Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Az összes AVR szabályzat tuti nincs titkosítva,én a VEKTOR-SZENYEZS-ről már mindent kihoztam amit lehetett, pont ezért volt fura, hogy az ALMAZ-nál akadályba ütköztem...
Ha a könyvártban újabban ilyen formában gátat szabnak a külsös olvasók kölcsönzésének, nagyon szívesen segítek, nekem idáig mindent kiadtak ami nem titkos és 1-nél több példány van belőle, a privát mélben beszélhetünk a részletekről!
Kedves Dusán barátom igazából mint azt írtam a levelemben azért zavartalak mert barátaim jártak egy volt NDK objektumban ami többszörös átalakítás után ALMAZ-ként fejezte be a pályafutását .Ma muzeum és csodás ,mondhatom a képek alapján.
Erre rímelt hogy találtuk a Cseh objektumot is ami talán pont az álltalad is említett hamarosan muzeummá alakuló.Egy "ALMAZ" térkép alapján az összes Varsói szerződés országban volt ilyen.Jelöl Berlin alatt,Prágánál,és Budapesten is.
Namármost Veres Mihály könyvében a következő szerepel,nem szószerint:"Nagytarcsa térségében ,egy lülönösen védett objektumban hozták létre a légvédelem új Központi Harcálláspontját (KH) amelynek fedőneve Radiológiai Szertár volt.1985 04 5-én avatták.Itt lépett szolgálatba a légvédelmi magassabbegységek vezetésére alkalmas ALMAZ-2 vezetési rendszer,amely közvetlen kapcsolatban volt az 1.honi légvédelmi hadtest HÁP-jával,illetve Kijevvel (EFE) és a moszkvai légvédelmi vezetési pontokkal.Megszünt 1991 04 1"
Itt jön be amit Alhonvéd úr írt,ez nagyban megerősiti amit eddig tudtam.
Tudom most sem véletlen van kitakarva ,nem is érdekel jelenleg mi van ott,de a 91 es állapot érdekelne.Az már biztos nem titkos.Gondolom a technika kidobása után egy alig 5 évet használt védett objektum azért a gépészettel másra is használható.
Az érdekelne hogy ha mondjuk az NDK vagy a CSeh objektumba eljutok akkor kb ezt láthattam volna Nagytarcsán?És még mindig nem értem mit csinált ha alapvetően nem tudott bekapcsolodni a rendszerbe,mint ahogy ezt Alhonvéd leírta.
Annó egy "Vándorló" nevű irogató aki állandóan silókat keresett az országban írt a helyről mert ő ott volt sor katona,az annak idején túlzásnak tünő meséiben azért kezdek látni némi igazat is.
Milyen szép is lenne ha nálunk se vágtak volna mindent szét ,és olyan muzeumok lennének mint a volt NDK ban...... :-(
Szerzik a lószart! Előszedik a pincéből a ládákból. Aztán majd egyszer csak használhatóvá teszik. Vagy nem. A minősítésekhez a légvédelmi (vagy mi a fene van most) tanszéknek semmi köze. Az egyértelműen az ügyvitel sara, ők pedig sajnos attól a KBH-tól (most hogy hívják őket) kérik ki a szakmai véleményt, akiknek a legkisebb lövésük sincs a dologról. Elég, ha megnézed a Gugli képeit, mennyi hajdani katonai objektum van még mindig kifestve a műhold fénylképeken. A Gugli sajnos a magyar katonai térképészettől kér szakmai hozzájárulást, azok meg az elhárítók véleményét kérik ki. Természetesen én is sok marhaságot lennék képes állítani, csak hogy a fontosságomat bizonyítsam.
Itt a kérdéses Almáz szabályzat példája is. Valami barom az akkori szokásoknak megfelelően "Visszavonásig" minősítette titkosnak. Most bár minden évben felül kell vizsgálni a minősített iratokat, úgy vannak vele a nagyokos szakemberek, hogy jó lesz az még úgy egy darabig. Pedig csak a tárgyi tudás hiánya az oka az egésznek.
