Tök jó, találtál pár előadó művészetében példákat. Nem sok előadó egy-egy dalát, vagy egy előadó sok dalát, hanem pár előadó pár dalát. Ebből még nem jön az, hogy igazad lenne lenne.
Adom. Hangszerelés és stúdiómunka szempontjából az Ultra után a legkevésbé fájó a hangzása, sokat dob rajta Salongi keze munkája. Ugyanezt nem tudom elmondani Flood keveréséről a DelMával kapcsolatban.
Szerintem nem mindegy, hogy egy korszellemet kihasználsz vagy alakítasz. A Depeche jellemzően beépít kortárs korszellemből dolgokat, ilyen volt a '80-as évek glamet nyúló androgün és nemi szerep felcserélő imidzsei is. Szerintem a mai korszellem dolgaivak is hasonlóan van Martin és Dave, nem alakítják, csak részben felhasználják. Nekem a zenei háttérrel komolyabb gondjaim vannak, mint a mondanivalóval vagy a kinézettel.
Azzal a puerto rico-i modell babával én is randiznék, ha most úgy nézne ki, mint 88-ban, vagy ha én idősebb lettem volna 88-ban, és éppen arra járok. :DDD
A SMASH-füzetkéből:
We'd just been on holiday in Antigua. Playing dominoes, our friend Pete would do a dance when he won. Chris [Lowe] said to him, "stop doing your domino dance", and I wrote in my notebook, "watch them all fall down, domino dancing". I was thinking of the domino theory: push one, and they all go down.
In the song the idea is that someone is so attractive that everyone fancies them, and how difficult it is to go out with someone who's fantastically attractive because you feel jealous. The people falling down are the people she dances with, she's totally bowling people over.
Mondjuk azon a naplementés félmeztelen birkózáson azért látszik, hogy a srácok inkább egymást választják, mert ott nem kell "versenyezni", mint ahogy a előtte a csajért.
óóó, megint egy vicceskedő... az internet korában valamit nem találni(?!)... :D
no de barátom, "fejet gyorsan előhúzni a seggből" és bőszen guglizni, olvasni és értelmezni(!!!)... nem bonyi(!!!)... és ha ennek ellenére nem találtál semmit, szóljál, megfogom a kis kezedet és megmutatom neked... de nem ááám 5 perc múlva azt írni, hogy nem találtál semmit(!)... ;)
Az OWILM-ban biztosan, mert erről Griffin is ír a könyvében. A fekete autó motorháztetején hentergő csaj (a srác meg az autóban ül), és az út közepén egyedül álló nő is férfi (mögötte az átlósan lebegő autóval).
A vicc, hogy nekem fel sem tűnt, mert sosem úgy néztem azt a videót, hogy hol vannak benne nőnek öltözött férfiak.
Sokszori megnézés után jöttem rá (még a megjelenéskor), hogy ezek az emberek mind autóbalesetek áldozatai.
Kíváncsi lennék, melyik volt az OWILM-nek az a nyersvágás-verziója, amitől Daniel Miller kiakadt. Griffin szerint elveszett az anyag.
a DM-klipekben is van LMBTQ utalás, ez az időszak főleg az Ultra-korszakban köszöntött be, pl.: OWILM és a Home, de korábban is biztos volt (pláne, ha Martin valami fura cuccban tűnt fel benne), de most nem ugrik be, amúgy a DM-klipek nagy része szerintem ebből a szempontból inkább konzervatív, Martin a Strange filmben egy lánnyal csókolózik a Haloban egy lány bohóc kegyéért versenyeznek Dave-vel, szóval ezekkel nincs baj. Asszem a Home-ban és az Onlyban vannak travik.
A Blue Savannah (maga a dal) egy főhajtás Roy Orbison munkássága előtt. A klip szabadon értelmezhető, de mondjuk a Depeche Mode klipek nagy részét sem sem a "a totális férfierő megjelenítése" jellemzi. Ez nem a másság védelmezése, hanem ténykérdés.
A Scissor Sisters énekese (Jake Shears) egyébként nemrég jelentetett meg egy jó kis szóló-albumot a Mute-nál.
