sőt kiadhatnák a Budapest 1946-tól megjelent 381 számát kereshető DVD-n, az lenne egy igaz kincs és ma már, az automatikus szkennelő berendezések korában nem is lehetetlen.
A Budapest legutóbbi számában egy bizonyos Micsei (Mitschdörfer) és Ráth, bár ugyancsak közeli, Váci utcai kalaposcégről volt szó. De ettől még nyugodtan lehetett korábban cikk Skrivánról. Mióta könyörgök a főszerkesztő úrnak, hogy digitalizáltassanak a korábbi évfolyamok...
Skriván Ferenc kalaposról és családjáról tuti olvastam valahol egy hosszú alapos cikket, nem is oly rég (ez persze lehet több éve is, de a névre emlékszem). Olyan jellegűt, mint ami a Budapest folyóiratban szokott lenni, azért is gondolom, hogy talán ott, de persze nem biztos. És szerintem abban is volt szó erről az ideiglenes épületről.
Igen, Zrínyi, Bethlen, Bocskai ls Pálffy a Köröndön kapott helyet, aztán Bocskai és Bethlen átment a Hősök terére, és a helyükre érkezett Szondy és Vak Bottyán.
Pálffy helyén van Balassi, Zrínyi maradt a helyén.
De hol van Pálffy? Ezt nem írja Prohászka a Szoborsorsokban.
A budapesti emlékművek sorában az ún. tíz királyszobor hamarabb hozott változást. 1897-ben FerencJózsef az udvartartás költségeinek terhére tízszobrotadományozott a fővárosnak, amelyek a királyi leirat szerint "a múlt idők azon kiválóbb alakjainak emlékét örökítik meg, kik a nemzeti élet különböző terein kitűntek." A névsor a király által megadott sorrendben a következő: Szent Gellért, Pázmány Péter, Bocskai István, Bethlen Gábor, Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Pálffy János, Béla király névtelen jegyzője, Werbőczy István és Tinódi Lantos Sebestyén.
Bocskai, Bethlen, Hunyadi, Zrínyi, Pálffy... kötülük néhányan a Köröndön voltak, ha jól emlékszem, aztán átköltöztek a Millenniumi emlékműre. Vagy hogy is volt? Mindjárt megnézem.
Amilyen egy tökfej vagyok, tegnap este minden létező könyvet kinyitottam, csak Liber Endre budapesti szobortörténetét nem.
Íme a történet a maga pompájában (296-297. oldal):
"A tíz királyszobor közül Pázmány Péter szobrának felállítása maradt utoljára. Ennek a szobornak a király elhatározásától számítva tizennyolc évre volt szüksége, hogy helyére kerüljön.
Másfél évig faragták Carrarában. Ez alatt az idő alatt lebontották a Párizsi-udvart. Az innen kikerült kereskedők kérelmére a kormány átengedte a Pázmány-szobor helyét, hogy oda ideiglenes jellegű árubódé épüljön. Minthogy a bódé évekig állt és elfoglalta a szobor helyét, a Katholikus Írók és Hírlapírók Egyesülete 1911. márciusában beadványban kérte a fővárost, hogy ne tűrje tovább a bazárt és állítsa fel Pázmány Péter szobrát.
Mikor a bódét elbontották, hazahozták a szobrot Carrarából, de felállítani még nem lehetett, mert a bódé építése alkalmával mélyen levert póznák eltakarításával feltúrták az egész talajt s az így meglazult föld nem bírta volna a szobornak és talapzatának kétszáznegyven métermázsányi súlyát. Meg kellett hát várni, míg a tél havas vize és az eső megszilárdította a talajt. Amikor az alapot ásták, újabb akadály támadt, ugyanis négy és félméteres mélységű pincét találtak a szobor helyén."
Ezután történt, hogy '14 nyarán elvitték a Kígy ótérre, és augusztus 20-ra vártak, hogy ünnepélyesen felavassák. Ámde jött a háború. És egyébként ennyit a bédekkerek (Thirring Gusztáv) megbízhatóságáról is.
"Werbőczy emlékművét 1908. december 15-én leleplezték ugyan, párjának helye azonban még mindig üresen ásítozott. Pontosabban nagyon is foglalt volt: a lebontott Párizsi-udvarból kikerült kereskedőknek arra adott ugyanis engedélyt a város, hogy épp a szobor helyén építsenek ideiglenes árubódét. Mire pedig a bódét lebontották, és a szobor is megérkezett, kiderült, hogy fellazult a talaj, nem bírná el a hatalmas súlyt. Később hatalmas pincére bukkantak az alapozás tervezett helyén, így Pázmány mása 1914 nyaráig a Déli vasút raktárában várt sorsa jobbra fordulására. Végül mégis kitűzték az avatás időpontját, de akkor meg a világháború miatt vesztette aktualitását mindenfajta ünnepség.
Werbőczy márványmását a felszabadulás utáni első május elsején döntötték le alapzatáról – s alighanem porrá is törték – a feldühödött dolgozók. Pázmányét 1949-ben tüntették el helyéről a klerikális reakció relikviáira vadászó hivatalosságok. Igaz, az utóbbi szobor legalább megmenekült a pusztulástól: ott áll ma is a józsefvárosi plébániatemplom előtt, a Horváth Mihály téren."
Mielőtt indulok, itt egy kis üdítő, és egy érdekes Lipp-kapcsolat(?). http://www.paris-bistro.com/english/histoire_lipp2.html lehet hogy a familia kezdett valami üzletbe az órásmester váratlan halála körüli időben? Volt egy idősebb Lipp is itthon, azt hiszem régész , vagy műértő . Mindenesetre a reklám szép .
" Vácistr. 26. Mayr Keresztély (Christian), 1. Eigentümer nTZ Wulpe Demeter, Eigentümer, am Anfang des 19. Jhs. Kolarits / Kollarits József (Josef), Ellenwaren, Mieter, 1815-1874 Pacsu G., Modemasche-Händler, Mieter Eigentümer der Firma Ádám u. Eberling, Eigentümer ab 1888 Hirsch Gebrüder, Mieter Skriván Ferenc (Franz), Hutladen, Mieter Firma Grünwald u. Váhl, Tuchwaren, Damenmode, Mieter. Eigentümer der Firma: Grünwald Vilmos (Wilhelm) und Váhl Gyula (Julius) - bis 1940 "
