeburgtól DNY-ra, az egykori NSZK határtól 20-25 km-re található település) mellé kellett érkeznünk.
A bázis történetéről nagyon röviden: 1944 tavaszára a szövetségesek olyan intenzíven bombázták a német ipari létesítményeket, hogy azokat már nem tudták a megfelelő ütemben újra működőképessé tenni (mert újra lerombolták őket), ezért Hitler elrendelte, hogy a hadianyaggyártáshoz, a háború folytatásához nélkülözhetetlen gyárakat, üzemeket az ország területén szétszórva telepítsék föld alá, biztosítva ezzel a hadiipar további működését.
1944 áprilisában láttak neki az akkor Malachit fedőnévvel ellátott objektum építésének. A közeli langensteini koncentrációs tábor foglyaival 12-13 km-es alagútrendszert ásattak a hely gyomrába. Ha csak nagyon rövid ideig is, de 45 tavaszán itt készültek a Junkers repülőgépgyár sugárhajtóművei, ill. egyes elemei (pl. a Messerschmitt 262-esekhez is).
A világháborút követően a szovjetek végleg be akarták robbantani a járatokat, de ezt végül csak részben valósították meg. Az objektum csak 1976-ban került a Honvédelmi Minisztériumhoz, és a 80-as évek elején tovább bővítették, több km-es szakaszát mintegy 40.000 m2-en átépítették, modernizálták. Az ekkor már KL-12 (Komplexlager) elnevezésű raktár egy részében tárolták a Nyugati Stratégiai Irány lőszerkészletének jelentős részét, a kézifegyverektől kezdve az aknákon át a különféle űrméretű repülőgép-fedélzeti, tüzérségi, páncélos lőszerekig mindent. 1989-es adatok szerint, akkor nagyjából 20.000 tonna muníciót halmoztak itt fel. Az NDK-ban négy ilyen hegybe vájt óriási fegyver/lőszer, hadianyagraktár működött, közülük ez volt a legnagyobb.
A bal oldali fotón a laktanya főkapuja látható az őrség épületével. Az itt települt alakulat egy ezred nagyságú katonai szervezet volt. A terület jelenleg a csődbíróságé, szerencsénkre az egyik német barátunk jól ismeri a kezelőt, aki lehetővé tette nekünk a látogatást. Mellesleg ő is a bázison szolgált (alezredesként nyugdíjazták), sok érdekes dolgot tudtunk meg tőle. A képen látható kanyonból nyílt az alagútrendszer egyik bejárata, ezen keresztül hajtottunk be autóval a hegy gyomrába hihetetlen élmény volt! Érdekesség, hogy pár éve itt forgatták a Műkincsvadászok című film néhány jelenetét.
Az NVA által kiépített és megerősített szakaszokat falakkal és hatalmas kapukkal választották le a régi, világháborús résztől.
Természetesen átsétáltunk a régi járatokba is, ahol több helyen láttuk a szovjetek robbantásainak nyomait. Nem egy szakaszt eltorlaszolt a leomló törmelék.
A létesítménynek közvetlen vasúti kapcsolata volt, a síneket mintegy 900 m hosszan vezették be a hegybe, ahol egy 440 m hosszú rakodórámpát építettek, melyet teherautók is használtak.
A rakodó két vége:
Az objektumon belül - nagyjából a közepén - kialakítottak egy külön, hermetikusan lezárható, kétszintes védett részleget is (ha a környezet természetes adottsága miatti védelem nem lett volna elég), ahol 200-300 ember elhelyezésére lehetőség volt lehetőség. Gyakorlatilag bunkert a bunkerben. Sajnos ez (is) magán viseli a vandalizmus nyomait, néhány évvel ezelőtt igencsak leromlott az állapota
A közelmúltban a dízelmotorokat is elszállították, ahogy a konyhából sem maradt sok. Az élelmiszerraktár hűtőszobáinak egy része még megvan (jobb szélső fotó).
A bunkerben elektromos targoncákat használtak az anyagmozgatáshoz, a képen látható helyiségben volt az ezekhez szükséges akkutöltő-rendszer.
A rendszerváltást követően a KL-12 a Bundeswehrhez került és 95-ig, mint a Luftwaffe anyagraktára működött. Ezután eladták egy befektetőnek.
A végére még egy érdekes sztori: az NDK összeomlásakor, az ország akkor már értéktelen papírpénzkészletének jelentős részét, nagyjából 100 milliárd márkát, betétkönyvet, csekket szállítottak ide a Berlini Állami Bankból, és két régi alagútban helyezték el az összesen kb. 3000 tonnányi rakományt, majd ezeket a járatokat lezárták. Azonban nem voltak elég körültekintőek, mert a kétezres évek legelején két helyi, halberstadti srácnak sikerült bejutnia a járatokba Azzal buktak le, hogy olyan címleteket (pl. 500 márkás) is magukhoz vettek, amelyek az NDK időben nem voltak közhasználatban (csak állami tartalékot képeztek). A következő évben végül az összes itt tárolt pénzt megsemmisítették.
Háború esetén a rakétadandár osztályai előre kijelölt álláskörletekben, illetve azok között mozogtak volna, a harci érintkezés vonala mögött úgy 30-50 km-re (a Luna, Luna-M harcászati rakétaosztályok esetében ez kb. 8-15 km volt).
Békeidőszakban általában 1-2 gyakorlókörletet használtak, mint a dombóvári szovjet dandárnak a mágocsi erdő, vagy a tapolcaiaknak a sümegi és a vállusi erdők. Az éles hadi körlet szigorúan titkos volt, azt a dandároknál csak 2-3 ember ismerte, a pk., pk.h., esetleg a törzsfőnök vagy a hadműveleti pk.
Én is! A fentrol első eresztésében nem volt benne.
Sógorom aki Dombóvári a 90-es évek elején-mikor fát hordott ki IFA-val az erdőből- még látta a nyomokat. Elmondása szerint volt egy beton placc és egy kissebb épület, mint egy buszmegálló.
Úgy 2000 táján én is megakartam nézni-az erdő széléig be is mentem a mágocsi útról- de az erdei út úgy fel volt vágva, hogy az nem vállaltam be szgk. val.
A szombati hajmáskéri jól sikerült falunap után vasárnap elmentünk a szlovákiai Oroszkára. A hadijátékra . Tavaly már voltunk és akkor nagyon tetszett , idén még látványosabb és nagyobb szabású volt. A délutáni emlék csatán közel 300 harcos vett részt ,4 repülő ,és számos jármű. Nagy élmény volt ! Nem épp kihalt laktanya de talán idefér egy pár kép onnan. Találkoztam magyar hagyományőrzőkkel is, és szokás szerint az egyenruhásoknak ingyen volt a sör és a bogrács gulyás. Köszönet a nagyszerű szervezésért!
Feri bátyám először is örülök hogy írtál, tudom sok éve ismerlek, kedvenc témánk ez a siló dolog, meg a föld alól felszálló repülő , a Balaton felvidéken egy tanú hegy kráterében levő föld alatti bázis, ketté nyíló erdészház alatti bunker, sok kilométeres autó utak a föld alatt a Mátrában, ( ezek nem viccek itt írták a 10 év alatt) , És mivel sokat jártam a volt NDK ban is tudom így van, Csak saját területen volt nekik ilyen és kész! Mostanában nem ír, de Sweethome barátom már látott ilyet, volt ilyen helyen ,nem olyan dolog ez hogy csak úgy eltűnik, betemetik, hatalmas terület egy ilyen.
Ráadásul a siló olyan kurva drága létesítmény volt, hogy a Szovjetunió a saját területén is mindössze 5 - 6 darabot engedett meg magának. Még az NDK-ban - pedig azt oszt sokkal komolyabban vették, mint minket - sem volt egyetlen darab sem.
Sárbogárd - Rétszilason, Gyöngyösön, Székesfehérváron, a vasút mellett, és még néhány helyen. Arról lehet őket megismerni mindet, hogy világoskék - citromsárgára vannak pingálva. Ezen kívül persze még jó néhány van az országban, de én ezeknek a közelében jártam az elmúlt időben.
Szívemből beszélsz ,bár én csak ugatom a témát, a mobil kilövő alkalmazások teljesen megfeleltek erre. Árpapa tudna erről mesélni, te , én és még szerencsére sokan innen és minden más fórumról, blogról, Facebook csoportból jártuk végig az összes számító helyet. Ennyi év után úgy gondolom hogy vannak még meglepetések, őrzött de azóta mégis elhagyott helyek ,tudott de eddig megközelíthetetlen helyek . Sok jó felfedezés van még most is. De ebben a témában szerintem már minden megvolt, ami nincs az nincs! Gyula felvetése egy Facebook csoportban jelent meg, olvasom ,hozzá is szóltam ,de hihetetlen miket írnak ,azt hiszem talán jobb ha ennyiben marad, belefáradtam :-) De nagyon jó téma és nagyon tanulságos. Nem tudom érdemes e tovább foglalkozni ezzel. Azt minden esetre leszögezem ha valaki a rengeteg szak irodalom és a személyes tapasztalataim ellenére oda visz egy ilyen "silóhoz" akkor letérdelek és kezet csókolok neki .( ja persze Magyarországon )
Nehezen lehet az ilyen tántoríthatatlan embereket meggyőzni. :) Sem érvekkel, sem tényekkel.
"de a megfelelő szélességű utak és megfelelő felépítményű vasútvonalak nem kellő sűrűsége miatt ezek alkalmazhatósága korlátozott volt."
Ha a volt honvédelmi államtitkár Úr ért hozzá, akkor szerintem tudnia kellene, hogy ezek a mobil indítóállványok és a kiszolgáló gépjárműveik is jellemzően terepen, földutakon mozogtak, főleg erdőkben. Így a nem kellően széles közúthálózat (ha arra gondol) ebben az esetben nem releváns, és az alkalmazhatóságuk emiatt egyáltalán nem volt korlátozott (vazze, ha kellett ezek keresztülmentek tökön-uborkán). A vasútvonalakkal hasonló a helyzet.
"Ehhez a támadáshoz viszont megfelelő rakétakilövő-infrastruktúrára is szükség volt."
...és ez szépen rendelkezésre is állt hadosztály, hadsereg, front, stratégiai irány szinten egyaránt. Hülye lett volna a szovjet, ha silóból indítható rakétákat telepít külföldre, amikor semmi szükség rá, és a VSz EFE részére kiszabott harcfeladatot képesek a felsorolt katonai szervezetek alárendelt rakétás alakulatai is megoldani.
Ma írták nekem :( Előzmény: srác eröltette, hogy márpedig vannak silók, én javasoltam neki itt a fórumon Hadsz felkeresését a témában. A tanárjára annyit mondtam, hogy nem valós amit mond...
Hadsz barátom már írt róla hogy Hajmáskéren sikerült egy igazán kellemes napot eltölteni a falu napon. Remélem elfér itt ,már csak azért is mert a rendezvény a volt szovjet laktanya területén volt. Részt vettek az éppen a várpalotai lőtéren gyakorlatozó US Army és a MH néhány katonája és technikája. Nagyon szuper volt a hangulat! Sokan azt sem tudták milyen különleges helyen vannak éppen. A rendezvényen az egyik szervező kérésére ( a helyi hagyományőrző múzeum tagja,lelke ) szovjet egyenruhában jelentünk meg ,elég nagy sikert aratva. Sok katona még meg sem született mikor a kivonulás megtörtént. A nap vége felé Hadsz -Szabolcs barátom egy nagyon profi előadást tartott a Magyarországon tárolt szovjet atom arzenálról. Én pedig tettem egy kört ebben a szép századosi ünneplő egyenruhában a kastély épületben. Érdekes volt így is bejárni ! Elnézést a sok személyi kultuszos kép miatt ,de ez egy ilyen nap volt :-)
Tisztelt Fórumozók! Nem konkrétan kihalt laktanyás téma,de az lenne a kérdésem felétek,esetleg tudja-e valaki,hogy a budaörsi katonatemető szabadon látogatható-e,vagy jelezni kell valaki felé ezen szándékunkat. Előre is köszönöm a választ!
Szuper szombati programunk volt: a hajmáskéri falunapon a US Army páncélos felderítő zászlóalja és a Magyar Honvédség is képviselte magát néhány haditechnikával. Igazán jól éreztük magunkat, az amerikai srácok nagyon közvetlenek és készségesek voltak. :)
M2A3 Bradley páncélozott gyalogsági harcjármű (ebből kettőt is elhoztak):
Ha mennétek, akkor légyszi egy e-mail-t a várható időpontról dobjatok nekem, mert ha időm és a betegek engedik, akkor egy ilyen DDR túrára becsatlakoznék! Privátban küldök e-mail címet, mert az itteni nicht funktioniert! :D
Így van, ez a lipcsei kerület védett objektuma. Az NDK-ra jellemzőek voltak a kis telkekből és rajtuk hétvégi házikókból álló kertvárosrészek. A Stasi egyik "trükkje" volt, hogy nem egy esetben ilyen pihenő, nyaralóövezet közelében építették meg ezeket a bunkereket, álcázásképp "álnyaralókat" is felhúztak a szomszédban.
Igen, eléggé korlátozottak a lehetőségek, de szerintem érdemes megkeresni őket és egyezkedni velük, mert sok esetben sikerült olyan privát látogatást leszervezni (igaz máshol), ami nem a hivatalos nyitvatartási időben történt. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor általában sokkal több idő van nézelődni és nem toporog mellettünk másik 15-20 ember...
Mint eddig is csatlakozok Szabolcs barátomhoz és hozzáfűzök egy kis kiegészítést a saját élményeim alapján.A börtön múzeum után még megnéztük a berlini technika múzeumot, gondolom azért maradt ki mert nem egy kihalt laktanya ,de rengeteg haditechnika is van bent ,főleg repülők, több kuriózum is , mint második világháborús német ,de szovjet is,gondolom NDK örökség.Maga a múzeum egy volt pályaudvar és vasúti üzem épületek felhasználásával épült.
És innen már valóban a leírt Stasi objektumhoz mentünk.
A település szélénél egy jellegzetes hadi ,macskaköves kanyargós út vitt fel a dombra az említett helyre. Ez mindig jó jel .És ott először valóban ez a kép fogadott .
Hát igen ,ezt elég jó állapotban van ,használják. Itt letettük a kocsit, jó sok kamera volt vigyáztak rá :-) Szerencsére Szabolcs képben volt így rögtön megkerülve a laktanyát bevágtunk az erdőbe.Ott pedig hamarosan feltűnt ez .
Egy igazi bejelzős kerítés maradványai . Mögötte pedig a már jól ismert fa barakk épület. A "jól álcázott " lejáratok .Itt is tudtuk hogy valószínűleg baj lesz mert a források jelezték hogy be van betonozva a két főbejárat.
Hát be is volt . Ezután kezdődőt a magas fűben a lődörgés, kerestük a szellőzőket, vészkijáratokat. Megmondom őszintén itt én nem sok sanszot láttam hogy bejutunk. Aztán az egyik akna alja azt mutatta hogy mintha fordulna befelé ,ezt csak úgy lehetett kideríteni ha lemászunk. Szerencsére csak a magasban félek a mélyben nem így elindultam ,a fehér pólómnak mondjuk lőttek.
És igen sikerült ! Az aknán keresztül az egyik légszűrő helyiségbe jutottunk, és innen már szabad volt az út. A bunker megadta magát nekünk .
Ahogy írta barátom is ,nagyjából hasonló ,szabvány építmények ezek. Középen egy nagy folyosó választja ketté gyakorlatilag, egymás tükör képeiként, a két külön külön is működtethető bunkert. Ez volt a második ilyen amiben jártam,és még ugyanezen a túrán jártunk egy másik hasonló célúban. Gondolom majd arról is lesz írás. Azt mondanám hogy ezt pont közepes állapotú. A 3 éve látott nem volt ennyire kifosztva, viszont majd az ez utáni az összedőlés határán mozog. És mint nemrég láttuk van olyan ami teljes egyben van múzeum. Nehéz volt bejutni, és kimászni sem volt egyszerű. A kalandosabb helyszíneim egyike volt.
Ez tényleg olyan! Köszönöm! Talán majd egyszer ezt is megnézzük, gyanítom hogy Szabolcs ismeri :-) Eddig 3 vagy 4 láttam ,mindegyik más állapotban volt, de ilyen egyben levőt még nem láttam.
A nap vége felé közeledve még bőven volt annyi időnk, hogy keresztülautózva Berlinen, megkerestük Potsdamban a Stasi egyik területi központjának bunkerét.
Az NDK-t közigazgatásilag 15 kerületre osztották (maga a főváros, Kelet-Berlin is egy ilyen önálló kerületnek számított), és az Állambiztonsági Minisztériumnak minden kerületben megvolt a maga védett objektuma, ahová a Stasi helyi vezetői a kerület városi központjából háború veszélye esetén mentek volna. Ezeken kívül a Minisztérium és a Politikai Bizottság legfelsőbb vezetői és családtagjaik védelmére is építettek bunkereket, sőt 1988-ban átadták kifejezetten a Stasi feje, a miniszter Erich Mielke részére megépült új, kétszintes, igen komoly földalatti objektumot Berlintől északra, egy kis falu, Biesenthal mellett.
Szintén külön harcálláspont állt a Stasi speciálisan képzett és felszerelt, a CSEKA alapítójáról, Feliksz Dzerzsinszkijről elnevezett őrezredének rendelkezésére Berlintől délre, Baruth/Mark közelében. (Az őrezred laktanyájában, az egyik épületből kialakított hotelben több alkalommal is megszálltunk már az elmúlt években.)
A Potsdamban levő objektum egy részét jelenleg is használják (fogalmam sincs ki, és milyen célra, de jól láthatóan aktív a terület), de a harcálláspontot rejtő, különálló és egykor kerítéssel elválasztott terület szabadon megközelíthető. A bunker főlejáratait egyszerű faépületek rejtik, ez a megoldás igen elterjedt álcázási forma volt a Stasi esetében (is). A padlóból nyíló széles lépcsőt kell elképzelni, amelyet síneken csúsztatható fémlemez takart. Néhány éve ezeket a lejáratokat lebetonozták, így itt esélyünk sem volt bejutni. Szerencsére az egyik akna nyitott volt, Charlie barátom ereszkedett le először, hogy felmérje a terepet. :)
A lejárat még a betonozás előtti állapotában.
A bal oldali fotón a létra, a középsőn pedig a páncélajtó, amin keresztül végül bemásztunk a bunkerbe. Szellőzőaknáról lévén szó, a bejárat után rögtön a jól ismert vegyi- és durvapor szűrőkkel találkoztunk.
A Stasi védett objektumai előregyártott vasbeton elemekből álló típusépítmények, ezeket 4-5 változat szerint állították össze. Jellemzően teljesen szimmetrikus, duplikált elrendezésűek, a két fél szükség esetén önállóan is tudott működni.
A bunker, noha látszott rajta, hogy alaposan kirámolták az elmúlt években, számomra a vártnál még így is sokkal jobb állapotban volt.
A wc fülkék még egyben vannak, de a mosdókagylók és a tükrök már eltűntek
Sajnos a dízelaggregátorok sincsenek már a helyükön, és a kapcsolószekrényeikből sem maradt sok (bal oldali fotó), viszont a 3000 literes ivóvíztartály még megvan (jobb oldali fotón a nagyobb tartály).
A főbejárathoz vezető lépcsősor alulról, és a lezárt lejárat.
Nem semmi, elolvastam,utana elolvastam az atomvonatokat is, szerintem azok meg ma is mukodnek...hiaba van szatellitek, ha a vonat all vhol, regota, senki sem figyeli.
Meg anno az egyetemen tanultam, gyartastanbol, hogy a repulok es a helikoptereknek,mas az anyagfrardasi gorbejuk, mint pl az autoknak.Utananezek, azt hiszem ez az:
A lenyeg, mindegy mikori gyartasu a repülö, helikopter, fix nagyjavitasok vannak, az autonal mivel mas az igenybevetel, lehet tolni esetleg a javitasat egy abra:
Az elmúlt hetet egy első világháborús emlék túrán töltöttem. Isonzó, Doberdó, majd igyekszem kicsit bővebben is elmesélni. Nagyon szép de kemény vidék.
Akkor csatlakozok Szabolcs barátomhoz és néhány személyes élményt írok én is. A kiérkezés második napjának délelőttjén ez volt az első helyszínünk. Megmondom őszintén nem igazán tudtam a helyről sokat. De Szabolcs gyakorlatilag jobb volt mint az idegen vezető ,már mielőtt bementünk megtudtam sok érdekes dolgot. A helyhez közelítve látszott hogy már jóval maga a börtön előtt is egy lezárt ,elszeparált terület volt, egy kicsit állam az államban. Komor hely, mintha direkt így akarták volna. A történetét leírták. Ami rögtön feltűnt az a rengeteg látogató, sok sok busz hozta folyamatosan a fiatalokat,iskolásokat. Valószínű ez az oktatásuk része.Egymást érték a csoportok, sokszor össze keveredtünk már bent az épületekben. És ahogy említették a vezetők egy része ott raboskodó emberek voltak. Láttuk őket korabeli képeken még fogságuk alatt. Nagyon nagy és színvonalas múzeumi bolt van bent, a második -harmadik képek onnan vannak ,érdekes így egymás mellett nem kommentálom. Néhány kép a régebbi szovjet korszak és az ujjabb NDK folyosó részekről.A már szokásos telefonos képem :-) És Honecker mindenhol figyel. Hozzá tartozik még hogy szinte egész nap esett ,addig bőrig áztunk míg egyik épületből a másikba mentünk. Sajnos az idő szinte végig ilyen esősre sikerült.A kiállítás nagyobbik része ,a cellák, az irodák, csak vezetővel ,belépővel látogatható .De van egy teljesen ingyenes hatalmas múzeumi rész ,nagyon színvonalas!