"minél tágabb körben (főleg a fiatalok körében) terjeszteni a heteroszexualitás abnormalitását... "
én már annyira szeretnék olvasni valakit, aki ezt terjeszti, de még sosem találtam senkit. Olyanokat viszont rengeteget, akik azt terjesztik, hogy mások terjesztik.
Elton nekem sem nagy kedvencem, viszont nagyon tetszett a részben általa felfedezett Bright Light, Bright Light, akit az Erasure előtt láttam előzenekarként.
azt még nem tudni, hogy direkt, vagy nem direkt, de próbálod félrevinni ezt a témát... azt kellene megéértened (bár szerintem te ezt nagyon jól tudod), hogy a mai diskurzusban (úgy általában) a nemek-, a nemi identitások témája más "földbe van ültetve" mint korábban... a 80-as, 90-es években teljesen más volt a hozzáállás ehhez a dologhoz, mint manapság... a neolib nyílt társadalmakat támogató eszme célja a minél több helyen, minél tágabb körben (főleg a fiatalok körében) terjeszteni a heteroszexualitás abnormalitását...
és ahogyan többek között a művészvilágban korábban is jelen volt a homoszexualitás - ahogy manapság is, azzal a különbséggel, hogy ezek megjelenése most sokkal erőteljesebb(!)...
persze lehet a fejet (homok híján) a seggben tartani, relativizálni-, nem felismerni a rossz irányba tartó tendenciákat ebben a témában, meg persze elviccelni, mert az olyan jópofa ugyebár...
kicsit naiv álláspont, szerintem nem hallgatsz elég Scissor Sisters-t, ami abszolút nem baj, csak az egy kicsit árnyalná a véleményed (ugye már a nevük is eléggé utal a szubkultúrájukra) :))
de azt gondolsz, amit akarsz...amúgy pont nem arról írtam, hogy a "fertőznek", ezért javaslom, a poszt újraolvasását, azt mondtam, általában rányomja a bélyegét az életművükre, és itt most nem explicit dolgokra kell gondolni, nem farkakról kell énekelni feltétlenül, de ahogy énekelnek ott már érezhető a nemi hovatartozás
de aztán ott a tartalom is: pl. az Erasure-től a Blue Savannah-t meghallgatni/megnézni..eleve a dal is ezzel a latinos beütéssel nem a totális férfierő megjelenítése, a klipben aranyszínű angyalkákat ragasztanak Andy Bell félmeztelen testére...hát nem az a tipikus macsós jelenet, legalábbis mondjuk egy James Hetfield biztos nem vállalna egy ilyen filmezést
hosszú a sor: Soft Cell - Last Night In Sodom, Bronski Beat - Smalltown Boy, egyszer már beszéltünk itt a PSB Domino Dancingjéről is (persze van benne csaj is, de azért a félmeztelen srácok dominálnak) vagy Lady Gaga - Born This Way. Vagyis azért rendesen propagálják is, amiben hisznek.
Mercury életművét is befolyásolta a homoszexualitása, ha pl. a szóló dolgaira gondolsz, George Michael magánélete, botrányai is hatással voltak a zenéjére. Pedig akkor még rendesen rejtőzködtek, ma már inkább elvárás egy LMBTQ-embertől, hogy megnyilvánuljon.
de azért, hogy világos legyen, miről írok, biztos, ami biztos alapon, hallgassuk meg Jimmy Sommerville semmihez nem hasonlítható énekhangján a Need-a-man bluest
"Andy szerelmes dalai mindig is "nemtelenek" voltak" - amit ma "gender neutral lyrics"-nek hívunk.
Amikor PSB-t (az Actually és Introspective mesterművek) hallgattam gyerekként, a melegség még nem volt a radarunkon (persze Tennant is csak 94-ben mesélt erről). A R.E.M. is nagy kedvenc volt, és nem számított, hogy az überbrutál Monster idején kiderült, hogy Stipe pasizik is.
George Michael-t sem írtam le, amikor kiderült (szintén jóval a Faith és a gyerekkorom után), hogy nem a Lady Di-ra gerjed.
Elton John zenéjét viszont sosem szerettem. Ez a klimpírozós rákenról marhára nem jön be. A Sacrifice az egyetlen dal, amit viszont imádok tőle. Pont, mert nem klimpírozós rákenról.
És ő egyátalán nem tűnik nemlegesnek ezekben a csiricsáré cuccokban.
