Felverodott a viz, de a hajo orraba, ill. a kormanyosfulke tetejere ultunk. Most Angelesben vagyunk (innen megy airasia), holnap reggel elhagyjuk Fulop-szigeteket.
Akkor láthatod majd, hogy minek a motorja is ment tönkre alattunk. Ha hullámos a tenger, akkor ügyeljetek arra, hogy a számotokra fontos dolgok, amiket nem raktok le a hajó aljára vizhatlan csomagolásban legyenek. Nekem a repjegyem is szétázott.
Na hat ezt nem tudtam. 24-en indultunk, 2-an erkeztunk fulopre. Most mar mindegy. Meg El Nido-ban vagyunk, holnap reggel indulunk Sabangba hajoval. 9-en vissza Manilaba. Eleg allat volt ez a Bacuit archipelago. Mindharom nap island hoppingoltunk. Udv.
Busuangara, ha jol emlekszem hetente 2x megy hajo El Nidobol. Ezek nagyobb hajocskak, eleg megbizhatonak tuntek. Kerdezz ra az Art Cafeban.
Hat bazzeg ha tudtam volna, hogy rogton Fulopszkre mentek akkor leirtam volna azt, hogy bookold be neten a Seairt, amit kb 1 hetig tartanak. Ez annyit jelentett volna, hogy ott helyben fizetted volna a bookolas alapjan 1 heten vagy 10 napon belul.
Nem vettem eszre semmit a puccskiserletbol (itt olvastam, hogy volt), csak azt, hogy a Kuala Lumpuri repteren a Clarkba indulo airaisa gep elotti varakozasnal kanadaiak kerdezgettek ket fulopot, beszelgettek valami bajrol. Fulopok mondtak, hogy a media felfujta. Most egyebkent Puerto Princesaban vagyunk, varjuk a csatlakozast El Nidoba a Seairrel. Busuanga valszeg nem fog osszejonni (rebesgettek valami hajot El Nidobol), mert Seair "full booked" es eszak Luzon is kimarad (pedig hoztam egy jo allapotu huszast) elobbiek miatt.
Manila egyebkent tenyleg brutalis hely, legalabbis a nyomornegyedes reszek. Ott nem setalgatnek este semmi penzert.
Malária csak Manilában? Marhaság. A szúnyognak csendes, tiszta víz kell, az meg inkább vidéken van.
Oké-oké! Elfelejtettem az előbb odarakni a :-) -t. A megjegyzés irónikusan értendő.
Egyébként nyílván lehet ott is éjszaka sétálgatni, de ugyanúgy vannak olyan félelmetes dzsumbujok mint Budapesten. A vezetés meg kész felüdülés az itthoni általános tömegagresszió után.
Én 3 év során elég sokat jöttem-mentem Manilában este is (nem nehéz, már júniusban is besötétedik fél 7-re), de soha nem éreztem magam veszélyben. Budapesten lett igazán tele a liberó 4 év távollét után, amikor télen este a Fradi-pályánál egy csoport a nyilas indulót harsogta. A Luneta környékén cukrot, sütikét idegentől nem elfogadni, altató van benne, mire felébredsz, ki vagy zsebelve. Zsugába nem belemenni, ők győznek, csak először beetetnek egy kamu buktával. A "Hey, Joe!" nem kötekedés, egy mosollyal el lehet intézni.
Ez az állítólagos puccs vagy megvolt, vagy mese. Gloria egy kapit-tuko, egy olyan gyíkfajta, ami nem engedi az egyszer megragadott faágat. Come back Erap..?
Malária csak Manilában? Marhaság. A szúnyognak csendes, tiszta víz kell, az meg inkább vidéken van. Tény, hogy kell neki elég biomassza a vérszíváshoz. Az agglomeráció a legveszélyesebb talán. Viszont nincs atipikus tüdőgyuszi, madárkór...
Nem csak puccskisérlet volt, hanem a hadsereg egy csoportja meg is akarta gyilkolni GMA-t.
