Szerintem te nem a Mi fán terem? című kötetet, hanem a Magyar szólások és közmondások címűt nézted. A Mi fán terem?-ben ez áll: Azt, hogy valaki meglép valahonnan, azzal a szólással is ki lehet fejezni, hogy olajra lép. Ez azért szemléletesebb, mint a puszta meglép, mert az olaj simává, csúszóssá teszi a talajt, s az az érzésünk, hogy ilyen talajon gyorsan és zajtalanul lehet elsurranni (az 1979-es 3. kiadásban ez a 478. oldalon van).
A NyÚZ-ban ezt találtam. Így ez csak a datálásban segít valamicskét:
A szólások egyébként nagyon jó megélhetést biztosítanak a nyelvészeknek: a legtöbbet ugyanis meg lehet fejteni, magyarázni. Így a ťkörmére ég a munkaŤ arra az időre megy vissza, amikor még írás közben kézben tartották a gyertyát, míg a ťleesett a tantuszŤ vagy az ťolajra lépŤ sokkal fiatalabb. A ťkilóg a lólábŤ egyenesen a tökéletlen emberi alakot öltő ördögre céloz, míg a ťtűzbe teszi érte a kezétŤ a középkori tűzpróba emlékét őrzi. Aki ilyesmiről szeretne olvasni, haszonnal forgathatja O. Nagy Gábor Mi fán terem? kötetét.
Útmutatásod alapján köszönettel utánaolvastam. Azért nagy a gyanúm, hogy a kifejezést használók közül nagyon kevesen vannak tisztában az eredeti jelentéssel. Az "úgy bánik vele/kezeli, mintha hitbizományba kapta volna" kváziszólásban eleve nem lehet hitbizományt kapni, csak örökölni; a fogalom családi jellegű birtokokra volt vonatkoztatható szinte kizárólag, szemben a mai újságírói gyakorlattal. Lényegében a "sajátjaként kezeli"-nek egy talán még pejoratívabb változata. Szerintem aki nem tudja, mit jelent, inkább ne használja.
Igazad van, maga a kifejezés, hogy vki vmit "hitbizományként kezel" - különösen úgy hogy a kifejezés alapját adó "hitbizomány", mint "olyan" nem lézetik magyarázatra szorulhat annak, aki nem ismeri az eredeti alapot.
Az is igaz, hogy ez egy eredeztetett összetett kifejezés (ilyen meghatározás talán nincs is), ami így szókapcsolatként, főnév+ige némileg eltérő jelentéstartalmú, mint pusztán maga a főnév, a kifejezés alapja.
Ti. itt az, hogy vmit "akként, úgy kezelni", annyit tesz, mint "úgy tenni, mintha az lenne, pedig nem az".
Eredeti jelentése az volna, hogy vmilyen cél érdekében nem enged hozzá nyúlni, megbontani a szóban forgó tárgyhoz - ahhoz, amit hitbizományként kezel, mivel maga a "hitbizomány" azt jelenti, hogy az alapító, többnyire családi hitbizományról beszélünk, ezért az akkori tényleges tulajdonos - többnyire végrendelkezés elött szokták, vagy előrelátóan, a család jövőjére gondolva, felkészülve az akkori tulajdonos váratlan halálára - nem engedi a család társadalmi helyzetét megalapozó (föld)birtokot sem megterhelni, sem eladni, felaprózni. Alapja az ősiség törvénye volt. Gátolt sok mindent, de ez messzire vezet a kifejezéstől, de ott a google.
Tény, hogy nem öröklődött aprózódva a birtok, hanem az egész egyben maradt - attól függően, hogy 2-3 generációra vonatkoztatva, vagy ahogy nálunk történt örökre egybefüggőnek kelle tartoznia, s ez adta az egész család, tehát már a nagyobb család, unoka, dédunoka szintjén is a társadalmi hellyzet alapját. S ilyen értelemben az a személy, aki rendelkezett felette - noha az egész család érdekében - de önállóan diszponált egy olyan birtoktest felett, ami az öröklés szabályai szerint nem lett volna mind az övé.
Hallottam ma úgy is használni, hogy valaki olyan értelemben használta, hogy "úgy rendelkezik vele, mintha az övé volna, pedig nem is az övé." Ami a fenti utolsó mondatban foglalatakat érinti.
