Ma megint megnéztem a Holnapután c. filmet. Valahogy az jutott eszembe, hogy csak nehogy tényleg bekövetkezzen ilyesmi! Nem lehetne többé mezítlábazni...
Pár éve, vizsgaidőszakban, egyik szigorlat után hazafelé tartottunk 3 barátnőmmel, vizsgához kiöltözve, szépítkezve, tök elegánsan. Egy vadiúj szandál volt rajtam, úgy szorított, hogy szabályosan csillagokat láttam. Úgyhogy a buszon, miután leültünk, lehúztam, a lábamat feltettem a lábtartóra, ami van a buszon az ülés alatt. Rettentő mleg volt, útközben elalaudtam. Mikor megérkeztünk, nincs meg a szandálom!!! Kérdem a barátnőimet, nem tudják, ők is aludtak. Tiszta ideg lettem, hogy eltűnt a drága lábbelim, csak az dobott fel picit, hogy mezítláb kellett mennem :-)
Persze, ahogy vártam is, amikor elváltak útjaink, az egyik csaj táslájából előkerült a szandálom. Csak ki akartak velem szúrni :-)
Még jó, hogy nem odafelé csinálták ezt velem, enyhén ciki lett volna fehér blúzban, fekete szoknyában mezítláb belibbeni a prof bácsihoz vizsgázni.
Tegnap este hazafelé már annyira nyomorított a körömcipő, hogy levettem az autóban. No de harisnyában életveszély van, így mezítláb vezettem, úgy hogy jó sok meleg levegő jött a lábamra. Egészen kiváló volt!
És, hát nincs is rólam megfelelő mezítlábas fénykép.
Hacsak valaki le nem fotózott anélkül, hogy észrevettem volna... Lehet, hogy a fonákom ott virít valamelyik "cityfeet" galériában, amint feketélő csupasz talppal lépdelek az utcán... :-)
Az interneten találtam valahol. Épp csak azért raktam fel, hogy kifejezzem mennyivel jobb lenne ilyen helyzetben lenni, mezítlábazni valami klassz kis parkban, kánikulában.
Itthonról írok, persze. Épp amiatt aggódunk a párommal, hogy leszedi-e a szél az ereszcsatornánkat. Ami a hosszú repülőutat és a képen látható helyzetet illeti csupán álom...
erről eszembe jut kisöcsém egyik barátja (10-12éves), aki állandóan elcsavargott otthonról, így az apja eldugta a cipőjét.
na, a gyerek innentől fogva -tavasztól-őszig- mezítláb mászkált... mindenhová..
azt nem tudom, hogy ez egészséges-e, de neki biztos nem volt az...
mivel előtte 1 évvel kaptam másik öcsémtől egy enyhén toxikus kaktuszt, amelyiket nevelgettem és a szép nyárra való tekintettel kitelepítettem a kertbe.
szerencsétlen kölyök a 100m<sup>2</sup> kertben pont abba a 10cm<sup>2</sup>-be tudott lépni, így műthettem ki a talpából a bazinagy horog-szakállas tüskéket.
