A sátrazás lehetséges kellemetlenségeit kiegészíteném a falusi szállásokon való alvás pozitív hozadékaival. Ezek közül az első hogy módja nyílik a turistának az ott élő emberekkel való beszélgetésre, azok megismerésére, szerintem ez legalább annyira fontos tud lenni mint egy csillagfényes, vaddisznó-röfögéses éjszaka!
Legeslegjobb példának azt az estét hozhatnám fel mikor Tavaszi Széllel a regéci Csobogó Vendégházban szállásadónkkal, Márkus Judittal hármasban nagyon jót beszélgettünk, tanárnő, aki a helyi embereket, viszonyokat kiválóan ismerte, félelmetesen érdekes dolgokat mesélt, egy komplett szociográfiai felmérést meg lehetne spórolni vele, ha ez egyszer érdekes lenne valakinek.
"Soha nem érdekelt igazán egy város sem egy táj - a valóságban mindig csak az emberek érdekeltek... egy tűzhányó számomra semmi, egy ember minden."
Márai Sándor
Ha nem is osztom maradéktalanul a fenti sorokat azért van benne valami igazság.
Másik: ha már mással nem is tudom, legalább annyival szeretném támogatni a helyi emberek életét hogy szállást, ételt vásárolok náluk, akár magánháznál, akár panzióban, akár egy kis boltban, vagy egy kocsmában.
És ha ez együtt jár olyan kellemes, netalán életre-szóló élményekkel amilyenről pozo is mesélt akkor már nyugodtan mondhatom hogy nem is én segítettem, hanem éppen nekem segítettek ők.
Egyetértek Veled, hozzá téve, hogy kinek a pap, kinek a papné, azaz ízlés kérdése, hogy ki szeret sátrazni, ki pedig nem.
Nagyon régi tapasztalatomat osztom most meg: A Cserhátban Kéktúráztunk Húsvétkor. Sátrat vittünk, amit Becske fölött szerettünk volna felállítani. Azért a feltételes mód, mivel akkora szélvihar volt, hogy nem sikerült (hiába kerestünk szélmentes helyet). Aztán egy lovaskocsi bevitt bennünket a Vadász vendéglőbe, ahol egy kis szívmelegítő közben egy helyi törzsvendég javasolta, hogy keressük meg Szekeres nénit. Úgy tettünk, nem is bántuk meg, a szimpatikus néni befűtött a kemencébe, krumplit rakott be, amit aztán kacsazsír társaságában elfogyasztottunk, utána jót aludtunk. Szép emlék...
Cserháti vesszőfutásunk nem ért véget. Nagybárkányban, a szitáló esőben állítottuk föl sátrunkat. A szitáló eső éjfél tájban hatalmas esővé alakult, ömlött a víz. Nem sokat aludtunk, a reggelünk vizes sátrak rendberakásával telt el... No, én akkor megfogadtam, hogy a sátrazás részemről örökre elfeledve..
Azért manapság a -főleg egyedüli- sátrazóknak sem biztos, hogy leányálom. Egyik ismerősöm (nem írom a nevét, mivel biztosan ismeritek) a Mátraalján sátrazott, messze a falutól. Ennek ellenére reggel arra ébredt, hogy eltűnt a feje fölül a sátor és egyéb ruházati és értéktárgyai... Lehet, hogy szerencséje, hogy nem ébredt föl... Kénytelen volt egy szál gatyában bemenni a községházába, ahol szerencsére kisegítették pénzzel és ruházattal...
Szóval, az is igaz, hogy én a jelzéseket nem nézegettem a "másik" oldalról. A Sárospatak -> Füzer irányban lehet, hogy jó(bb) a kitáblázottság.
-
Sátras témához: még friss az élményem a vad/sátrazással kapcsolatban. :-) A "mosakodás" tényleg megoldható még 35 fokban is - érdekes, hogy egyik "szállásunk"on sem volt víz, csak az a 2-3 liter, ami nálunk volt, de ez kombinálva nedves törlőkendővel - meglepően csodákra képes. :-)
Ugyanakkor, biztos elég gyenge fából faragtak, de nekem a 20 kg -os zsák cipekedése gondot okozott. :-( Vagyis inkább: nem volt kellemes. Semmi más kényelmetlenséget nem tapasztaltunk a sátrazós túra alatt.