A családtól úgy tudom, hogy Manilában voltak fennakadások (néhány utcát lezártak), gyülekezési tilalom van, vidéken csak a PNP check pointokat erösítették meg
És pont nem a Fülöpökhöz mentek először. Hát akkor nem tudod előre venni a jegyet, de szerintem biztosan lesz akkor is ha odaértek. Januárban mindenhol voltak üres helyek is.
Bárhonnan veszed az autót a pótkereket mindenképpen csekkold le. Lehet, hogy szükség lesz rá, ha a Baguio-Bontoc szakaszon mentek (mi használtuk). Vulcanising vállalkozás szerintem itt a fő megélhetőség, így kilóméterenként megjavíttathatod a rossz gumit (nekünk 70 peso volt).
Javaslom, hogy Manilából korán induljatok, mert mint írtam mi 13 órát jöttünk San Fernandóból, ami ugyan Manilától csak 40 km-re van, de Manilából, ha ügyes vagy és jó térképed van és nincsen dugó kb 1:20 óra alatt ki tudsz jutni. Ha nem vagy ügyes, nincsen jó térképed és ráadásul dugó is van, akkor ez lényegesen több lehet.
Ráadásul az utolsó szakasz állítólag a legszebb (Sagada) egyben legkeményebb is, amit mi sötétben tettünk meg. De nagy élmény Baguio után a magas út is....
Másik lehetőség, hogy visszafele mentek Baguio irányába, így a nehezén az elején túl lennétek már. Lehet, hogy ez lenne a legjobb választás.
Tudom, hogy repül, de hogy fizetsz? elég lefoglalni? Már nincs időm utalgatni, meg érdeklődni, hogy megérkezett-e, stb. Péntek délben elpályázunk.
Én is így gondoltam, hogy amint megérkezünk, megyek a domestic terminalba és elintézem. A hannanrentacar útlevélotthagyós dolga nem nagyon tetszik, ezért valószínű a nationalcar-nál foglalunk. Kicsit drágább, de 3 napra nem nagy a különbség. El Nido-Busuangát szeretném, ha összejönne.
Bagiuo-Bontoc útvonal is érdekel, legfeljebb egyfolytában csak autókázunk.
Az említett járatokon egyébként voltak még helyek, azaz van esély arra, hogy helyben kapjatok még szabad helyet.
Viszont én a helyetekben biztonságból megvenném a jegyeket amint megérkeztek. Ha nem lenne ilyen feszített a tempótok akkor ezt nem írnám.
Gondolom akkor autóval mentek Észak-Luzonba. Már lefoglaltátok előre? Ha igen, akkor mondjátok meg a sofőrnek, aki jön értetek, hogy a domestic airporton álljon meg, ahol viszonylag gyorsan lehet jegyet venni.
Ha reggel indultok Manilából, akkor simán odaértek Banauéba estére, feltéve ha a Quirino highwayen mentek. Mondanám, hogy menjetek Baguio irányába , de így csak jobban feszülne a rendelkezésre álló időkeret.
5 nap Palawan:
Javaslom, hogy vagy PP-El Nido, vagy EL Nido-Busuanga legyen, de ne PP-EN-BU, az túl sok idő lenne, amit utazással töltenétek és El Nidó megér legalább 3 napot (3 túra, amin mindent látsz). Ha csak 2 nap lesz, akkor mindenképpen menjetek a Matinoc Islandre az egyik kiránduláson.
Kibővítettük 8 napra a Fülöp-szigeteki tartózkodást, és úgy néz ki 3 nap Észak-Luzon, 5 nap Palawan megoszlás lesz. Érkezéskor próbálunk foglalni El Nido-ba, mert interneten csak Puerto Princesába lehet a Cebu Pacific-kel. És onnan elvergődni El Nidoig... Ha nem sikerül, marad PP, és csökken a nem utazással töltött idő, ami így is elég rövid.
A Manila-Puerto Princesa, El Nido-Busuanga, Busuanga-Manila járatokon voltak még szabad helyek? Ezt esélylatolgatási szempontból kérdezem.
