A sorjás élhez még hozzáteszem, hogy leginkább a doboz oldalainak felső élein (amelyet mindig kívrülről befelé haladva vonok be) kritikus, itt tud a legkönnyebben fellevegősödni, ha nem jó az illeszkedés. Kevésbé kritikus helyek a doboz oldalainak és aljának az élei. Az élek belső találkozásánál egyáltalán nem számít, szerintem.
"A csiszoló ív a szürkelemez éleinek merőlegesre és simára csiszolásához, honnan szerzek? OBI üzlet? Köszönöm."
Bármelyik üzletben, ahol ezzel foglalkoznak (OBI-ban is). Ha hosszú szalag kell, akkor gépbe valót is lehet venni, több méter hosszú tekercs.
Korábban a saját vágásaim (minimális hibákkal) javítottam így, de már teljesen felhagytam a csiszolással. Egy vágógépben elszúrt köteg lemez "kijavításával" tömérdek időt (fél-egy napot) eltöltöttem (nem beszélve a porfelhőről, csak maszkban és olyan helyen érdemes végezni, ahol nem számít ha poros lesz minden, vagy folyamatos elszívással). A pontatlanságokat (nem merőleges, élferde) nem tudtam vele elfogadhatóan helyrehozni, amennyit javult, annyi új hibát is vittem bele (ez persze csak később derült ki, amikor össze akartam ragasztani a dobozt belőle). Végül újrahasznosítottam a lemezeket másra (levágva az összes korábbi, feleslegesen csiszolt élet). Ferde vágást egy új, egyenes vágással lehet javítani (méretcsökkenéssel). Minimális hiba elfogadható. Nekem általában a lemez hozzám közelebb eső végén (magam felé vágok) szokott lenni egy kis élferdeség, a többi nagyjából merőleges, ez még bőven elfogadható. Ha a tiéd nem elfogadható, próbálj változtatni a vágási technikádon. Nagy dobozokat csináltam és mindegyik bivaj erős, pedig egyik vágásom sem tökéletes. Középen kikopott az ölesléc (illetve leszorítási/elmozdulási probléma is lehetett), befelé ívelő oldalakat vágtam, és még ebből is erős doboz lett, pedig ez már komoly problémát okozott az illeszkedésnél ragasztáskor.
A sorjás élről van értelme lecsiszolni a sorját. Ha életlen a sniccer, könnyen sorjás lesz a vágásél. Erre szerintem egy 180-240 közötti finomságú a legideálisabb (esetleg 120, finoman). Inkább törnék a sniccer pengéjén mint utólag a sorjákkal bajlódjak (a szürkelemez kiviszi az élét, gyakran kell törni), de nem lehet 3 vágás után törni, valamennyi sorját el kell fogadni. Egy ideje már emiatt sem csiszolok. Pedig nem jó, mert meglátszik a sorjás él a bevonóanyagon keresztül is, esetleg nehezebben ragad rá és hajlamosabb fellevegősödni ezen a részen.
Én 1cm széles szalagot használok, amit RÖLTEX-ben vettem, a Sugárban.
Fehér, és vékony. Nevét nem tudom, de pont olyan, mint amivel régen az iratmappákat fogták össze. Ha bemégy egy röltexbe, a körülírás alapján fognak adni.
Nagyon igényesen megcsináltad, gratulálok! Sok apró részlet van rajta.
---
Megtetszett a végeredmény. A nagyobbak önmagukban is igényes bútordarabok, a padlóra is tehetők és tetszőleges magasságig egymásba rakhatóak. Bútorban rendszerező, bútorra téve kiegészíti azt, feldobja hangulatot. Egyelőre, erre a célra ezek lesznek az utolsó dobozaim.
Elkezdtem egy leírást, még gyűjtöm a tapasztalatokat és sajnos idő szűkében is vagyok. Amit közzétennék, ide kicsit vaskos lenne. Talán blog formában lenne ideális.
Két, minden eddiginél nagyobb óriásdobozt ragasztottam ma össze (annyira friss, hogy még nincs kép). Az alábbi dobozok asztali irat és egyéb dologtartónak lennének szánva. Egymásba rakható helyett fiókos kivitel (valami ilyesmi) sokkal praktikusabb lett volna. A fiókokat tartó rész elkészítése még nem tiszta számomra, nem akartam vele bajlódni, maradtam a szokásosnál.
A szürkelemez vágó nem rossz ötlet, csak ennyiért sok. Házilag is el lehet készíteni. Acélbetétet használnék, ahol a sniccer pengéje fut. A penge a levegőben marad, vágóalátét nélkül az élettartama megtöbbszöröződik (legalábbis úgy gondolom a pengéim nagy részét az alátét nyírja ki, ami szintén szürkelemez). Ha lenne műhelyem, meg is csinálnám.
