Nézd, ez így valóban egy közönséges lopás! Az illető tudta és tudja, hogy a pénz fele nem az övé.
Ha megadod a horvát károsult elérhetőségét én biz' isten kifizetem, mert az ilyen alak nem pusztán önmagát járatja le.
Gondolom és remélem, hogy emoj segíteni fog a komunikációban!
Mikor megyünk Vis-re? :-)))
Van olyan joga gyakorlat, hogy kinyujtod a kezedet, a kézfejre teszünk egy 2 decis poharat, azt megtöltjük átlátszó szintelen folyadékkal, majd úgy kell meginni, hogy se a pohárnak se a folyadéknak és se neked ne legyen bajod??? :-))
- valahogy sokan elfelejtik, hogy két appartman és két tulaj. Nem a szomszédnak kell fizetni, mégha az két testvér is (a testvérek viszonyát, kapcsolatát meg nem illik és nem jogosult itt senkinek sem mérlegelni, pláne nem lehulyézni(.
Bizalmat lehet megelolegezni, megszerezni, megtartani... és egy pillanat alatt elcseszni egy életre.
Én ott tartok, hogy minden jóval teli asztal vár, ha érkezek, és ezt boségesen viszonzom is olyasmivel, amit a házigazdám és családja szeret, de itt nem beszerezheto. Számunkra természetes, hogy pénteken is, ma is olajbogyót szedtunk egész nap - strandolas hetyett, és persze onként. Este meg ott leszunk, amikor sajtolják a friss olivaolajat, amit mi is szedtunk. Valakinek persze egyszerubb táltott szájjal bámulni, ahogy a hazaiak dolgoznak....
---
egyébként kellemes meleg az ido, a víz pedig furdésre csábitja az embert...
Igencsak egyedi eset lehet ez az egész, jobb lenne nekik, nekünk tovább haladni. Félreértés, infók elmaradása a tulajok között, a vendég nem akar fizetni utólag, bár tudhatta, féláron valami nem tuti, utólagos reklamáció: ez a hajó elment. Kár rugózni rajta. Különben nem egyedi, hogy előleg nélkül is működik a foglalás, sőt, elmondhatnám egyetlen egyszer kellett előleget fizetnünk, akkor épp egy magyar tulaj volt. Sosem kértek sem apartmanban, sem kempinges foglalásnál, aztán amikor visszajárók lettünk, pláne nem. A bizalomra és hozzáállásra példa, amikor a tulajt nem is ismerve megírta, hol lesz a kulcs, mert ők másnap érnek csak haza... Szerintem érdemes korrekt módon intézni ezeket az ügyeket is. Mi ki is szoktunk porszívózni hétközben, a gyerekeink után főképp, vigyázunk a kégli dolgaira, cserébe de alapból ott van a háziak jóindulata, eljönnek a piacra velünk halért, az ágyneműt cserélik, patyolat tiszta, gondosan vasaltra egy hét után stb. Voltam párszor, Olaszországban ütött kopott vacak, koszos helyen, pocsék ágyakon, drágán így is, nem véletlen, hogy a horvátországi nyaralást választjuk.
Palkó! egy biztos, hogy a történet nem kitaláció, én magam is beszéltem a magyar családdal és pontosan így történt, ahogy leírtam, ezt ők is ugyanígy mondták el. Azzal is tisztában voltak, hogy csak a felét fizették, de mint már írtam, csak arra hivatkoztak, hogy miért nem ott és akkor kérték...
Megérdeklődtem miért kellett 2 hét ahhoz, hogy feltűnjön, hogy hiányzik a "félpénz" (mert ez számomra sem volt világos):
"másnap" a másik testvér felesége ment "bevasalni" a pénzt. Neki mondta a magyar család, hogy ők már előző nap lerendezték. A férje (a báty) csak 2 hét múlva érkezett haza Németországból.
hogy a feleség miért nem szaladt azonnal a sógorához a pénzért (hiszen akkor rögtön kiderült volna a "félpénz") erre azt válaszolták, eszébe se jutott, hogy elkéshet (!), arra gondolt, hogy majd a "férfiak" (mármint) a két testvér lerendezi
A magyar család jóhiszeműségében én sem kételkedtem (hiszen átadták a teljes összeget) egészen addig, míg személyesen nem beszéltem a családfővel, aki lazán annyit mondott, csak nem képzeljük, hogy két héttel azután, hogy eljöttek bármire is lehetne őket "kényszeríteni"
A két horvát úr természetesen belátja, hogy ők is hibáztak, és rég keresztet vetettek erre a pénzre, egyszerűen csak "elszomorodtak", nagyjából annyira, mikor valakik (szintén magyarok) nem jelennek meg a lefoglalt apartmanokban (ők még mindig nem kérnek előleget)
Természetesen erre is lehet azt mondani, hogy hogy lehetnek ilyen "lúzerok" (én is próbálom győzködni őket, hogy ez már nem az a világ), de nem biztos, hogy az a megoldás, hogy mindenkinek le kell süllyedni a világ színvonalára
A család állítja, hogy ők már tegnap a teljes árat kifizették a másik testvérnek
A testvér nyugodtan távozik, a család elégedetten nyaral tovább
Az nem egyértelmű (az elbeszélés alapján), hogy a két testvér miért csak két hét múlva találkozik, amikorra a magyar család már hazautazott
Hallgatassék meg a másik fél is, ami itt ugye most nem megy, esetleg azért mert ez az egész egy kitaláció!