Örülök, hogy azért néhányan olvassák ezt beszámolót, aminek nem holmi exhibicionizmus, magamutogatás a célja, hanem az, hogy könnyebbé tegyem valamilyen szinten a döntést és eligazodást azoknak, akik utazni szeretnének DKÁ-ba, de nem tudnak dönteni akármilyen okból kifolyólag a desztinációt illetően és képet kapjanak arról, hogy mire számíthatnak.
Azért kezdtem el ezt annó csinálni, mert emlékszem, hogy milyen nehéz volt megfelelő információkat beszerezni a lehetőségekről és arról, hogy mire számítsak.
Sokakban fel sem merül a Fülöp-szigetek mint utazási célpont, mert egyszerűen nincsen annyira elhíresülve, mint Thaiföld, Kambo, vagy Indonézia, pedig legalább annyira érdemes ide elmenni, mint az előbb említett országokba.
Valószínűleg ez a topic is el fog felejtődni egy idő után, mert új infókkal én már nem nagyon tudok szolgálni, így nincs mivel tölteni a sorokat, és az érdeklődés sem nevezhető óriásinak. Ennek ellenére bárki rákeres majd a keresőben megfogja találni és remélem használható képet és javslatokat meríthet a mi utunkból.
Vastag off-road gumik, tök jó. Hát ez kell is ahhoz, hogy a homokban tudjál szükség esetén haladni (Sabang).
A bungik/szállások magassága miatt viszont ne aggódjál szerintem. Mindenhol voltak olyan szobák, amit nem csak lépcsőn keresztül lehetett elérni, nem is kell nagyon keresni őket. Viszont egy tsunami esetén te is úszni fogsz :-)
Most kiváncsiságból kérdem, hogy a búvárkodást hogyan kivitelezed, merthogy elvileg a lábaddal hajtod magad előre. Vagy van egy kis propellered?
Nem először járok ilyen környéken, s nem is egyedül mennék. Még a hajóból ki, búvárkodás, hajóba be is működött némi segítséggel ja, és vastag gumikat is vettem a homok miatt hehe.
A ház bérlést azért kérdeztem anno tőled, mert a bungik ahogy nézem nekem kissé magasak:), azonkívül szeretem messze elkerülni az általad az előző hsz.-ban említett típusú túristákat.
Miután 5 napot Coronban töltöttünk, úgy döntöttümk, hogy az utolsó 2 napot egy fehér homokos tengerparton szeretnénk semmittevéssel tölteni.
3 lehetőségünk volt:
1. Paradise Island (a szigetcsoport északi részén 12.000 peso / fő / 2 éjszaka)
2. Divelink resort (szemben Coronnal, de nem fehérhomokos, hanem vöröses a tengerpart, ára ha búvárkodsz 1250 peso / fő / éj
3. Sangat Island (1 órás hajóútra Corontól nyugatra, 65 USD / fő / éj
Miután a 2. a partja miatt kiesett végülis Sangat mellett döntöttünk.
A sziget maga nagyon szép, 10 igényes, melegvíz nélküli bungi van rajta kiszolgálóegységgel.
És most először konkrétan rájöttem, hogy mi a fenéért nem vonzanak engem ezek az AI upper-class resortok a világ különböző tájain.
Egyszerűen nem tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal és érzéssel, hogy 25-30 elsősorban unalmas német és amerikai pausaltúrista vesz körül éjjel-nappal. A kajálást gonggal jelezték, amikor minden bungiból megindultak az unott pofák reggelizni, ebédelni vagy vacsorázni. Egy ilyen utazás után, ahol 10 különböző helyen szálltunk meg 16 olyan nap alatt, ami tele volt kalanddal, látvánnyal, izgalommal, ráadásul csak elvétve találkoztunk ezzel a pausal-túrista fajjal, így tehát egyszerűen kiábrándító volt az itt megtalálható "hétköznapiság" (Jobb szó nem jutott eszembe), amit utoljára Balatonon éreztem a "vállalati üdülőben" tömegzabáláskor. Valahogyan igénytelenségnek tartom azt, hogy valaki azért megy el a világ végére egy kis szigetre, hogy ott 2 hétig a Bibiónéban is fellelhető szolgáltatásokkal verje el az idejét drága pénzért. Oké, a környezet nem bibionés, de a Fülöp-szigetek többet érdemel mint egy short visit egy szigeten.
