Csak egy tipp, de azt gondolom, hogy ilyen rövid idő alatt (100-150 év) ekkora változás csak emberi beavatkozás eredménye lehet. Itt nem arra gondolok, hogy odahordták a sittet (bár az is igaz), hanem arra, hogy a például a fővárosi mederszabályozás miatt megváltoztak a lefolyási viszonyok, és ezért kezdte a Duna lerakni ott a hordalékát. Aztán jött az Újpesti-öböl lezárása, ami nyilván megint lassított egyet a sziget és a part közti áramláson, és ez végképp betett annak az ágnak. De mondom, ez csak tipp.
OFF: A nagy lábpedált tapostam, és jobb kézzel matattam a tű környékén. Varrásról szó se volt, a hengeres keresztmetszetű, alighanem marhabőr szíjas mechanikát és annak áttételét a függőleges irányú mozgatásra tanulmányoztam. ON
azt hiszem nem rendeltetésszerűen használtad, mert normál esetben a balkéz van veszélyben, azzal tolom az anyagot a tűtalp alá - balkezeseknek gyártott varrógépről még nem hallottam :)
jujj ... azért kicsit én is odavarrtam egyszer-kétszer az ujjamat, de csak a bőrt, gondolom ez majdnem mindenkivel megesik, de a köröm odavarrása mindenképpen dobogós :)
hát igen, egy idő után már rutinosan forgattam vissza a kereket ( a varrógépét lehet, az időét sajna nem ...)
>a varrógép egy csodálatos masina, mind külleme, mind belbecse okán ... :)
Nekem mondod?? :-)
Nekünk ( Budapesten, anno... ) volt egy eredeti, Singer jelzetű.
(Szerettem vele játszani, egyszer átment a tű a jobb kezem mutatóujján, a körmömbe és alul jött ki. Nem estem pánikba, "Nagymama!"
Ő sem, a kereket forgatva simán kihúzta a tűt az ujjamból. Aztán, leukoplaszt híján, varrt egy gyűszűszerű ruhadarabot, azt felhúzta az ujjamra és két napig hordanom kellett. Az iskolában némi tekintélyt szereztem vele. Azóta tisztelem a varrógépeket.)
Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum (Textilmúzeum)
"A varrás éve című programsorozat keretében Tóth György magángyűjteményét nagyszabású kiállításokon mutatjuk be. Kiállítótermeinkben, most először egy időben az ő gyűjteményéből két időszaki kiállítás látható." (2008) http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=7585&ID=85
hogy ma mi van, azt nem tudom, de nagyon jó volt a kérdés (a varrógép egy csodálatos masina, mind külleme, mind belbecse okán ... :))
Ááá, úgy látom, nem ismeritek ti a "lomizók" természetét. Ezeket a lomhalmokat őrzik.
Pár napja levittem a házunk előtti halomba egy eltört forgószéket. Ahogy teszem le, messziről rám kiabáltak: "Azt ne vigye el!" Csak azt látta, hogy fogom...
(Budapesten, anno, Üllői út: a járda szélén egy halom cucc. A járókelők megálltak, nézegették, volt aki válogatott is. A házból egy nő rohant ki, vörös fejjel: "Nem lomeltakarítás! Költözködés!!" Ez már kínos.)
Beszélgettünk itt nemrég régi tárgyakról. Ma, nemrég, hazafelé tartva az egyik lomhalomban a Kosztolányin megláttam egy Csepel márkájú, öntöttvas vázú varrógépet... :-)
Az a része talán meglátás, de az, hogy ilyen képeket (a hétköznapi Budapestről) eddig nem láthattunk, elég komoly böszmeség. Talán inkább csak fogalmazási hiba, nem hinném, hogy így gondolta.
Én a hetvenes években kezdtem mászkálni Budapest utcáin, és nem vettem észre, hogy nagyon komor lenne a hangulat. De talán csak nem tűnt fel, mert abban éltem. :-)
Olyan képet kapunk Budapestről, amit máskülönben soha nem látunk: a hétköznapi Budapestet, komor arcokkal, azzal a hangulattal, ami valójában tapasztalható volt az utcákon.
Azért ez ritka nagy csacsiság!
Jó a képanyag, jó a honlap, miért kell ilyen elvadult dolgokat írni?