Ami még érdekes: vittem magammal olvasnivalót esténkéntre és hallgatni valót is. Meg csillag bámulás is tervben volt. Ehhez képest átlag 19:45 körül már a sátorban voltam, és nem volt nekem erőm semmi máshoz, alváson kívül. :-) Szóval az útra külön e célból vásárolt magazint elcsomagoltam a következő túrára. :-)
...ráadásul nemrégiben a Magyar Kemping Szövetség (vagy mi a fene) elnöke kinyilatkozta, hogy aki kicsit is igényes, az nem az erdőben alszik, mint az állatok, hanem kempingben, mint a kultúremberek... :) A fészen hetekig ezen rugóztunk mi, igénytelenek. :D
Értem én, hogy bevétel az isten, de szerintem sokaknál egy ilyen kijelentéssel pont az ellenkezőjét érte el a jóember.
Egyébként az, hogy sátorozol, nem jelenti azt, hogy izzadtan kell lefeküdnöd és nincs meleg kaja. Feltalálódott már a patakban/kútnál fürdés, vagy a nedves törlőkendő, valamint a gázfőző és a zacskós ételek (meg ezek horror árú, ámde kitűnő változata, a fagyasztva szárított kaják). Persze abban igazad van, hogy egy Náncsi Néni Vendéglője kategóriájú "francia hagymaleves cipóban"-t soha nem fog megközelíteni egy Knorr bögrés utánzat; viszont gourmandoknak érdemes kipróbálni a nélkülözős erdei konyhát is, a fenyőtűtea például óriási meglepetést tud okozni annak, aki még sosem ivott olyat. :)
Az első bekezdés tagadhatatlanul szép gondolatait a honlapodról már ismerem, a többi pedig egy szépen csomagolt reklámozása a sátorozásnak! :-)
Ez megint egy jó kis dumcsi-téma lehetne, mert bár nagyon irigylem azokat akik a természetben gond nélkül kint éjszakáznak, én még mindig nem vagyok hajlandó lemondani a kulináris élvezetekről, az esti tusolásról, és a kényelmes kis ágyikómról! :-)
"...lemondok a napi meleg ételről, kellemes fürdésről, a kényelmes ágyról… de szerintem egyikünk sem ezekért indul túrázni..."
Szeretek jókat enni, nem szeretek izzadtan lefeküdni aludni, és azt is ha nem szúrja ki az oldalam reggelre egy sündisznyó... Lehet hogy én vagyok a kivétel?
Nekem ez is hozzátartozik, mert gasztro-turista is vagyok:
találós kérdés a hamburgeres kiléte... :-)
Sokan hiányolnának innen még egy jó pofa sört is...
Ezek után jöhet az Orion-öv, ha tiszta az ég akkor a közepén feldereng az Orion-köd, de csak egy fél órácskát tud érdekelni, mert mikor ez ragyog az égen akkor már hideg szok' lenni, dobjunk a tűzre, oszt irány a dunyha! :-)
Nyakunkon az ősz, a túrázások, kirándulások időszaka. Mondhatnám, itt van a „vadászidény”, de nem mondom, mert ez nem csak átvitt értelemben igaz. :-) Sokan kerekedünk fel az elkövetkezendő hetekben, még azok is, akik az év folyamán alig-alig tudtunk elszakadni a magunk taposómalmából.
Ezt az oldalt jórész profi túrázók látogatjuk. Ki ezért, ki azért megy a természetbe, de egy dologban megegyezünk: mindannyian boldogan élvezzük a természet ízét, kíváncsian lessük, figyeljük, hogy egyre jobban megismerhessük, elleshessük kemény, de kiegyensúlyozott világát. A természet nélkülünk is teljes életet él, nincs szüksége a mi látogatásainkra, de ha csendes szemlélődéssel figyeljük, szívesen megosztja velünk titkait. Mi csak vendégek vagyunk abban a világban, és annál több titkát árulja el nekünk, minél szelídebben, belesimulva figyeljük.
Sokunk komoly logisztikai manőverrel szervezi meg a maga útját: hogyan jusson az indulási ponthoz, hol legyenek a szálláshelyek, odaérjen a megbeszélt időpontban, elérje a hazafelé menő vonatot, stb. Nem kis feladat, tagadhatatlan. Én, az elkerülhetetleneken kívül, nem is bajlódom vele. Nem kínlódom a szálláshelyekkel, az időpontokkal, és cserébe csodát leltem. A hátamon a sátram, és a magam ura vagyok. Így a túráim 4 – 6 napja alatt szellemileg teljesen el tudok szakadni a civilizációtól, és vissza tudok térni a rég elhagyott természethez. Amikor éjszaka a sátram közelében riasztanak az őzek, reklamálva, hogy mit keresek én itt, vagy vaddisznók csörtetnek el mellettem, titokzatos útjuk során, vagy hajnal előtti sötétben egy tó partján, a felettem feszülő Orion csillagkép alatt, átélem a „végtelen része vagyok” érzést, vagy az alföldön egy deres, párás reggelen a rejtelmes táj titokzatossága járja át az énemet, … és még sorolhatnál hosszan. Ilyenkor átérzem, hogy „hazaértem”. A természet visszafogad, mint apa tékozló fiát. Ilyenkor szabad vagyok, minden az enyém, bár nem úgy, mint tulajdonom, hanem mint részem. Ilyenkor egy vagyok a természettel, …és ez az érzés maga a csoda!