szóval, csak óvatosan az ismeretlen terepen, kedves mezítlábasok! ;)
Kempingek WC-jét ne emlegessük, mert valószínűleg ott szedtem össze én is az ún. "uszdaszemölcsöt" ami azóta /tavaly nyár/ sem múlt el teljesen... (Pedig nagyon kitartóan kenegetem az erre a célra szolgáló folyadékkal.) :o(
Az "óvatos duhaj" rám is helytálló kifejezés. Egyszer, régebben félretettem az óvatosságomat. Azzal a barátommal, akivel a már említett Hungaroringes esetem is volt, elmentünk kempingezni. No, én kkor elhatároztam, hogy amíg itt leszünk, nem húzok lábbelit, lesz, ami lesz. Aztán némi kompromisszimot kellett kötnöm magammal, mert a kempingben található zuhanyzó és WC csak nem volt erre alkalmas, sőt kimondottan gusztustalan lett volna oda mezítláb bemenni. No jó, ilyenkor mindig felhúztam a papucsomat, (jó kis vékony talpú, kék-fehér műanyag pántos stranpapucs, akkoriban nagyon divat volt). De azután, tényleg mindenhova mezítláb mentem, a barátom rá is kérdezett néha, nem veszel a lábadra semmit? Nem. Rengeteget sétáltunk erdőben, vízparton, a gáton, stb. Ez ment kb. két napig. A harmadik nap úgy adódott, hogy el kellett mennünk a távolabb lévő ABC-be, mert a kemping melletti kis boltban nem volt, amit venni akartunk. A barátom már rám se szólt, mentünk, én mezítláb. Csakhogy irtó nagy hőség volt, a járda nem beton, nem öntöttaszfalt, hanem érdes, vadi új, fekete aszfalt, pont, mint amin a kocsik is járnak. Az útpadka teli kaviccsal, tüskés fűvel. Ahol nem tudtunk árnyékban menni, irtózatosan égetett a járda. Amikor a bolthoz értünk, felemeltem a lábam, rápillantottam a talpamra, a porrétegen is átütött, hogy tiszta vörös. Felüdülés volt a boltban a hüvös cementpadlón járni. Úgyhogy mire visszaértünk, csillagokat láttam. Kint a strandon, ahogy ültem a matracon, a barátom észrevette, hogy a két talpamon összesen négy, vagy öt vérhólyag is lett. Úgyhogy azóta még "óvatosabb duhaj" vagyok, de továbbra is imádok mezítláb járni.
Ezért van a csomitartómban az ócska lábbeli. Ha nem lenne ott, úgy kalandosabb lenne, de én óvatos duhaj vagyok. A gáton amúgy nem rossz menni, mert ott van a fű. Próbáltam. Betonon rossz menni kilométerket. Sajnos azt is próbáltam. (Pont a már lentebb említett "ilyen koszos lábbal nem húzom fel ezt a tök jó cipőt, mert utána egyből mosni kéne!" -indokkal. Fájt is a talpam másnap a lagziban. /Nem a sajátom volt, szerencsére. Mármint a lagzi. A talpam az saját volt./) ;o)
Igen, igen, igen! Teljesen igazad van. Valahogy így gondoltam én is csak nem tudtam ilyen frappánsan megfogalmazni.
Kb. 10 éve, tök friss jogsimmal kicsórtam apám kocsiját, amikor három napra egyedül maradtam otthon (hogy tanuljak J) és mezítláb elmentem autókázni. Annyira biztonságban éreztem magam, hogy semmi lábbelit, még papucsot se vittem magammal. Gyönyörű idő volt, május vége. Kimentem a strandra (szabad strand a Tisza-tó partján), elhülyéskedtünk a barátnőimmel, sétálgattunk, stb. Tök jó volt. Aztán délután a többiek elszivárogtak, én is elindultam, de még nem haza, gondoltam autózok egyet a gáton. Az a vacak kocsi meg egyszer csak leállt. Egy rossz, poros földúton a strand és a kikötő között. Egy szempillantás alatt elszállt a biztonságérzetem! Az önfeledt boldogság valami pánikszerű rémületbe csapott át. És, érdekes, nem attól féltem, hogy mi lesz a kocsival, mit szól apu, ha megtudja, hogy elhoztam a tragacsát, hanem az borított ki, hogy hogyan megyek most haza kb. öt kilométerre, mezítláb.
Szerencsére jött egy 20 év körüli srác, aki megállt, hogy segítsen. Valami autószerelő féle volt és meg tudta javítani az autót, így sikerült megúsznom ezt a kalandot.
Szóval ez is igazolja, amit mondtál, hogy az ember tényleg akkor veszi könnyebben a mezítlábazást, ha baráti társaságban, biztonságos (-nak vélt) környezetben van.
Igen. Érdekes, hogy ezeknek az embereknek a fejében még mindig milyen asszociációk vannak: Vagy azt gondolják, hogy az másikon azért nincs cipő, mert olyan szegény, vagy mert valami baj érte, esetleg szimplán hülye. Én inkább azt figyeltem meg, hogy az emberek jellemzően ott nem viselnek cipőt, ahol biztonságban érzik magukat. Legtöbben otthon és a kertjükben, de vannak akik a kocsijukban is (persze ott inkább csak nyáron) vagy akár a természetben (erdőben v. vízparton) de mindenképpen olyan helyen amit ők otthonosnak, biztonságosnak, barátságosnak éreznek a maguk számára. Ebből a szempontból valóban ritkább aki a nagyvárosokat, forgalmas, zsúfolt helyeket részesíti előnyben. (Arról a szempontról nem is szólva, hogy ott a tahó/négyzetméter arány is sűrűbb.)
