Valahol ott vesztettük el, azon az úton, ahol már árnyékaink sem simultak egymásra. Lehajtott fejünkön egy pillanatra megpihent egy régi érzés tovasuhanása. Egykor egymáshoz igazodó lépteinkben megbotlott a közénk ékelődött csend, csak mi hallottuk, ahogy kimondatlan szavaink rekviemet játszanak odabent.
Lelet
Egy régi fotó. A sárga túl sárga, az ég is makulátlan és hamiskék. Jól állhat neked most az idő sármja – borostyánba zárta arcodat a kép.
Ahogy felfogást, úgy emlékeket sem tudok zsebpénzre váltva lecserélni. Hiába vándorolt máshoz a szívem: bevésődtél. S ma nincs dolgod, csak lenni.
Jo ejt kedves Arti, jo pihenest - szep napot kivanok holnapra! :-)
Gyosh Maria Wine: Mindennapi szeretet...
Szeretet de nem az mi csak elrohan izzó lábakon gyors találkákra s hirtelen vissza onnan vadászva és vadászottan sebezve és megsebzetten de nem az mi hangosan él és szüntelen fájdalmasan elbúcsúzva hanem az a szeretet hol biztonságot s nyugalmat lelsz mi átmelegít és védelmez s csak egyetlen egy búcsút fél: a halált
Szeretet de nem az mi űzi önnön vágyát mielőtt felbukkan egy másik nem az az ellobbanó tűzláng a korbácsoló akarat követelése mi sokkal inkább csapásnak látszik mint örömnek sem az a szorongó szerelem mi fél hogy elég velem de ugyanakkor fél attól is ha nem éghet hanem az a gyöngéden áramló szeretet ami mer megnyugodni és zavarni a lepihenőt ha elérkezettnek érzi az időt
Szeretet ébredni együtt köszönteni kékszemű reggeleket melengető mosolyt cserélni mi megóv az újtól mit jövő rejteget óraütés-állomásokon kicsit megpihenve átutazni a nap folyamán s várni az estét vacsorázni együtt s élvezni az áfonyaíz vöröslő örömét
A mindennapi apró horzsolások mit adunk és kapunk a mindkét oldalon sajgó sebek bennünk fájnak belül hogy egymásban aztán legyőzzük őket s a láthatatlan védőangyalok kifésülik a sűrű gubancokat jóllakottság mely ürességgel rémít de megenyhül ha visszavonulunk magányunk oázisába mind a ketten jog hogy távol maradhatsz ott az álmaidban s öröm hogy jelen vagy a másik életében szeretet.
Elalváskor a tudatomat visszaadom a Teremtésnek, aki mélyen megmeríti a nemlét sötét vizében, hogy kioldja belőle a napi szennyet, görcsöt, s ha nem zavarja semmi a rítust, frissen, tisztán kapjam vissza ébredéskor.
En most probalok minel tobbet pihenni / mert amikor dolgozom, akkor egy kicsit tul vagyok porogve:-) /...Hazimunkakat aprajankent, remelem, hogy holnap mar szebb ido lesz itt is es akkor egy kicsit kimozdulok itthonrol :-)
Tegnap késo este hivott egy régi ismeros,(szakma beli dologban kért találkozót tolem, mára) Azzal toltottem ma majdnem az egész napomat-elkellett mennem vele a megyei városba-Nitrára-de utunk sikerrel járt.Haza jovet kikellett menni a rancsra berakni a virág ládákat a fagy elol megvédeni..
Megszünt a tér: nincs "messze", nincsen "távol" amióta tudom, hogy létezel. Hol éppen vagy a Föld bármely pontjáról mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat amint bárhol gondolatban nálam feledkezel én érzem itt, hogy szívem száz gondjából az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol mely külön értelmetlen félbe szel csak a tündöklő "Te meg én" világol értelmes egy velem együtt leszel: Én vétkezem, amikor Te hibázol engem őrzöl, ha magadra vigyázol.