Másnap délelőtt meglátogattuk Berlinben az NDK Állambiztonsági Minisztérium, a Stasi központi börtönét. Kevés olyan helyszín van a városban, amely jobban megtestesítené az országban történt több mint négy évtizedes politikai elnyomást, üldöztetést, mint ez a hatalmas, nyomasztó komplexum.
A hohenschönhauseni városrészben levő börtön igen nagy, háztömb nagyságú területen fekszik, de ez csak egy kis része (kb egytizede) volt annak a fallal körülvett, izolált városrésznek, ahová idegenek nem juthattak be - hacsak nem rabként... A környéken lakók sem tudtak a börtönről, az egész biztonsági zónát szigorúan őrizték, figyelték, az odavezető utcák is le voltak zárva.
A bal oldali fotón fehérrel jelölték a 22-23 hektáros, zárt Stasi-zónát, a közepén feketével pedig a börtön épületeit. A jobb oldali fotó 88-ban készült, és a zóna főkapuja látható.
Anna Funder Stasiország című könyvéből idézve: A fal leomlása után a német média Kelet-Németországot minden idők legtökéletesebb kémállamának nevezte. Hogy ez mennyire így van, azt jól szemlélteti a következő adatsor is (szintén ebből a könyvből): Hitler Harmadik Birodalmában egy Gestapo-ügynök jutott minden 2000 lakosra, Sztálin Szovjetuniójában egy KGB-ügynök minden 5830 lakosra. Az NDK-ban egy Stasi-tiszt vagy besúgó jutott minden 63 lakosra. Az alkalmi besúgókat is számolva ez az arány még jóval magasabb. A rendszerváltás küszöbén több mint 91000 alkalmazottja volt a Minisztériumnak, rajtuk kívül pedig 189000 rendszeresen jelentést adó besúgó biztosította az államrend és a Párt védelmét.
A belvárostól nem túl távoli, eredetileg ipari terület a II. világháborút követően szovjet gyűjtőtábor volt, majd 1951-ig szovjet börtön. A létesítmény ezután került az MfS-hez (Ministerium für Staatssicherheit der DDR - Állambiztonsági Minisztérium), ahol leginkább politikai foglyokat, általuk a rendszer ellenségeinek vélt személyeket tartották fogva legtöbbször koholt, ma már nevetségesnek vélt vádak alapján. Persze, akkor senkinek nem volt kedve ezen nevetni Hohenschönhausen a rendszerváltást követően, 1990 októberében zárt be, majd 1994-től látogatható, mint emlékhely, múzeum.
A vezetett túra során (ami egy kb 15-20 perces filmvetítéssel indul) először a szovjet börtönt néztük meg, amelyet az udvar közepén álló nagy, vöröstéglás épület alagsorában alakítottak ki (bal szélső fotó). A fogvatartottak életkörülményei egészen elképesztően rosszak voltak A börtöncellák legtöbbje fűtés nélküli, hideg, ablaktalan kis lyuk volt, egy fa priccsel és egy küblivel, amit wc-nek használhattak. Találóan tengeralattjárónak nevezték ezt a részt, a cellákban a nap 24 órájában égett a villany, az alagsorban zúgott a szellőzőrendszer. A jobb szélső fotón látható helyiségen négy személynek kellett osztoznia. Emlékezetes annak a 14 éves kislánynak az esete, aki rúzzsal festett bajszot/szakállt egy Sztálin plakátra, és ezért 9 évet töltött a fegyintézetben szovjetellenes tevékenysége miatt
Az ötvenes évek végén a Stasi a komplexumot egy jókora, 4 szintes épülettel bővítette, benne további több száz cellával, kihallgató/vallató szobával, irodával. A folyosók falain, fejmagasságban végigfutó vezeték riasztórendszerként működött, bizonyos távolságonként nagyon könnyen oldható, egyszerű csatlakozókkal. Ha az őr megrántotta, megszakadt az áramkör és megszólalt a csengő, a vezérlőben pontosan mutatva, hol történt az incidens.
A rabokat - többek között - ilyen, zárt dobozos Barkasokkal szállították (IFA-k is voltak hasonló szerepben). Az előtérben látható padon egy géppisztolyos őr ült. Ismerve az autó méreteit, könnyen fogalmat lehet alkotni a fülkék méretéről
Az udvaron látható garázsokban parkoltak a rabszállító autók és egyéb gépjárművek. A háttérben látható zöld épületben (a börtön területén kívül) működött a Stasi Operatív-Technikai Szektora (OTS). A részleg foglalkozott a különféle lehallgató készülékek, mini-kamerák, elektromos zárak, hamisítási technológiák, stb fejlesztésével, gyártásával.
A vezetéses túrán kívül van lehetőség megtekinteni egy állandó kiállítást is, ahol nagyon szemléletes képet kaphatunk az állambiztonsági rendszer működéséről, felépítéséről, történetéről. A Stasi a hadsereghez hasonló felépítésű fegyveres szervezet volt, egyenruhával, rangokkal, kitüntetésekkel. Azonban az NVA-val ellentétben, a titkosrendőrség egyenruháján a váll-lapoknak bordó szegélye volt. A jobb oldali képen egykori rabok fotói láthatók (akkor és most), és ami megdöbbentő volt számomra, hogy néhányukkal találkoztunk is. Túrákat vezetnek, ott dolgoznak, ahol annak idején fogva tartották őket Kétségkívül a legautentikusabbak, akik bemutathatják a helyszínt, és beszélhetnek arról az időszakról. Szintén a kiállítás részét képezték ezek a befőttesüvegek is, melyekben - nem vicc - emberi szagmintákat tároltak. A visszaeső, gyanús elemeket szükség esetén, kutyák segítségével gyorsabban megtalálhatták.
Ez pedig kivonat egy idei írásból. Jót röhögtem rajta...
"Tizenöt Mi24-es, öt-öt Mi17-es és Mi8-as egészen biztosan rendelkezésre áll Szolnokon, s e fölött még lehet pár forgószárnyas a hangárokban is. A szakértők szerint ideális esetben összességében harmincnegyven olyan gép jöhet szóba, amelynek az üzemideje kisebb-nagyobb munka révén hét-nyolc esztendővel meghosszabbítható."
Mivel már a 30 év is lejárt, kérdés, hogy maradt-e bennük valamennyi óra, ami alapján esetleg még repülhetnének. Na nem, mintha a közelmúltban annyit repkedtek volna...
10 db Mi-24V érkezett 1985-ben (1db megsemmisült), a gyári hivatalos engedélyek X ezer repült órát vagy 25 évet, mely kitolható 30-ra engednek. Mivel ezen gépek 2008-2010 között álltak le a 25 éves naptári idő szerint, elméletben még 5 évet rá lehet húzni ezekre, nagyjavítással. Azt is figyelembe kell venni, ha a repült óra szám 30 év alatt nem éri el a max engedélyezettet azt ki lehet tolni pár évvel.
A cikk szerint egyetlen gep sem repulhet egyetlen orat sem, es szerintem ezt nevezik uzemido tartaleknak.
De persze lehet, hogy tevedek, es azt hivjak uzemido tartaleknak, hogy ha csinalnanak rajtuk nagyjavitast (es vennenek pl. uj rotorokat), akkor repulhetnenek. (De jo esellyel a tokoli Auchan nem vallalja ezt el, tehat az orszagon belul lehetetlen megcsinalni.)
Ami a Honvédség 24-eseit illeti, Belic kolléga által linket cikket olvasva azt hiszem, erre a helyzetre lehet azt mondani, hogy elvileg vannak, gyakorlatilag nincsenek. Nincs különösebb rálátásom a témára, de meglepődnék, ha azok a még meglevő gépek valaha is a levegőbe emelkednének - saját erőből.
A moszkvai metró a világ egyik legkiterjedtebb hálózatának számít a maga 200 állomásával és több, mint 300 km-es hosszával (a budapesti metró nagyjából 40 kilométerére 52 állomás jut). Itt található a világ legmélyebb állomása, a 74 méterrel a föld alatt megbújó[...] Bővebben!Tovább »
Akkor nekik sajat vezetkuk volt, o fekteetek, tudtak merre fut, a hm mar akkor is berelt vonallal ami a postara volt behuzva, kommunikalt.Aki esetleg meg emlekszik a hires Angyalborbe cimu filmsorozatra, abba volt Tabajdi ezredes asztalan, piros telefnkeszulek, es fekete keszulek, urbanek a korlet elott telefonaltak, csapoltak kozvetlenul a fold alol feljovo postai telefonvezetket.
Ez pedig a NUP , amit csak a szovjetek használtak .A különböző védett vezetési pontjaik és híradó alakulataik közti föld alatti vezetékes összeköttetésük során a jelek erősítésére használták. A korabeli technika megkövetelte hogy adott távolság után a csökkenő jel erősséget újra erősítsék. A bejövő vezeték egy acél tartályba ért ahol a megfelelő berendezésekkel megtörtént a jel erősítés,aztán ment tovább. Tehát egy berendezésekkel telezsúfolt fedett "konténer" volt. Nem volt benne több terem ,csak egy " lyuk" . Mi jelenleg kettőt ismerünk, Nagytevel és Herend között találtunk egyet. Illetve Várpalota térségében ( az első két képem) ami valószínűleg a baglyasi Tropohoz megy ,irányba arra mutat. De írták itt már hogy Óbarok térségében is van ,illetve kell hogy legyen Mátyásföld felé irányuló is. Nem túl látványos és nagy ,nehéz megtalálni. A másik két képemen a volt NDK ,Lynow,Szovjet híradós laktanya ,a harmadik képen egy falon talált az NDK területének NUP térképe, mint látható szép kis hálózat volt,illetve a laktanya területén levő NUP lejárata. Erre is alapozva kell még lennie nálunk is többnek. A megtalált hazaiak környékén kilométereken át lehet követni a kiásott vezeték vonalát. Találtunk még eredeti kábel szakaszokat is.
A képeken egy szovjet szabvány acél lemez fedezék van, rengeteg helyen használták, előre volt gyártva csak le kellet ásni. Az első kép a wikipédiáról van, jól látszik hogy előre van gyártva. A másik két kép saját, Csobánkáról a kiképző bázisról, ott több is van, de láttam már a baglyasi szovjet tropo mellet, a várpalotai lőtér tele van vele, és sok helyen még ahol a kinti személyzet, őrség szükség óvóhelye volt. A képtáramba sok van megörökítve.
Ezúttal is remekül sikerült a berekfürdői nyílt nap a hétvégén, nagyon jól éreztük magunkat! Hatalmas köszönet a szervezésért és az önkormányzat nagyvonalúságáért!
A két fotópár között három nap híján pont egy év telt el. Nagyon szép lett a technika, most láthattam először teljes pompájában! :)
Sajnos nem csak a lőtereken vannak széthagyott veszélyes anyagok, a szovjet laktanyákat járva tucatnyiszor találkoztam már kézifegyver lőszertől az aknán át tüzérségi lőszerig szinte mindennel (a találtak közül néhányról készítettem is képet).
Az az erdekes, hogy eveken at azaz amiota kimentek az oroszok, 1990 ota a kutya nem foglakozott mi van ott szetdobalva a löteren.
Amikor en anno biciklivel kitekertem Karcagrol oda, volt ott minden, loszerhuvely mindenfele, roncsok, ortorony, meg persze eles loszer, szarnyas bomba, fel nem robban tlevego fold raketa stb mindenfele.Errol Vandor Karoly is sokat tud mesleni, aki szinten bejarta a lotert többször.Öszinte reszvetem a katonak csaladjainak, ezmar tragedia, megrazo.
Amit vegkepp nem ertek, minek kell egy 250 kilos legibombat szallitani, ott helybe kellett volna felrobbantani, hely van hozza boven, nincs epület a kozelbe.
Ha már kihalt laktanyák a cím... Tud valaki valamit az Irinyi laktanyáról? Mennyien vannak most ott? Mekkora a nyűzsgés? Egy ismerősöm érdeklődik nagyon ez után, de nem akar valami kis "cserkésztáborba" menni. (Ne vegye ezt senki sértésnek tényleg semmit nem tudunk a laktanyáról)
Hadsz barátom részletes írásához nem tudnék mit hozzá tenni érdemben ,még olyan is van benne amit innen tudtam meg ,hiába voltunk ott együtt .Inkább néhány személyes élmény . Tehát Kolkwitz. Ez volt az első állomásunk a túrán , reggel 5 kor találkoztunk Győrben és valamikor délután 2 körül értünk a laktanyához. Hát nem voltam friss, pedig még aludtam is sokat. Így ezek után kicsit kábán estem a mély vízbe , egy 3 szintes bunker végig nézése. Úgy kb 4 órát sikerült lent lennünk. És igen nem a hivatalos korlátozott látogató időben voltunk, semmi tömeg meg rohanás, arra várni hogy kimegy e a képből a jó ember, csak mi négyen . A volt őrnagy aki végig vezetett türelmes és igazán rendes volt , nem rohantunk, rögtön az elején leültetett a felszíni épületben, kávéval és üdítővel kínált.Szabolcs végig vezetett a bunkeren szépen ,nem részletezem . De valóban, gyakorlatilag minden működött, és ezt az őrnagy be is mutatta. Tudtunk telefonálni ,működött a telefon központ, volt cső posta (egy rakéta porszívó a lelke) a telexen adtunk-vettünk, ment a levegő , villany volt mindenütt, világított a hatalmas terv tábla,itt még a számítógép is ment . És a kedvencem ami a képeken van. Az elektromos kerítés makettja,ami régen körbe vette az objektumot, bekapcsolta ,és bizony közé lökte a plüss nyuszit , persze csak alacsony feszültség volt, de szépen berregett ,riasztott . Szóval a fogadtatás pazar volt, türelem és szakmaiság . A végén még kapott mindenki egy kis szuvenír csomagot is. Csak ajánlani tudom aki arra jár, 3 szint tömény bunker élmény.
Ha lassan is, de eljutok oda, hogy elkezdjem bemutatni, leírni a május végi - június eleji németországi kirándulásunk helyszíneit.
Az első célpontunk egy Cottbus melletti kis település, Kolkwitz. Itt található az egykori NDK 1. légvédelmi hadosztályának harcálláspontja (a hadosztály törzs Cottbusban volt), amely 2006 óta múzeumként funkcionál, amit egy lelkes csapat (egyesület) működtet. A nyitást követően 1 évvel jártunk itt először, és - noha akkor is nagy élmény volt - azóta látványosan fejlődött, gazdagodott a kiállított anyag. A múzeumnak eléggé behatárolt a hivatalos nyitvatartása, de szerencsére van lehetőség külön időpontot egyeztetni - mi is így tettünk.
Az 1967-ben átadott háromszintes bunker, és egy teljesen átlagos kinézetű, jellegtelen, egyszintes épület alatt helyezkedik el, amely a bal oldali fotón látható. Mellette a védett létesítmény főbejárata.
A felszíni épületben, az egyesület irodái mellett néhány szobában különböző témájú kiállítások kaptak helyet. Többek között egy korabeli vegyesbolt, minden olyan termékkel, eszközzel, amelyek a szocializmusban egy háztartás részét képezték. Sok ismerős dologgal (többek között magyar termékekkel is) találkoztunk. De látható itt egy katonai hálókörlet, haditechnikai emlékkiállítás, stb. A gyűjtemény folyamatosan bővül, vendéglátónk olyanokat is megmutatott nekünk, melyek hivatalosan még nem publikusak.
A harcállásponton mindhárom szintet alaposan végigjártuk, mindent megnézhettünk. A kísérőnk - egy nyugdíjas őrnagy - a hadosztálynál szolgált, az egyik rádiótechnikai századának volt a parancsnoka, így abszolút autentikus forrásból hallhattunk minden információt, történetet. A létesítmény kifogástalan állapotban van, szinte minden rendszer működőképes.
A 20.000 literes fő üzemanyag tartály, ebből szivattyúzták át a naftát a két 1000 literes napi tartályba, melyek egy másik teremben a dízel aggregátorok mellett voltak.
A bal oldali fotón a szellőzőrendszer gépterme látható, az őrnagy rövid időre bekapcsolta a ventilátorokat is. A középső képen az FP-300 típusú aktívszén-szűrők (az egyik dobot szemléltetésképpen megbontották), a jobb oldalin pedig az objektum vízellátást biztosító gépterem a szivattyúkkal. A bunkernek, nem szokatlan módon, saját kútja volt.
Orvosi szoba, minden szükséges felszereléssel. A középső képen látható telexek is működnek. A jobb oldali fotón, a bunker folyosóján, egy falra függesztett tabló emlékeztet arra az eseményre, hogy 2005 szeptemberében (még a hivatalos nyitás előtt) Francis Gary Powers fia is meglátogatta az objektumot.
A harcálláspont agya. Innen figyelték, irányították, védték az NDK déli országrészének légterét. A másik keletnémet légvédelmi hadosztály törzse Berlintől északra Neubrandenburgban települt.
A második szinten levő hatalmas tervtábla és irányítóterem miatt az alatta levő pihenőhelyiségnek csak 1,5 m belmagasság jutott. Tulajdonképpen szinte tényleg csak fekvésre volt alkalmas, hiszen felegyenesedni nem lehetett. A mínusz harmadik többi része normális méretű. :)
1988-ban nekiláttak az új, nagyobb (pedig a régi sem kicsi), kétszintes harcálláspont építésének, amely a régi közelében, attól alig 150-200 méterre helyezkedik el. Az objektum új technológiával, szerkezettel, egy fölé húzott könnyűszerkezetes hangár alatt (takarásban) épült, jóval komolyabb ellenállási értékekkel bírt volna egy atomfegyver hatásaival szemben. Az építkezést a rendszerváltásnak köszönhetően végül nem fejezték be, de a hatalmas hangár jelenleg is látható, jelenleg cég (-ek) használják, így csak kívülről tudtuk körbejárni. A terepasztalon sárga nyíllal jelöltem a régi harcálláspontot és pirossal az új csarnokát. A múzeumban sok infó, térképek, tervrajzok, fotók láthatók erről, a jobb oldali képen pl. az építkezésnél használt betonacél darab.
A Stasi börtönben többször is eszembe jutottál! :) Pár éve tettél fel róla néhány fotót ide a fórumba. Egyik-másik tárgyat, részletet látva beugrottak a képeid.
A fotók sorrendben:
Kolkwitz, honi légvédelmi hadosztály harcálláspontja
Berlin - Hohenschönhausen, a Stasi központi börtöne
Berlin, Deutsches Technikmuseum
Potsdam, Stasi bunker
Halberstadt, Malachit/KL-12
Halberstadt, szovjet, hadsereg szintű előretolt harcvezetési pont
Potsdam, Glienicke-híd
Potsdam, szovjet katonai temető
Strausberg, az NDK Állami Posta hírközpontja, védett objektuma
Schönfeld, Stasi bunker
Berlin, Checkpoint Charlie
Berlin, ILA
Grossenhain, az egykori szovjet katonai reptéren kialakított múzeum
Ha egy mód van rá, az ember próbálja elkerülni a kórházak sürgősségi osztályait, Neked a munkádból kifolyólag ez nehezebb.
Amiket felismertem: Stasi börtön Hohenschönhausen, Glienicke híd a cserejátékosoknak :D, és talán a Drezda melletti (település nevét nem tudom sajna)jelenleg magántulajdonú volt szovjet fegyverraktár??
Tuti túra lehetett, a múlt héten én is voltam Berlinben, Drezdában és Karl-Marx Stadt akarom mondani Chemnitzben, de nekem csak a kórházak sürgősségi osztálya jutott sajnos! :D
Laktanyán belül volt még egy másik zászlóalj. A 4011. Ha jól emlékszem,ellátó század. Laktanyán belül említésre méltó: Horváth Elemér,Alezredes Úr (4350), Igazi,Jó katona,parancsnok!!! (utólag) .Szombat hadnagy (buzgó mócsing volt). stb.stb. Elit,igényes és tiszta laktanya volt.