Hát, a beszóló emberektől ennyire tellett :-))))) Nyilván nem a társadalom leg intelligensebb rétegének tagjai teszik az efféle megjegyzéseket.
Persze én se a városban és más olyan helyeken mezítlábazok első sorban, ahol sokan vannak. De valahogy az marad meg jobban az emlékezetemben. Végül is többnyire a Tisza part és a strandok ennek a helyszínei.
Sajna, ami az ergonómikus lábbeliket illeti, nekem vannak elmaradásaim, dehát néha áldozni kell a divat oltárán... :-)
Naigen. Bizonyára az én lábam sem csúcs esztétikus látvány, -főleg jó koszosan nem az,- de nem is azért veszem le a cipőmet, mert azt gondolom, hogy attól szebb lennék... :o))) Nem mintha bármi szörnyű elváltozás lenne a lábamon, sőt ahhoz képest, hogy mekkora túlsúllyal kell megküzdenie, egész jól elbír engem. Ezt az egész dolgot úgy is tekinthetjük, mint egy "megállapodást" köztem és a saját lábam között: én füvön sétáltatva kényeztetem, nem kényszerítem divatos ámde rossz cipőkbe, ő meg elviseli a súlyomat zokszó nélkül.
Mert amikor cipőben vagyok akkor is kizárólag sportcipőket vagyok hajlandó hordani. Amíg fiatal csikó voltam ez teljesen természetesen jött, aztán a katonaságnál nagyon utáltam, és bár később -amikor "megkomolyodtam"- kipróbáltam a "normális" utcai félcipőket is, de olyan rettenetesek voltak (kemények, semmi rugózás, nehezek, nem elég magasak elöl, nem elég szélesek sehol stb.), hogy lemondtam erről. Most kevéssé feltűnő, szolíd de mégis eredendően edzőcipő-szerű és főleg olyan talpú(!) cipőket hordok, persze ide lehet érteni a túrabakancsot is, de abból sem a kemény felsőrészűt, hanem a lélegző textileket.
A másik fele, hogy általában nem tömegben vagyok cipő nélkül. Kertben, természeben amúgy is sokkal jobb. Mondjuk egy erdei ösvény göröngyös talaja tiszta felüdülés, míg a bitumen/aszfalt hosszú távon olyan rossz, hogy még nekem is fel tud hólyagosodni tőle a talpam. :o( Egyébként sincs feltűnési viszketegségem, csak szeretem jól érezni magam, és ha ezzel nem ártok senkinek, hát kenje a hajára ha valakinek nem tetszik! ;o)
Ui. Azt hittem, valami jobbat is hallottál, mint amiket felsoroltál. Ezek az emberek bizonyára jópofának tartották magukat, de -valljuk be- a többségnek tényleg nem sikerült maradandót, vagy legalább valami eredetit alkotni. :o)))
Bár korántsem tekintem ezeket a „beszóló ember”-eket klasszikusnak, akiktől idézni kell, a Te kedvedért, íme néhány:
- Elfelejtettél cipőt húzni?
- Cipőt a cipőboltból.
- Ekkora lúdtalpakkal egészségesebb is mezítláb járni.
- Gondolom, ekkora bütykökre nem is lehet cipőt venni.
- Nincs cipője. Ekkora méretben nem is gyártanak.
- Jaj de okos vagy drága kis szivem! A kezedre húztad a cipődet? (Ezt olyankor mondta egy középkorú, jópofa fazon, amikor a kezemben vittem a sportcipőimet. Őszintén szólva magamban még egy óra múlva is röhögtem rajta).
- Ügyes, így nem kopik a cipő talpa. A lábára meg úgyis visszanő.
- Látod, milyen koszos a talpa? Egész este súrolhatja.
- A tűzön is kersztül tudsz így sétálni?
Hát, ennyi jutott eszembe hirtelen. Egy jó részüket meg se hallom, csak a hátam mögött hallható kuncogásból, röhögésből tudom, hogy megint elhangzott egy megjegyzés.
"azt éreztem, hogy nőknél a mezítlábazás elfogadottabb, mint férfiaknál"
Szerintem is így van. Azért talán egy női láb kisebb, talán esztétikusabb, vagy nem is tudom, miért...