Na persze rossz példát hoztam, hiszen az orosz az AVR-ek minősítését még nem oldotta fel. Tehát ezen az alapon az Almáz Szabályzat még akár valóban titkos is lehet. Ám az én szívem csücske a Volhov PV kabin tansegédlete - egyedül az összes Volhov tansegédlet közül - még minig titkos, és véleményem szerint egy ideig még az is marad a fent említett kifogás (nem ok) miatt.
A végére: Valóban megéri a ZMNE könyvtár elektronikus katalógusában keresgélni. Legalább megtudja az ember, hogy mi mindenhez nem fér hozzá. Bő egy hete voltam bent a könyvtárban a szokásos szabályzatokat elhozni. Erre üres kézzel jöttem el, mert a hajdani főnökségi és más szakmai kiadványokat (a volt szakmám összes szabályzata, tansegédlete ilyen) nem kaphatom meg, mert külsős vagyok. Csak azt nem tudom, hogy az eddigieket hogy a fenébe adták ide. Talán szabálytalanul? Hát kapják be! Úgy néz ki, kénytelen vagyok abbahagyni a légvédelmi szabályzatok feldolgozását. Pedig nagyszerűen eltelt vele az idő, ha már a múzeumból kiutáltak.
Az almaz Nagytarcsa közelében tanyázott a múltban. Ma is aktív a hely, a google earth-on is kitakartatták... (bár vissza lehet lépni az időben ;) )
Régen ki volt írva nagy felirattal: MN Radiológiai szertár... az ellenség megtévesztése végett persze :)
Nagyjaink akkor is értették a dolgukat, a korábban meglévő vektorral nem volt (mai szóval) kompatibilis, attól adatokat venni nem tudott. Kellett volna valamiféle átalakító, amire persze nem jutott pénz...
Amúgy lenyűgöző volt ;) Nem irányított közvetlenül rakétákat, vadászokat, a dolga a felső vezetés volt, közvetlen kapcsolata a kijevi HÁP volt, de egyszer egy csíkosnadrágos orosz látogatása után a minszki kapcsolatot is be kellett programoznunk. Annak persze semmi értelme nem volt, mert amit tesztcélként feladtak nekünk, az nem látszott, mert a mi térképünk a Balti-tengert nem mutatta ;)
2 hatalmas vetitőterem volt a központ, az egyik az RT-seké, a másik a harcászoké (~10 m-es vásznakat tessék elképzelni...)
Aztán nekünk kellett lebontani az egészet, és ócskavasként kamionokra pakolni... nem volt szívderítő foglalatosság...
Az az igazság, hogy nagyon megkopott már az emlékezetem :( Annyi maradt, ahogyan a félhomályban villognak a jelzőlámpák, és hogy jó csapat volt ott, megbízható technika, szerettem ott lenni - no és fiatal voltam... :)
Igen, érdekes dolgok ezek a titkosítások, párszor konfliktusba keveredtem emiatt a könyvtárosokkal! Nem fért a fejembe, hogy maradtak titkosak olyan, 20-30-40 éve kiadott doksik, amik már rég kivont technikákról szólnak! Persze én is feltettem az egyszerű kérdést: Miért nem lehet leszedni a titkosítás?? Aztán ők felvilágosítottak, hogy ez egyáltalán nem a könyvtár dolga, hanem azoké akik anno kiadták! Ott a baj, hogy rengeteg szervezet, osztály, hivatal stb. megszűnt...és még jogutódjuk sincs. Tehát nem létezik olyan ember az országban aki rendelkezne ilyan hatáskörrel! Persze ez nem minden esetben igaz pl. Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Légvédelmi hadműveleti-harcászati tanszék jogutódja nagy valószínűség szerint a mostani légvédelmi tanszék, szerintem.
Amúgy nagyon nagyon megéri keresgetni a ZMNE könyvtár elektronikus katalógusában, hiheten mennyiségű kincset érő anyaggal rendelkeznek és folyamatosan szerzik be az újakat!