Ismét sikerült a barátaimmal egy majdnem 1 hetes túrát megejtenünk Németország volt keleti felén, sok érdekes helyet bejártunk, fogok egy kis sorozatot majd erről indítani , végig véve a bejártakat. Addig is egy kis ízelítő ,csak úgy pár érdekesebb kép .
tényleg régóta ott van, nem tudom mi a helyzet Zsámbékon, visznek elvileg Győrbe de ha már van ott nem tudom minek 2 ,én most nem láttam semmilyen zsámbéki dolgot
Ha ilyen marhaságon töröd a fejedet, és szépen megkörnyékezel, akkor esetleg kaphatsz egy klasszikus vaktérképet, aminek nem tudom, mekkora a méretaránya. Abból oszt akkorára kicsinyíted, amekkorára akarod. Az adattartalma ugyanaz, mint a tervtábláké volt.
Régi szép emlékek és csak reméltem, nem okozok - okoztam azzal gondot a honlapnak, hogy egy 25-éves fényképezett tablót, mely egy közösségi oldalon is megosztott, névvel - rendfokozattal felrakok ide is, az akkori RT.-s vezetés teljes gárdájával :) az élen képviseli.
Örülök, hogy tetszik - le tudtad menteni. Én 'kicsit' másképp emlékszem ezen személyekre, de ez igen - igen hosszú történet lenne elmesélni és nem is ide való. Nem véletlenül léptem le onnan, nagy vonalakban megindokoltam, hogy miért is, de nem részleteztem, kár lenne folytatni.
Egy a lényeg, örülök, hogy sikerült lementeni, a többi pedig maradjon a történelem lapjain :))))Ha netán - talán oda kerülne, mármint a címlapra - akkor csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozom !!!! . Jó volt - szép volt és ennyi.
Maradjunk a szép emlékeknél inkább szerintem :))))
Kövesfalvi ales akkor ment nyugdíjba amikor ott voltam 90 elején, Borsos ales akkor volt Juta parancsnoka amikor ott voltam kiképzésen 6 hétig. Odajött hozzánk amikor egy surranótársammal sepertünk, hogy miként bánnak velünk...Nagyon korrekt volt. Márkus őrnagy meg végig a "főnök" volt Kövesfalvi ales után. Mai napig tisztelem. A jugó balhé után köztársági kitüntetést is kapott (utána meg kinyírták a századot). Veres ales volt az RT "nagy főnök". 1990-ben volt egy váratlan HKSZ amikor éjjel (kedd hajnal) amikor beállított és ellenőrizte mi, hogyan megy. Akkor az a hír járta, hogy direkt volt. Szóbeszéd járta az állományban, hogy ellentét volt a parancsnokok között. Lövészversenyen 91 tavasszal a taszári törzsfőnök (őrnagy) vitte el a pálmát Sántoson. Előttem van de a neve nem ugrik be.
92' ig biztosan századként működött Juta. Lehetséges, hogy összehozták a technikát, sőt biztos, de Taszárnak, mint zászlóaljnak dolgozott, az biztos. Úgy működött a rendszer, hogy a 4 századnál, 2-2-nél felváltva ment a cm-es és a m-es lokátor. Egyik felderített, másik vitte a célt.
Városföldön dobozolva láttam a Kabinát, még 88-89' között. 90' ben Taszárra mentem, így nem tudtam, hogy mit csináltak vele, összerakták-e.
19033 hsz.-ében Ridley4Levfórumtárs leírta : "Ugye a Kabina 4 helyen volt végül: Juta, Kup, Sárbogárd és Érd" Így Városföldön mit keresett, nem tudom, hogy ott ténylegesen működött-e, azt sem. Lehet, hogy ott kipróbálták, majd továbbvitték. Egy biztos, volt ott Kabina, egy ideig.
Elmenő adatok terén, az AVAK biztosan megkapta, a Tőletek eljövő adatokat is, mármint a lokátorról lejövő éles - friss adatokat. Ez alapján volt lehetséges a felderítés és a célkijelölés. Veszprémbe ment-e, elképzelhető, nem tudom. Az Avak 2-3, cm-es lokátor adatait megkapta, sőt néha használta is, amikor elrendelték az éles üzemet. Veszprém rendelte el, hetente két alkalommal dolgozott a szerkezet.
Erről nem tudok, ez már az én idő után volt, ráadásul 92-ben akkor már ki is volt települve Siklós-Beremend közé a technika egy része illetve egy mobil HÁP. Az összes váltás pk-t ismertem, volt akivel direkt párban voltam szolgáltban sor.áll.váltás pkh. Mindenkinek volt heppje, de én jól kijöttem mindenkivel (a taszáriakkal nem mind, mert úgy tűnt sokszor, hogy "utaznak" ránk vagy valamelyik váltás pk-ra, Kedvencem egy vén róka tzls volt aki néha baromi viccesen tudott visszaszólni :) Lövéses sztorit viszont hallottam, sőt ismertem is a zls-t akiről ez a hír járta. Akkor már nem volt HÁP-os, egyszer-kétszer azonban beugrott ha úgy alakult.
A sztori az volt (amit nekem meséltek), hogy rosszul vittek egy célt és hozták "befele" (hogy a TT kezelő volt balfék vagy aki adta a célt, azt nem tudom) erre el kezdett ordítozni, hogy mi ez és hova adják célt (a koncinál ugye mi is láttuk a "csövet") de csak hozták befele. Lassan 1.fokba. Erre fogta magát (a legenda szerint) és belelőtt a táblába, hogy "ott van a cél idióták". Nem tudom mi igaz és mi nem. Amikor mi szolgálatban voltunk 90-91-ben, a váltás pk nem hordott fegyvert szerintem.
A zászlóalj PK, V. ales, a pk akivel beszéltél nálunk M.J őrnagy úr volt? Mikor volt ez?
1990-ben amikor Jutára kerültem februárban GK kiképzésre (full zászlóalj ott volt összeszedve) a Kabina66 a 2 hátsó dombon volt és szinkronban mentek, 3 PRV-17-el. Nekem azt mondták, ezek a vadászirányítók. Sehol máshol nem láttam, igaz más zászlóaljhoz nem nagyon volt mászkálás. Aztán a honvédségi újságban ami járt hozzánk a laktanyába, volt egy cikk Városföldről és abban volt egy fotó egy Kabina lokátorról, 1db-tól. Ebből sandítom, 1990-91-ben lehetett ott is (talán mint Jután, a kecskeméti vadászok miatt). Radarképet tudtommal csak a Polje továbbított, miután az oroszok összedobták (P18-P37-SzT). Ha jól rémlik, Kaposhomokon volt egy fontos átjátszó mi oda továbbítottuk az adatokat a reléseken keresztül. Úgy tudtuk Veszprémbe, de lehet hogy az AVAK volt a fogadó a zászlóaljnál? Régi főhadnagyunk (T.G főhadnagy úr) talán tudná a választ. A Polje-t ismered esetleg? Azt hiszem volt minden egységben, kivéve Juta mert ott a nagy VP volt HÁP bunkercsövekben. Előtte is alakiztunk eleget :)
Egy főhadnagy kapta 88-89' körül a feladatot, hogy tegye rendbe az AVAK-ot, mert nagy volt a káosz körülötte. Hogy Ő kitől kapta és mikor, nem tudom. 90' év végén adta át nekem, leltárral, iratokkal. Ő is lelépett Taszárról.
Minden rajza, leírása, használati - működési - utasítása megvolt és mind titkos volt. Olyan mennyiségű irat volt hozzá, hogy 4 páncélba fért el az összes :).
Pontosan mikor került Taszárra, nem tudom. 92'-ben passzoltam tovább Jutának. Jó kis benzines nyerges-vontatók ráncigálták át, a kamionokat Kaposváron keresztül. Jután hova tették, használták-e egyáltalán, beüzemelték-e, nem tudom, mivel átadás után nem sokkal leléptem.
Most nagyon vadat fogok kérdezni Kedves Fórumtársak! :D
Lehetne otthon, házilag egy tervtábla kicsinyített mását (kicsinyítést értsd asszonykompatibilis, garázskompatibilis, lakótelep kompatibilis....) építeni? És ha igen, akkor honnan lehetne valami dokumentációt szerezni? Ha nem, akkor miért nem?? (Nah jó az utolsó kérdés csak provokáció volt!!)
Ez az eb nem volt megvesztegethető. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam! Ha annyira hivatástudó emberekkel lenne tele az ország, mint amennyirre becsületesen védte az objektumot a kutya, akkor még a szomszéd országokban se lenne korrupció, nemhogy nálunk! :-))
Igen, erre az eseményre gondoltam! Nagyon köszönöm a megerősítést és a pontosítást! Ahogy írtad a sztorit, egyre több részlet ugrott be, melyek stimmeltek az akkor hallottakkal.
Ez a kép egy szakkönyvből való. Ezt hajdan digitalizáltam, de bármennyire is szerettem volna, semmiféle térképre nem sikerült ráillesztenem. A könyvbéli kép annyira elnagyolt skicc, hogy semmihez nem illeszkedik. Ez van! Sajnos!
Városföldön mit keresett nem tudom. Kecskeméten voltunk egy darabig az Rt.-seknél. Elmentünk szd.-látogatásra, ott álltak halmonban, fenyőfa ládák. Akkor kérdeztük, hogy mik ezek. Az volt a válasz, egy új Kabina részei, mely összeszerelésre vár, csak gondok adódtak vele, így maradnak, ahol vannak, sőt lehet, hogy össze sem lesz szerelve.
Ténylegesen ott voltak, de hogy miértre, ezt a választ adták :) Reszletekbe nem mentünk bele.
"Ezután pedig a Kabina teljesítményét 50%-ban maximalizálták! ....Városföldön már össze sem rakták, ott rohadt a fenyőfa dobozokban :) Utána mi lett ott, nem tudom, más elfoglaltság miatt, nem voltam képben."
Ez nekem új...oda is tervezték összerakni Városföldre?
Ugye a Kabina 4 helyen volt végül: Juta, Kup, Sárbogárd és Érd
Visszatérve a Budapestet védő 50-es évek tüzelőállásainak a helyszínei a következőek vannak meg...forrás: KT3, ___Szabó_Gyula___, fentrol.hu és jómagam
Szerintem is "állami", bár kétlem, hogy a HM tulajdonolná, inkább önkormányzat. Az eb most is fekete volt, de gyanítom már egy ifjabb kiadás, de hasonlóan barátságos volt. Egyébként érdekes, hogy a kerítésen (mármint a külsőn) sehol sincs rés. A belső már csak nyomokban van meg.
Nem tudom kié a terület, én csupán a bérlővel beszéltem. De nem tartom kizártnak hogy állami kézben van még, elég nehéz lehet rá vevőt szerezni olyan helyen és olyan állapotban.
Egy fekete ebbel egyébként én is találkoztam, ami majd szétszedte a kerítést érkeztemre. Igaz, érthető hogy miért tartják, ha a másik ház lakóira gondolunk. Szerencsére amíg bent voltam elzárták, ha nem tették volna, valószínűleg még akkor se megyek be, ha a HÁP eredeti pompájában lett volna!
No meg a kutya se volt barátságos. Egyikünk karját majdnem elkapta a kerítésen kitolva "kicsi" buksiját. Meg előtte a másik szomszénál a human riasztó se volt semmi (egy kisgyerek). A kutyák még meg se szólaltak, de a gyerkőc már elkezdte kb 110Db-en 10kHz-en, hogy "apa-apa-apa-apa-apa-apa-apa"
Te Egerágon voltál ? Akkor 92' körül az ÜTI vétlen lövésére is emlékszel, mely egy mellette lévő társa karjába ment, akkor ott voltál ? Azért emlékszem, mert bizottságot kellett állítani a kivizsgáláshoz Taszáron és mentünk, mint a villám.
A mellette lévő karjába ment, majd gellert kapva a csonton távozott. Volt nagy balhé belőlle.....
Őszintén szólva először oda is akartam menni dolgozni - Pécs-i lakosként. Lebeszéltem a pk.-val, mindenki bólogatott is. Kaptam volna egy szolgálati lakást Egerágon, + egy lokátort a nyakamba :). A bizottság, a zászlóaljparacsnok 'kicsit' másképp gondolta.....Így az lett, amit akartak, egy rövid ideig :) Taszár - 2 évre fixen.
Jesszus, mindegyik igen hosszú történet ! :))) De röviden :
1., A macsesz igaz sajnos, nem tett jót neki a cm-es hullámhossz, huzamosabb ideig, kicsit eldobta a bundát, mintha sugárfertőzött lenne. Művel az a nagyfrekvenciás, impulzusüzemű, nagy teljesítmény igen érdekes dolgokat :(. Most nem a brómos teára, a tv.-nézés zavarására gondolok. Gondoljunk egy otthoni mikróra, annak teljesítményére, meg annak 10x-100x teljesítményére, a lokátor kimeneten - csőtápvonalon - primér sugárzón - szekunder sugárzón és annak környékére, annak környezetére. Melegedést is okoz - élő szervezetben, megzavarja az élő szervezetben a szervek közötti kommunikációt - adatfeldolgozást, stb. de ne menjünk bele részletesebben, mert ez igen hosszú és kényes történet. Egyik nagyteljesítményű lokátor sem a hosszú élethez segített hozzá bennünket, maradjunk annyiban.
2., Kabina :( Na az az a szerkezet, melyek kár volt megvenni. Nem tudom emlékszel-e rá, összerakták, beüzemelték Jután. Majd kérték a 87. BHHE.-et, jöjjünk egy kis bemérésre. No Mi-8 érkezett is, 100% teljesítményen olyat értékeket produkált Kaposvár felé, hogy még leszállás előtt titkosították a mérési eredményeket és még a térképet is, merre repült a helcsi. Sőt ott sem voltunk :)) Ezután pedig a Kabina teljesítményét 50%-ban maximalizálták! Érdekes, nem ? Kaposvár pedig sugárzó arccal tekintett, a fent közlekedő helikofferre. No ennyit erről, a többi még mindig titkos :)
Városföldön már össze sem rakták, ott rohadt a fenyőfa dobozokban :) Utána mi lett ott, nem tudom, más elfoglaltság miatt, nem voltam képben.
3., Avak : Egy 4 kamion-nyi szerkezet volt. Nem tudtatok róla :)) A századoknál működő lokátorok képe, le volt párhuzamosítva. Azt ne kérdezd, hogy a hír-esek hogy oldották meg, vezetéken - rádión, nem tudom, ugyanúgy lehetett látni fok-km-ben a célokat, mint amit látott a lokátorban a kezelő előtt. Hivatalosan több dobnyi kábellel lehetett csatlakozni, számtalan lokátorhoz, Taszáron a Hiradó-sok biztosították a kapcsolatot - alapanyagot a működéshez, így az helyben jött számunkra. A lényeg pedig az volt, hogy észlelt-bemért cél esetén, kijelölhetted az ellenséges célt a képcsövön golyós egérrel, melyet az Avak számítógépe eltárolt és követett is, valós időben! Nem azzal a csúsztatással, melyet az analóg HÁP.-nál jelentkezett!
Szóval több ilyen munkaállomás volt az Avak-ban és megadhattad a saját gépet is. No a számítógépe pedig rávezette a saját vadászt, pontosabban megmutatta a pilótának - merre az ellenség irányban folyamatosan és pontosan - valós időben, így vezette rá ellenséges gépre, saját gépünket. Mindezt úgy, hogy az utasítások kisugárzott jelei, messze voltak az Avak-tól.
A vadászgépben pedig egy lapos kijelző segédkezett a pilótának abban, hol - milyen irányban van az ellenség. Csak irányt adott, magasságot nem tudott. Valahol van róla egy képem, majd megkeresem. A célzóberendezés alatt helyezték el, a vadászgépben a kijelzőt.
Azt hiszem, mindenre válaszoltam, amit kérdeztél. Ha valami nem tiszta, kérdezz, próbálok válaszolni :)
Amit említettem, ott a századok nagyplexije. Felette látható kb. 0,5x1 üres helyek, ott voltak modulos kivitelezésben, a technikák működésének kijelzései, századonként és technikánként I-II-III-T-Ük. állapotuk. A nagyplexi feletti pedig a saját - idegen gépszámok 7 szegmenses kijelző moduljai voltak. Saját 3, idegen 4 számjeggyel.
Amit jobb oldalon látható kisplexin volt, az az utas-szállító gépek engedélyszámai felírva.
Ha szemben állsz a plexikkel, balra, egy üvegfallal volt elválasztva a vadász irányító - rávezető részleg. Ugyanazt az információt kapták a századoktól, mint az Rt. Ugyanúgy rajzoltatták ők is a plexiket.
Utoljára 94-95' körül voltam ott, akkor már hajózóként, 'Bogyó'-hoz mentünk Taszáron. Ő volt az eje főnök és 3 csodás-családias-hadműveleti napot töltöttem ott, ejéseket ugratni 'főműsoridőben', Mi-8-al. Belefért a 3 napba, hogy benézzek az Rt.-sekhez is. Végiglátogattam a régi haverokat.
Írtózatosan nagy élményem még az volt akkor, hogy a Kultúrház melletti medencét, akkor töltötték fel termál-vízzel. Éjszaka bemásztunk régi haverokkal, vadászokkal és csaptunk egy kis bulit. Pl. 'Dinye' is velünk volt :), sajna már nincs közöttünk. Ő volt aki zsigával kivitte a laktanya előtti villanyoszlopot. A ROB-on pedig rohantak a biztonságiak, hogy egy ismeretlen elájult a II.-on, kiderült sikerült annyit bevenni intravánásan :), hogy a röntgen osztályon - folyosón összeesett. Csupa - csupa szép emlék :).
Na fűrdőzésünk igen érdekesre sikeredett, mivel egy jóakaró kihívta a yardot. Kiérkező járőrpárt az a látvány fogadta, hogy 14-15 igencsakjókedvű hajózó, demizsonok társaságában uszkál a gőzölgő termál-vízben. Amikor megismerték kik is vagyunk, csak azt kérték, ne énekeljünk olyan hangosan :).
Visszatérve a megbánásra, hogy miért is léptem le ? Ott nem igazán volt kitörési lehetőség számomra, érdekes emberek, személyiségek voltak. Csak, hogy érthető is legyen, elkészült a HÁP -os kreációm, több hetes éjjel-nappali munkával, feltettük, elsőre ment is, mint az álom. Jóérzésű kollágák -> biztos nem is Ő csinálta, mással csináltatta, csak Ő aratja le a babérokat, stb. stb. stb. Zászlóalj pk. beigérte, ha megcsinálom, elmehetek sielni. Utána mit csinált, betett ÜTI-be, szilveszterkor. Tehát leszürhető mindenki számára, ami. Én leszűrtem :)
Mindíg is gyengém volt Taszár, szerettem odamenni az igaz barátokat látni, találkozni Velük, családias volt. ( pl Pápáról ezt nem tudom elmondani, pedig ott is sokat jártam ) Hajózóként pedig egy teljesen más világ tárult elém, jóval több lehetőséggel, egy kimagaslóan értelmes gárdával.
Kaja ingyen, ha nem eszem meg, kifizették, külön kégli Veszprémben és reptéren is, külön szabadság, kötelező - legalább 1x 3 hét fizetett üdültetés - hajózókajával, rendszeres napi-negyed-fél-éves orvosi vizsgálatok, tanulási lehetőség - MH-dotációban ( pl. BME.), közben repülés, ami a csövön kifér :). Azt sem kell kihagyni, hogy hangsebesség alatt, 1,5 szorzó és ami a fő, megismertem az országunkat rendesen, sok barátra tettem szert. Ha viszont ott maradok, ezen dolgok kimaradnak életemből, tehát nem bántam meg. Kicsit sem !
A macska sztorit ismertem, de megmondom őszíntés csak kitalációnak véltem, az újjoncok rémiszgetésére... A Kabinák alatt alakiztunk és harcászkodtunk (bázis északi vége). Nálunk az SZT-ről mondtak horror infókat (állítólag a telepítési kézikönyvben benne volt milyen távlságban lehet lakóépület maximum, nekünk meg a század épület pont "képben" volt és jó közel hozzá, amíg nem dombon volt az SZT.
1990 szilveszterén viszont a P18-al tréfálták meg a TV-nézőket a Mecsek oldalban...
Ez az AVAK viszont érdekel és bevallom nem is ismerem. Hogy volt összekötve a századokkal? Mi nem adtunk mást csak diktor infókat amikor ott voltunk (kivéve ha ment a Polje).
A taszári 'HÁP -ra dolgozott' Juta, Homokszentgyörgy, Sormás, Egerág. Analóg információkat - szóban kapta a HÁP és rajzolták a plexire. Azért volt 3 plexi, balról jobbra 1-1 plexin 2-2 század adatait rajzolták, a jobb oldali plexin pedig az elmenő adatokat, melyek mentek a 'Sziklába'. Még én terveztem és kiviteleztük a saját - idegen számozás digitális kijelzését a Taszári HÁP-ra és én csináltam a led-es kijelzést is a századoknál működő technikák kijelzésére. Ez 91'-es dorbázolásom volt.
A HÁP-nak két része volt, az RT.-s ( ez volt hátrább) és az első rész volt a vadász irányítás - rávezetéses rész, akik az RT.-s analóg adatokat kapták szintén.