Amúgy én azt gondoltam volna, hogy a nőket* ilyenkor inkább csak "megbámulják", mint megjegyzéseket tesznek... Meséld már el, miket szoktak mondani? (Esetleg ismerkedni akarnak, csak "nincs bekészítve" jó szövegük ilyen esetekre?) ;o)
*-Valamiért azt éreztem, hogy nőknél a mezítlábazás elfogadottabb, mint férfiaknál; de lehet, hogy tévedek ebben.
Mindig elhatározom, hogy nem érdekel, minek néznek, mit mondanak, mit szólnak be. De valójában azért mégis keresem a megoldást. Úgy vettem észre, akkor úszom meg a legkevesebb beszólással, ha aránylag sportos cuccban vagyok és láthatóan van nálam lábbeli, pl. a kezemben viszem a szandálomat, vagy a táskámból kilátszik a sportcipő, stb.
Persze, attól is függ, hol, milyen helyen vagyunk. Pl. a már említett Tisza-tó környéki helyeken, városban is simán elfogadják, ha mezítláb császkálok. Persze van azért önkritikám. Pesten, vagy más nagyvárosbn még sose mezitlábaztam :o)
"No, a végére olyan koszos lett a talpam, hogy már nem húzhattam fel ..." -hehe én is mindig így járok a végén*! ;o)
*-Megsajnálom szegény sportcipőim valamelyikét ami eredetileg rajtam volt. Kivéve azt az egyet amit pont erre a célra tartok, mert egyébként már olyan szakadt, hogy simán csövesnek néznek benne! :o)))
Az a helyzet, hogy a műszaki dolgokhoz vajmi keveset értek :-/ De valószínű, hogy a családtagok is épp azért félnek tőle, mert nem ismerik :-) Így aztán mindig megmenekülök a fűnyírástól. Egyébként a kertben is előszeretettel közlekedek mezítláb, a langyos, porhanyós földön.
A rendőr esetében nem arra gondoltam, hogy hivatalosan szól rám, hanem valami vagány beszólást ereszt meg, de ha megfordult is ilyesmi a fejében, megtartotta magának :-D
A szövegekről akár külön topikot is lehetne nyitni... Pl. a Hungaroringen pár éve, nem is tudom már milyen verseny volt, az akkori barátom vitt el. Kicsit untam is a dolgot, tök meleg, nagy tömeg, stb. Gondoltam, na én leveszem a szandálomat. Aztán úgy járkáltam, nem volt semmi gáz. Miközben a barátom a kocsikat nézegette, hallom, hogy mellettem egy srác megjegyzett valamit a csupasz lábamról . - Igaza van - mondta a csaj, aki vele volt. - Hát akkor legyél te ismezitláb, - ajánlotta neki a srác. -Peeeersze! Tudod mikor?! - felelte felháborodva a csaj.
Szóval engem írigyelt, de ő nem merte megtenni.
No, a végére olyan koszos lett a talpam, hogy már nem húzhattam fel a majdnem új szandálomat, úgyhogy mazítláb mentem haza is.
A fűnyírás azért jó, mert a frissen vágott fű mindig olyan mintha nedves lenne. És tök zöld is lesz az ember talpa persze! ;o) Namost mivel a legtöbben papucsban vagy edzőcipőben vagy szandálban vagy vászoncipőben vágnak füvet, e lábbelik szinte semmivel sem védenek jobban ha valami eltörik, kipattan, elszabadul stb. mintha nem lenne rajtad semmi. Az áramütés ellen valóban ér valamit, de az olyan ritka eset, hogy ilyenről a környezetemben még nem is hallottam! Olyat igen, hogy valakinek a torációs kapa elkapta a lábujja hegyét, de az edzőcipőben volt és ez a kapát szemernyit sem hatotta meg. (Talán egy acélbetétes bakancs számított volna...)
Én is mindig mezítláb vezetek és a cipőm csak végszükség esetére van bedobva a csomitartóba, de pl. egy benzinkútnál nem állok neki felvenni. És a klíma is megy, de könyörgöm mennyire kell elhaltnak v. rossz vérkeringésűnek lenni egy lábnak, hogy ne vegyem észre ha fázik??? (Egyébként se vagyok fázós, rá is szoktak kérdezni, hogy nem fázik-e a lábam, de nem szokott. Bár tartósan a hóban nem szoktam cipő nélkül mászkálni én se.)