Ez mind kimaradna, ha szálláson éjszakáznék, ráadásul minden este vissza is zökkennék a civilizáció bűvkörébe. Persze ára van a „mániámnak”: jóval több súlyt cipelek a hátamon, lemondok a napi meleg ételről, kellemes fürdésről, a kényelmes ágyról… de szerintem egyikünk sem ezekért indul túrázni. Kicsit hasonlónak érzem a helyzetet, mint a cirkuszi kikiáltó szövegében: „Itt látható az afrikai sötétség, üvegbúra alatt kivilágítva.” Aki „sötétséget” akar látni, annak „sötétségbe” kell menni. Én úgy vélem, megéri: megéri a fáradságot, a kínlódást, a lemondást. Megéri, mert az élmény páratlan.
Remélem, ez az idei „vadászidény” mindegyikünknek élményeket és nem konfliktusokat hoz. Bármilyen módon indulunk is a túránkra, bármilyen módon is szervezzük azt, kívánom, hogy sok szép élményt tartogasson mindannyiunk számára.
Az OSM térkép egy tervezett de meg nem valósult tervet mutat. Ami most van a terepen az a változtatások kora előtti állapot azaz itt nem változott most semmi.
Ma Mátraháza - Sirok távot jártuk be, szép volt az idő, pecsétek rendben. Több turistával is találkoztunk. Korábban kérdeztem, Mátraházán a nagy parkoló tényleg ingyenes.
Sirok felé az állomási pecsét után nem stimmel az openmaps térképen az út, még több az aszfalt, mint volt. A képen zölddel jelöltem hogy van felfestve. Nem olyan hatalmas változás, de gondoltam jelzem hátha valaki át tudja rajzolni.
...valaki anno kérdezte a Dornyay emlékút kapcsán, hogy a szovjet pilóták emlékművét megnéztük-e. A Sárga sáv nem arra megy, de mi ma csakazértis letértünk róla, és megnéztük. :)
Úgy látom, mély nyomokat hagyott benned ez a túra! :-)
Amúgy köszi a választ, én is úgy gondolom, hogy azonos lehet az útvonal.
És köszi, hogy nem asszociáltál tovább... :-)
De ha már itt tartunk: nekünk a Rákóczi kerékpáros túra jelzéséről Cristiano Ronaldo jutott eszünkbe. Ha emlékszel a jelzésképre (pl. Regéc környékéről vagy a Cserehátból), akkor tudod miért.
Köszi a kérdést, így volt miért végignéznem még egyszer a Rákóczi-túrás fotóimat! :-))
Most már elnézést azoktól akit nem érdekelne, nagypapi kérdésére:
Szerintem igen, vagy ha van eltérés akkor minimális, de szerintem nincsen. Nem direkt fotóztam őket, de sok képen szerepelnek, és a legtöbb helyen -úgy vélem- nem sok értelem lenne a pirostól eltérő úton vinni ugyanahoz a célponthoz.
Én tangabugyi-jelzésnek hívtam őket magamban, sőt, még másként is... Nem annyira szalonképes :-)) De ha jól megnézi egy férfiembör...! :-))
Na, szóval:
1. Komlóska-Erdőhorváti közt
2.-3.-4. E.H-Regéc szakaszon is szinte minden piros sávhoz járt egy bugyingó...
1.-2. Regéci vártól a falu felé is egyezik a két út+ a bélyegzőhely is, a Veronika Panziónál van
3. Fehér-kút felé, egy alig járt ösvényen is együtt megy a két mozgalom, majd később a Cicés-rétnél, már 700 méter felett, a Téglás-kő alatt Amadévár felé is( 4.)
1. Amadévártól a Gönci Pálos rom felé
2. Potácsháznál a vízmosásban már a pálos rom után
3. Pányoki-kútnál Hollóháza előtt, bélyegzőhely azonos Hollóházán.
Füzérig nincs róla fotóm, az még 5 km, fele aszfalt, könnyebb lenézni a térképről is.
Hobo, nem tudom, figyelted-e végig a rózsás jelzéseket, de létezik, hogy a Szt. Erzsébet zarándokút útvonala Komlóska és Füzér között egyezik a Rákóczi-túra útvonalával? Vagy vannak kisebb különválások?