Nem tudom, mikor voltál lérak osztálynál, de a kilencvenes évektől kezdve nem szabad csodálkozni semmin, azon se, hogy nem láttad a kabin gazdáját. Mert lehet, hogy nem volt. A szakmánkban mindig voltak hullámvölgyek és hegyek, és elég sokszor fordult elő az az állapot, hogy a hivatásos állomány mindössze 50 - 60 százalékban volt feltöltve. Volt olyan időszak, amikor jobb volt a helyzet, mert például én a 11/2. lérak osztállyal 1982-ben úgy voltam éleslövészeten, hogy nem kellett az osztálynak vendégmunkást hívnia. De ez nagyon ritka volt. Nekem saját alegységgel háromszor kellett lövészetre mennem, ehelyett összesen kint voltam hatszor. Mert hol ide kellettem, hol oda.
Látod, még jó hogy említem, különben elfelejtetted volna :-). Orosz oldalakon, különböző PVO fórumokon itt-ott találkozni azzal a "titkos" ALMAZ rendszerrel. Szinte minden esetben az NDK-ban szolgáló RT-lérak-vadsászrep egységek volt katonái említik, ezért én úgy látom, hogy a VEKTOR-SZENYEZS-.... AVR-ekre nagyon hajazó, azokkal nagyon nagy részben megegyező rendszerről van szó.
Ha részletesebben érdekel a VEKTOR, az előző hozzászólásaimban részletesebben is bemutattam saját annak idején rögzített feljegyzéseimből. Közvetlenül nem dolgoztam AVR-en, de még láttam közvetlenül dolgozni (lérak-rt-vadászrep HÁP-on) és végfelhasználóként a lérak osztálynál működés közben is. Ezért voltam bátor belefogni a bemutatásába. Hogy ez jól sikerült és érdemes beleolvasni, azt privátban egy sok évig ott dolgozó AVR-es kolléga jelezte, megköszönve a részletes leírást. Keress vissza a hozzászólásaim közt, biztosan megtalálod.
Nos ez az ALMAZ AVR, ami a működési elveket érinti sem különbözik a már "ismert" VEKTOR, SZENYESZ rendszerektől (szerintem!). Igazából ezeket a különféle AVR-eket mindig próbálták modernizálni a felmerülő igényekre, a rendszeren belül megjelenő új elemek irányítására (is) formázni. Van is az AVR-ekből jónéhány. Az, hogy nálunk a .......-VEKTOR-SZENYEZS-...... az ismertek (ami a lérak vonalat is érinti) még nem jelenti azt, hogy más VSZ országokban nem voltak másfélék. Sőt, biztosan voltak (próbálkoztak különféle hazai fejlesztésekkel, stb....).
Más. Charlie barátomnak egy kérdésére válaszolva: a 2007-es túránk során, amikor bejártunk néhány Pozsony környéki volt osztályt, azok központi HÁP-ja és a Szlovákiában lévő egyetlen központi AVR (VEKTOR) elhelyezésére a Békei (Mierovo) rt-lérak-vadászrep HÁP-ra került. Előző hozzászólásaimban találasz néhány külső korabeli fotómat is az ojjektumról: 48°03'42.24"N, 17°22'30.19"E.
A valamikori nagyon népes HÁP-ban már a VEKTOR AVR-re semmi sem emlékeztet. A csatolt képeken még meglévő tervtáblák már a múltba vésznek, hírmondójuk sem maradt. AZ objektumban napjainkban már csak egy RT alegység saját HÁP-ja van. Lérakosok és a vadászrávezetési pont már a múlté, ugyanúgy, mint a valamikor lokátorokkal csordultig töltött objektum. Ma már csak egy P-37MSK, egy RL4AM és egy árva PRV-16 dolgozik a kerítésen belül. A jelenleg dolgozó AVR pedig a LETVIS rendszer (messze nem hasonlítandó össze elődeivel, ugyanis annak ellenére, hogy nagyon szép a megjelenítés azoknak még a tizedét sem tudja - igaz nem is azokra a követelményekre fejlesztették).
