Láttam egy filmet, ami ezzel a problémával foglalkozott. A gravitáció miatt a világegyetem tágulásának lassulnia kellene, majd visszafordulni zsugorodásba. Egy amerikai fizikus arra volt kíváncsi, hogy ez valóban így van-e. Egy speciális módszerrel megcsinálta azt, amit előtte senki sem tudott: különböző galaxisokban talált kb. 50 szupernovát. Ha jól értettem, azért kell szupernova, mert egy csillag felrobbanása mindíg egy bizonyos kritikus tömegnél jön létre, a szupernovák tömege tehát azonos. ( 1. kérdésem a hozzáértőkhöz: jól értem?) És azért kell kb. 50, hogy időben eléggé el legyenek osztva, a világegyetem egészen fiatal korától a közelmúltig.
Elemezték a szupernovák fényességét és azt találták, hogy a vártnál kb. 20 %-kal kevésbé fényesek. Ebből az következik, hogy a világegyetem tágulása gyorsul. ( 2. kérdés: miért?)
Az elméleti fizikusok elképedtek: ez csak úgy lehet, hogy ha valami a gravitáció ellen dolgozik. De vajon mi lehet ez? Végül kitalálták, hogy a vákum tele van energiával, ez megmagyarázza a dolgot. ( 3.kérdés: hogyan?) Szó volt még Einsteinről, aki a speciális relativitás elméletbe bevett egy állandót, ami erre a vákumenergiára utal, de az akkori tudományos világ nyomására visszavonta és élete legnagyobb tévedésének nevezte.
És a 4. kérdés, tulajdonképpen ez a fő problémám. Hogy lehet az, hogy míg a gravitáció közvetlenül tapasztalható, addig a vákumenergia, az ellenhatás csak elméleti feltevés, kísérletileg nem mérhető?
5. kérdés, fizikusok kéretik nem megdöbbeni. Biztos az, hogy a gravitációs állandó (meg általában a fizikai állandók) tényleg állandó? Nem lehet az, hogy a világegyetem öregedésével ez is "öregszik" vagyis csökken? |