Az aszfalt tényleg forró tud lenni, ezt aláírom. De azt is, hogy a rendőrök nem szólnak, mert nekem se szoktak. ;o)
:-) Jó lehetett! Tényleg voltak tök jó idők az ősszel. A nyár viszont nem volt az igazi. Sajna én eléggé fázós vagyok, tényleg csak kimondottan jó időben merek hosszabb ideig mezitláb mászkálni.
A fűnyírást én is szívesen kipróbálnám mezítláb, pl. eső utáni, vagy harmattól nedves füvön, de mindig akad valaki, aki elszörnyedve lebeszél róla. (Megráz az áram, stb.)
A nyáron többször elhangzott egy poénosnak szánt hír valamelyik kereskedelmi rádióban, hogy egy külföldi fazonnak le kellett amputálni valamelyik lábujját, mert a kánikulában mezítláb vezetett autót és a klímaberendezés miatt megfagyott a lábujja. Na, ezen is évődtek velem, de nem érdekelt. Merthogy nyáron majdnem kizárólag mezítláb vezetek. Egyszer megállított a rendőr és hátra kellett mennem a csomagtartóhoz, mert be akart kukkantani. Nem akartam a szandálommal vacakolni, úgy mentem kinyitni a csomagtartót, az aszfalt égette a talpamat, a rendőr alaposan megbámult, de nem tett megjegyzést.
Én október utolsó napján még lenyírtam a füvet mezítláb a kertben, de azóta nemkicsit hideg lett. :o(((
Egyébként nekem nem tiltották, én kisgyerekként egyszerűen nem szerettem cipő nélkül járni. Ma már persze fel nem foghatom, hogy miért nem, de így volt.
Sziasztok! Jaj de jó, hogy megtaláltam ezt a topikot!
Imádok mezítlábazni, persze nem éppen ilyenkor, de ez az időszak jó arra, hogy nosztalgiázzunk a nyári élményeken.
Kislány koromban a szüleim kifejezetten tiltották, hogy lábbeli nélkül legyek, azt hiszem, akkoriban alakult ki bennem valami szenvedély a mezítláb járásra. Nyáron a Tisza-tó környékén elég sokat hódolhtok ennek a szenvedélynek, de kipróbáltam már utcán, ABC áruházbn, a Hungaroringen, stb.
Szeretném, ha nem ülne le végleg ez a topik, írjatok Ti is!
kicsit elsüllyedtünk...pedig most lehet ám mezítlábazni, jó idő van hozzá...az utóbbi pár napban sokat tébláboltam szeretett szülővárosomban...de sajna nem találkoztam egy mezítlábas emberkével se. csak tudnám, miért :(
7végén egy kempingben jó nagy társaság egyszerre több bográcsban főzött.
Érdekes módon mindenki az én lábamért aggódott, amiből én összesen egy db szúrós tüskét szedtem ki, ezidő alatt viszont az egyik szakácsnő leforrázta a lábát, egy másik tűzrakó alkarján meg megpörkölődött a szőr. Hja kérem, mit tesz a gyakorlat! ;o)
szokott valaki mezítláb biciklizni? rajtam kívül, persze :) egyszer pont így kaptam defektet, gyalogolhattam haza mezítláb. na persze én örültem neki :)
Ami azt illeti itt a Net-en láttam, hogy egyes ausztráliai (és amerikai) iskolákban megengedett, hogy a tanulók mezítláb jöjjenek iskolába és ott is úgy legyenek. (Aztán vannak olyan oskolák is -ugyanazen országokban - ahol a "nagyhírű" intézmény házirendjében kifejezetten TILTJÁK ezt.)
Ugyancsak a Net-en láttam egy amerikai fejtegetést, hogy jogilag nem tilos mezítláb lenni nyilvános helyeken pl.: éttermekben sem...
Fotókat is közölnek az utcán így járó turistákról meg pl.: áruházakban így vásárló nőkről, gyerekekről.
(Ami engem illet majd megveszek a SZÉP
- mégegyszer a SZÉP !!! - női lábakért -de ezt már többször kifejtettem a HUSZ-ban-...)