Mondom, nem vitának szántam, hiszen egyetértünk :) Mindössze annyit akartam mondani én is, hogy lehetett volna másképp is...nég ezen a rendszeren belül is. Amúgy a PV méreteit, a körülményeket is nagyjából tudom, mert úgy Debrecenben, mint csapatnál (még az alatt az egy hónap alatt is) volt szerencsém hozzá, kár, hogy nem többet... :) De az is igaz, hogy ezalatt az 1 hónap alatt tisztet vagy tiszthelyettest nem láttam a PV-ben, sőt azt se tudtam kihez tartozik. Több kellett volna belőled ;)... mert gondolom ha rám nem is bíztad volna a technikát, az információt azért nem zártad volna el :)
Ez valóban így volt, de nyilván nem azzal a mentalitással gondoltam én sem... Itt van előttünk a személyes példa (példák), hogyan lehetett volna... :) Hivatásos álomány esetében nem (vagy sokkal-sokkal kevésbé) jön eleve szóba, hogy 6 vagy 12 hónapja lesz a technika megtanulására és ÉRTŐ kezelésére. Mert adott esetben még ez is lehet, hogy mind kevés...nem? Pláne ha ennek nagy része az alapok megtanítására megy el. Akár 6 akár 12 hónaponként újra és újra.
Megnéztem a könyvet, "Titkos" Visszavonásig minősítése van. Ami azt jelenti, hogy nincs határozott minősítési határidő, akár január elsején is elővehetik és visszavonhatják a minősítést. De az is lehet, hogy - lévén az ügyvitelesek piszkosul értenek hozzá - még jó ideig úgy marad. (Az én hajdani technikám - Volhov PV kabin tansegédlet - ezen az alapon még mindig titkos. Rákérdeztem, de csak annyi volt a vélemény, hogy biztos olyan dolgok vannak benne, ami indokolja. Mondom, hogy már mutatóban sincs belőle, az orosz visszavonta a minősítést, különben is, az összes testvér berendezés mind fel lett szabadítva. Erre már csak vállvonás volt a válasz.)
De! Tudtommal az orosz bizonyos légvédelmi eszközök minősítését visszavonta, így Volhov, Nyeva, Kub, Krug, stb. Viszont még nem vonta vissza egyetlen automatizált vezetési eszköz minősítését sem.
Az előző posztodban szerepelt "ALMAZ" kifejezésról eszembe jutott valami amit már meg akartam kérdezni itt a fórumon. Létezik egy szabályzat amibe régóta bele akarok kukkantani: "Tansegédlet a honi légvédelmi csapatok számára, ALMAZ-2 (5D72) automatizált vezetési rendszer": Rt/116 / [közread. a] Honvédelmi Minisztérium (1983) címmel, ebből két példány biztos van a Zrínyi könyvtárában, de még mindig titkosak (azok is maradnak még egy jó darabig), ez azt jelenti, hogy még meg sem lehet nézni, csak külön jogosultsággal! Igazából nagyon keveset tudok erről a rendszerről, azt tudom, hogy nem VEKTOR, nem SZENYEZS és igazából nem a VOZDUH része, de automatizált légvédelmi technika...Tehát ha van valaki aki dolgozott ilyen rendszeren vagy tanult róla, annak megköszönném ha írna egy pár soros ismertetőt, vagy adna egy jó linket...igazából feltúrtam az internetet, de semmit nem találtam róla!
>épületgépész üzemmérnök, aki nem tudni miért, megúszta a tápos szolgálatot, így a főiskola után 16 hónapot kellett lehúznia.
Akik főiskolára mentek, üzemmérnökök lettek, akkoriban általában nem mentek előfelvételisnek, hanem a diploma után rendes sorkatonának vonultak. Én is, 75 februárjában még két év volt a terv, időközben csökkentették le a diplomások és a 3 gyerekesek számára másfél évre, kb. az akkor kijött új alaki szabályzattal egy időben.
