yang, KundK, köszönöm, olvastam, nem is az ingyeneség hiány a problémám; diszkrétebbnek tartom a baráti, ismerettségi kör által biztosított olvasótermeket, kevesebb könyvtárba kell hozzá bejelentkezni és a papírmunka kimaradása mindig előny... Azonkívül mennyivel meghittebb kedves barátod/ismerősöd foteljában elterülve olvasgatni, mint egy hivatalos olvasóterem rideg és kényelmetlen székein kuporogni :-)))
Konyak nevű barátommal felváltva vesszük a minket érdeklő könyveket, így a pénztárcánk sincs annyira leterhelve, és kétszer annyit olvashatunk. Szerintem nem olyan ciki a kölcsönkérés. :)
Tulajdonképp lusta vagyok elolvasni, miket írtatok eddig, ígyhát csak beböfögöm a véleményem a tőlem megszokott nyílt és őszinte valamint könnyed humorral:
Szeretek olvasni, szeretem a könyveket. Mióta megtanítottak rá, igyekszem minél többet olvasni, bár könyvek terén meglehetősen válogatós vagyok, akármit azért nem veszek a kezembe. Igazából az olvasás előtti pillanatok a legkedvesebbek szívemnek, amikor az emberben feszül a várakozás: vajon mit nyújt majd ez a könyv? Érdemes-e? Aztán a tudásvágy felülkerekedik és az ember beleveti magát az olvasásba... Hát igen, ilyen, ha ösztönösen kedveli az ember a könyveket. Nagyon jó persze az olvasás kezdetén végigpergetni a lapokat, belekukucskálni, ízlelgetni az egyes fejezeteket, de persze nem csak krimi esetében nem ér a végére lapozni egyből; amúgy sem ildomos elsietni az olvasást. Rendkívül bosszant azonban, ha olvasás közben félbeszakítanak, szól a telefon, vagy ilyesmi, sokszor annyira mérges vagyok, hogy az olvasást abba sem hagyva beszélgetek a hívóval, ebből persze adódhatnak félreértések és kínos szituációk ,de hát magára vessen: minek zavar? Fontos még talán a könyv beszerzése: könyvesboltba járni társadalmilag nem elfogadott dolog, no meg egy bizonyos kor előtt az ember nem fizet egy könyvért... A kölcsönkérés is kínos dolog, mert hát hogy áll az ember egy barátja elé: "Te, jónak tűnik a könyved, megragadott a borítója, add már oda, gyorsan elolvasom és visszakapod..." Azért ez mégsem megy... ényleg, Ti hogyan szerzitek be az olvasnivalót?
Korábban említettem, hogy az olvasás tartósan hat. Ez a rendszeres olvasással biztosítható. És ez újra felbukkanó szám (a hatos), mint megfigyelésemet közzétettem a polcokkal kapcsolatban (a könyv _tárolása_)! Most kiderült, hogy másoknak is van ilyen észrevételük, hiszen felhívta valaki a figyelmünket arra, hogy a könyvtárakból is gyakran hatosával lehet könyvet kölcsönözni. Mondtam én, hogy a kabbalista számmisztika nem véletlenül örvendezteti meg ilyesfajta látszólagos egybeeséssel a nagyérdemű Olvasóközönséget!
Itt jön ugyanis a party mix! Vegyük azt az egyszerű példát, hogy a polcomon hatosával állnak a könyvek, és kivettem másik hatot a könyvtárból. Ámde már nincs több hely! Ekkor ráhelyezem a már meglévő hatra az újabb hatost, de hogy össze ne tévesszem őket, ezeket fordítva. Namost, ha valaki egy hatost egy másikhoz illeszt, de fejtetőn, és mindezt a mennyiséget így végigolvassa, remek olvasmányélményben részesülhet! (Csak össze ne zavarodjanak a fejében a fordítva olvasottak!:))
James Bond: a kötelező olvasmány megválasztásába azért van beleszólás, nem?
djyangce: a könyveket teljes mélységükben kell megismerni, az olvasás ennek csak az egyik formája. De ha már ráéreztél egy jó könyvre, akkor sokszor és sokféleképpen szeretnéd olvasgatni. (Én legalábbis igen.)
Mylady
Ejnye-bejnye! ;-)))))))))))) Meg tudja védeni magát a hirvike is. :-)))))
yangce
Feltétlenül érdemes olvasgatni. És nem kell azt várni, hogy az első lesz az igazi. Még ha lehet, hogy így is lesz, de ez akkor is csak sok olvasgatás után derül ki.
Lehet egy könyvet csak fogatni, nézegetni, de az nem az igazi.
Mostanában az a legnagyobb bajom, hogy mire átrágom magam az újságokon nem marad idő a keményebb fedelűű, más illatú könyvekre. Szerintetek lehet a kettőt egyszerre, hogy az ember lyánya up to date is legyen de azért ne csak az.
Bocsánat. Saját példa. Zaklatott tempójú életemben egyre kevesebb időm jutott olvasásra. (lejjebb már elítélt BKV-s olvasás). Két hete a kezembe akadt egy könyv, amiről tudtam, hogy állatira tetszene. El is kezdtem olvasni, de 20 oldalnál tovább soha sem jutottam, mindig elakadtam. Tehát az olvasási tempó lelassulását úgy értettem, hogy sajna az energiám az állandó rohangálásra, idegeskedésre ment el, és amikor eljött az idő, hogy olvassak, addigra teljesen paff voltam. Na de most két ünnep között egy nap alatt felfaltam a könyvet, ami két hete gyötört. Sajnos megváltozott az emberek élettempója, ezért kevésbé fér bele a nyugodt olvasás.