...hát most egy kicsit kifakadtam.
No de visszatérve a szigetre azt tudom mondani, hogy nagyon szép és nyugis. Lehet itt azért mit csinálni, mi mentünk merülni meg kajakozni. itt jutottam el először oda, hogy kezembe vegyem a végighurcolt könyvemet és olvassak is pár oldalt. Meg neteztem, juhéé.
Reggel éppen az amúgy "körpanorámás" budin ültem, amikor észre vettem egy varánuszt meg pár Makako majmot ugrálni fáról fára. Kimentem és fotóztam. Na ez szép élmény volt.
Végül utolsó napunkon reggel 9-kor indultunk haza. Háztól házig 32 órát utaztunk (hajó, jeepney, repülő, taxi, repülő, repülő, autó). Az úton volt pár érdekes látvány: Taal Volcano fentről, Palawan és a Bacuit archipelago 8 km magasból.
Szerintem kerekesszékkel egyedül a bancára mászás jelenthet nem megoldhatatlan problémát.
Azt azért nyílván vágod, hogy itt abszolút nem vették figyelembe a kerekesszékeseket amikor az infrastruktúrát kiépítették, ráadásul én most csak visszaemlékezve tudom állítani, hogy amennyiben egy "rugalmas" kerekesszékes vagy akkor nem lesznek nagyobb problémáid.
Viszont nem állíthatom, hogy egyedül leányálom lesz így az utazás, bár a Fülöpök igencsak segítőkészek.
Egyre szimpatikusabb ez a Busuanga...milyen ott az infrastruktúra (na ez szép volt)?
Utak, boltok,stb...azért kérdezek néha faszságnak tűnő dolgokat, mert kerekesszékes vagyok, s bár nagyon szeretném, de a nomádságnak csak bizonyos szintjét tudom vállalni
Akkor azért vakartam a fejem egy fotó láttán, amin tökig búvárcuccban, palackkal a hátukon elvetemült alakok sziklát másznak :)))
Azért. Az a szikla tényleg para volt. A barátném és divemasterünk nem is bírták cuccokkal megmászni. Az ő segítségükre jött egy Fülöp aki mindkét palackot egyszerre fogva mászott fel és le az amúgy hegyes sziklákon.
Roncsok mélyen?
Max 40 méter mélyen van a legmélyebb roncs amiről én tudok (itt). A 150 méter hosszukkal elég impozáns látványt nyújtanak.
Hát mit ne mondjak itt néha füllesztően meleg is volt amikor állt a levegő. Rövidnadrágos, papucsos abszolút.
Aznap roncsot még nem merültünk, ehelyett megnéztük a Coron Laket és a Seven Islands-et.
A Coron Lake alias Barracuda Lake egy 44 méter mély félig sós, félig édesvizű (brakk) tó, amelyben van egy hőforrás. Ez annyit jelent, hogy kb 10 méter mélyen hírtelen 40 fokos lesz a víz, ami 20 méteren újra lehül az átlagos 28-29 fokra.
A táj viszont gyönyörű. A víz feletti sziklaformációk víz alatt fehérek és olyan mintha a holdon lennél. A tó megközelítése kizárólag sziklamászással lehetséges, amit a komplett búvárfelszereléssel kell elvégezni (baromi fársztó és veszélyes), de megéri.
Későbbi napokon összesen 3 roncsot látogattunk meg.
Hihetetlen élmény ezekben úszkálni. Mélységük kellemes 12 és 36 méter között van és hát az élővilág hihetetlen. Mindenféle nagy halak, csigák, korallok, lionfish, stonefish stb).