Mit ad Isten, én is kétszeres kiváló katona voltam! :-) És szerintem azért nem lett meg a harmadik, mert a 16. hónapban hazazavartak :-)
Sokféle katona fordult elő a kezem alatt. Volt közöttük egy - majdnem közvetlenül az elején - épületgépész üzemmérnök, aki nem tudni miért, megúszta a tápos szolgálatot, így a főiskola után 16 hónapot kellett lehúznia.
Épületgépész volt olyan mentalitással, hogy ha a drótra rálépünk, akkor ott nem tud folyni az áram. Na ennek az embernek kellett elmagyarázni a mikrohullámú csőtápvonalat, meg a tűzvezető lokátor működését, szépségeit.
Nagyon jó feje volt az ipsének, érdekelte is a téme, így a kicsit korábban említett szűk térben való együtt tartózkodásunk alatt nagyon sokat magyaráztam neki. Mindig ott volt a tankönyv, a jegyzet, és ugyan eleinte csak tátott szájjal nézett, de egy idő után már felfogta a dolgokat és értelmes kérdéseket is fel tudott tenni. Kétszeres kiváló katonát faragtam belőle a végére. Csak azért nem háromszorost, mert nem volt meg a harmadik időszaka.
Azt kihagytam a végéről, amit a szöveg elején még mindenképpen akartam. Szóval a parancsnok és beosztottja között egy bizalmi viszonynak kellett kialakulnia. Egymásra voltunk utalva. Én az ő munkájára, hiszen amikor én munkaidő végén hazamentem, akkor valami ügyeletes kezelőt ott kellett hagyni a berendezés mellett. Márpedig olyan emberre nem szívesen hagytam volna a kabinomat, aki akár tudatlanságból, akár szándékosan tönkreteszi azt. Azzal leginkább magamat szívattam volna meg.
És azt se felejtsd el, hogy nekünk egy nagyjából 1,2 X 2,5 méteres légtérben kellett hosszú órákat eltölteni, ahol még felállni sem lehetett tisztességesen. Én a magam 175 centijével nem tudtam rendesen kiegyenesedni.
Ha egymás orra alá fingottunk, az csak azért nem volt zavaró, mert a technika szaga elnyomta, ráadásul a kabin oldala csupa luk volt, és mindegyik lukban egy ventillátor üvöltött.
Semmi ellenérzés nem volt (és nincs) bennem az előfelvett szolgálat iránt. Egyszerűen a véleményem nagyon rossz róla, mégpedig: Azt úgy elrontották, ahogy csak lehetett. Sok értelmes fiatalt, akik a középiskolából éppen kikerülve magasabb iskolába készültek, bedobták valahová, ahol éppen a képzettségük és a terveik miatt kifejezetten ellenségnek tekintették. Ezeket a gyerekeket (mondhatom, hogy gyerekek, hiszen amikor kezdtem a tiszti pályámat, nem egy sorkatona idősebb volt nálam, pedig egy évvel én is késtem.) azalatt a 11 hónap alatt be kellett volna ültetni valami tartalékos tiszti iskolába, ahol majdnem egy év alatt nagyjából meg lehetett volna velük tanítani a szakma alapjait. Ha a szakma alapjait ott megtanulták, akkor a maradékot az egyetem elvégzése után - akkor már a szakmával felvértezve - könnyű lett volna a fejükbe tömni. És kifejezetten nem a legvadabb alakulatokhoz, természetesen semmitérő beosztásokba kellett volna őket rakni.
Mi lenne most az eredmény? Lemme most mondjuk 300 olyan országgyűlési képviselőnk, aki arra a rövid katonaidőre úgy emlékszik vissza, hogy - különösen, hogy az idő meg is szépíti az emlékeket - milyen jól éreztem magamat ott, mennyi havert szereztem, és tanultunk is sok érdekes dolgot. De az a rendszer ami volt, mindent csinált, csak nem ezt. Az a rendszer csinált 300 szimpatizáns országgyűlési képviselő helyett 300 ellenséget. Na ezért áll ott a honvédelem ügye, mint ahol áll.