Nagyon szép helyeken sátraztatok, különösen a Telkibánya feletti mező az ahol -ha egyáltalán valahol- én is el tudnék képzelni egy sátras éjszakát:
1. Telkibánya felett itt valahol sátrazhattatok, nagyon szép hely!
2. Regéc felett pedig innen nem messze, a kanyar után, ez sem rossz...
Komlóska és Hercegkút közt pedig a Hollósnál van az amit mondasz hogy van egy dózerút-kereszteződés, és a két út közt a bozótosba megy be a jelzés.
az erdőhatárnál van a letérés és a "szerencsétlenül mutató tábla"
Ezek amiket mondasz elkavarási lehetőségek szinte mind akkor vannak ha Füzérről indul a turista, mert Sárospatak felől éppen ezek felől a kritikus letérések felől jössz, például itt én a bozótosból érkeztem, de visszanézve megállapítottam azért én is hogy ez bizony trükkös lehet ellenkező irányból!
Köszönöm szépen mindenkinek a gratulációkat :-) (A Rákóczi-túrával kapcsolatban.)
Most reagálnék a a kérdésekre, mert eddig nem voltam gép közelben.
Kérdezte garass és HIMBALA is az "eltévedéseket".
Sajnos, nem rögzítettem pontos track-et :-(. Amire emlékszem és kérdéses volt, az sajna kevés...
Az egyik: Komloska után, rögtön a faluból kimenet van egy kaptató, ami egy rétre/mezőre vezet. Itt balra kell majd térni egy útelágazásnál, de nem volt kinn semmi tábla. És ez egy réten khmm.. nekünk nem volt egyértelmű.
Van más hely is Komlóska után, ami kérdéses: pl. egy olyan többszörös kereszteződés, ahol ugyan van egy piros jelzőtábla, de olyan szerencsétlenül mutat (nincs rá jobb szavam), hogy minden irányt kipróbáltam, mire kiderült, hogy az útról letérve, egy bozótosba kell bemenni (belépve látszik majd egy ösvény). Ami szinte teljesen hihetetlen. De úgy van. :-) Több helyen is dózerolt útról kell hirtelen letérni, ami nincs jól kitáblázva, nagyon- nagyon könnyen elnézhető.
Regéc és Erdőhorváti között is vezet az út egy hegyoldalban (jóval a Pálos kolostorrom után), sűrű erdőben, ahol egy vízmosásra kellene rátérni erdészeti útról. No itt túlmentünk vagy 200 m-t, majd toronyiránt, árkon-bokron át lefelé a pirosra. De meglett.
Hirtelen ennyi jut eszembe csak sajnos. :-(
HIMBALA - alvás/sátrazás: Követtem hobo-bobo ajánlását és első éjszakát Telkibánya előtt (Füzérről indulva), az oda bevezető műút melletti réten töltöttük. Kb. 1 km -re Telkibányától. A műútra szépen ráláttunk. Víz/forrás/pad nem volt.
Második éjszaka Regéctől kb. 900m-re (az úton az utolsó kanyar előtt - Telkibánya felől indulva), egy mezős/rétes területen, közvetlen a piros-jeles út (földút) mellett sátoroztunk. Víz/forrás/pad nem volt - de előtte kb. 5 km -el van a Fehér-kúti erdészház és a forrás. Itt feltöltöttünk rendesen! Ez volt a legcsendesebb éjjel.
Utolsó (3.) éjszaka Komlóska határában. Van egy focipálya a hegyoldal alján, mellette/felette egy "teraszon" a hegyoldalban 2 rozoga pad és asztal. Itt vertünk sátrat. Komlóska határától kb. 100 m-re. Víz/forrás itt sem volt. Pad igen. :-) Itt viszont nagyon zajos volt az éjszaka a folyamatos szarvasbőgés miatt. De más nem zavart minket egy éjszaka sem. Az egész túrára elmondható, hogy semmiféle inzultus nem ért. Se vad se ember se kutya által. Végig egyedül voltunk. :-)
Szerintem ez még most is így van nagyjából, és lehet hogy éppen azért mert nincsenek benne, de szerintem a Matyi a legjobb, továbbá még a Manrézába is jobb lemenni kávézni, vagy enni valamit mint a többi helyre, Lehet hogy árban is jobb (valamivel olcsóbb) , de kulturáltságban biztosan!
Manrézába többször aludtunk már, legjobb hely odafönt, még akkor is ha a szállásdíjban viszont azért drágább a többinél.
abban az időben egész Dobogókő összes vendéglátós helye egy kézben volt (kivéve a BM üdülőt és a volt párt üdülőt - asszem Manresa most a neve), kivéve a parkolóban a réteses. Arra is fájt a foguk, de nem tudom, hogy mi lett aztán
találós kérdés a hamburgeres kiléte... :-)
az erdőhatárnál van a letérés és a "szerencsétlenül mutató tábla" 