Az AVAK külön kategória volt, mivel a 4 századnál működő lokátorok jele megjelent, az AVAK kezelőpultjain is. Onnan is lehetett légtér ellenőrzést végrehajtani. Az eltérés annyi volt, hogy onnan lehetett légicélokat is kijelölni - friss adatokkal vadászrávezetést is vége lehetett hajtani, mely viszont jóval gyorsabb volt.
Ha elnézel Taszárra, a HÁP Ny.-i részén lévő beton bunkerekben volt az AVAK. 90'-ben vettem a nevemre, abban az időben, ha jól rémlik 190 misi volt a HTK.-ja. Nagy örömömre 92'-ben lepasszoltam egy nyergesvontatóban lévő hamutatró hiánnyal, ami később meglett, beesett a szék alá. Jután mit kezdtek vele nem tudom, mivel az nem egy század, hanem egy zászlóalj adatainak feldolgozására lett kiötölve, illetve arra volt képes. 1 század is tudott adni adatokat, de ha 'm'-es hullámhosszú lokátor ment csak, vadászrávezetésre képtelen volt.
Ahhoz a jó kis 'cm' hullámhosszú 37-es volt képes.
Amúgy a Jután volt a P-37- kontra macska esete is. Ha ott voltál kiképzésen, akkor tudod :) Mennyire is egészséges a 37-es és mire képes.
K.A. hadnagy úr magyarázta el a MIG21 radar részének a működését, a P37-et is frankón beállította. Én bírtam nagyon. Sandítom, hogy radartechnikus volt talán. Taszári HÁP miért nem volt vonzó (bár látva a fotókat sejtem :))? Bevallom volt akikkel nem nagyon szerettem dolgozni de volt akikkel meg igen :)
Jután voltam kiképzésen 1990-ben akkor engem lenyűgözött az ottani technika. Nálunk nem volt vadászírányítás.
Így nem rémlik ki lehetett. Mivel a beosztásom megszűnt Taszáron és a HÁP-on melózni nem igazán volt alternatíva számomra, ezért B.J. főhadnaggyal, aki pedig vadász-irányítást művelte Taszáron, gondoltunk egyet és elmentünk Kis alez.-el beszélni, aki az ezredparancsnok helyettes volt Szentkirályon. Beszéltünk Simon ezredessel is, Ő volt a parancsnok.
Annyi elvárásuk volt, hogy ugorjuk le a kötelező ejét ( 20 db-ot, RS-8-assal ) tanuljuk meg a gépet elméletben és vizsgázzunk le. Megtettük. Ők pedig segítettek a gyakorlati vizsgákban.
Mindkettem a 'Borz' században kezdtünk ( Mi-8 - szállító ) 'Lehó' őrgy. vezetése alatt.
Arra gondolsz, amikor az egyik adalékanyag keverési arányát elvétették ? Kiképzési repülés során észlelte a hajózó, hogy üzemanyag - szivárgás van.
Nem sokat szórakozott, valahol a Balcsi felett volt, azonnal letette D.-ről a gépet a Szentkirályszabadjai betonra. Nem iskolakörözött, ha jól rémlik be sem jelentkezett, csak villám - vili módjára leszállt. Leállította a hajtóművet és kiugrott a gépből, biztonságos távolságra futott. ( melyik hajózó volt, már nem emlékszem és a ROB.-on sem dumáltunk róla későbbiekben, csak jókat buliztunk )
A beton É-i részén állt a gép és egyre jobban ömlött belőle a keró, folyt a szárnyon, a betonon, mindenhol. Azt az infót adták, hogy az adalékanyag szétmarta a üza tartályokat - tömítéseket.
A "jugó balhéhoz" nem volt köze és igen, az egész taszári ezred repképtelenné vált ezzel, a helytelen üzemanyag miatt, megtíltották a repülést. Később azt is mondták, hogy valami új anyagot próbáltak ki, azért volt az eset. Hány gépet töltöttek meg a 'hibás' keróval nem tudom, azért volt a repülési tilalom, hogy kivizsgálják.
Akkor még a Rt.-nél voltam, Taszáron. Én voltam az AVAK parancsnoka. 92' ben átkerült az AVAK Jutára és én pedig áttipegtem 87. BHHE.-hez, átképzéssel hajózónak. Ha jól tudom, én voltam az egyetlen RT.-s, akinek engedélyezték a hajózói átképzésétt. Leszerelésemig ott dolgoztam. Nyugállományú őrnagyként pedig pihizgetek itthon.
2 őr, 2 vizuális figyelő (tűzijátéktáblás torony a képeken),P15-3fő,P37-4fő,P-18-4fő, PRV-16/17 3 fő - mindig volt agregátoros köztük de az vitte a csövet ugyanúgy, SZT68 - laktanya szolgálat mivel ritkán volt akkor még kapcsoltatva (1991 nyártól ment grafikonra), HÁP kb 8-9 fő- soráll váltás pkh, agregátoros, VP/Ploje (de ők itt is tervtábláztak),diktorok, TT kezelők (egy fotós volt köztük első fokra) - általában egy fő vitt több funkciót is, telefonközpont 2 fő (ez a HÁP-al szemben volt).
Nekem volt szerencsém bejutni a szimpatikus bérlőnek köszönhetően még 2014 elején. Külsőre minden az eredeti állapotában, viszont belül a fedezékek, a HÁP és az épületek is ki vannak belezve. Igaz, szerintem ez sokkal inkább az általad említett egyik ház lakóinak köszönhető (nem lepődnék meg, ha náluk lenne az objektum belső berendezésének egy része, különösen a fémek és kábelek).
Egyébként a bázistól nem messze (északnyugatra) van egy teljesen elhagyott, kisebb méretű objektum az erdőben pár fedezékkel (első két kép). Ha nem az előtte elvezető úton baktatok ki a városból a bázis felé, biztos, hogy nem veszem észre. Nyilván ez is az rtsekhez tartozott, bár én nem tudom mi célt szolgált ez a különállóság.
Valamikor '91 nyarán vagy őszén, már nem emlékszem pontosan, kényszerszállt egy taszári MiG-21-es a szentkirályi reptéren. Valamikor a délutáni órákban történt.
Már fenn voltam a körletben, sőt, át is öltöztem kimenőbe, hogy indulok haza ('asszem ez egy pénteki nap volt, és hosszúeltáv lett volna belőle), amikor felszóltak a századtól, hogy öltözés vissza, és mindenki azonnal húzzon le a csíkra. Az összes működőképes gépet elő kellett készítenünk, aztán vártunk. Végül, valamikor igen késő este fújták le a készültséget, és miután megcsináltuk a gépeken az ilyenkor szokásos szeánszokat, szerencsére indulhattunk haza. :)
Azóta sem tudom, mi volt a valóság a történet mögött... Akkor olyan szóbeszéd is járta, hogy állítólag az üzába került valami nem oda való anyag, ergo az egész taszári ezred repképtelen.
Őszintén szólva nem tudom, hogy ennek mennyi volt a valóságalapja, mindenesetre még az is felmerült, hogy az eseménynek köze lehet a "jugó balhéhoz"...
Melyik része érdekel ? A jugó balhé, mert az igen érdekesre sikeredett, összességében :)
Mármint a kitelepüléses rész, Taszárról - rt.- szinten. Avagy a 29-es ezred disszidálásának kísérlete Taszárra, vagy tán a Mi-8-24-es kötelék járőrözése, ezen helyzetben, Dinnyével az élen, aki hazanézett Pécsre ? Közben 'becsókolt' a taxis blokád is, egy kicsit.
Érdekes időszak volt, az biztos :)
Taszár 91'-es járőrözés, a 22-esek felett :):
Tán igaz sem volt :)) Voltak élmények, vegyes érzelmi lecsapódással. Szóval mi érdekel ebből a nagy és hosszú sztoriból ?
Én úgy emlékszem hogy valami kő bányászat fojt arra, a bejelölt helyen én is jártam már, és több bányákra utaló jel van. Azt hiszem ezt is láttam talán.
Hát igen. Elkeserítő. Itt makulátlan rend volt. Most találtam jó pár fotót 1991 májusból pont ezekről a részekről. Sajnos a műszerkertes képeket később nem kaptuk meg, pedig mindent lefotózott egy társunk aki még bent volt augusztusig. A freskó előtti rész, a "csókos" rész volt takarításkor esténként. A folyosón látszik hol volt a lambériázás kb 1m magasan. A relé domb mellett volt egy jó nagy antenna. Ami hiányzik jelenleg: parancsnoki épület, konyha (nem tudom a pince mellette megmaradt-e), ELHE épület, üzemanyagtároló, kapus szoba-őrszoba, századfürdő-kantin komplexum. Ezek felvoltak osztva az egysége között takarításra (pl a "körforgalom" a HÁP-é volt, illetve nekem volt egy agrim itt is a konyha mögött).
Így van! Barna színe volt. És elképesztő hangja! :)
Tervtábla: megmondom őszíntén, amikor először összelőtték az orosz technikusok a lokátorokkal a Polje-t, nem értettem mi a fenének kell a Tervtábla/HÁP. Egyszerűen annyival jobb és minőségibb volt vele a harcimunka, nem beszélve az adattovábbítás egyszerűségéről (Egerág-Taszár-Veszprém vs. Egerág-Veszprém). Csak kattintás a célra és már ott is volt az előljárónál a légihelyzet. Nálunk volt olyan, hogy diktor rosszul adta át a célt, és majdnem elsőfok lett belőle :). Volt pár jó sztori... Pl amikor egyszer a diktor vonalon keresztül dumáltunk éjjel a másik oldalon a rajzolóval :)
Yugók: mondom, mi nem vittük a vadász célokat csak a polgári gépeket (ebből egy grafikon alatt volt 100-120 gép a határ melletti folyóson (és volt, hogy 3-4 gépet is "összefogatott" velünk az előljáró). Ennek ellenére, voltunk páran akiket érdekelt a téma, pláne, hogy ott volt már akkor tudtunkkal MIG 29-es gép (mivel a yugó tv-t néztük, ott láttunk beszámolót ezekről, illetve pl radarban sok olyan cuccuk is volt mint nekünk). Mi főleg Banja Luka környékét láttuk jól, Zeljava irányába a 102-es állócél (Psunj) eléggé kitakart és hiába láttunk kb 200km-t körbe, a lefedettség a derítéskor függött a célok magasságától (szerencsére akkor még sok lokátor század volt ami javította ezt). Abban az időben nem jöttek a határ mellé közel a yugó vadászok, a mieink is vadászútvonalat repülték (az egyik nálunk pl a Mecsek felett ment). A reggeli eligazitáskor a harcállásponton a váltások állománya mellett, elhagzott mire lehet számítani az nap (pl lövészet, szovjet gépek) + grafikon közben is dobtak be kiemelt célokat (pl amikor Antal József gépe jött aszem az olaszoktól haza, percenként, kiemelt pontossággal kellett adni, vagy amikor a szovjetek elkezdtek visszarepülni).
Irak. Az eléggé bizalmas sztori volt akkor, azt hiszem titkosÍtottak is sok mindent egy jó pár évre. :)
Mindenestre a laktanya őrzés is szigorúbb lett (addig pl a kapus csapat nem kapott éles lőszert, de akkor jó párszor tárazhattam, mint kapus tisztes az ÜTI szobán).
HÁP munka annyiban változott, hogy szóltak mi az elsődleges cél ha feljött nekünk északon vagy jött vissza délről. Hát volt egy pár :)
Sziasztok ma jártam Inota környékén erre a dologra akadtam...
Tudja valaki mi lehet ez ? Köszi . Ebben a 8-10 méter mély gödörben valami iszonyat nagy fém téglalap alakú tárgy volt. Nagyon nem néztem körül mert nem tudtam a bringát letenni de úgy néz ki ,hogy nem csak ez az egy akna van a környéken. Fent a Baglyasban tudom ,hogy van de ezt nem tudom mi lehet.
Pát héttel ezelőtt az egykori Egerági volt rádiótechnikai bázis bejárása után még volt egy kis időnk ezért ha már úgyis "Délen" jártunk tettünk egy kisebb kitérőt Baja felé és megnéztük az egykori Bajai Rt bázis is. Sajnos messze nem jutottunk hiszen a területet jelenleg bérlik és jelenleg állatokat tartanak bent. A kerítés mindenhol épnek tűnt na meg az állatok miatt sem szerettünk volna "belógni" A bázis körül vannak házak ahonnan simán ránk küldték volna a rend őreit...
Emlékszem, egyszer Sweethome-al lesétáltunk Tésről Ösküre a Mórocz-tetőn keresztül, érintve az "Olasz erődöt" (meg még sok egyebet). A Móroczról tényleg lenyűgöző panoráma tárul az ember szeme elé: a lőtér, mintegy terepasztal húzódik alattunk - előttünk.
Ez a fotó egy másik alkalommal készült, ekkor kissé párás volt a levegő:
Már lenn jártunk a lőtéren, és a távolban láttuk az ösküi kerek templomot. Úgy éreztük, órák óta gyalogolunk, és csak nem akart hozzánk közelebb kerülni... :)
"3-4 igazi szovjet fehér téglás épület teraszosan elrendezve"
Szerintem az egyik ilyen épület látszik a kép közepén, ha egyre gondolunk (a háttérben Székesfehérvár...). Egyszer ott álltunk meg mellettük kocsikkal, akkor még be lehetett menni a lőtérre autóval is. Igaz, ma is be lehet...
Az Olasz erődöt már mi is eléggé leharcolt állapotban láttuk, azóta már ennyi sem maradt belőle:
"A vele szemközti domb tetőn több hatalmas méteres vastagságú beton fal van, hatalmas, lövedék által okozott lyukakkal."
Folytatom az egykori Egerági volt Rádiótechnikai század bemutatását. A műszerkert után most jöjjön pár kép az egykori laktanyáról. Sajnos az épületek 40%-át már elbontották és valószínűleg a még megmaradt épületek is hasonló sorsra fognak jutni. Hacsak addig maguktól össze nem dőlnek...
Picit el vagyok tűnve munka miatt, de azért foglalkozok a légvédelemmel. ;) Ebből is a legnehezebb részével, az 50-es évek tüzelőállásait pontosítom be, ezek jellemzően csak néhány barak és földsánc volt, így alig maradt nyom.
Érd:
Érden az óváros kastély felett volt a TÁS. a Mély út felett, azzal párhuzamosan a 85mm-es lövegek, (Mély -Kálvária közötti négyzet alakú terület) míg a Járom utca felett a kápolnáig a gépágyúk. Ezek nyomai még láthatóak, bár a természet sűrün benőtte. A bázis 1956 november 3.-án semmisült meg, amikor szovjet egység elfoglalta és lefoglalta, majd amit nem tudtak elvinni azt felgyújtották, a lőszerraktárat úgy kompletten. A falu házaira hullott is a törmelék... Nem szerették volna ha a tököli repteret, meg az onnan felszálló gépeket megszórják. A forradalom után eltűntették a nyomait, nem épült újjá.
Nagytétényi TÁS: A vasutat és az ipari területet ( Metallochemia ) védte közvetlenül. Az Mnullás mellett a Párhuzamos út-Barackos sarkánál a szántóföldön jól látszik a körlet négyzet alakú nyoma, míg a mai Párhuzamos út alatt a Sik és az Óhegy dülő metszéspontjától kissé északra voltak a lövegállások.
Az Érd parkvárosi TÁS a Galecska mellett volt, azon a területen ami lőtér volt, semmi nyoma nem maradt.
Törökbálint-alsónak sincs nyoma, a madarasteszkó közelében volt.
A Törökbálint-felső viszont hibátlanul megvan, a 6 kőr (mint a Volhovnál, csak kisebbek) tökéletesen megmaradt,még az EG-n is jól látható Pistály felett, a hegy élén, a lokátorszervíz épülete (Fecske-Menta sarok) mögött. A közelében van egy négyes fedezék, a többi a laktanya területére esett, azokat eltüntették.
A Budatétényi TÁS a szoborpark mögött van, szinte meg sem lehet számolni a karikákat annyi van, "nagyon jó" állapotban megmaradt a köves talajon.
(aki itt kutat van még két adóház, lőszerraktár, lokátorszervíz épület (Fecske utca a Mechanikai Művek mögött) meg a Törökbálinti laktanya, de az IFI park mögött is érdemes sétálgatni az erdőben ;) )
Akkor most jöjjön a harmadik szelet a lőtérből,már rég írtam róla. Előre elmondom hogy ez a kedvenc, itt voltam legtöbbet , sok időt ,éjjelt és nappalt eltöltöttem itt, szerintem ez a lőtér szíve. A határai úgy nagyjából: Nyugatról az a hatalmas völgy határolja amit az előzőkben említettem,keleten nagyjából Várpalota feletti földek és hétvégi telkek, délen a 8as út ,Öskü és Várpalota,északon pedig a Bakony hirtelen emelkedő vonala a Mórocz tető sziklás hegyoldalával. Itt most felülről kezdem mert legelőször is innen jutottam a területre. Tés felől megközelítve az öreg futóné hegycsúcs (legmagasabb pontján egy Geo torony ) elhagyása után érjük el a Mórocz tető kopasz sziklás tetejét, innen hihetetlen kilátás nyílik a lőtér nagy részére . Jól látható a 0 pont jobbra , a nagy völgy, alattunk az olasz erőd romjai, távolabb Öskü ,előtte a megfigyelő torony ,balra pedig Várpalota .Jobb időben a Balaton is szépen látszik. Már ide is sok történet köt, néztem innen hadgyakorlatot, alattunk a mezőn rengeteg robbanással, láttam a völgyben alattunk MI 24 géppárt amint lőtte a célokat, több éjszakát is itt táboroztunk ( a rókás kép itt készült épp szétszedte az étel maradékaink ) de innen néztem az 1999 es napfogyatkozást is.
Ereszkedjünk le a hegyek lábához. A hegy lábánál először az elmúlt években kialakított gyakorlatilag vagy 4 sávos föld utat keresztezünk, a vadászok építették. Aztán kiérve az erdőből az első sziklás fennsíkon el is érjük az olasz erődöt Erről már sokat írtak ,és is ,de azért néhány szóban mert sajnos ez már a múlt ,rekultiválták .Még a múlt század elején építhették, egy hatalmas beton erődítmény ,meg löveg kupolák, több méteres beton falak, elméletben az ellenség az olasz alpesi erődök másolata volt, gyakorlásra. Aztán hogy mikor és milyen formában azt nem tudom, de szétlőtték, felrobbantották, és én ,mikor először ott jártam úgy láttam hogy a szovjetek lőszer megsemmisítő helynek használhatták. Az egyik több 100 tonnás beton fedél -kupola vagy 100 méterre repült el, ez csak belső nagy erejű robbanás okozhatta, bent az egyik megmaradt teremben több tucat harckocsi akna feküdt. (1996) . Sokat ücsörögtem a tetején ,szép kilátás volt, de sajnos manapság már csak egy föld hányás , betemették,elbontották. Pedig szerintem hadtörténeti emlék volt.
A vele szemközti domb tetőn több hatalmas méteres vastagságú beton fal van, hatalmas, lövedék által okozott lyukakkal. Úgy tudom hogy a Szent István csatahajó ágyúit még beépítésük előtt itt tesztelték Hajmáskér körzetében, lehet akár ennek is ez a nyoma. A két domb között régen valami harcászati út lehetett ,egy komoly híd roncs árválkodik a völgyben.
Haladjunk innen tovább nagyjából dél felé Öskü irányába ,egy kicsit a 0 pont felé kanyarodva. A terep tagolt , síknak látszik de becsapós mert állandóan fel és le megy egy kicsit, dimbes-dombos, tagolt, néha meg egy olyan völgyhöz ,szakadékhoz ér az ember hogy csak megkerülni lehet. Nagyjából félúton a terület közepén rengeteg út fut össze , gyakorlatilag bármerről jövünk itt áthaladunk. Ezt a szovjetek is tudhatták mert itt volt az a ikonikus tábla ami egy Cirill betűs nagy irányjelző volt . Fehérvár ,Hajmáskér meg ilyesmik. Ha innen felfelé megyünk újra a hegyek irányába akkor először rengeteg beton cél elemet látunk ,gyakorlatilag több 100 méter hosszan, és néhány bunkert. Nagy becsapódás nyomokkal ,szerintem ezek is olasz erőddel azonos korúak. És utána egy mellék útra kanyarodva jutunk el egy kis szovjet laktanyához. Sajnos jelenleg már ez sincs meg. Lebontották. Maga a laktanya egy kisebb itteni belső lőtér kiszolgáló objektuma volt. Egy erdei tisztáson állt . A tisztás elején egy több szintes irányító és megfigyelő torony, a tisztás két sarkán 1-1 csörlő bunker helyezkedett el ahonnan a szembe levő lassan emelkedő hegyoldalon levő célokat mozgatták, drót kötél segítségével. A tisztáson volt még egy garázs sor ,telephely, egy kicsi földszintes legénységi épület, egy tó kis parkkal (bár lehet hogy ez oltó víz medence volt elsősorban) . Mikor 1996 körül először ott voltam még egész egyben volt, két magyar kiskatona őrizte, ők sem tudták mit, de meg tudtam nézni. Aztán lassan széthordták, a vasat ugye leginkább. Pár éve pedig teljesen lebontották. Itt is többször aludtam este felmásztunk a torony tetejére naplementét nézni, pálinkázni.