Na persze ehhez nem elsősorban kiképzők kellettek volna (na jó, azok is) hanem pedagógus katonák. Nemrég egy kihalt laktanya látogató csapattal történt kirándulás végén - akkor még nem vadaltak el onnan teljesen - felvittem a társaságot Zsámbékra a múzeumba. Néhány héttel később az egyik tüntetésen összefutottam az egyik kirándulóval, és mintha langyos hájjal kenegették volna a talpamat, úgy esett, amit mondott. A fiacskája mondta a kirándulás után, hogy sajnálja, hogy nem ilyen pedagógusai vannak. Néha, ha nosztalgiázni akarok, és meg akarok győződni arról, hogy tulajdonképpen milyen nagyszerű faszi is vagyok én, akkor előveszem a múzeum vendégkönyvét - elloptam - és elolvasom a látogatók bejegyzéseit.
Ha annak idején a táposokat ésszel foglalkoztatta volna a sereg, akkor most nem el lenne a helyzet a Nagycirkuszban.
Ezzel együtt változatlanul áll az a véleményem, hogy egy olyan beosztásban, mint ami az enyém is volt, nem szívesen foglalkoztattam volna olyan gyerekeket, akik mindössze 5 hónapig voltak ott. Giap kolléga írta le legjobban. Ezeken a helyeken a parancsnok és a beosztott között egy különleges - bizalmi - viszonynak kell kialakulnia. Olyan viszonynak, hogy félszavakból is megértsék egymást. Hogy a beosztott segíteni tudja a parancsnokát. Ehhez pedig idő kell.
Az MN. ötvözte a régi, monarchiabeli katonai hagyományokat az újabb, szovjet-orosz hozzállással, magyar módra lehetőleg mindenből a legszarabbat. Ennek ellenére, mind a sorállományban, mind a ht. -között sok normális, jóakaratú emberrel találkozhattam sorkatonaként. A tiszti állomány sorkatonákkal foglalkozó része a túlélésért küzdött a motiválatlan katonákkal, mint manapság a pedagógusok a tanulni nem akaró diákokkal. Aki feljebb mászott az uborkafán, egyáltalán nem foglalkozott a besorozottakal, örült, hogy megszabadult ettől, max. fegyelmi kérdésként kezelte. Az erre hivatott politikai tisztek, kisz és pártvonalon nyomuló hivatásos katonák hatékonysága elenyésző volt.
Az utolsó bekezdésemet úgy értettem, hogy ha a tisztek döntő többsége úgy magyarázott volna élőben, mint az ide írók többsége, akkor talán kisebb lenne az ellentét és nem tartanánk itt...
Hihetetlen, mennyire igaz ez a három mondatod. Ám én nem feltétlenül arra gondolok, amire Te értetted. Szerintem a 20-30 évvel ezelőtti "táposok" eléggé rosszul érezték magukat a honvédségnél, talán részben pont azért, mert mellőzöttek voltak. A legnagyobb probléma ezzel az volt, hogy még az érdeklődőbb arcoknak sem magyarázott el a tiszti állomány szinte semmit. Amit meg elmondott az a betanított munkás szintje volt vagy műszakilag ő maga sem értette a hátteret. Hiába kérdeztem én _bárkit_ az egész rendszer működéséről, vagy akár más műszaki részletekről, vagy lepattintotak, vagy befújták a ködöt. Nekem - egy-két kivételtől eltekintve - konkrétan lesújtó véleményem volt a hivatásos állományról. Akkoriban sokat hallottam surranótársaimtól, hogy ha majd megtehetik, ennek a garnitúrának ott fognak betartani, ahol csak tudnak. Az a generáció tehát sikeresen kinevelte a saját "ellenségét", és ez az ellenség a mostani időkben került abba a pozícióba, hogy hatékony ellentámadásba lendülhessen.