Ami sántit, hogy a másik testvér nem fogadja el az egyik testvér részét, de az egyik testvér simán elhiszi, hogy a másik mégis elfogadta? Mobiltelefonos világunkban két hét kell, hogy ez kiderüljön? Nadjon nem életszerű!!! :-(
Az, hogy a másik tesónak az egészet ki akarták fizetni, mégis a jóhiszeműségüket bizonyítja, szóval nekem kicsit mesterkélt ez az egész, ráadásul az állításokból semmi nem bizonyítható, ez csak olyan "azt hallottam" típusú katyvasz.
nekem nem kerek a dolog, mert ha rendesen le volt papirozva a dolog (és úgy tűnik, hogy igen, mert volt közvetítő, megtalálták a családot, stb.), tehát valamiféle szerződés-szerűséget is írtak a dologról, akkor a horvát testvér egy egyszerű fizetési meghagyással hozzájuthat a pénzéhez
A görény, az görény nemzetiségtől függetlenül, kár lenne ezt ráhúzni bármelyik nemzetre. Volt hasonlóan kellemetlen tapasztalatom horvátokkal is, mégsem mondok semmit róluk, mert nem ez az általános.
Hónapokkal az utazás előtt kap az ember egy ajánlatot, többször egyeztet az itteni képviselővel magyarul, majd a pontos szállás költség tudatában foglal (hozzáteszem náluk még előleget sem kell fizetni, mindent a helyszínen rendezel) Persze egészen addig lehet azt hinni, hogy "belefutottunk" valami nagy kedvezménybe, amíg nem jönnek kérni a "másik" stúdió árát, akkor minimum el kellett volna gondolkodni azon, hogy talán mégis minden az előre megbeszéltek szerint történt és mégsem nyaralhatunk "féláron"
De, ha még mindig "nem értünk horvátul" (érdekes, azt meg bírtuk magyarázni, hogy mindent kifizettünk a másik testvérnek!), amikor immáron magyarul szólítanak fel bennünket, akkor sem az a válasz, hogy bocs...és rendezzük a megállapodásnak megfelelően a tartozást, hanem lényegében az, hogy "a pénztártól való távozás után..."
hanem hogy megvan az ár és mondhatni "félre akarják érteni" és nyerészkedni ezen.
ennyire nem lehet debil valaki hogy félreértse, szóval azt mondom
sunyin kaptak az alkalmon hogy nem derült ki ott és akkor.
A Horvátok nem feltételezik hogy a vendégük csal, ennek folyományaként a legközelebbi magyar vendéggel már nem lesznek ilyen bizalmasak és ezt "kedves barátainknak" köszönhetjük majd.
sőt elmesélik az ismerőseiknek is....
ez egy piti csalás volt, és ahelyett hogy beismernék legalább itthon hogy hibáztak, még továbbra is állítják hogy valamiért a helyszínen féláron kaptak két lakást(!).
ezt nem gondolhatják komolyan.
vagy tényleg ennyire buta volt az egész család(két család) ??
Nekem az a tapasztalatom, hogy mi magyarok szeretünk "jól járni", akkor is ha ez más kárára történik. Ez a család is azt mondta, hogy a pénz, amit visszakaptak számukra "talált pénz" volt, el is költötték egy fillérig. Csak azt felejtették el, hogy ennek a pénznek megvolt a gazdája :(
Baromi érdekes, huszon éves horvátországi járkálásom alatt barátságos vendéglátókkal találkoztam, nagyon korrekt és szívélyes emberekkel, akik pl. az utolsó szem paradicsomot is odaadták a gyereknek, sütöttek, főztek ránk és másokra is. Hallottam gyenge és nem épp tiszta szállásokról, azt mondom, előfordul. Mit másutt is.
Viszont sok problémát hallottam a magyar vendégekkel kapcsolatban, akik nem tudtak viselkedni, elvittek ezt-azt, pofátlanok voltak és kultúrálatlanok (kokrétan bunkók).
Természetesen szoktak találkozni :), tizenpár éve megy a közös üzlet és eddig nem volt ebből probléma, még senki sem értette félre (persze lehet, hogy a többi ott nyaraló-többnyire magyarok- jobban beszélt horvátul :))