Ha viszont az említett cirill táblától Öskü felé megyünk akkor elérjük azt a megfigyelő és irányító tornyot ami most is aktív. És nemcsak hogy aktív de még fel is lett újítva. Mi csak szemnek hívtuk mert olyan helyen van ahonnan igencsak belátni nagyon nagy részt . Itt is szoktak tartani kisebb léptékű bemutatókat, gyakorlatokat, innen is van néhány ilyen képem ,jó rég volt.
A terület másik határán Várpalota felé közeledve lassan elérjük a civilizációt , a tagolt dombos terület eléri a város kertes ,telkes határát ,van itt régi romos TSZ meg ipari épület, de előtte még egy hadi útra felfűzve néhány régi bunker, egész nagyok, a külsőből ítélve ezek is vagy 100 évesek. Meg van itt is szintén egy csörlő bunker (jelenleg lezárva ,denevér menedék)
a hegy lábánál , ezek szerint itt is kellett valami kisebb lőtérnek lenni , ez már csak azért is valószínű mert gyakorlatilag az első civil telkek előtt még volt vagy 3-4 igazi szovjet fehér téglás épület teraszosan elrendezve a hegyoldalba,olyanok voltak mint a kicsi legénységiek, de már ezeket is lebontották.
És itt a régi bunkerek tövében egy bokor csoportban bújik meg egy Szovjet NUP bunker, ami az egyes fontosabb vezetési és híradó objektumokat összekötő föld kábel erősítő állomásai voltak.
Ezt nemrég találtuk csak. Eddig egyet ismertünk Herend és Nagytevel között ,de ezek szerint ment még másfelé is, mi arra tippeltünk hogy Herend és a Baglyasi Tropo között lehetett ennek szerepe. De már hallottuk hogy Óbarok felé és természetesen Mátyásföld felé is ment vonal, ez további NUP objektumokat feltételez. Itt érjük aztán el a Várpalota vonalát, de ez már egy újabb terület lesz. Egy másik írás.
Igen, ilyet láttam én is a képeiteken, de a miénk teljesen más volt. Párhuzamosan voltak az ágyak a bunker falával és emeletes megoldás volt. Sokkal kultúráltabb mint amit itt látunk. A vas szerkezete kékre volt festve, a fekvőrészen szivacs volt + 2 szokásos "lópokróc", szivacsdarabkás párnákkal :)
A bunker végében van egy kis ajtó, az mögött volt egy spéci legszűrő berendezés (reggel azzal szelőzettük át a bunkert).
Te hol láttál működő tervtáblát?
Szerintem egyébként a HÁP lenyűgőző hely volt a fénykorában és sokat nem lehetett unatkozni. Roppant érdekes volt a taxis blokád alatt, illetve az első iraki háború alatt és a kezdődő jugó balhékor (1991-es tavasz már elég necces volt)...
Annyit hozzáteszek, mi az orosz gépeket (ahogy mi egyébként a jugó vadászokat sem) nem igen vittük (főleg kedd és csütörtök repültek) de kiváncsi lennék miként kerültek a Szikla légihelyzet képernyőjére. Az egyik sármelléki kirepülő (hazatelepülő) rajt volt szerencsém nekem "vinni" nálunk.
Érthető a magyarázat, láttam ilyen pihenőt. Viszont nem mindenhol volt egyforma a belső kialakítás, de ez már csak részletkérdés. Cserépfalun pl így vannak elrendezve az ágyak, felettük lógnak a beakasztó láncok.
Ugyan én helikopter üzembentartó századnál szolgáltam, de máshol láttam megvilágított tervtáblát. Tényleg jól néz ki. :)
Ezért szerettem volna ott lenni! :( A tervtáblán így is jól látszik, a határ körüli külön terület, ahova ha belépet egy légi cél, azt nem 2 percenként, hanem percenkét, "elméleti kis kockát" is megadva kellett jelenteni a célt. Általában első fokot is elrendeltek. Így annyira nem impozáns a tábla, de ha meg volt világítva (ezt neoncsövekkel kell elképzelni mint egy TFT monitornál :) ) akkor baromi jól nézett ki, fokhálóval, légi folyosókkal, kapukkal. Meg volt adva mely kapukat kellett első sorban figyelni nekünk (nevük még most is rémlik). Amikor anno Kup régi harcálláspontján voltunk, jó volt rajta rajzolni. Nem lehet elelejteni :) Charlie le is fotózott minket. A HÁP pihenőben a bejárat mellett volt egy színes TV, antenna a HÁP tetején egy P18 antenna elem volt. A Jugó TV ment egyfolytában :) A pihenőben nem hagyományos katonai ágyak voltak, hanem a beton ívekre felrakott vas szerkezetekre volt rögzítve a fekhely. Takarításkor ezeket, ki lehetett akasztani (kvázi összecsúkódva, lógott lefele oldalt - nehezen tudom így elmagyarázni :) )
Remélem még egyszer eljutok oda mielőtt az enyészeté lesz minden...
Lehet, hogy csak nekem új az információ, de most írt valaki az oldalunkra, hogy anno 1986 körül Etyeken szolgált mint sorkatona és állítása szerint álcázásként ott is voltak Nyevak. Ez igaz?
Katymár, egykori határőr-laktanya. Nagyon jó állapotban van, csak sajnos átépítette a tulajdonosa állattartó telepnek. Bemenni nem érdemes, nem maradt semmi a régi funkcióból. A kapu oszlopain még jól látszik a piros-fehér-zöld festés.
"Nem tudom, milyen sors vár a legénységi épületre"
Sajnos a laktanyarészen az épületek 40%-át már elhordták illetve lebontották. Gyanítom ez a sors vár a még megmaradt épületekre is. Ha csak addig magától össze nem dől.. :-(
Én tehetségesen megjavíthattam Csornapusztán Főző hadnagy et. színes TV-jét mert elromlott és hát ugye csak van a sorállományban egy TV szerelő...
Lentiben Csonka törzszászlós et. autóját hegesztgettük a lőtér bázison, hogy át tudja tolni műszakin. Ember az volt, szakértelem is, anyagot meg vett a Magyar Néphadsereg. Én voltam a raktáros és az írnok, volt némi rálátásom kinek épült a háza, kinek kellett autóalkatrészt bevételezni kiképzés anyag néven majd "felhasználni". Annyi betonból meg betonvasból amit akkor a kb. 25 méter átmérőjű harckocsi ringatóra vételeztünk, ma felépülne egy komplett lakópark...
Időről időre vonult be egy - egy katona, akiben az átlagnál több volt a tehetség, netán egy kis művészi hajlam is szorult. Persze rájuk azonnal lecsapott az akkori apparátus, teljes mértékben kihasználták az adottságaikat. 1980-ban Gyálon voltam egy újonc bázison. Az egyik katonánkat úgy hívták, hogy Würtz Ádám. Nem az, akire gondoltok, hanem a fia. Aki ugyanolyan grafikus volt, mint az apja. Sőt, az utóbbi időben már a fiú rajzolt, nem is a fater. Nos szerintetek mit csinált ez az újonc a rajzolás mellett? Hát az igazán fontos dolgok mellett nem sokat. Élvezet volt nézni, ahogy rajzolt.
Egerággal kapcsolatban pedig ezt a levelet kaptam nemrég...kíváncsi vagyok mi lesz belőle :)
"Kedves Benedek Levente Úr! A múlt héten az egerági 54/9. Honi Rádiótechnikai Századról írt bejegyzését olvasva figyeltem fel a Bíró Ferenc és Kusz János sorkatonák által készített faliképet ábrázoló fotókra. Amikor a lépcsőforduló falán látható képet és a hozzá tartozó képaláírásokat megláttam, megdobbant a szívem, mert azt hiszem, az egyik alkotó - Bíró Ferenc sorkatona - nem más, mint édesapám bátyja, a néhai Bíró Ferenc művésztanár és festőművész. Feri nagybátyám sajnos 1981-ben meghalt, de a tanítványai és családunk máig ápolja az emlékét. megerősítést nyer, hogy a laktanya falán lévő képnek valóban ő az egyik alkotója, akkor egy eddig feledésbe merült műalkotás előkerülésén kívül az is nagyon izgalmas számunkra, hogy az életének egy eddig ismeretlen fejezete tárul fel. Ugyanis eddig nem tudtunk arról, hogy a sorkatonai szolgálata alatt Egerágra került. Tulajdonképpen a datálás is kérdéses, ugyanis ő kb. 1963 körül volt sorkatona, tehát a cikkben közölt információnál 6 évvel korábban. Viszont a képaláírás 99% biztonsággal azonos azzal a kézjeggyel, ami a képein is látható és tudni lehet, hogy voltak más sgraffito technikával készült alkotásai is. (Ez egyébként a 60-as években is egy elég ritkán alkalmazott képzőművészeti technika volt.) Szóval ez egy rejtélyes történetnek tűnik, amit szeretnék kibogozni......Üdvözlettel: Bíró János"
Azon gondolkoztam, hogy milyen érzés lehet most látni (vagy megérinteni) ezt a tervtáblát annak, aki valamikor írt rá... Vagy annak, aki aludt abban a pihenőben.
Elhiszed nekem, hogy nem vitték haza őket? Biztos ott vannak valahol elásva....nézd csak meg a kép jobb felső részén a jelvényeket. Ezek is ott voltak.
Sajnos a régi kép felbontása kicsi, de nem lehet véletlen...
A csöves eszközök közül egyedül a két darab AZP39 van hatástalanítva, a többi szimplán szét van barmolva. Az SZ-60 elvileg használható lenne, de nem az, mert már majdnem szétrohadt. A KSZ-12 és KSZ-19 ágyúkon és a Büszkén néhány hegesztést elvág az ember és máris használható. A Silka sajnos menthetetlen. Annak a belsejét nagykalapáccsal verték szét. Amúgy az ágyúk nincsenek hatástalanítva. A két Sztrela sincs. A KUB elemei használhatóak lennének, ha nem hordták volna el az egységeiket. A ZU-23-2 nem volt hatástalanítva, de azt már elvitték. A lokátorok sincsenek hatástalanítva, csak erősen hiányosak.
Ok Köszönöm!! Jó tudni, mindenképp felmegyek mert látnom kell így is. Nem tudom mi van fent jelenleg ,de mintha Feri bátyám említette volna hogy bizonyos eszközök nem hatástalan állapotban voltak ott. Ha feljutok majd úgyis jelzem itt :-(
Amúgy szerintem a fű az idén még nem lett bent levágva. Elég nagy a gaz...
A másik ami fura, hogy még mindig fegyveres őrzés van és emiatt névvel és aláírással lehet csak bemenni, mert állítólag az őrök néha ellenőrzik a bent lévőket (???)
Amúgy minek oda fegyveres őr? Hiszen onnan már elvinni nem sok mindent lehet..
Mindenféle hivatalos leírás mellett azt nem szabad elfelejteni, hogy a méteres hullámhosszú lokátorok kisugárzása bizonyos határig képes volt követni a föld görbületét. Az az 1200 kilométer meg csak egy elvi lehetőség, amit az adóimpulzusok ismétlődési ideje tesz lehetővé maximális kitérítésen. Emellett meg a lokátoroknak meg szoktak adni egy olyan adatát is, hogy egy valós célt milyen távolságon lát(hat) meg. Egy átlagos méretű, alakú katonai repülőgépre ez az adat a P-14-nél nagyjából 700 - 800 méter, és nem több. De ez nem csak a P-14-re vonatkozik. Ott van példának a P-12. Ott például a maximális, 360 kilométeres felderítési lehetőség mellett egy MiG-21-re vonatkoztatva 210 km volt a felderítési távolság. Nem véletlenül használtuk mi azt a lokátort 180 km-es kitérítésben. Azon az értéken például kifejezetten jól lehetett használni.
akkor még had reagáljak én is a válaszaidra. És szerintem itt fejezzük is be ezt a témát és inkább építsük a topicot további infókkal.
(Amúgy még az is lehet, hogy változtatok elveimen és ezen túl én is fogok posztolni dolgokat itt..)
Szóval:
Ha visszaolvasol, láthatod, hogy az elmúlt 11 évben itt a fórumon soha nem versengésből, túllicitálásból írtunk, mutattunk be fotókat, meséltünk sztorikat. Egy ilyen érdekes téma nem szabad, hogy erről szóljon. Sem itt, sem a fészbúkon. Élményeket, tapasztalatokat osztottunk/osztunk meg
Én nem az elmúlt 11 évet vitatom, mert nyilván 2012 Novemberig nem volt más aki érdemben ezzel a témával foglalkozott. Viszont azért volt mindkét részről olyan beszólogatás, hogy igen én már jártam ott jóval előttetek stb. Mi ez ha nem versengés
"hogy a ti zárt csapatotok nem tűr meg új embereket"
Ez nem így van, soha nem is volt. Az itteni csapat különben sem lehet zárt, hiszen ez egy nyilvános fórum. Bárki írhat. A topiknak nincs külön adminja, aki kedve szerint szelektálhatja a neki nem tetsző megnyilvánulásokat, mint a fészbúkon. Az index fórumnak moderátorai vannak, akik bejelentésre vagy azért mert észreveszik, törlik a nem odaillő hozzászólásokat. Jogosan!
A baráti kör teljesen más tészta
Én sem a fórumra gondoltam, hanem a baráti körre de most ebbe inkább ne menjünk bele. Viszont legalább magad is elismered, hogy az más tészta vagyis = mégis csak zárt kör
"vannak itt az oldalon olyan őskövületek akik nem tudnak haladni a korral és talán némi büszkeségből megállnak egy szinten."
András, ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy aki nem használja (vagy nincs regisztrálva) a fészbúkot, az "nem tud haladni a korral"!? Mert ez, ne is haragudj, de marhaság!
Természetesen nem. De nem is kritizálom illetve fikázom azt amit nem ismerek illetve nem vagyok a tagja. Mert ha visszaolvasol ott erről szólt a dolog és én anno ezért rágtam be
Én sem voltam nagy FB-os előtte, de megtaláltam a lehetőségeket és előnyöket és ezért megpróbáltam kihozni belőle a legjobbat és ma már máshogy viszonyulok hozzá .
Viszont vannak olyanok akik erre képtelenek.
beszólás, ami így szólt: Nagyon szuper szervezés, még a HÁP-ra sem tudunk bejutni
Bízom benne, hogy nem rám célzol, mert én ilyet soha nem mondtam! Sőt, emlékeim szerint egy üzenetben (vagy hozzászólásban) megköszöntem a szervezést.
Valóban megköszönted a dolgot ez igaz (Megjegyzem nem vártam el)
Viszont azt lehet, hogy nem tudod, vagy nem emlékszel, hogy elcsíptem egy beszélgetést közted és partnered közt. Ahol ez a beszólás elhangzott. Lehet, hogy éppen nem tőled, hanem a beszélgető partneredtől (erre már én sem emlékszem tisztán) de hogy elhangzott az biztos
Meg tudom erősíteni az előttem írtakat, sikerült személyesen találkoznunk és megvitatni a nézeteltéréseket Leventével. A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de remélem ők is megtalálják majd a közös hangot, és vissza tud térni a topic a régi kerékvágásba.
Az én időmben még az oborona radar működött.Az akkori tiszt elmondta,hogy 1500 km sugarú kőrbe mindent látott.Nem semmi jószág volt
Azért volt abban túlzás vastagon :)
Az indikátor maximális kitérítése ugyan tényleg 1'200km, viszont a föld görbülete miatt 400km-es távolság felett már csak a 20'000m felett repülő tárgyak láthatóak.
A mai este D-peti-el személyesen találkoztam, köszönöm, hogy válaszolt eme nyílt kérésemre, úgy érzem sikerült pár problémát, gondot személyesen megbeszélnünk, a sajátomat is bele véve...a többieknek részemről szintén fel van dobva ez a dolog. Petinek köszönöm, hogy élt a lehetőséggel.
A nagyon szép időt kihasználva én is nemrég értem haza egy szuper bakonynánai, Cuha-völgyi kirándulásból. Semmi katonai... :)
Engedd meg, hogy reagáljak a hozzászólásodra!
"Ha visszaolvasok pár évet itt az oldalon, akkor rájöhetsz, hogy anno mikor a Facebook-os oldalunkat alapítottuk nem konkurens platformnak szántam/uk hanem mint egy kiegészítés azoknak akik inkább a képek világában élnek. Talán az nem vitatható, hogy a FB-on több lehetőség van a képek bemutatására, mint itt."
Ez korrekt, érthető érvelés. Noha a fészbúk nem a szívem csücske, az igaz, hogy nagyon gyorsan, nagyon sok emberhez eljut az információ. A képek bemutatására tényleg jó. Nem vitatom.
"hogy versengjünk, és egymást túl licitáljuk"
Ha visszaolvasol, láthatod, hogy az elmúlt 11 évben itt a fórumon soha nem versengésből, túllicitálásból írtunk, mutattunk be fotókat, meséltünk sztorikat. Egy ilyen érdekes téma nem szabad, hogy erről szóljon. Sem itt, sem a fészbúkon. Élményeket, tapasztalatokat osztottunk/osztunk meg.
"Nem is tudnánk versenybe szállni, hiszen te és társaid már lassan 10 éve ezt csináljátok. Sokkal több tudásotok és tapasztaltok van "
Mint mondtam, ez nem verseny. A tapasztalat és a tudás nem minden esetben arányos az eltelt idővel, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi sokat számít. Senki nem úgy kezdett foglalkozni a témával, hogy minden infó a kisujjában volt. Mi sem.
"hogy a ti zárt csapatotok nem tűr meg új embereket"
Ez nem így van, soha nem is volt. Az itteni csapat különben sem lehet zárt, hiszen ez egy nyilvános fórum. Bárki írhat. A topiknak nincs külön adminja, aki kedve szerint szelektálhatja a neki nem tetsző megnyilvánulásokat, mint a fészbúkon. Az index fórumnak moderátorai vannak, akik bejelentésre vagy azért mert észreveszik, törlik a nem odaillő hozzászólásokat. Jogosan!
A baráti kör teljesen más tészta.
"vannak itt az oldalon olyan őskövületek akik nem tudnak haladni a korral és talán némi büszkeségből megállnak egy szinten."
András, ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy aki nem használja (vagy nincs regisztrálva) a fészbúkot, az "nem tud haladni a korral"!? Mert ez, ne is haragudj, de marhaság!
"Aztán még durvább lett az egész mikor az író úr itteni személyes támadásnak vette azt, hogy vannak mások is akik ezzel témával szeretnének foglalkozni. (Itt is felmerült többször a kérdés, hogy ki kitől lop adatokat stb.) Szerintem mindenki tudja kiről van itt szó "
Szerintem alaposan félreérted. Az "író úr" nem azt vette személyes támadásnak, hogy vannak mások is, akik ezzel a témával foglalkoznak. Hidd el, rajtatok/rajtunk kívül vannak emberek, akik elég alaposan és nagy szakértelemmel belemélyedtek a témával kapcsolatos részletekbe, és mégsem vetődött fel soha, semmilyen "személyes támadás" gondolata részéről. Sőt!
A plagizálás viszont nagyon nem szép dolog, erre az "író úr"nem kevésbé érzékeny, mint ti. Teljes joggal.
"Én még ma is azt gondolom, hogy együtt sokkal több dolgot tudtunk volna megvalósítani."
Ezt én is így gondolom.
"beszólás, ami így szólt: Nagyon szuper szervezés, még a HÁP-ra sem tudunk bejutni
Bízom benne, hogy nem rám célzol, mert én ilyet soha nem mondtam! Sőt, emlékeim szerint egy üzenetben (vagy hozzászólásban) megköszöntem a szervezést.
Bocs, hogy csak most reagálok, de nagyon szép idő volt is kint voltunk a családdal Zsámbékon. Sajnos majdnem a sírás kerülgetet a látványtól
De ez egy másik téma.
Szerettem volna reagálni Peti válaszára, de láttam az óta törölték a posztot. Azért megpróbálom fejből. Nem személyeskedem, és nem fröcsögök, mert ez nem az én stílusom.
Sajnos lehet, hogy nem voltam egészen érthető vagy inkább félreérthető volt írásom. Én nem arra a bizonyos íróra gondoltam, akitől Levente idézet vagy nem idézet a blogjában. Bevallom őszintén én sem a blogot sem a könyvet nem olvastam, úgyhogy ehhez a részhez nem tudok hozzászólni. Én arra a bizonyos íróra gondoltam, aki még a pont, vessző és ékezeteket és levédette a könyvében illetve az orosz nyelv írásos formáját is kizárólagosság alá tette gondolta Remélem így már világosabb a dolog
Oldalunkon továbbra is zéró tolerancia van a politikai megnyilvánulásoknál. Ezt nem csak a Gyula, de én is és Levente is nagyon komolyan vesszük. Rég nem jártam már itt ezért fogalmam sincs itt mi a helyzet e téren.