A véleményem ennek a topiknak a megtalálásakor változott meg gyökeresen. Ezt elolvasva nyilvánvalóan többet tudtam meg az írásokból, mint a technika mellett, körülvéve a "jól képzett", "segítőkész" tisztekkel. Nem tudom, hogy aktív korában az ide író tisztek - pl. Volt tüzér - hogyan álltak az akkori érdeklődőkhöz, de ha úgy mint itt ebben a topikban, akkor nem itt tartanánk a múzeum ügyében sem.
>Abban azért egyetértek, hogy a technika magas szintű kezelésének elsajátításához sokkal jobb lett volna akár teljesen hivatásos állomány a sor 18 hónap helyett is.
Ebben viszont, annak alapján, amit én láttam Debrecenben meg Miskolcon, nem értek egyet. A "technikát" nekünk civilben marós tizedes magyarázta (jól-rosszul fölolvasta a könyvet), a továbbszolgáló tiszthelyettes is gépipari munkás volt, a tisztektől meg technikáról semmit nem hallottunk. Csapatnál abból tanultam meg, hogy mit kell csinálni a relével, hogy a leszerelők elmondták és megmutatták. A tisztek meg erősen tartottak tőlünk, mert mi tudtuk kezelni a masinákat, ezért kimondottan rendesek voltak velünk.
>A beosztásokhoz külön válogattuk a megfelelő szakembereket. Nem volt ritkaság az érettségi, de a felsőfokú végzettség se.
Ahol én voltam, ez így volt, a "rakétás" (igazából rakéta környéki híradó) század több mint a fele diplomás volt.
A színvonal talán azért romolhatott, mert az ország romló gazdasági helyzetében nem tehették meg, hogy annyi nagyon drágán kiképzett diplomás ne termeljen, hanem az ellenség érkezését lesse, ami a vágyaival ellentétben nem történt meg :-))
Szakmabeli vagy, benne voltál, nem vitának szánom... de továbbra is valamiféle személyes ellenérzést vélek kihallani a szavaidból.
Szerintem egy *szakirányú* sokkal hamarabb elsajátította ugyanazt, amit egy nem-szakirányú (18 hónapos vagy tápos, mindegy), és a hozzáállásban sem láttam nagy eltéréseket (sőt!) így nem érzem akkorának a különbséget. Lehet, hogy a szakirányú az első időszak végére tudta volna ugyanazt, mint a másik a másodidőszak végére.
Csak saját példát tudok: mi Debrecenbe vonultunk tápos századba, mind műszaki egyetemi előfelvett, 80% villamoskarra, jó rész eleve műszerész végzettséggel, elektronikai jártassággal. Már a 3 hónap alatt is kaphattunk volna több szakanyagot, de nem, csapathoz úgy kerültünk hogy épp csak végre tudtunk hajtani egy működésellenőrzést, de fogalmunk se volt mit is csinálunk valójában (kicsengés...tekerem markerig, másik sík, tekerem markerig stb---ennyire emlékszem 30 év távlatából :) ) Amikor kb két hét csapatlét után meg kellett önállóan csinálnom (mert a pv-s srácnak sürgős dolga akadt, és nem gondolta, hogy azalatt a pár perc alatt bármi történne), ment is simán, de amikor a kicsengés-ellenőrzés közben minden eltűnt a szkópról, akkor megállt a tudomány. Máig se tudom igazából miért. Na ekkor a másik újonc srác (nem tápos ;-) ) pánikszerűen kirohant a PV-ből :) Sokat tanulni viszont már nem volt időnk mert egy-két hét múlva a felső vezetés a táposokat jobbnak látta a Vasváriba küldeni őrséget adni, majd 4 hónap őrködés után mentünk légkalapácsolni. Hogy a csapatnál az egy szem (bepánikolós ;-)) PV-st mekkora energia volt betanítani, és hogy sikerült, arról nincs infóm. Nem tudom ez még a szakmai alapú válogatás korszaka volt-e... (a műszakis táposok alapján talán igen, viszont a másik srác egyéb "paraméterei" alapján talán mégsem)