A legelkápráztató élmény az Okikawa Marun volt, ahol a fedélzeti árkádok alatt úszkáltunk, ahol óriási batfishek töltötték napjaikat. Annyira nem féltek tőlünk, hogy amikor elúsztunk mellettük kb fél méterre úsztak csak arréb. Ez egy hihetetlen és lenyűgöző látványt eredményezett. Tehát aki búvárszerelmes és eljut ide, az ki ne hagyja ezt az élményt.
De ne a divecallal merüljön. Felszerelésük elavult és az egyébként abszolút aranyos divemaster csaj sem volt mindig a helyzet magaslatán. Az egyik merülésünk során akkora volt az áramlat, hogy 2 búvárt elveszítettünk a mélyben. Ők végül 300 méterrel arrébb jöttek fel, safetystop nélkül (szerencsére semmi bajuk nem lett). Itt ráadásul pont rosszul kezdtük a merülést, mert az áramlattal úsztunk végig a roncson és ezzel szemben úsztunk vissza a kötélhez és valami 10-20 bárral kezdtünk el feljönni. Ez egy kicsit fárasztó és parás volt.
A felszerelésem meg kritikán aluli volt. Szivárgott belőle mindenhol az oxygén.
A merülések mindenhol ugyanannyiba kerülnek: 25 USD felszereléssel.
Coron önmagában nem egy tiszta falu, tele van triciklivel, szmoggal és mivel a vízre épültek a házak, a víz sem tiszta. Mindent beleresztenek. A helyzet állítólag javult az utóbbi 2 évben, mert elkezdték a szelektív hulladékgyűjtést (!!!), ami számomra csak abban nyílvánult meg, hogy a vízben nem úsztak műanyag zacskók, flakonok és egyéb hasonló tájképromboló dolgok.
Coront ugyebár elsősorban a sziget környékén fekvő japán roncsok miatt keresik fel a túristák. Miután itt pár napot terveztünk eltölteni, még korábban szállásjavaslatot kértem John Hancocktól, a DiveCal tulajdonosától, aki melegen ajánlotta a Crystal Lodgeot, miután írtam neki egyetlen kritériumunkról miszerint idillikus helyen szeretnénk lakni. Nos a Crystal Lodge (www.crystallodge.ch) egy ilyen hely volt, hiszen az építmények bambuszból készültek és cölöpökön álltak a vízben. John megírta, hogy itt 300 pesoért kapunk 2-en szobát, ami így is lett volna, hogy ha a felajánlott, a mangróve erdő mellett lévő kis szoba helyett nem a legpuccosabb "honeymoon suit"-et választottuk volna, ami a legutolsó bungi volt a vizen, ráadásul 4 személyes. Korábban említettem, hogy összehaverkodtunk egy belga párral is, akikkel végül közösen kibéreltük a fent említett "superior" lakosztályt 1400 peso/napért.
Maga a szállás tényleg idillikus és számunkra különleges is volt. Az, hogy a parttól legkintebb fekvő bungit választottuk csak annyi hátránnyal járt, hogy rendszeresen nem volt elég víznyomás a zuhanyzáshoz, így vödörből fürödtünk. Előnye viszont sok volt: nem éreztük az egyébként bűzölgő, partközeli építményekből áradó szennyvíz szagát, a már megszokott hangos kakasok is távolinak tűntek és hát szép naplementéket láthattunk a nappalinkon keresztül.
A helyet egyébként a svájci Roger üzemelteti, aki minden telét itt töltötte eddig és nyaranta jött vissza Európába kőművesként dolgozni. Ezalatt az idő alatt manilai felesége vitte a helyet, akinek mostanra tele lett a töke az egésszel és nem hajlandó ezt tovább csinálni, így márciusban Roger véglegesen visszaadja a helyet az eredeti tulajdonosának (már voltak érdeklődők a hely továbbüzemeltetésére, így biztosan működni is fog a jövőben is).
Mindenesetre egy nap alatt megszoktuk a hely adottságait, aklimatizálódtunk (mert Coronban erre szükség volt), és másnap már indulhattunk is merülni.