Gyula!
Én nem bántam meg, hogy a csapatunk tagja vagy, hiszen nem hiába vettünk be a csapatba. Eszem ágában sincs kirakni téged
Amúgy ha az emlékezetem nem csal, akkor 2012-ben vagy 13 elején küldött Peti egy pár saját képet Mezőkövesdről ezt ki is posztoltuk az oldalon.
És igen egyetértek Gyulával. Kapjon a Peti is de a többiek is lehetőséget az oldalon a posztoláshoz
Viszont: ítt "nyilvánosan" kérlek! Ha úgy érzed, hogy az oldalunk rossz irányba indult el, mióta társ vagyok, kérlek azonnal rakj ki onnan engem. Nem sértődöm meg.
Másik kérés: D-Peti harcos azt említette, hogy régebben rendszeresen osztott nálunk képeket szovjet laktanyákról. Lehet vak vagyok, de nem igazán osztott.
Szóval kapja meg a lehetőséget a harcos, hogy pár szigorúan saját készítésű (tehát nem MTI archivumából palizált) fotóalbumja megjelenjen az oldalunkon, szakmai leírásával együtt.
D-Peti!
Jól látod, tényleg változott az oldalunk, mióta jelen vagyok ott. Még inkább közösségi lett. Szívesen látunk, osztunk más által készített és beküldött kihalt laktanyás képeket, archív fotókat. Sajnos ez neked nem tetszik. De ezen nem csodálkozom.
Lásd fenti kérésemet, neked is megismétlem: András beleegyezését kérem, hogy adjunk neked egy lehetőséget, hogy saját készítésű fotóidból rakhass oldalunka .
A korábbi hozzászólásom továbbra is áll: irányomba és a barátaim irányába való személyeskedést mellőzd.
A történész dolgot pedig te állítod magadról egyik profilodban. (ha ide belinkelem, akkor megint kikapok, merthogyugye személyiségi jogaid vannak)
Röviden ennyi. Tényleg zárjuk le a dolgot. Vagy ha meg kívánsz még valamit beszélni, tegyük személyesen, akár velem, akár a Leventével vagy Andrással.
Peti..gyere beszélgessünk...címem 1039, Rákóczi utca 36....nyitott vagyok mindenre, de ha nem akkor mond hol és mikor...hadsz: veled szívesen Május 21-én Veszprémben úgy is ott leszek a Hadifesztiválon. Előttem nem kell visszatartanotok magatokat, a személyes beszélgetés híve vagyok.
Én nem voltam sorkatona, én csak egy látogatáson voltam Medinán néhány évvel ezelőtt, még mielőtt odarakták az elhibázott radart :-) Egyébként csak 440 MHz alatt rádiózom :-)))
Igen, erre gondoltam, hasonlóképpen vagyok én is bár én nem a mérési területen vagyok - bár jó pár barátom van ott, az egyik ráadásul Sormáson volt relés :) !
Akkor talán szerintem mi találkoztunk Medinán anno (most már egy 3 betűs cégcsoportban vannak a cégeink ha jól sejtem)...
on:
A témához kapcsolódik kicsit, hogy a idősebb kollégáim a cégnél (VHSZ csoport) jól ismerték a későbbi laktanyaparancsnokomat. :)
Illetve az állomány zöme olyan szakközépből jött ahol 'villamos' tudást kaptak a fiatalok (én itt is kivétel voltam :) )...
ps: Kedves Schlumberger! Ez a nick név honnan származik (már rég meg akartam kérdezni, mert sejtésem van)?
Én a villamosenergia-iparban éltem le az életem, áramszolgáltató voltam :-) Egy fogyasztásmérő (villanyóra) adta a nicknevet, voltam Franciaországban a gyárban, ahol készültek ezek a műszerek, majd itthon is, Gödöllőn, az egykori GANZ-gyárban, aminek már annyi neve volt, mint Ságvári Endrének... Jól sejtetted?
A Tanár uraktól előre is szeretnék elnézést kérni a helyesírási hibáim miatt.. Sajnos nem erősségem az írás..
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy hozzászóljak-e ezekhez a csodálatos kommentekhez, amiket itt sikerült összehoznotok. Mivel úgy láttam, hogy valamilyen szinten én is meg lettem szólítva ezért úgy döntöttem, hogy leírom véleményemet erről az egész gyomorforgató dologról.
Évek óta nem posztoltam itt, hiszen anno egy pár éve úgy gondoltam, hogy ezzel a stílussal, ami néha itt folyik, nem tudok azonosulni.
És most következzen az a rész, ami miatt úgy gondoltam, hogy mégis írok
"a facebookon a Kihalt Laktanyák oldalunkat"
"Eredeti a névválasztás. Sokat nem kellett rajt gondolkozni..."
Kedves Hadsz,
Ha visszaolvasok pár évet itt az oldalon, akkor rájöhetsz, hogy anno mikor a Facebook-os oldalunkat alapítottuk nem konkurens platformnak szántam/uk hanem mint egy kiegészítés azoknak akik inkább a képek világában élnek. Talán az nem vitatható, hogy a FB-on több lehetőség van a képek bemutatására, mint itt.
Én anno az oldalunkat nem azért alapítottam, hogy versengjünk, és egymást túl licitáljuk, hogy ki merre járt és kinek van több infója
Nem is tudnánk versenybe szállni, hiszen te és társaid már lassan 10 éve ezt csináljátok. Sokkal több tudásotok és tapasztaltok van . Ezt senki nem vitatja.
Mint már írtam én az oldalunkat kiegészítésnek szántam. Akkor még nem értettem, hogy a ti zárt csapatotok nem tűr meg új embereket. Talán innen indult az egész konfliktus
Megjegyzem nem mindenki volt ezen a véleményen. Talán nem haragszik meg érte D-Peti ha tőle idézek. (Ezt az üzentet az oldalunkra írta anno) Megjegyzem nagyon jó érzés volt, hogy nem mindenki veti el az ötletemet
Üdv!
Az indexes fórumon írtak ellenére szerintem jó ötlet, hogy elkészült ez a csoport. Lesz egy hely végre ahová képeket lehet felrakni stb. Egyébként az oldal az ex szovjet objektumokkal is foglakozik? Én első sorban ezeknek a történetét és alakulatait kutatom. A képtáram: http://www.panoramio.com/user/5471218 Ha gondolod időnként küldök kisebb válogatásokat + hozzácsatolva az ott állomásozott alakulatokat egyéb infókat.
Üdv: Daczi Péter
Arról sajnos nem tehetek, hogy vannak itt az oldalon olyan őskövületek akik nem tudnak haladni a korral és talán némi büszkeségből megállnak egy szinten.
Szóval ahogy említettem feljebb én az oldalunkat mint kiegészítésnek szántam. Arra gondoltam, hogy talán együtt tudjuk építeni a témát nem pedig külön-külön egymás ellen rivalizálva.
Talán egy kis ideig ez működött is de aztán jöttek a kellemes beszólogatások, hogy ki kitől lop stb. Aztán még durvább lett az egész mikor az író úr itteni személyes támadásnak vette azt, hogy vannak mások is akik ezzel témával szeretnének foglalkozni. (Itt is felmerült többször a kérdés, hogy ki kitől lop adatokat stb.) Szerintem mindenki tudja kiről van itt szó
Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy ez az egész idáig jutott. Én még ma is azt gondolom, hogy együtt sokkal több dolgot tudtunk volna megvalósítani.
PS:
Még egy utolsó gondolat, ami már nagyon régóta zavart és nyomta a lelkemet
Talán a képen szereplő személyek emlékeznek még erre a bejárásra. Sajnálatos módon anno ugye az itten HÁP-ra nem tudtunk bejutni mert a HM-ígéret ellenére nem jutatták le a kulcsokat a helyszínre. Megjegyzem ezt előtte én lebeszéltem
Nagyon jól esett egy ott elhangzott beszólás, ami így szólt: Nagyon szuper szervezés, még a HÁP-ra sem tudunk bejutni
1) nem volt kötelező eljönni.
2) Nem úgy kértem a bejárást, hogy a HÁP-ot nem szeretnénk megnézni..
Kár, mert a tiszti állomány tudás több mint a miénk. Engem főleg az érdekel, hogy nézett ki régen. Anno a tiszti szobák takarításakor láthattam érdekes fotókat amit eddig sehol nem láttam. Jutai bejáráskor anno nagy örömmel vettem az egerági HÁP tervtábla fotót munka közben :)
Sclumbereger olvtárshoz csatlakozva, kérem, ne veszekedjünk itt. Évek óta írunk/olvasunk itt de nem emlékszem, hogy így össze lett volna rúgva a por... Én mindenkit nagyon tisztelek akit itt bármit is publikál mivel olyan helyekre is sokan eljutnak ahová nekem nem sok esélyem van. Ki így, ki úgy elemezi amit látott de megosztja. Én úgy veszem mindig, ahogy Schlumbereger barátunk írta, a "közös adatbázis" növelése a múlt dolgairól. Kérem, vegyetek egy nagy levegőt, fújjátok ki és lépjünk ezen túl. Peace! :)
off
ps: Kedves Schlumberger! Ez a nick név honnan származik (már rég meg akartam kérdezni, mert sejtésem van)?
Ha mindenki egy közös adatbázisba tenné a letűnt korról szerzett infóit, és nem vetélkedés lenne, lehet, hogy tisztább képünk alakulna múltunk közeli évtizedeiről.
Bár 2014-ben jártam Egerágon és a poszt azóta függőben volt, éreztem, hogy hiányérzet fogna el, ha élesíteném. Szerencse, hogy eddig vártam, ugyanis a volt rádiótechnikai század, műszerkertjének nagy hányada, túlélve a bezárási utáni időket, egy család és annak vállalkozása költözött be, nem engedve a természetet, hogy visszavegye a laktanyát.
A Kihalt Laktanyák Facebook oldalt Schultz András alapította Benedek Leventével. Én nem túl rég csatlakoztam a csapathoz. Az oldal névválasztása nem véletlen. (előzményekhez hasonló dolgok évek óta jelen vannak itt- mondom ezt kb itt kb. 10 éves jelenlétemmel- bár pont ezen dolgok miatt sokáig nem szóltam hozzá itt a dolgokhoz ).
Mi vállaljuk a nevünket, nem bújunk nicknevek mögé. A mi oldalunk valóban közösségi, nem kiutálni akarjuk aki hozzászól valamihez nálunk, legyen akár profi szakértője a dolgoknak, vagy csak lelkes amatőr.
Kedves Jotik. Ne bánd, hogy osztottad itt Levente blogját, tedd máskor is nyugodtan.
Azon kívül tényleg sok szeretettel várunk mindenkit az oldalunkon, akár olvasóként, akár hozzászólóként, akár fotóinak megosztójaként, hisz pont ezért vagyunk közösségi oldal.
Mi nem állítjuk, hogy mindent tudunk, hisz nem is (főleg én). Mi szívesen veszünk minden építő jellegű kritikát. És végezetül , ami nagyon fontos: mindig tiszteletben tartjuk más szellemi alkotását (egyesek állításával szemben).
Eredeti a névválasztás. Sokat nem kellett rajt gondolkozni...
"Ott még több fotót találsz a blog szerzőjétől is."
Ha már blog: a Jotik kolléga által belinkelt "gyöngyszem" is bizonyítja, hogy - kevés kivételtől eltekintve - manapság milyen szinten tart az internetes publikálás.
Az első két mondat után legszívesebben abbahagytam volna az olvasását... Értelmetlen zagyvaság, rendkívül alacsony színvonalú írás. Egy alapos lektorálás ráfért volna...
Ha a szerző - önálló gondolatok híján - szó szerint átmásol valamit egy könyvből vagy más forrásból (nem most először), akkor talán illene hivatkoznia rá. Szakmaiságba, stilisztikába ezúttal ne is menjünk bele...
Viszont a fotók jók, leszámítva a diszkrétnek szerintem semmiképpen nem nevezhető vízjelet. De ez ízlés kérdése... Nyilván ő is azért szerkeszti rá, hogy mások ne az ő tollával ékeskedjenek. Ez érthető. Csak azt nem szabadna elfelejteni, hogy ennek vice versa így kellene működnie - ha már ennyire kényes rá. Vagy pedig a bort nem csak issza, hanem prédikálja is. :)
Hát legyen...légy boldog vele...magyarázkodni nincsen kedvem, mert unom már a vagdalkozást meg ezt az egész körforgást. Köpj a képembe meg a többi, nyugodtan. A többit döntsd el.
Érdekes. Hozzátenném, hogy az SZT sokáig nem volt dombon a szolgálata elején hanem mostani "gyárüzem" helyén kb, amit SZT dombnak látunk azon a P-15 volt illetve annak tövében az AMU antenna. Az egerági bekötőút nem így nézet ki, hatalmas nyárfasor volt végig, az AMU épp felettük "nézett" ki. Amikor elöször láttam életemben (kb 1971-72), úgy emlékszem nem voltak dombok még, az egyik képen a képsorozatvégén jó látszik, honnan bányászták ki a későbbi dombok anyagát. Ez a kép a P-18 fedezékről készült. A régi harcálláspont 1990-ben már kondi terem volt :). A PRV-17 műszer kocsijai a domb mellett áltak (elötte másik PRV volt a dombon), a PRV16 volt sokáig fix helyen a P37 domb mellett. A "túzijáték vásár" felirtatos őrtorony, a vizuális megfigyelő volt, őrség csak a bejártanál volt (2 őrkatona) mivel nyomsáv volt műszerkert és laktanya körül is (központja a laktanya őrszobán volt, a kapusszoba mellett). Víztározót a pápai építőalakulat csinálta 1990-ben a műszerkertben. Mivel a villany betáp nem volt elég, az SZT, PRV17 sokáig nem ment, mivel csak agregátorról mehettek, emiatt grafikonra nem vezényelték őket sokáig(a legénység adta a laktanyai szolgálat zömét ez miatt). Az egyik képen látható cseréptető (PRV17 dombról készült fotóba lóg bele) nem más mint a D-század helye :) . Az archiv HÁP képen alul belóg a HP váltásparancsnok munkahelye a koncival és "csővel". A HÁP-om belül a tervtáblával (a baldolali volt az éles, a másik mellette a "gyakorló") szemben egy lépcsőzetes pultrendszert kell elképzelni, elöl a diktor, felette a konci, felette "fotós cső", az felett pedig "kódok" helye illetve az ügyeletes laktanya pk helye HKSZ-kor. A telephelyen lévő Kraz sor, 1990 június elején jött a bezárt 105. HLR-től vonaton Pécs-Bánya rendezői állomásra, onnan lábon hoztuk el őket (a jobb oldalit én :) ). A HÁP fedezék nem volt befedve sokáig úgy mint a képeken mivel VP bőven befért. A POLJE azonban kilógott belőle, később emiatt került a fémtető kiépítésre. Bezárás után a medinai szd őrízte egy ideig, sokáig egyben is volt. Aztán eldozeroltak majd mindent a laktanyában mert újrahasznosítási tervek voltak. Nem lett semi az egészből...
Nekem is nagy vágyam eljutni oda, és már többször tanulmányoztam a túrát szervezők honlapját. Csak mostanában nem tudom mennyire gáz Kievbe utazni, egyébként semmi bajom Ukrajnával csak hát mégis... Ezért kérdeztem.
Figyu, becsukott szemmel kellett volna felmásznod ( :-) ) és fent kinyitni, ott már úgyis mindegy!
Szia igyekszem minél előbb a katonai vonatkozásukat felrakni. Igen szervezet túra volt, a zónában máshogy nem is lehet nagyon máshogy. Csak pozitív élményeim vannak.
A Dugára csak az első szintig mentem fel, a lehetőség adott volt de a tériszonyom erősebb volt :-)
Nemrég tudtam meg hogy elment közülünk egy igazi jó ember , itt elektrolakatos néven írt. De leírom a nevét , Hara István , pár napja reagált pont egy képemre, hihetetlen, hiányozni fogsz! Örökké emlékezni fogok rád. 50 éves volt csak. Nyugodj békében !
Ember magasságban teljesen veszélytelen. De a föld, a növények és a tárgyak nagy része szépen csipog. Ezért nem érdemes turkálgatni , én is gumikesztyűben, voltam leginkább, aztán kidobtuk. Minden nap be kellett állnunk egy sugárzás mérő kapuba, de amúgy nem voltunk olyan helyen ami nagyon veszélyes. A zónában jelenleg is sokan dolgoznak. Váltásban,nem életszerűen. Jó pár turista volt még rajtunk kívül.
A hely valóban létezik. A Néphadsereg mellett a Polgári védelemnek is megvolt a központi romvárosos ,gyakorló területe. Ez volt ott valahol. Sajnos a jelenlegi helyzetéről semmit nem tudok, de a téma jó, még nem láttam róla semmilyen anyagot. Van még mit felfedezni itt kis hazánkban is.
A sárgás 3 emeletesek érdekelnének, melyekben vannak oszlopos "termek" is mindegyik szinten és található bennük kis "kiadó ablak", valamint egy szintén sárga, a reptér felé vezető út jobb oldalán található épület.
A CD mellékleten az Adattárban vannak hibák és elírások a szovjet csapatok magyarországi diszlokációját illetően, de ettől függetlenül úttörő és érdekes tanulmány, szerintem érdemes megvenni.
Mindenki akit érdekel a VSz működése (politikai manőverezések, megállapodás az atomfegyverek hazánkban állomásozásáról, az egykor nagyon titkos HM-es fekete bőrönd), hadi tervei (részletesen leírva, (egykor nagyon titkos) térképekkel, nuki csapások-lőszerek (vegyi fegyverek bevetésének) tervezésével, Balatoni Front felépítése, NM fegyverzete...) annak ez kötelező olvasmány.
legjellemzőbb (aranyosabb) idézet: A VSz megalakulása után 32 évvel, csak 1987-ben az EFE frontszintű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlaton foglalkoztak először védelmi hadművelet előkészítésének és megvívásának problémáival...
Eddig csak olvasgattam a fórumot, de most adódott 3 kérdés, melyekre hátha tudja itt valaki a választ :)
-A sármelléki szovjet lakótelep épületiről van esetleg valami leírás? Pl melyik épület mi volt. Párat ugyanis nem sikerült beazonosítani, és nagyon érdekelne.
-A tv2 Naplójában jó rég volt egy riport, ahol egy pilisi hegyet mutattak melyben bunker van. Emlékszem pár jelenetre, ahol mondták hogy még a mostani tulaj sem járta be minden szegletét, és talán gombát termeszt egy kis részén, de szinte az egész hegy ki van betonozva. Sajnos a videót nem találtam meg, de érdekel hogy tudtok-e valamit erről az objektumról?
-Egy kollégámat katona korában, '85-86 körül elvitték egy két hetes kiképzésre Hajdúszoboszló mellé. Polgári védelmi kiképző bázis volt (van?) ott fegyveres őrséggel. Elmondása szerint levitték őket egy föld alatti beton bunkerbe, ahol termek voltak, térképekkel, berendezésekkel, valamiféle irányító központnak mondták.. Erről a helyről tudtok valamit?
Mikor lent voltunk Hajmáskéren az említett helytörténeti kiállítás szervezői rengeteg anyagot gyűjtöttek össze a szovjet időkből is. Kaptam is tőlük egy kis ízelítőt . Gyűjtik az itt állomásozott katonák régi fényképeit is . A képek a helyi tábor kutató gyűjtései ,és Andrej Sztrasok emlékei . Tényleg érdemes megkeresni őket akit érdekel a téma .
És akkor néhány kép magáról a hajmáskéri laktanyáról. Vannak nagyon szépen rendbe hozott épületek , és vannak nagyon rossz állapotban levők is. Néhány épületért nem kár, semmilyen értéket nem képviselő volt szovjet garázs sorok , és kocka házak. De a kastély szerű fő épület így romosan is csodás, kár lenne érte. Sajnos dől össze , mostanában is leomlott egy részen a tető . Ezeket reggel fotóztam ébredés után, egy magányos sétán a területen. Az elő két kép pedig a GAZ 66 túránkon készült egy olyan szemszögből ahonnan még nem láttam a helyet.
Egy ujjabb kérdés , ez a tó (jelenleg horgász tó) szintén Hajmáskér közelében, vajon hogy kerülhet ide egy laktanyás fórumba ? A képen jól látható egy fontos nyom hogy miért is.
És csak hogy így is lehet! Kb 2 éve még így nézett ki ! Mindig van remény. A kép most kivételesen nem az enyém, a Hajmáskér.hu oldalon találtam, szebb mint az enyémek.
Hajmáskéren a volt laktanya kapus épületét ( már ami megmaradt belőle) egy uniós projekt keretében sikerült szépen rendbe hozni. Jelenleg helytörténeti kiállítás van benne. És hogy a katonai múlt is vastagon jelen legyen, egy kedves barátom aki már sok éve gyűjti a katonai holmikat ,kapott itt lehetőséget és a társasága hogy kiállítsa néhány darabját. Nagyon szép kezdeményezés, és irigykedve néztem ,talán egyszer az én kis gyűjteményem is ilyen jó helyre kerül. Mindenkinek ajánlom ha arra jár nézze meg!