A szakmaisághoz még annyit, hogy egyetem után a maradék hat hónapot -rigóként- teljesen máshol, híradósoknál töltöttem le, mint R142 technikus. Nos, ott már volt orosztanártól jogászig mindenféle diplomás. Volt aki teljesíteni is szeretett volna, de egy rádió már tömbvázlat szinten sem volt nekik túlzottan érthető. :-O
Abban azért egyetértek, hogy a technika magas szintű kezelésének elsajátításához sokkal jobb lett volna akár teljesen hivatásos állomány a sor 18 hónap helyett is. És pláne mindenki jobban járt volna, ha nincs előfelvételis 12 hónap. MI biztosan. :) De ha már így volt, sokkal jobban ki lehetett volna használni a szakirányú tudásukat ezen idő alatt is, mint elküldeni betont törni. Nekünk is legalább valamiféle szakmai gyakorlat lett volna, így viszont csak fölöslegesen kidobott egy év. De ez csak az én véleményem :)
Nem lehet, hanem biztos félreértettél. Nekem nem azzal van a bajom, hogy egy egyetemre készülő fiatal, aki ráadásul most esett ki az iskolapadból, az viszonylag könnyebben megtanul bizonyos dolgokat, mint egy öregebb, akinek ráadásul kedve sincs hozzá.
Nekem az ellen van kifogásom, hogy miután megtanulta, némi gyakorlatot is szerzett, és már szerel is le. Ez volt a tápos szolgálatnak az egyik hátránya. Én, mint egy tűzvezető lokátor hajdani technikusa sokkal többre becsültem azt a mozdonyvezetőt, aki hozzám úgy vonult be, hogy élvezte is, amit csinált. Egy - egy eredményre még büszke is volt. Mindezt akkor még 18 hónapig. Akkor még volt idő rá, hogy üres óráinkban gyötörjem a technikával kapcsolatos tudnivalókkal, de a harmadik időszakára elérte, hogy kisebb meghibásodásokat, beszabályozásokat meg is tudott csinálni. Na ezt egy tápos a maga 11 hónapjával alighanem nem tudta volna.
Azt persze tudnod kell, hogy abban az időben a honi légvédelem még igen válogatós volt a sorállományt tekintve. A beosztásokhoz külön válogattuk a megfelelő szakembereket. Nem volt ritkaság az érettségi, de a felsőfokú végzettség se. Később ez a színvonal nagyon sokat esett.
A bonyolultabb, vagy személyesebb kapcsolatot kívánó beosztások a hosszabb szolgálati idő miatt töltődhettek fel inkább a sima érettségivel, vagy szakmunkás végzettségü sorkatonával, mint a rövidebb ideig szolgáló táposokkal. Az túlzás, hogy megszerettük egymást, de az alá, fölé rendeltségi viszony ellenére valamiféle kollegialitás kialakult a hivatásosok közvetlen környezetében szolgáló sorkatonák és feletteseik között, a honi légvédelemnél mindenképp.Ez személyes tapasztalatom. Tervtáblások, hadmüveleti rajzolók, sofőrök, különböző irnokfélék a különböző törzsekben valóságos szinbiózisban éltek főnökeikkel. A kölcsönös bizalom kialakulásához idő kellett. Szerintem... Üdv, giap.
Ezért a táposokat olyan helyre vitték, ahol kevés volt a megtanulni való
Lehet hogy felreertettelek; ezzel azt akartad mondani, hogy akinak van annyi esze, hogy elvegezzen egy kozepiskolat, az keptelen megtanulni egy katonai eszkozt kezelni, bezzeg akinek nincs erettsegije, annak megy gyorsan?
(En pont forditva kepzelem: pl. egy villamosmernoknek/hiradastechnikai mernoknek jelentkezo eletromos muszeresz szerintem _sokkal_ hamarabb megtanul radart javitani, mint pl. egy asztalos).