Talán ez a topic a legjobb hely a kérdésemnek ... Gyakran halljuk, hogy valaki valamit "hitbizományként kezel". Mi az a hitbizomány? Mit lehetett régen hitbizományba kapni (gondolom leginkább birtokot), és milyen jogok átadását jelentette ez? És kitől lehetett ilyet kapni?
köntörfalaz: Korábbi alakja a köntöl-farol ikerige 'kocsi az úton ide-oda csúszik' jelentéssel. A régi köntöl igének ugyanz volt a jelentés, mint a farolnak, ezért állhattak párba (vö. hasonlóhoz csúszik-mászik). A köntöl ige önmagában idővel kiveszett, ezért a köntöl-farol ige összetett volta elhomályosult. Közben jelentésváltozás is történt, es most már nem a kocsi csúszkált a rázós úton, hanem a delinkvens csúszott el a rázos kérdések elől. A kettő együtt: az eredeti szó elhomályosulása és a jelentésváltozás együtt tete, hogy a végébe népetimológiásan már a falaz (valakinek) igét értették bele.
> Nádvágó - hmm, ez inkább a Halál Angyala, mint az Úristen, lehet, hogy képzavar? (vö. angol Grim Reaper, ahol a Halált (ált. kaszás csontvázat) szokták így nevezni)
Ezen nem fogunk összeveszni, mindenesetre a kaporszakállú jelző nem illik az angyalokhoz. Ezen túlmenően teologice az Úr dönt életről és halálról, az angyalok csak küldöttek. Ekképpen ugyanaz a kép használható a küldöttre és a küldöttre is.
(N.B. Jób 33,22 többes számban ír a halál angyalairól: "És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz." Teologice tehát nincs kaszás csontváz, kitüntetett lény, aki learatná az életünket.)
Nádvágó - hmm, ez inkább a Halál Angyala, mint az Úristen, lehet, hogy képzavar? (vö. angol Grim Reaper, ahol a Halált (ált. kaszás csontvázat) szokták így nevezni)
Kaporszakállú - ez utóbbi (öreg) nekem szimpatikusabb.
Ad kaporszakállú: körülnéztem a korpuszban, amit a Google szolgáltat. Ez alapján úgy, tűnik, hogy 'öreg' jelentési (is) van, vélem a kor miatt meggyérült arcszőrzet miatt. Így lehet, hogy az Öregisten játszi szinonímájáról van szó.
A kaporszakállú nádvágóval is találkoztam a keresés közben. Szerintem ez nem káromlás, hanem irodalmi képalkotás. Egyrészt Sarusi Mihálynak van egy ilyen című könyve Áchim Andrásról, másrészt Pécsi Sándor írja a Nádszálgondolatok c. glosszájának elején: "Mielőtt a jó kaporszakállú nádvágó learatna minket, töprenghetünk a világról, gondolkodó nádszálak." Ez utóbbi talán meg is magyarázza magát a szóképet.
A nádvágót életemben nem hallottam, így egyelőre nincs ötletem, még forgatnom kell a kifejezést a számban és az agyamban.
Ad kaporszakállú: Nem vagyok túl járatos a zsidó szimbólumrendszerben, de a úgy tűnik, a szakáll a méltóság és a bölcsesség jele. Így, jóllehet nem ábrázolják, de az Úr mindenképp egy nagy dússzakállú ember képében rögzült a hívőkben (a keresztyénekében is); ha már a maga képére teremtett minket. A kaporszakállú egy olyan szókép, amely valakinek a szakállát a kapor virágzatához hasonlítja: vi. nem túl dús, de annál rendetlenebb. Itt hetát nem az Urat, hanem az egyik -- vélt -- atribútumát dehonesztáljuk.
Ha már témánál vagyunk - mitöl nádvágó, kaporszakállas stb, stb úristenit? Ez vajon mire utalhat? Mert a "nádvágót" manapság semmilyen pejoratív jelentésben nem tuodm elképzelni, de még a kaporszakállassal is gondjaim vannak
Ahogy amanibhavam említette, ezek káromkodások -- zömmel istenkáromlások -- eufemisztikus változatai. Ekként nem nagyon durvák, azonban a egyházi "hatóság" tudván, hogy csak alakjuk lett enyhe, tartalmuk változatlan, ezeket is tiltotta-büntette.
Kutyafáját < Kurva fajtáját! Kutyaúrstenit < Kurva úristenét! Szedte-vedte teremtette < A szedett-vedett [azaz korántsem jól kivitelezett] teremtését! [az utolsó szó vége a jelzőhöz igazodott] > A teremtésit!
A ku...val kezdődő szitkok szerintem mind a kurva eufemisztikus változatai. (Hacsak a kutyafájátnak nincs valahogy köze a huncut eredeti jeletéséhez is.)
Szedte-vedte teremtette! - ez, a ma igen enyhe szólás, ha jól tudom valaha nagyon-nagyon durva volt, de mit is jelentett? Istenkáromlás volt? (Szedte-vedte aki teremtette? (vö. A teremtésit [neki]!)
Továbbá hasonló:
A kutyafáját! szintén valamikor nagyon durva volt, de miért? És nagyjából mikor? (ennek valamivel erősebb formája a Kutyaúristenit!?)