A gáztározó bejáratától nem messze van egy ilyen pince szerű valami, nem lehet hogy azt láttad? Szerintem menj vissza ,ott lesz valahol ,nem hiszem hogy jobban eltüntették.
Én már rég jártam arra és most nagy változásokat véltem felfedezni. Siettem és nem ezért mentem, úgyhogy csak hevenyészve felszaladtam a bejáratig, de úgy láttam, a bejárat eltűnt...
Van egy bejárat, de az valami pinceféle lehet (lámpa sem volt nálam, nem mentem be), nincs rajta a rács, nem ilyenre emlékszem a fő objektum bejáratáról.
Az eredeti bejárat körüli falazóelemekből készült kb. 2 méter mély akna eltűnt, vagy lekerítették és most már a lakóparkból lehet csak elérni?!
Vissza fogok menni lámpával és felszereléssel és meglesem. Ti mit tudtok most róla? Amit láttam az tényleg nem a tároló bejárata? Tényleg már a lakópark kerítésén belülre került a bejárat?
Nem kihalt ,sőt!! De szintén útba esett a túránkon, és biztos vagyok benne hogy sok itteni kolléga álma hogy egyszer megnézhesse belülről is. Ismerős ??
Igen igen ,Hajmáskér vasút állomás, a len töltött két nap ezen a környéken telt el. Sok érdekes dolgot láttunk, nem voltak nagy felfedezések inkább egy tartalmas baráti összejövetel. De persze azért nem tagadtuk meg az érdeklődési körünket.
Rögtön az első ilyen. A hajmáskéri vasútállomással szemben az út túloldalán kinyitották nekünk az állomás védett vezetési pontját. Sokat láttam már kívülről, de azt hittem valami boros pince szerűség. Nem nagy, 3 helyiség , de rendelkezik légzsilippel , szűrő rendszerrel , vegyi WC vel. Tehát ezek szerint alkalmas volt a külvilágtól elzárt működésre . Meglepő. A szűrő rendszer mint a képeken látszik egy kicsit sufni tuning a kályhacsővel, de működik, meg hajtottuk kézzel , nyomta a friss levegőt. A földön hevert egy régi szűrő betét is, ez arra utal hogy talán már a háborúban is létezett. Van bent néhány berendezési tárgy ,padok, plakátok, hordágyak, kályha .A falakon pedig több telex csatlakozó is mutatja hogy volt itt élet. Egy kis takarítással egész szépen rendbe lehetne hozni. Van is ilyen terv, Hajmáskéren az utóbbi pár évben kezdenek foglalkozni a nagy hagyományú katonai múltál, rengeteg emlék és anyag van. Vannak már komoly gyűjtemények, ezeket is megnéztük ,sorban leírom őket majd ide.
Köszönjük a felvételt, már többször meg akartam nézni , egyszer már álltam a kapujában is, de nem mentünk be, akkor zárva volt, azt fene tudja ki volt bent, vajon a domb másik oldaláról jártak oda a szovjetek is? Nem tudok róla semmit.
Azert el kell ezekhez a göröngyös utakhoz a lada niva,sima szemelyautoval konnyu lehet vhol elaladni, fennakadni.Ha megallsz ott bennt alcahaloval alcazod a gepet?
Az a cég a Hidroplan Nord KFT. ott van a központja, a cég tulajdonosáé a szentkirályszabadjai repülőtér, a cég tulajdonában 8 db helikopter van, ezeket lehet bérelni is. A Soko-Aerospatiale Gazelle gépek közül úgy tudom mind az 6 db ex-jugoszláv légierős gépek voltak.
Lehet félreérthető voltam. Szóval valóban a településtől nyugatra van az általam említett út, tehát nem pont szembe a vasút állomással. Itt van honvédségi tábla, erre nem is ajánlom a szovjet bázis megnézését . Sárgával jelöltem. Viszont a pirossal jelölt úton minden további nélkül oda lehet menni. Max két hónapja voltam ott, egy modern lapos kocsival. Teljesen járható ,széles jó minőségű föld út. És ha jól tudom magán terület , a piros út kezdeténél van egy magán helikopteres cég , mintha ők lennének a tulaj,vagy bérlő? Ezt nem tudom.
"de lehet bemenni a hajmáskéri vasúti lerakó állomásról is egy kifejezetten erre épített úton"
Ez az út a településtől kicsit nyugatra van, a közvetlen út amit te írsz az egy hadi út, sima kocsival nem járható.
"Itt is van , egy sajnálatos esemény miatt ,2001 ben itt ütközött össze kettő MI 24 es , az egyik személyzete hősi halált halt ."
Ez ha fent vagy a "0" ponton a tribünön akkor, balra az első föld úton be és úgy 1 km-re van az emlékmű. Ott zuhant le a gép amiben meghaltak. Én láttam nem publikált fotókat a roncsról kint a lőtéren és bent Szentkirályszabadján az egyik nagy hangárban...lehet tippelni mi maradt meg belőle.
"A volt szovjet lőszer raktár és laktanyája bejárható"
Attól függ honnan nézzük, mert a bekötő út elején ki van rakva a Honvédségi terület tábla, én nem sétálnék csak úgy be. Onnan még kb 700 méter a lőszerraktár. Ráadásul ennek a környékéről szoktak a D-20-al lőni rendszeresen. Pl innen: 47.152510, 17.979788
Elérkeztünk a második, sorban következő területhez. És ez egy igen lényeges rész . Mert sokszor innen lőnek befelé a területre , itt sorakoznak fel lövészet után szemlére a csapatok, innen nézik az elöljárók a nagy háborút, és fontos kiszolgáló objektumok is vannak itt. A 0 pont és környéke ,a hivatalos elnevezése is ez. Először is nagyjából a terület határai . Gyulafirátót felől jön be a táborból egy hadi út ,de lehet bemenni a hajmáskéri vasúti lerakó állomásról is egy kifejezetten erre épített úton. Alulról Hajmáskér vonala, felülről a Bakony vonulata ,határolja, és ebben az írásban nagyjából a tribün előtt elhelyezkedő enyhén emelkedő sok sok cél anyagot felsorakoztató nyílt mezős rész végig és az azt lezáró mély völgyig lesz szó. Tehát a térképen még szereplő volt szovjet bázis és az olasz erőd térsége a völgy másik oldala már a következő írás része lesz .
Megpróbálok sorba menni,alulról kezdem . Ha Hajmáskér felől megyünk akkor hamar szembe tűnik néhány épület ,és egy magas tégla kémény. Ez egy volt szovjet laktanya ,nem túl nagy ,inkább csak egy kis bázis. A környéken hüvelymosónak ismerik ,fogalmam sincs miért. Komplett kis laktanya , legénységi épület, étkezde, garázsok, műhely, pici alakuló tér, medence , és még szauna is van. Többször végig fotóztam már, lassan összedől. Rögtön alatta egy természetes mészkő völgyben van szerintem a megoldása a laktanyának. Egy hatalmas lőszer raktár bújik meg , sok raktár épület felfűzve egy útvonalra ,nagyjából egy elnyújtott U alak. Dupla kerítés, ,őr és kapus épületek. Szerintem a laktanya ennek volt az ellátó objektuma. Innen már jól látható a nem messze levő 0 pont maga . A Gyulafirátótról és a Hajmáskér felől jövő út is egy helyre ,ide fut be. A tribünhöz és a körülötte elterülő nyílt térre. Nézzünk kicsit körül. A területet a tribün két szintes épülete uralja. Az aljában zárt helyiségek, termek, itt szokták sokszor tartani a meghívottaknak a gyakorlat eligazítását
A felső részen pedig nagy terasz szerűen megfigyelő - látogatói terület a végében egy zárt irányító toronnyal . Sokszor ez a rész fel van díszítve ,zászlók ,felíratok ( lásd képeken) .A tribünnel szemben a Mórocz tető felé a fő lő irány lassan emelkedő ,barázdált mezős területe , a végén a nagy völgy előtti domb tető zárja. A dinamikus bemutatók általában itt zajlódnak . A tribün másik oldalán lehet kocsival parkolni ,vagy éppen a kiszolgáló alakulatok konténerei satöbbi állnak. Tovább haladva a hegyek felé aztán van itt még vagy 2 torony szerű épület, ezek is a megfigyelést, irányítást segítik, de itt van a lőtéren cirkáló őrség egyik kiinduló, pihenő megfigyelő pontja is.
Ezen irányban tovább haladva van az úgy nevezett Angol tábor (nem tudom ezt sem miért így hívják) ami semmi másból nem áll mint beton placcokból, kiépített tábor helyekből. Itt van mellette egy kis HM bázis is , a lőtér üzemeltetéséhez szükséges anyagokkal , raktárak, az ellenerő század bizonyos felszerelése, de akár régi kiszuperált járművek, cél anyagnak. Itt kell még megemlítenem egy helyet amit véletlenül találtunk egyszer régen, lehet már nincs is ott . A 0 pontol kicsit srégen felfelé a hegyek lábánál, ott ahol a lőtér szélét jelző egyik szokásos a tetején világító háromszög oszlop áll egy komplett roncs temető volt, van? A képeken levő roncsokat ott láttam. Főleg PSZH, BTR,FUG .meg ilyesmik, rég volt , nem tudom ott van e még. Már mind kiégett ,felrobbant cucc volt ,tehát már össze lettek gyűjtve a területről. De innen térjünk még vissza a területre . Mint mondtam a tribünnel szemben enyhén emelkedő hatalmas nyílt terület van. A legtöbb főleg bemutatós gyakorlat mozzanatai itt zajlódnak. Itt rohamoz a gyalogság, meg lőnek közvetlen irányzással a domb oldalban és tetőn levő kiszuperált járművekre. Ez a domb vonulat aztán egy igen mély völgybe végződik , több száz méteres lejtős út ereszkedik lefelé majd áthalad egy lapos aljú völgyön, hogy aztán újra felfelé haladjon a következő írásom területére. Magán a keresztbe menő völgyön sok sok helyen van számtalan mellék út átvágás, én tank átjáróknak hívom őket. Azt tudom elképzelni hogy itt egymással párhuzamosan haladó gépjármű ( harckocsik) oszlopok tömeges támadását lehetett gyakorolni. A fent említett dombtetőn több bunker és fedezék is található .az egyik egész nagy ,sok termes ,vészkijárótokkal ,olyan mint egy vezetési pont .
Nagyjából ennyit érdemes tudni erről a részről . Illetve még pár dolog. Az előző írásban írtam egy emlékműről . Itt is van , egy sajnálatos esemény miatt ,2001 ben itt ütközött össze kettő MI 24 es , az egyik személyzete hősi halált halt . Nekik van itt egy emlék oszlopuk . Illetve egy MI 8 as helikopter is ki van itt állítva , ezt nem tudom mi okból. Régebben sikerült itt megnéznem a tribünről több gyakorlatot, mint meghívott ,aki még nem látott ilyet annak nehéz elmondani. Nem is teszem,legyen elég annyi nagy élmény. Remélem lesz még rá alkalmam.
Ezt a 4 et találtam kapásból a gázgyári lakótelepen. Mindegyik be/ki járat külön van számozva. Mind a képeken is látszik a legnagyobb szám a 14 es volt. Tehát ha csak ennyi volt akkor is ez csak 4 fedezék. Az összesen 8 számozott be/ki járat. Mindenképp lennie kell még 3 fedezéknek,valszeg 6 be/ki járattal. Én többet nem találtam. A képet nézve szerintem arra nem is volt . Elég szimmetrikus így. Én a másik 3 at a Duna felé , a felső vezetők villái körül sejtem. A gázgyárban biztos volt komolyabb légó objektum is , de azt nagyrészt már belakta a Graphisoft park . Bár egy érdekes dogot láttam, éppen építkeznek az egyik szélén, a hatalmas gödör széle most egy kibontott jókora beton kocka, nagy ajtóval.
Bicajoztam ma a gázgyári lakótelepen Óbudán, már sok éve látom a kis bunkereket ,de most vittem fényképező gépet. Az egész lakótelep területén vannak ilyenek , két be/ki járat, közte úgy 50 méter alagút, gondolom ipari óvóhelyek, én vagy 5 számoltam de a számozások alapján több van. én ennyit találtam. Valaki tud többet ezekről ? Látszólag érintetlenek.A harmadik képen jól látszik a felépítése , két be /kijárat , szellőzök ,szerintem csak egy sima beton alagút .
Na ezért is rejtélyes nekem az épületek kora. Ez a kapus épület mellett van. Ez bizony ló istálló, ott az etető és a kikötő karikák. Eddig ilyet csak háború előtt épült laktanyákban és HÖR őrsökön láttam ( ott ugye voltak végig lovak) . AZ MN be ez már nem volt szerintem .
Múlt hét vasárnap a nem túl sikeres Kupi látogatás és egy jó ebéd után egy már régen kinézett objektumot vettünk célba . Reméltük hogy esetleg bejárható. Csopaki laktanya néven ismert. Veszprémet elhagyva de még jóval Csopak előtt az út melletti erőben bújik meg . Szerencsére tényleg teljesen elhagyatott , így meg tudtuk nézni. Nem sok anyagot találtam eddig róla én úgy ismerem hogy EÜ raktár, de a kevés infó amit találtam róla "M" ( mozgósítási ) raktárnak említi. És nem csak EÜ anyagokat ,de élelmezési ,tábori kellékeket , meg rengeteg gulyás ágyút ( tábori konyha) ,és hozzá tartozó járműveket is ír. Az mindenesetre látszik hogy raktár bázis volt. Könnyű szerkezetes barakk épületek zömmel, és néhány régebbinek látszó tégla épület, pár nagyobb alu borítású csarnok. A terület egy nagy kör alakú útvonalra felfűzött épületek sora, olyan mint egy lőszer raktár ,csak egyszerűbb épületekkel ,és nincsenek föld védő sáncok. Néhány egész régi épület típus is van , jó lenne tudni mikor is épült, nem lepődnék meg ha már akár a 40 es években is létezett volna. Ha valaki tud bővebbet írja le ,mert teljesen fehér folt nekem ez a hely. Azt sem tudom mikor szűnt meg. Amúgy egész jó állapotban van, az épületek zöme zárva , lakattal,vagy akár be is van szögelve. Szerintem akár időnként körbe is néznek. Rosszabbat vártam. A terület hatalmas, az őrség épülete mellett vagy 15 kutya kennel van, ,komoly őrség lehetett , és dupla szögesdrótos kerítés van.Én még nem láttam eddig csak külső képeket a helyről, jó volt felfedezni .
Szerintem nem off (most a politikai részét ne nézzük ) Azt hiszem már itt is volt téma ez a hely, a háború után jó ideig a villamos művek teherelosztó központja volt, és titok volt, valóban atom robbantásra is tervezve. Itt egy jó összefoglaló cikk Jamrik Levente barátomtól. Mikor ő bejárta akkor hívott engem is, nem tudtam menni ,most meg már veszett fejsze :-(
Az ország arany- és készpénztartalékát őrizték a budai várhegyben kialakított többszintes bunkerrendszerben, amely most eladó.
Lefalazott átjáró az egykori Belügyminisztériumba (Fotó: Falanszter.blog.hu)
[...] Bővebben!Tovább »
Mind a 2 medinai látogatáskor kaptunk! Az elsőn a gyerekem még ovis volt és az őrnagy úr odaült hozzánk ebédelni. A fiamnak mai napig tartó élményt szerzett vele pedig most már 9.-kes :)
A jutain erősen felhős idő volt és sikerült egy elég jó képet csinálnom a 37-esekről, elképesztő felhőhátérrel bár nem vagyok nagy fotós :) A gyerek meg ott "kezelte" a PRV-t...
Nagyon jó kis látogatások voltak. Sajnálom a mostanit mert azóta sokkal jobb fényképező gépem van, és csodás színek voltak vasárnap ólomszürke hatalmas felhők közte pedig időnként szikrázó napsütés. És ha emlékeztek Medinán még ebédet is kaptunk !!
Mind a kettő jutai szuper volt akát a két kúpi és medinai is. A kupi törzsfönök emlékszem, hogy meglepődött amikor megkérdezte, hogy a csapatból hányan vannak légvédelmes múlttal :D ...
Jután meg gyerekem látthatta legalább anno hol nyomtuk a kiképzést (ahol fogadtak minket ott voltak a kiképző hálók) :)
Medina is milyen szuper volt... Hogy repül az idő.
Nyilas-náci főhadiszállás, hidegháborús atombunker, majd egy múmia otthona is volt a Központi Városháza pincerendszere.
Az egyik folyosó a Központi Városháza alatt. (Fotó: Falanszter.blog.hu)
[...] Bővebben!Tovább »
Ki emlékszik a jutai látogatásra? Oda még két külföldi (szlovák) állampolgár is jött velünk. Igaz mindkettő szakmabeli volt, tehát maximum a hely volt nekik újdonság, a tartalom nem.
Ráadásul az akkori Rt. ezred parancsnok még erősen támogatta az ilyen látogatásokat. Még az utódja is benne volt sok mindenben, a mostani ezek szerint már nem nagyon.
Tegnap hivatalos látogatást tettünk Kupon a radar egységnél. Kedves barátom a Hajagi BARS hagyományait is ápoló Péter kolléga járta ki hogy 30 főig megnézhessük a helyet. Sajnos az előre egyeztetett feltételek felül lettek a helyszínen írva ezért most sajnos képek nem készülhettek bent .A jelenlegi minősített időszak miatt nem vihettünk be fényképező gépet.A központ HÁP is zárva maradt ,és a műszer kabinokba és fedezékeikbe sem mehettünk be. A látogatás első órájában végighallgattunk egy előadást az alakulatról és a jelenlegi technikáról aztán sétát tettünk a területen, felmentünk pár dombra . Sajnos ezen kívül mást nem tehettünk. Körbe sem mehettünk . Így mivel én úgy 10 éve már bejártam , a HÁP ot is ,és körbe is fényképeztem így igazán tudtam mi maradt mos ki. A szervezést még egyszer köszönöm,remélem lesz még szerencsésebb alkalom is.
Ezzel a nivaval be lehet olvadni a tajba jo a szine, soakn katonai autonak gondoljak gondolom en.Ennyi mindent lehet meg ott talalni, gazalarc, meg katonai radio stb?
Akkor elkezdem a Kgylp részletes bemutatását. Nyugatról -keletre fogok nagyjából haladni ,és az adott térképen szereplő helyeket fogom pár mondatban ismertetni .Lesznek néha átfedések ,de valamelyikben biztos megemlítem.
Az első kocka gyakorlatilag az ujjmajor ,Jutas puszta terület,ki hogy ismeri .
Ez nagyjából a Veszprém feletti - melletti szinte teljesen sík terület nagyjából Gyulafirátótig bezárólag , itt keresztezi a 82 es út a területet ( ez később fontos lesz) Felülről a lassan emelkedőbe forduló Bakony hegyvonulata határolja ,a Papod és egyéb kisebb csúcsok.
Itt azért még meg kell említeni hogy Veszprémtől nyugat felé Márkó térségében is volt ide tartozó terület, egy szovjet lőszer raktár és úgy tudom hogy Luna indítások is valahonnan innen történtek, de most én mivel innen ismerem maradok az itteni indulástól.
Nagyjából két nagyobb részre lehet bontani a területet ,a Veszprémhez közelebb eső terület , itt van több érdekesség is ,illetve a 82 es út felé kivezető hadi út másik oldala ami aztán enyhe emelkedőben ér véget a hegyek felé. Kezdem ezzel mert erről keveset tudok ,bár nagy múltú rész .
Itt volt a második világháború végéig a híres Puma reptér bár maga a reptér már a harmincas évek közepe táján megépült ,de az említett alakulat volt itt leghíresebb ezért mindenki így ismeri igazán.
Ma már nem sok emlékeztet rá , a háború után gyakorlatilag eltűnt, és vált a gyakorló tér részévé.