Anyakönyvi kivonat? Minden alkalommal, mikor eskü mellett kell bevallanom az életkoromat. (Minden nappal fiatalodom :)
JJ
szerintem inkább hosszabb kihagyás után épp ellenkezőleg, az első olvasat inkább gyors, mert nehezebben állod meg hogy ne érj a végére -viszont ilyenkor annál jobb ujraolvasni a könyvet rögvest . (mondjuk ezt nem tapasztalatból tudom, mióta elkezdtem olvasni nem hinném, hogy lett volna hosszu kihagyás benne:)
viszont a korral egyre több olvasási technikát tanul az ember, viszont amikor lát egy szép és érdekes és vonzó könyvet, akkor pont olyan izgalommal néz rá, mint amikor még nem is látott könyvet belülről.
Ezzel egyetértek, belátom. Amúgy szerintem igen nehéz megtalálni a kedvenc könyvünket. Szerintetek ehhez olvasgatni kell, vagy elég a könyvvel való egyéb műveleteket elvégezni?
(Amúgy csak azt nem értem, hogy a Te és hirvike hozzászólása között hol van a kapocs?? Vagy ilyen nehéz felfogású lennék?)
Akadnak olyan elvetemültek, aki folyton csak a könyvekre és az olvasásra gondolnak, de szerintem hirvike nem erre gondolt. Ha valaki már megtalálta a kedvenc könyvét, attól nem szívesen válik meg, és szeretné gyakran olvasgatni.
Gofry, ez mélyen igaz, ezek a megjelölt könyvek olyan idegesítőek tudnak lenni, meg az is olyan zavaró, amikor olyan könyvel találkozol amiben az előző tulajdonosa hagyott benne még apró dolgokat amelyek a te egészségedet is veszélyeztetik, pl. beletüsszentett.
A könyvek megjelölése is érdekes dolog, vannak unatkozó emberek akik a könyvekre mindenféle érdekes rajzolatokat firkálnak rá a lehető legérdekesebb helyekre.
És gondolom Te töretlenül olvasnád őket :-)))
Mellesleg lehet, hogy tévedek, de szerintem nem lehet elfelejteni, legfeljebb az olvasási technika romlik el. Gondolom ez is helyreállítható.
Olyannal már én is találkoztam, aki a könyvtári könyvet (valami sci-fi novellásgyűjtemény lehetett, ha jól emlékszem, talán Pirx kalandjai?)részletes magyarázatokkal látott el. Elsőként odaglosszálta a tartalomjegyzék mellé, hogy melyik novella jó, és melyik nem tetszett neki. Ez nagyszerű volt, hiszren mégiscsak adott némi támpontot a kedves olvasónak. Később megtetszett neki az írás öröme, és belefirkált a történetbe is, kommentálta az eseményeket, illetve bennsőséges viszonyba kerülvén a szereplőkkel, rövid, de velős jellemzésekkel látta el őket. Legjobban az tetszett, ahol részletesen kifejtette, hogy az adott fordulat miért hülyeség szerinte. (Majdnem elérte a székely bácsika "hát én eztet nem hiszem" szinvonalát). Száz év múlva a gyűjtőknek biztos sokat fog érni a mű. Tisztán volt benne vagy öt oldalnyi firkálás.
Könyvek, oh, könyvek… újak, antikvár, könytár, mindegy. Minden mód varázsos, ahogy könyvhöz juthatunk.. Amikor megdobban a szív, mert valakik végre kiadták, ami eddig nem jelent meg magyarul. Amikor megleled végre valamelyik antikváriumban, amit már rég nem adtak ki. Amikor megveszel egy másodpéldányt, hogy odaajándékozhasd (vagy hogy kölcsön merd adni a tiéd). Amikor újra rácsodálkozol egy rég nem olvasott könyvedre. Amikor éretté válsz arra,amit egy könyved üzen.
És persze a bosszúságok. Utáltam azt, aki beleírta a könyvtárból kölcsönzött 'A második alapítvány' közepébe, hogy helyileg hol van a második alapítvány. Utáltam, amikor rájöttem, hogy az antikvár könyvem második harmada kétszer szerepel, kiszorítva így a könyv végét (és reggel 10-ig nem tudtam másikat venni). Utáltam, mikor a szerzo szerint már véget ért a történet, de én még folytattam volna.
+filmesítés. Olyannal ritkán találkozom, hogy a film (számomra) jobbra sikeredett volna, mint a könyv. Gondolom azért, mert a forgatókönyv-íróban, a rendezőben (és persze a producerben) más hullámokat vet a könyv, mint bennem. És persze a képzelet erejét nehéz pénzzel bírni. (Várom már a Lord of The Rings-et). De ilyen volt pl. a Meztelen ebéd, a film nagyon bejött, a könyvön alig bítram átrágni magam. Talán majd máskor tetszeni fog.
Ex libris. Számomra vászon- vagy borkötésben jól mutat, de a papírkötés elveszi a báját. Mindenesetre a tulajdonjogi vitáknak puhafedelűnél is elejét veheti :)
ubizz
Természetesen a kötet tartalma a lényeg.A könyvjelzővel - én nem hátulról kezdem el olvasni a könyveket ! - úgyis csak később kerülök kapcsolatba, amikor már valameddig eljutottam az olvasásban. Ha tetszett, amit addig olvastam, - tehát, ha "falom" a cselekményt, akkor a könyvjelző kevésbé lényeges. :))))
Valóban a használt könyv olvasása jelenti a legnagyobb örömet, DE szerintem minden olvasó eljátszik egy picit a gondolattal, milyen lenne kéziratot olvasni.
Csakhát néhányan tovább gondolkodnak, és megvalósítják félresikerült hajlamaik diktálta vágyaikat!