A kivezető hadi út Veszprém felé eső oldalán van a többi látnivaló. Ez a terület leginkább a gyakorlatozó csapatok táborhelyeként funkcionál. Itt jelenleg nem folyik semmilyen éles lövészet vagy bármi ilyesmi. Én úgy gondolom hogy ez így is volt mindig, bár vannak olyan emlékek hogy a volt reptéren volt ilyen . Ezt nem tudom. A táborhely nagy füves mezőkből és ligetes erdőkből áll , beton placcokkal és összekötő utakkal. Beljebb az erdőben egy nagyobb laktanya komplexummal ,ami egy volt szovjet objektum ,ujjmajor néven futott náluk. A jelenleg is használt táborhely felé eső részen fel vannak ujjítva ezen épületek és gyakorlatok alatt ezen célt szolgálják. De beljebb már egy hamisítatlan pusztuló szovjet laktanya romjait lehet megtalálni. Ez gyakorlatilag be is járható hátulról megközelítve, és nem bemászkálva a használt részre. Van itt igazi több lépcsőházas Kijevi panel, sok helyen még a konyhába a gáztűzhely, szabadtéri mozi, konyha étkezdével, fogda ,telephely emlékművel ,szóval csupa olyan ami nekünk örömet okoz. Gyakorlatok idején már a Veszprémből ide kanyarodó út táborba vezető sarkán le szokták zárni . EÁP létesül , és a rét és a tábor sokszor megtelik élettel, járművek, konténerek ,sátrak hosszú sora, sok -féle országból. Régebben jó néhányszor mint megívott jártam bent ilyenkor, hivatalból. Nagyon finom pizzát és vörösbort kaptam olaszoktól. De cserélgettem itt a US Army katonáival is ezt azt. A felrakott képek között a 3 MP katonás például egy közös Magyar-Olasz-Szlovén gyakorlat idején készült a rengeteg álca háló alatt a laktanya épületei rejtőznek. Mikor utoljára arra jártam a szovjet részt megnézni ,tavaly késő ősszel akkor épp Amerikai járművek sorakoztak a nagy füves térségben. A belépés csak engedéllyel !
Meg kell még említeni a nagy táborhellyel szemben az út túl oldalán található emlékművet , ami Veszprém térségében repülő halált halt katonák és polgári lakosságnak állít emléket . Én inkább úgy ismerem hogy az ejtőernyős emlékmű Ez azért is illő ide mert itt a reptéren történt Vitéz Bertalan Árpád a magyar katonai ejtőernyőzés gyakorlati megalapítójának és társainak halálos kimenetelű balesete . Szerintem erre is gondoltak, bár ez így külön nincs ott feltüntetve.
Egy picit visszafelé Veszprém felé haladva ,balra a szovjet laktanya felé egy erdőben bújik meg egy régi temető is, 1850 es sírok is vannak. Nagyon hangulatos ,bár semmi köze a katonai témához . És akkor vissza térve a terület funkciójához, tehát ez a gyakorlatozó csapatok fő szálláshelye, innen kell átjutniuk a 82 es út túl oldalán levő gyakorló térre a 0 ponthoz ( ott is szoktak állomásozni de kevésbé) Ezért a tábor és 0 pont közötti hadi út eléri Gyulafirátót sarkát a sima átmenő út mellett illetve alatta van egy aluljáró ,ezt használják a páncélosok és egyéb nehéz technikák. Így nem akadályozzák a fő út forgalmát. Ez ha nincs gyakorlat, le van sorompózva. Innen a 82 es úttól fogom legközelebb folytatni .
Folytatni szeretném a gyakorlótereket és az ott található érdekes helyeknek a bemutatását .Így jutottam a listám azon szakaszába ahol az úgy nevezett KGYLP ( Központi Gyakorló és Lőtér Parancsnokság) központi lőterét venném elő ,amit amúgy általában mindenki úgy ismer inkább mint a várpalotai lőtér. És itt rögtön gondba is kerültem. Mert egyrészt hatalmas kép és emlék anyag jött össze az évek folyamán ,másrészt a terület nem éppen kicsi . Úgyhogy aztán az lett a végeredmény hogy az átláthatóság kedvéért 5 felé bontom az anyagot . Ez az 5 rész a maga nemében már jobban bemutatható.
Mielőtt bármibe is belekezdenék néhány mondat hogy érthető legyen a téma. Már többször leírtam hogy a laktanyás járkálás igazából úgy alakult ki hogy több napos túráim alakalmával időnként bele botlottam volt elhagyott objektumokba. Így történt ez a várpalotai lőtérrel is ,halottam nyilván róla már ,de nem jártam ott. Egy háromnapos bakonyi gyalogtúra alkalmával Tés települést elhagyva egészen a Mórocz tetőig jutottunk, és itt került a szemünk elé a hatalmas mészkő fennsík alattunk , a túl oldalán Várpalota és Inota épületei ami akkor a végcélunk volt . Így hát torony iránt leereszkedve a hegyről átvágtunk, útközben csak kapkodtuk a fejünket a sok bunker, árok rendszer, tank akadály, kilőtt harckocsik stb látványán. Így értünk ki valahogy Várpalota szélére egy akkor nekünk háttal álló táblához amit megkerülve a következő látvány fogadott : Egy nagy halálfej, meg hogy bemenni tilos életveszélyes. Na köszi ! Mi meg ugye onnan jöttünk. És ez úgy 1995 ben volt. Na itt kezdődött a szerelem a hellyel ! Azóta rengeteget voltam ott , sok sok napot ,éjjelt , télen nyáron ,esőben ,hóban, és tikkasztó melegben. Gyorsan elmondom azt is hogy az első sok sok évben mikor oda jártam ( a képek zöme ekkori ) gyakorlatilag semmire nem használták, alig volt gyakorlat , így lehetett felfedezni , az elmúlt időkben már nagyon is aktív . A honvédség is visszatért ,illetve rengeteg nemzetközi gyakorlat helyszíne lett újra a terület. Tehát jelenleg annyira nem javasolt a mászkálás . Viszont azóta is tartanak néha Rally versenyt meg ki tudja még mit , ilyenkor lehet felfedezni. Továbbá szintén megváltozott a terület egyéb hasznosítása , intenzív vadgazdálkodás zajlik az ezzel járó vadászattal. Tehát ha nincs gyakorlat ,akkor meg igencsak sok lövés dörög a vadászoktól, nem is beszélve a rengeteg veszélyes lőtéri hulladékról. Az elmúlt években már én sem sokat mászkáltam bent, már csak a szélein inkább. Tehát mindenki magának döntse el mit akar!
Azt is le kell hogy írjam hogy az elmúlt pár évben egy rekultivációs program keretében eltűnt jó néhány olyan bunker , építmény amit én még láttam, illetve átalakították denevér mentő hellyé,ezeket jelezni fogom.
A terület mint írtam hatalmas gyakorlatilag valahol Veszprém környékétől ,Márkó vonalától indul és gyakorlatilag szinte Fehérvár közelében ér végett . Az alsó szélét nagyjából a 8 út határolja , a felsőt pedig a Bakony vonulatai. A hatalmas területnek vannak kevésbé vagy egyáltalán nem használt részei , de ettől még papíron oda tartozik, tartozott.
Nagy múltú , már a Monarchiába is használták, a hajmáskéri hatalmas laktanyának is ez volt a gyakorló területe. És ami nekünk nagyon érdekes hogy a Szovjet hadseregnek is központi gyakorló területe volt, az ezzel járó számtalan objektummal, és emlékkel. Ezeket is sikerült bejárnom, sajnos mára sok eltűnt.
Legyen ezen írásom bevezető a következőkre , mint írtam 5 részre szétszedve fogom a legjobb tudásom és tapasztalatommal bemutatni én mit láttam, És továbbra sem annyira szakmai meg adatos ,inkább mesélek. Szívesen veszem ha hozzá fűztök valamit , sok mindent nem biztos hogy jól tudok.
És még egy , lesznek persze képek hozzá ,jó néhány olyan is ami a képtáramba nincsen fent ,személyes eddig nem publikált képek ,nem mindig éppen egy bunker, de az adott területen készült kép a túráim közbe. Ezeket azért tartom most fontosnak hogy teljes képet tudjak mutatni .
Jövök majd az első területtel. De néhány figyelem felkeltő kép azért ide fér.
Szerintem is heli padok, voltam egyszer ott is , a beton placcok környékén nagy szemét halmok voltak, gázálarc darabok, elrohadt gyakorlók, rengeteg vezeték maradvány, talán valami táborhely lehetett , sátras kitelepülés?
Ha már dörögd így szóba került ,ezek is pont 2011 képek , kicsit már személyesek de talán ide fér ,jó kis túra volt , nagy élmény ,akkor épp nem használták semmire,vittünk ezt azt ,elfért a Nivákba
Tényleg volt idő, amikor nyugodtan lehetett a gyakorlótéren csatangolni, a Cseket-hegyre kocsival gond nélkül fel tudtunk hajtani. Annyira nyilvános volt, hogy a hegy oldalában még egy geoládát is elrejtettek, amit aztán boldog - boldogtalan megkereshetett - egy ideig.
Hát nem könnyű velük, ahány járőr annyi szokás, én is sokszor visszavonultam ,nem érdekelte őket semmi, máskor gyakorlatilag ők segítettek bármiben :-)
Mar nem HM ei járőrök vannak hanem fegyveres katonai rendeszek...tavaly egy gyakorlat során voltam ott, azt meg körbe akartam nézni, de belefutottam az orokbe, bar a fotók alapján igazoltam magamat hogy a romvárosban voltam engedéllyel, sajna ez sem segített hogy a Cseket-hegyre felmenjek
1987-ben Sárbogárd környékére,1 vadi új laktanyába telepítettünk lokátorokat Boldogról. Ezek a 3543 század lokátorai voltak, amelyek ideiglenesen állomásoztak boldogon. (Mint annak idején az oroszok nálunk:) ) Részt vettem a költöztetésben , de a település nevére sajnos nem emlékszem . Sárbogárdon voltun elszállásolva , onnan pár km-re volt ez a laktanya. P-37-es, PRV, P-15 (talán dzsigit volt a beceneve)lokátorokat vittünk oda. Ha valaki tudja , ossza meg, mi lehetett a hely neve,vagy mihez volt közel.
Az előző írásomban felmerült új dörögd neve ,úgyhogy folytatom is ezzel. Hogy is került ez képbe.
Én pont abban az időszakban jártam sokat például a várpalotai központi lőtéren amikor ezek éppen leginkább a kihalt laktanyák témájának megfeleltek . Azóta sokat változtak ezek a helyek ,egy részük újra benépesült és használják. Sokat halottam a dörögdi gyakorlótérről mint a várpalotai része ( bár ugye nem összefüggő terület) ,jelenleg is ezen alakulat kezelésében van, és persze nagyon sokat halottam az úgynevezett romvárosról .Ezért aztán egyszer a szokásos több napos kintalvós túránkat erre az ismeretlen területre terveztük. A gyakorló és lőtér a Tapolca feletti gyönyörű területen fekszik leginkább egy két oldalról kisebb. nagyobb dombokkal ,hegyekkel szegélyezett hosszú völgy .A közepe táján egy külön álló sziklás heggyel, ez a Cseket . Ennek tetején található a központi megfigyelő tribün ami leginkább az atlanti fal egyik erődjére hasonlít. A fűútról egy szerpentin visz fel ide , valami pazar a kilátás. Itt a Cseket lábánál az út túl oldalán van a kiszolgáló laktanyája ,aktív!! És helikopter leszálló is található itt. Itt megemlítem hogy állítólag újra aktív a hely ,halottam már olyat hogy a Cseketről lezavartak embereket , nem tudom én eddig talán szerencsés vagyok. Amúgy a megfigyelő romos , szerintem nem használják. A további érdekességek. A völgyben a Cseket alatt számos beton fedezék, kisebb bunker található és maga a gyakorló tér . Van itt egy több kilométeres műszaki akadály vonal , szögesdróttal, harckocsi akadályokkal, annak idején itt gyakorolták az erőszakos át törést .Vezetési pálya terepjáróknak, a Nyirád felé eső sarkában egy teljesen romos annak idején pszichikai roham pályának nevezett akadály pálya , épületek, alagutak, akadályok. Ezen volt szerencsém végig menni elég komoly. Itt tovább haladva egy kis erdő sáv után található a híres romváros, ezt a mai napig gyakran használják, ,főleg amióta felértékelődött a városi harc . Ez egy nagy mező számos 1-2 szintes lapos tetejű tégla épület, utcákkal ,ami kell.
Ezt tudomásom szerint jelenleg külön is őrzik. Sokszor lehet képes beszámolót látni innen gyakorlatokról. A Tapolca felé eső részében még található egy harckocsi lőtér, épületekkel raktárakkal, ez teljesen elhagyatott . Kicsi kompakt hely , egy igazán szép természeti környezetben ,a Balaton felvidék- Káli medence része végül is. Egy terepjáróval szerintem hamar bejárható . De újra jelzem hogy tudomásom szerint valamilyen szinten újra aktív a hely , én most több éve nem jártam arra ,érdemes előtte utána nézni! A képeken szereplő helyek némelyike is lehet most használatban !!
Még egy bejegyzés erejéig visszakanyarodnék Moszkvába.
A hírhedt Lubjanka teret uraló hatalmas, sárga épülettömb évtizedekig a szovjet állami titkosszolgálat, a KGB (Állambiztonsági Bizottság) és elődszervezeteinek székháza volt. A 19. század legvégén felhúzott épület eredetileg egy biztosítótársaságnak adott otthont, majd az 1917-es forradalmat követően az akkor megalakult CSEKA (Rendkívüli Bizottság) költözött be, de talán helyesebb így mondani: elfoglalta magának A teret néhány év múlva átnevezték a szervezet megalapítójáról és elnökéről Feliksz Dzerzsinszkijről, sőt 1958-ban tekintélyes méretű szobrát is felállították a székház előtt. Az emlékművet végül 1991-ben döntötték le (egy e célból kialakított szoborparkban jelenleg is megtekinthető), és a tér is visszakapta eredeti nevét. Talán mondanom sem kell, hogy az épületnek, és az alagsorában kialakított börtönnek - nem alaptalanul - milyen híre volt
Nem lenne teljes a történet, ha kihagynám, hogy az épületben jelenleg is az orosz állambiztonsági szervezet, az Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata (FSZB) székel.
Az épület mellett, a térről induló széles sugárút közepén kialakított szigeten 1990 októbere óta egy kőszikla állít emléket a GULAG kényszermunka-táboraiban raboskodóknak és a rengeteg áldozatnak. A tömböt északról, a Fehér-tengeri Szolovecki szigetről hozták, ahol az elsők között alakítottak ki munkatábort a politikai foglyok részére.
Még egy érdekesség: A volt KGB székház tőszomszédságában, a tér másik oldalán található a Központi Gyermekáruház. Sokak számára (főleg akik a rendszerváltás előtt tanultak oroszul - ahogy én is) talán ismerősebben hangzik Gyetszkij Mir (Gyermekvilág) néven, hiszen az épületben 1957-től a világ egyik legnagyobb játékáruháza működik. Kissé bizarr része a történelemnek (és a városépítészetnek), hogy a Szovjetunió egyik legrettegettebb épületének ilyen szomszédja volt/van ahogy ez a jobb szélső, 1966-os fotón is látható.
Megtörve a csendet, a következő látnivaló Szentpéterváron, amiről írok néhány sort, az Sz-189-es jelzésű, a NATO által Whiskey osztályba sorolt tengeralattjáró. A dízel - elektromos hajtású hajó a 613-as számú projekt része volt.
A tervről érdemes elmondani, hogy ehhez a típushoz tartozott a II. világháború után legnagyobb számban gyártott tengeralattjáró. 1950 és 58 között összesen 215 hajót bocsájtottak vízre (nem beszélve a Kínában, szovjet licenc alapján legyártott 21 példányról). Az egységek a Szovjet Haditengerészet mind a négy flottájában szolgáltak, egészen a 80-as évek végéig. A Szentpéterváron kiállított Sz-189-es 1954-ben készült el, és rá egy évre hadrendbe állították. 1990-ben vonták ki a szolgálatból, majd évekig a kronstadti kikötőben várta, hogy szétszereljék. Miután, állapotának köszönhetően, egy szerkezeti meghibásodást követően a kikötő nem túl mély vizébe süllyedt, haditengerészeti veteránok és lelkes szakemberek segítségének köszönhetően kiemelték az iszapból, és helyrepofozták, végül 2010-ben megnyitották, mint múzeumhajó.
A tengeralattjárót hosszában hét rekeszre osztották, ezeket hermetikusan záródó, nyomásbiztos ajtók választják el egymástól. A páncélajtókra festett számok az adott rekesz térfogatát és az ajtó (illetve a rekesz válaszfal) nyomásellenállásának mértékét jelzik.
A meghajtásról két, egyenként 2000 lóerős dízelmotor, valamint szintén kettő, egyenként 1350 lóerő leadására képes elektromotor gondoskodott.
A fő fegyverzetet 12 darab 533 mm-es torpedó jelentette, melyek közül négyet elöl, kettőt a hajó tatjánál tölthettek a vetőcsövekbe. A legénység (50-55 fő, közöttük 8 tiszt) a fotókon is látható függőágyakban pihenhetett - akár a torpedók felett, vagy a villanymotorok mellett elhelyezve. A tengeralattjárókra nem a helybőség volt a jellemző... A kapitánynak természetesen járt a privát kabin - igaz az sem volt túl nagy.
Szelepek, kapcsolók, állítócsapok és különböző kontroll műszerek káosza a harmadik rekeszben, ahol egyben a parancsnoki poszt is található. A hajó maximum 30 napig volt képes víz alatt, autonóm üzemmódban működni, eddig tartott volna ki az üzemanyag, akkumulátorok, élelmiszer, ivóvíz és nem utolsósorban a levegő, amelyet egy idő után már kémiai úton kellett volna belélegezhetővé tenni - erre a célra itt is megvoltak azok a jellegzetes sárga színű dobozok, amelyeket már sok bunkerben láttam. Ilyen eszköz látható a jobb szélső fotón, a bábu bal lába mellett.
Vészhelyzet esetén a képen látható hátsó jelzőbója a felszínre emelkedve segíthette a kutató egységeket a hajó pozíciójának meghatározásában, valamit az összekötő kábelén keresztül telefonkapcsolatot is lehetett létesíteni a tengeralattjáró legénységével (egy másik ilyen bója a hajótest első részén is volt). Mellette a menekülőzsilip nyílásának nyitott páncélajtaja, és ugyanez belülről.
Jó képek!!! Szoktam arra járni, közel van biciklivel , már többször beterveztem hogy azt a néhány dolgot még lefotózom ami maradt ,hamarosan, ha nem esik megteszem.
Dobó laktanya : MN 2 Kafév . 1984-86-ig itt vendégeskedtem,nem önként.Viszonylag jó hely volt. MN 1200-nek is volt itt alakulata,őrszázadnak hívták őket.Löszérraktárra nem emlékszem.
3 évet dolgoztam a városgondnokságnál, a hajléktalanok miatt is volt tűz, de a legtöbbet a tűzoltók gyújtották, ezért sem égtek le az épületek, csak annyira hagyták elszabadulni a tűzet, amelyen még tudtak gyakorolni.
Gondolom a Szalamandra utcaira gondoltál. Az még talán áll most is ,tavaly még megvolt. Ezt amit fotóztam csak nem találtam úgy kb 9 éve bontották le. Az ürömiről tudom hogy írtál, emlékszem képekre is a beton alapokról.
Ha úgy érted hogy az Ürömi objektum akkor igen!! Itt felettem a Péter hegyen ,Csillaghegy felett . Ma lakópark ,az erdőben még van némi kerítés, őrtorony ,meg beton antenna alapok . Talán írtál is róla egyszer .Így nézet ki közvetlen a bezárás körül, bontás előtt .
Azért közel nem mentek , el is zavarták volna őket rendesen. Újra aktív és minősített a hely. Pár éve jártam bent , a kiürített régi technika helyett most számítógépek uralják, belső képeket nem készíthettem , csak külsőket ,és végig a nyomunkban volt egy elhárítós tiszt .
Mert akik jártak benn és fotóztak, nem tették fel ide a képeiket. :) Móron úgy 8-10 éve jártunk Sweethome-al, az objektum helye is ismert már évek óta, csak valahogy nem alakult úgy, hogy odaérjek.
Egy szeretetszolgálat raktároz benne ruhákat és az Újpesti városgondnokság használja zöld hulladék és egyéb dolgok tárolására.
A katasztrófavédelem szervei szoktak gyakorlatozni bent, sokszor fel is gyújtanak ezt-azt.
Az emeletes épület tetejére az egyik wc-ből lehet felmászni egy szűk félbe vágott lépcsőn, jó a kilátás, a víztartály épületébe 1-2 katonai rajz is van, meztelen nőről és szöveg, hogy ki mikor kinek itta meg a borát :-)
A pataknál lévő kis épület egy ideig idősek otthona volt, de megszűnt és az is ki lett fosztva.
:)
Ez a kép egy szakkönyvből való. Ezt hajdan digitalizáltam, de bármennyire is szerettem volna, semmiféle térképre nem sikerült ráillesztenem. A könyvbéli kép annyira elnagyolt skicc, hogy semmihez nem illeszkedik. 
Tán igaz sem volt :)) Voltak élmények, vegyes érzelmi lecsapódással. Szóval mi érdekel ebből a nagy és hosszú sztoriból ?
Katymár, egykori határőr-laktanya. Nagyon jó állapotban van, csak sajnos átépítette a tulajdonosa állattartó telepnek. Bemenni nem érdemes, nem maradt semmi a régi funkcióból. A kapu oszlopain még jól látszik a piros-fehér-zöld festés.
akkor most egy szomorú kép. Tegnap jártam kint.. Inkább ne tettem volna :-( :-(
